Spaghetti ala Carbonara

Talán a legközkedveltebb olasz tészta, amit szerintem mindenki evett már élete során legalább egy alkalommal és minden valószínűség szerint ízlett is neki. Népszerűsége talán az egyszerűségében rejlik, hiszen az eredeti változat mind összesen 5 hozzávalóból áll. Hangsúlyozom, az EREDETI változat, mert mi magyarok imádunk mindent a saját ízlésünkre formálni, kicsit hozzátenni, kicsit elvenni, de hát ugye (többek között) a kreativitásunkról vagyunk világhíresek. Nincs is ezzel semmi baj, de azért ha igazi carbonarat akarunk készíteni, néhány dolgot azért tisztázni kell. Először is, ez nem egy tejszínes tészta, hanem felvert tojással készül, attól kapja a krémes jellegét. A másik fontos szabály, hogy miután a tojás rákerült, már nem érheti további hőhatás, mivel nem kínai tojásos tésztát szeretnénk a tányérunkra. Ami a fűszerezését illeti, az rendkívül puritán, csupán frissen őrölt feketeborsot igényel, jó sokat. A carbonara szó olaszul egyébként szénégetőt jelent, amit valószínűleg a rákerülő fekete fűszerről kapott. Az utolsó és egyben legfontosabb szabály az, hogy az elkészülésétől számított legrövidebb időn belül kerüljön asztalra és fogyasszuk el mindet, mert szigorúan csak frissen jó és nem igazán lehet újramelegíteni. Egyszerre mindig csak annyit készítsünk, amennyiről tudjuk, hogy el is fog fogyni, ami persze kiszámíthatatlan, mert garantáltan repetázik belőle mindenki... :)

Hozzávalók 3-4 személyre:

250-300 g spagetti tészta (egy fél csomag)
300 g pancetta (olasz húsos szalonna, ha nem kapunk, jó hozzá valamilyen szép darab magyar sonka is)
2 egész tojás + 2 tojássárgája
1 dl zsíros tejszín (nem muszáj hozzá, de még krémesebbé tehetjük vele)
jó sok őrölt feketbors
1 jókora marék reszelt parmezán sajt + még valamennyi a tálaláshoz (~10-15 dkg)

Először főzzünk ki egy adag spagettit. A vízbe tegyünk 1-2 EK olivalolajat és egy kevés sót.
Amíg fő, vágjuk apró kockákra a pancettát (vagy sonkát) majd tegyük fel pirulni 1 EK olaj és 1 EK vaj keverékén.
A tojásokat üssük egy tálba, lazán verjük fel, majd őröljünk bele annyi fekete borsot, ami már szinte megszínezi a tojásos keveréket. Keverjük el benne a tejszínt és a reszelt parmezánt is.
Ha megfőtt a tészta, akkor szűrjük le, de semmi esetre se öblítsük át hideg vízzel, mivel forrón kell a tojással érintkeznie ahhoz, hogy a megfelelő állagot kapjuk. Tehát csöpögtessük le, majd mehet a mostanra már megpirult szalonnára. Vegyük le a tűzről, majd öntsük rá a tojásos keveréket és gyors, nagy mozdulatokkal jó alaposan forgassuk össze a tésztával.
Szedjük tányérra, szórjuk meg egy kevés parmezánnal és mehet rá még egy kevés frissen őrölt feketebors is.

Jó étvágyat!

Aszaltparadicsommal és Kecskesajttal Töltött Csirkemell, Beaconbe Tekert Zöldbab Csokorral

Alapvetően a magas B-vitamin tartalom szellemében született meg ez az elég kiadós, de mégsem hizlaló fogás, telis-tele a kedvenceimmel, amik hál' Istennek még egytől egyig egészségesek is. A csirkemell az egyik legsoványabb húsfajta, és hát magas B-vitamin tartalma mellett a benne található fehérje mennyisége miatt is gyakorlatilag korlátlan mennyiségben fogyasztható. A kecskesajt számos kedvező élettani hatással rendelkezik. A kecske teje több vitamint tartalmaz, és könnyebben emészthető, mint a tehéntej. A kalcium, magnézium és foszfor aránya és felszívódási képessége kiváló. Vastartalma háromszorosa a tehéntejének. Nem is beszélve a finom, karakteres ízéről. Csodásan harmonizál az aszaltparadicsommal és a többi hozzávalóval. Bizonyítottan rákmegelőző hatással bír, napi egy-két szem elfogyasztása mindenképpen ajánlott. A zöldbabot nem igazán magyaráznám hosszasabban, mindenki teljes mértékben tisztába van vele, hogy az egyik legegészségesebb, rostban gazdag zöldségünk. Ami még a tányérra került, az egy pici sali ami nélkül ritkán hagyja el nálam tányér a konyhát. Endíviából és madársalátából, valamint pár szem aszaltpariból állt, egy leheletnyi balzsamecettel meglocsolva.

