Igaz hogy minap még esett a hó, de érzem a zsigereimben hogy közeledik a tavasz.
Éppen itt az ideje mert úgy érzem hogy lemerültek az elemeim. Az utóbbi pár hónap nagyon megviselt, elfáradtam. Nagy volt a hajtás!
Nem írtam hónapok óta, aminek ezer oka van. Először is novemberben leépítés volt a cégnél, engem viszont véglegesítettek, ami annyit jelent hogy dupla annyi munkám van, mint eddig volt. Persze ez hatalmas elismerés is egyben!
A két ünnep között elveszítettem nagyapámat, amiről egyelőre nem tudok beszélni, még igazán megsiratni sem tudtam, mert a feladatokat kell egymás után megoldanom és egy percem sincs gondolkozni. Szerencse vagy sem, nem tudom...de nem hiszem hogy ez egészséges.
Megvan az első félévem is a suliban, elég jól sikerült.
Szóval annyi a feladat hogy este hazaesek és bezúgok az ágyba. Kb. 3 hónapja nem voltam futni és megveszek annyira hiányzik, rosszul érzem így magam.
Pár napja beugrottam a KIK-be mert szerettem volna valamivel meglepni a Szerb kollégáim feleségeit, viszonzásul a sok finomságra amit mindig kapok tőlük. És találtam is nagyon sok jó tavaszi, húsvéti dolgot.
Pár száz forintért vettem sütipecséteket és díszeket.
Persze magamnak is, mert kellett már valami a lelkemnek. Az út előtt még annyi időm is volt hogy süssek egy adag kekszet az útra.
A receptet Limara péksége oldalán találtam, de én töltelék nélkül készítettem csak úgy szimplán.
Ja! És soha e soha ne vegyetek ízesített kakaót, mert olyan íze van mintha belesütöttem volna a mosogatószert!
