Szilvalekvár
2010. szeptember 9.
Mivel idén az eperszezon kellős közepén először a kórházban, majd otthon voltam szigorú ágybanfekvésre kötelezve elmaradt az idei "piros" lekvár elkészítése. Azért piros a lekvár neve, mert amikor N. reggelire lekváros pirítóst kér akkor mindig úgy kéri, hogy az én lekváromból csináljak neki egy szelet piros és egy szelet sárgát.
A mi városrészünkben minden kedden reggel van piac. Tegnapelőtt vettem egy kevés szilvát, hogy mégiscsak elkészüljön az idei piros lekvárunk. A netet és a szakácskönyveimet áttúrtam szilvalekvár főzési tippekért. A dolog legtöbbször ott bukott meg, hogy vegyük elő a gázlángelosztót. Nekem kerámilapos villanytűzhelyem van. Majd órákon át tartó lábos mellett álló kevergetésekről szólt a receptek többi része. Találtam még jópár sütőben való elkészítési módot, de azt nem találtam szimpatikusnak.
Mivel egy napközben alig alvó 3 és fél hónapos mellett nem lehet órákon át a tűzhely mellett álldogálni gondoltam egyet és úgy dönttem kipróbálom az eddig majd minden gyümölcsnél bevált lekvárfőzési technikámat. Úgy gondoltam vagy eszük piros lekvárt idén vagy nem. És bevált! Ma reggel teszteltem az eredményt és igencsak finom lett. És nem utolsó sorban gyorsan és fröcsögésmentesen elkészül.
Hozzávalók 3 db kb. 3 dl-es üveghez:
80 dkg tisztított-magozott szilva
30 dkg kristálycukor
1 kis citrom leve (kb. 2 evőkanálnyi)
A szilvát megmostam, kimagoztam és felkockáztam. Így lett 80 dkg tisztított-magozott gyümölcsöm. Ezt egy nagy lábosba tettem és rámértem 30 dkg kristálycukrot és jól átkevertem, majd hagytam úgy 10-15 percet állni, hogy levet eresszen. Ez után nagy hőfokon elkezdtem főzni és amikor felforrt, közepesre vettem vissza a hőmérsékletet és kb. 5 percet főztem így. Ekkor elővettem a botmixert és teljesen összezúztam a gyümölcsdarabokat, belecsavartam a citrom levét és alacsony hőmérsékeleten (mintha húslevest gyöngyöztetnénk, épp csak bugyogjon) fél órát főztem úgy, hogy kb 10 percenként kevertem rajta egyet. Szép piros színe lett és kellően besűrűsödött. Steril üvegekbe töltöttem, amiket lezárás után pár percre fejre állítottam, majd szárazdunsztban hagytam őket kihűlni.
Nem, a cukortól nem lesz túl édes!
Szép sűrű lekvár lesz belőle, na jó persze nem az a fajta amiben megáll a kanál és késsel kell vágni, de elég jól besűrűsödik mindenféle dzsemfix nélkül is.