Hozzávalók 4 személyre: 

4 db csirkemell
10 dkg kecskesajt
8 szem aszlatparadicsom (olajban)
500 g zöldbab (mirelit is lehet, de ne a vágottat vegyük, hanem a hosszúkás fajtából) 
8-10 szelet beacon 
olivaolaj a sütéshez
fűszerek: tengeri só, frissen őrölt feketebors, szárított bazsalikom, esetleg oregánó

1.) Készítsük elő a csirkemelleket, mossuk meg őket, majd itassuk fel a vizet róluk. 
2.) Vágjunk egy-egy zsebet a mellek belsejébe, akkorát, hogy megtudjuk őket tölteni, de ne lyukasszuk teljesen át.
3.) Aprítsuk össze a kecskesajtot és az aszaltparit, szórjuk meg a fűszerekkel, majd egy kiskanál segítségével (vagy leginkább amivel tudjuk) töltsünk mindegyik csirkemellbe annyit, mennyi beléjük fér. 
4.) Tűzzük össze a nyílást fogpiszkálókkal, vagy hústűkkel, akár többel is, a lényeg, hogy sütés közben ne jöjjön ki a töltelék. 
Egy személyes jótanács: számoljátok meg, hogy egy husiba pontosan hány db fogpiszkáló került, mert sütés után már elég nehéz észrevenni őket és az meglehetősen kellemetlen, ha bennük marad néhány.
5.) Sózzuk, borsozzuk a husikat, majd egy kevés olivaolajon LEFEDVE, lassú tűzön, alaposan süssük át őket. Ha kész, húzgáljuk ki a fogpiszkálókat, ill. hústűket!
6.) A zöldbabot főzzük 10 percig bő, sós vízben, majd szűrjük le.
7.) Fogjunk össze kb. 8 zöldbab szálat, majd szorosan csavarjuk őket körül egy-egy beacon szelettel. Ha nem akar úgy maradni, akkor megtűzhetjük ezeket is fogpiszkálóval, de ez igazából szükségtelen, mivel, a beacon teljesen rásül a zöldbabcsokrokat, azokat egyben tartva.
8.) Egy kevés olivaolajon pirítsuk néhány percig, közben forgassuk, hogy a szalonna mindenhol szépen megpiruljon.
9.) Srégen vágjuk a csirkemelleket félbe, fejenként 2 zöldbabcsokorral tálalva helyezzük el ízlésesen a tányérokon.

Jó étvágyat!

 

Reform Pulykapörkölt Kölessel

Az összes létező húsfajtából az én személyes kedvencem a pulykacomb filé. Nem csak azért, mert egészséges választás, hanem azért is, mert annak ellenére, hogy egyáltalán nem zsíros, megfelelően elkészítve mégis nagyon szaftos és porhanyós tud lenni. Igazi univerzális étel, a rántotthústól a pörköltig, szinte mindenféle felhasználási módozathoz kiválóan alkalmas. Én, ha pörköltet készítek, akkor csakis ez jöhet szóba. Aki pedig nem próbálta még, sürgősen tegye meg! :)

A köles köretre pusztán egészségügyi (vagy inkább hiúsági) szempontból szoktam rá, ugyanis rendkívül kedvező élettani hatásokat gyakorol a szervezetre. Többek között lúgosít, nagyon tápláló, az egyik legegészségesebb gabonaféle. A rizs és tarhonya tökéletesen helyettesíthető vele, és az íz egyáltalán nem rossz, sőt!

Hozzávalók (legalább) 4 személyre:

1,5 kg bőr nélküli pulykacombfilé

4 nagy fej vöröshagyma (nagyon fontos, ez a pörkölt lelke!!!)

3 púpozott EK pirospaprika

3 EK paprikakrém (ízlés szerint lehet csípős is)

1 db paradicsom

1 db paprika

növényi olaj (oliva-, vagy szőlőmagolaj)

1 TK só

1 bögre hántolt köles

tejföl és petrezselyem (a tálaláshoz)

1.) Vágjuk a vöröshagymát apró kockákra, tegyük fel kevés olajon, kis lángon dinsztelődni.

2.) Addig készítsük elő a húst; amit megmosunk, megtörölgetünk, majd kis falatnyi kockákra vágunk.

3.) Húzzuk a mostanra már kissé megpirult, üveges hagymát a tűzről, szórjuk rá a pirospaprikát, a paprika krémet és jól keverjük el. Dobjuk rá a húskockákat, és forgassuk a hagymás, pirospaprikás alappal össze.

4.) Öntsük fel kb. 2 dl vízzel (de NE TÖBBEL, mert sok levet fog ereszteni!)

5.) Tegyünk rá fedőt, de csak addig, míg rotyogni nem kezd. Ekkor távolítsuk el róla és kis lángon hagyjuk főni legalább 1-1,5 órát.

6.) Akkor készült el, amikor egész omlós a hús és a szaftja pedig jó sűrű.

7.) A köles körethez mossunk meg egy bögrényi kölest, amit a csomagolásán található útmutató szerint megfőzünk, úgy, mintha csak rizst készítenénk. Általában másfélszeres mennyiségű sós vízzel kell felönteni és addig főzni, míg el nem fől róla.

Ezzel el is készült a reformpörköltünk, fogyasszuk sovány tejföllel és valami finom savanyúsággal.

Jó étvágyat!

Juicy Lucy Burger

Senki se essen kétségbe az esetleges tájékozatlansága miatt, akinek fogalma sincs, hogy mi a csuda is az a Juicy Lucy Burger, mivel én annak ellenére sem tudtam egészen néhány hónappal ezelőttig, hogy már háromszor jártam a tengerentúlon. Na akkor nem is titokzatoskodom tovább, elárulom, ez egy olyan hamburger, aminek a húspogácsájában legbelül forró, folyós Cheddar sajt van. Jól hangzik, ugye? :) Nekem legjobban a Big Mac szósz passzol hozzá, úgyhogy utánanéztem hogyan készül, majd legyártottam belőle egy adaggal. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű és tényleg ugyan olyan lett, sőt szerintem még annál is jobb!

Hozzávalók 4 db Juicy Lucy Burgerhez:

kb. 50 dkg darált marhahús

1 fej vöröshagyma (lereszelve, vagy nagyon finomra aprítva)

1 db tojás

2-3 gerezd zúzott fokhagyma 

1 TK pirospaprika
1 TK őröltbors

1 TK só

10 dkg cheddar sajt lereszelve
salátalevél
1 db paradicsom
1 kisebb fej lilahagyma

4 db szezámmagos hamburgerzsemle

Big Mac szósz

 

1.) Először gyúrjuk be a húspogácsák masszáját a fenti hozzávalókból. 

2.) Osszuk el 8 egyenlő részre a masszát, majd vizes kézzel először formázzunk belőle labdákat, amiket aztán kilapítunk. A húspogácsák alá és közé tegyünk sütőpapír darabkákat, vagy folpackot, így nem ragadnak össze.
3.) Jól zárható ételesbe helyezve őket, hűtőben pihentessük legalább fél órán át.
4.) Addig készítsük el a Big Mac szószt!
5.) Vegyük ki a húst a hűtőből. Fogjunk egy húspogácsát, tegyünk a közepére egy adag reszelt sajtot, majd helyezzünk a tetejére egy másik húspogit, végül a széleiket körbe jól nyomkodjuk össze.
6.) Kicsit formázzuk, ellapogatjuk, majd mehetnek a közepesen forró serpenyőbe. Néhány csepp olaja is szükséges alájuk, nehogy leégjenek és fedő alatt süssük mind két oldalukat néhány percig, amíg szép sült színűek nem lesznek. Ha ügyesek voltunk, és gondosan össze tapasztgattuk a széleket, akkor nem fog kifolyni a sajt, de ha mégis, akkor sem kell kétségbe esni, a lényeg, hogy ne maradjon a kifolyt sajt a serpenyőben, szedjük a hússal együtt a zsemlére.
7.) A félbevágott zsemlék belső felét is pirítsuk meg kissé. Ettől még finomabbak lesznek.
8.) Állítsuk össze a Juicy Lucy Burgereket:  Alulra kerül egy salátalevél, rá egy sajttal töltött húspogácsa, a Big Mac szósz, majd a zöldségek és esetleg még egy pici szósz.

Frissen készített  sültkrumplival tálaljuk.

Jó étvágyat!

Retroburger

Talán nekünk magyar embereknek ez a fajta hamburger áll legközelebb a szívünkhöz, hiszen mi már akkor ezt majszoltuk a strandbüfében, amikor McDonald's még az ország környékén sem volt. Mindenkinek rögtön beugrik a sorban állás, a néha kissé száraz, kétnapos pufi zsemle, benne egy picike hús, csak úgy mutatóban, és természetesen az elmaradhatatlan csalamádé. Hát igen, tény, hogy nem ez a gasztronómia csúcsa, de én attól függetlenül még nagyon is megtudom kívánni, de akkor ha lehet, inkább én készítem el, friss, minőségi hozzávalókból. Akár addig is elmehetünk, hogy mi magunk sütjük a pufi zsemlét is, de ezt azért csak erős idegzetűeknek ajánlom, viszont a hamburger húsból és a sültkrumpliból senki ne próbálkozzon mirelittel! Bár én is szeretem a dolgokat a könnyebbik végükön megfogni, de ez tipikusan az az eset, amikor egy kis plusz vesződség a házi sültkrumpli megsütésével nagyon is megéri. Mert ugye nincs hamburger sültkrumpli nélkül, és szerintem majonézes káposztasaláta nélkül sem! Én ezt is elkészítettem hozzá :)

Hozzávalók 4 db retroburgerhez:

4 db pufi zsemle

8 vékony szelet cheddar sajt

csalamádé

salátalevél

paradicsom 

uborka

lilahagyma

pirított hagyma

ketchup, mustár

Húspogácsa (én 8 darabot készítettem az alábbi adagból):

kb. 60-70 dkg darált marhahús

1 nagy fej vöröshagyma (lereszelve, vagy nagyon finomra aprítva)

1 db tojás

2-3 gerezd zúzott fokhagyma 

1 TK őröltbors

1 TK só

1 púpos TK pirospaprika

1.) Először gyúrjuk be a húspogácsák masszáját a fenti hozzávalókból. Nem ajánlatos pácolatlan nyers húst kóstolgatni, úgyhogy inkább nem tegyük, még sütés után is tudjuk picit fűszerezni, ha szükséges, ne aggódjunk amiatt, hogy esetleg ízetlen lesz.

2.) Osszuk el 8 egyenlő részre a masszát, majd vizes kézzel először formázzunk belőle labdákat, amiket aztán kilapítunk. A húspogácsák közé tegyünk sütőpapír darabkákat, vagy folpackot, így nem ragadnak össze. 

3.) Jól zárható ételesbe helyezve őket, hűtőben pihentessük legalább fél órán át.

4.) Addig előkészíthetjük a zöldségeket.

5.) Vegyük ki a hűtőből a hamburger husikat és közepesen forró serpenyőben, kevés olajon, lefedve süssük meg először az egyik oldalukat. Néha kicsit lenyomkodhatjuk a pogácsákat egy lapáttal, mert különben nagyon összesülnek. Fordítsuk meg őket, majd süssük készre. 

6.) Amikor már teljesen átsültek, tegyünk mindre egy-egy szelet sajtot, és hagyjuk addig a serpenyőben őket, amíg rájuk nem olvad a sajt. 

7.) Vágjuk ketté a zsömléket és ugyan abban a serpenyőben, amiben a húspogácsák sültek kicsit pirítsuk meg őket a belső oldalukon.

8.) Állítsuk össze a hamburgereket: legalulra a salátalevél kerül, arra a húspogácsa (2 db egy zsemlébe), majd következik a pirított hagyma, a zöldségek, ízlés szerint a szószok, majd végül az elmaradhatatlan csalamádé.

Tálaljuk sültkrumplival, és majonézes amerikai káposztasalátával

Jó étvágyat!

Zsírjában Sült Kacsamáj

Számomra az egyik legdekadensebb fogást a kacsa (illetve persze a kicsit drágább libamáj) jelenti. Imádom az ízét, az állagát, hidegen, melegen...jöhet bármikor, bármilyen formában elkészítve! :) Legutóbb a kacsahájból kisült zsírban készítettem el, amiben az különösen jó, hogy "mellék termékként" egy kis töpörtyű is keletkezik. A máj egyik felét még frissiben egy kis sült almával és salátával elfogyasztottuk, a másik felét pedig zsírban raktam el. Így akár hetekig is eláll a máj...amire azért elég kis esély van, általában a zsír megdermedése előtt el szokott fogyni az egész :) Szóval egy alapanyagból, plusz energiabefektetés nélkül rögtön 3-féle fogást varázsolhatunk: a frissen sült kacsamájat almával, kacsa töpörtyűt, illetve zsírjában eltett kacsamájat... na ezt már szeretem! :)

Hozzávalók:

60 dkg kacsamáj + kb. 1 kg kacsaháj (együtt is kapható, tálcán csomagolva)
1 l tej
1 fej vöröshagyma, negyedekre vágva
1 fej fokhagyma, gerezdekre szedve, de nem megpucolva! 
só, őröltbors, szárított rozmaring
1 nagy alma
1-2 TK mézeskalács fűszerkeverék
salátakeverék (opcionális)

1.) Egy nappal a készítés előtt mossuk meg a májat, majd tegyük egy ételesbe, és öntsünk rá egy liter tejet. Fedjük le, majd tegyük hűtőszekrénybe egy éjszakára
2.) Sütés előtt 5-10 perccel vegyük ki a tejből és tegyük papírtörlőre, hogy a tejnek legyen ideje lecsepegni, illetve a máj szobahőmérsékletet vegyen fel.
3.) A kacsahájat nézzük át, a "gyanús" részeket távolítsuk el róla, majd vágjuk kisebb darabokra, de ha már eleve összeaprítva kaptuk a máj mellé, akkor nem kell vele semmit csinálni, mivel nagyon össze fog sülni!
4.) Tegyük a hájat egy magas falú serpenyőbe, majd közepes lángon kezdjük olvasztani. Addig kell sütni, míg szép aranyszínű töpörtyűket nem kapunk.
5.) Ekkor szedjük papírtörlőre a töpörtyűket. Sózva, még melegen ajánlatos is elfogyasztani.
6.) A megmaradt zsiradékban fogjuk megsütni a májat. Mérsékeljük a tüzet alatta, nehogy megégessük a drága májat! Egy lapos kanállal óvatosan emeljük a zsírba, szórjuk mellé a fokhagymákat és a vöröshagyma darabkákat, majd lefedve süssük pontosan 7 percig. Ez után fordítsuk meg, majd erről az oldalról is süssük további 7 percig, vagy amíg szép aranyszínű nem lesz.
7.) Ha kész, szedjük ki, a hagymákkal együtt. A máj egyik felét helyezzük egy terrine formába (de mivel én ilyennel nem rendelkezem, így maradt a jó öreg jénai tál), a másik felét pedig szeleteljük fel és szervírozzuk a mézeskalács fűszerkeverékkel megízesített sült almával és salátával.
8.) Óvatosan öntsünk a zsírból pont annyit, amennyi ellepi a májat, majd nyomkodjuk ki a fokhagymákat a héjukból, és dobjuk mellé, az édesre sült vöröshagyma darabkákkal együtt. Hagyjuk megdermedni. Hűtőben hetekig is eláll.

Tipp: A megmaradt kacsazsírt se öntsük ki, mert hűtőben sokáig felhasználható marad, és tepsis burgonya alá, vagy hús sütéshez is fel tudjuk használni.


Jó étvágyat!

Tökfasírt Kapros Házi Majonézzel

Tökfasírt, sokan kicsit ódzkodnak tőle (mint általában minden tökös ételtől), de el kell áruljam, teljesen alaptalanul. Még az is szeretni szokta, aki egyáltalán nem nagy zöldség rajongó, sőt, Anyukám utálja a tökfőzeléket, de ezt viszont még Ő is szereti. Az elkészítési módja, és nagyjából a hozzávalók aránya is megegyezik a hagyományos fasírtjáéval, de mondanom se kell, annak egy sokkal egészségesebb kiadása. Én minden évben már alig várom, hogy megjelenjenek az első zsenge tököcskék a zöldségesek polcain, és amint kapható, én már készítem is. Az egyik kedvenc ételem! Tudom, hogy mindenre ezt mondom, de ez most tényleg :)
A házi majonézről pedig csak annyit, hogy aki nem evett ilyet, az kijelentheti, hogy soha nem találkozott még igazi majonézzel. Egyik bolti változat még csak nem is hasonlít a saját magunk állttal készítetthez, ami eleve gyönyörű pasztelsárga (a benne lévő tojássárgájának köszönhetően, nem is értem a tubusos majonéz mitől lesz teljesen fehér...), az állaga selymes, krémes, az ízében pedig határozottan kiérződnek az alapanyagok, amikből készítettük. Egész más, az ízesítését szabályozhatjuk, és ami a legfontosabb, nem tartalmazza azokat a mesterséges ízfokozókat, és stabilizáló szereket, amiket a tubusos majonézek igen... és még egy jó hír; elkészíteni sem nehéz! :)

Hozzávalók kb. 20 db fasírthoz:

2 db zsenge tök (kb. 1 kg a kettő)
4 szikkadt zsemle
1 nagy bögre zsemlemorzsa
2 egész tojás
1 csokor kapor, finomra aprítva
3 gerezd fokhagyma
Vegeta, őrölt bors
étolaj a sütéshez

Kapros házimajonéz:

2 db FRISS(!) tojássárgája
legalább 2 dl növényi olaj: én szőlőmag olajat szoktam hozzá használni, de jó még bármilyen SEMLEGES ÍZŰ olaj, pl. napraforgó és repce is, ha csak olivaolajjal készítjük, akkor keserű lesz!
1-2 TK olivaolaj (csak ízesítésnek)
1 csipet só
1 csipet fehérbors
1 TK porcukor
1 TK citromlé
1 TK mustár
1 kisebb csokor kapor (finomra aprítva)


1.) A tököket megmossuk, meghámozni nem szükséges, mert ilyenkor még a héja is zsenge. A szárát levágjuk, majd hosszában kettévágjuk őket, a magos belső részüket egy kanállal kikaparjuk. Az így megmaradt tökhúst egy almareszelővel lereszeljük. Besózzuk, majd félretesszük állni néhány percre, hogy levet eresszen.
2.) Addig a szikkadt zsemléket egy tálba tesszük, és vizet öntünk rájuk.
3.) A reszelt tök mostanra már jó sok levet eresztett, amire nincs szükségünk, úgyhogy nyomkodjuk ki, úgy, mint amikor uborkasalátát készítünk. Járjunk el hasonlóan a beáztatott zsemlékkel is!
4.) A reszelt, kinyomkodott tökhúst, és a szintén kinyomkodott zsemléket tegyük egy mély tálba, majd üssük rá a tojásokat, reszeljük bele a fokhagymát, ízesítsük sóval, borssal, kaporral, egy kis Vegeta sem árthat neki, majd a kezünkkel jó alaposan dolgozzuk össze a hozzávalókat. Akkor jó, ha nem ragad, és tudunk belőle gombócot formálni. Ha esetleg túl lágyra sikerült a masszánk, akkor adjunk hozzá zsemlemorzsát.
5.) Közepes, inkább pici gombócokat formázzunk, majd kissé lapítsuk ki őket. Forgassuk meg zsemlemorzsában, majd süssük meg forró, bő olajban, mintha csak hagyományos húsos fasírtot sütnénk. Mindkét oldalát szép aranybarnára. Ha megsültek, helyezzük őket papírtörlőre, hogy az olajat felitassuk.


Készítsük el hozzá a házi majonézt:

1.) A két elválasztott tojássárgáját üssük egy tálba. Adjuk hozzá a sót, borsot, cukrot, mustárt, és a citromlét. Egy kézi habverővel is készíthetjük, de mondjuk nyilván egyszerűbb a dolgunk, ha robotgéppel dolgozunk.
2.) Kezdjük el az olajat a tojássárgájához vékonyan CSURGATNI, vagy CSEPEGTETNI. Ezt a műveletet komolyan kell venni, mert ha túl türelmetlenek vagyunk, és egyszerre túl sokat öntünk az olajból, akkor vagy nem is, vagy csak nagyon nehezen fog összeállni. Ha azonban nem kapkodunk, és egyszerre mindig csak egy pici olajat adunk a tojáshoz, akkor rövidesen azt vesszük észre, hogy az egész elkezd egy nagyon sűrű, krémes állagot felvenni. Ilyenkor már jó sok olajat fel tud venni, de 2 sárgájához 2 dl, maximum 3 dl olaj szükséges, a kellő sűrűség eléréséhez.

Néhány tipp, ha valami mégsem a terveink szerint történik:
-ha túl nehéz, olajos: akkor még egy kis citromlé!
-ha túl savanykás: akkor még cukor!
-ha íztelen: akkor még só, bors és mustár!
-ha nem akar összeállni: rakjuk be a hűtőbe 5 percre, majd keverjük erőteljesen át. Ha ekkor sem akar összeállni, akkor valami nagy baj van, és kezdjünk egy újat...de ez azért szerencsére nem szokott előfordulni.

3.) Most már gyakorlatilag kész van a friss házi majonézünk, de ehhez a recepthez sokkal jobban illik, hogy ha egy kis kaporral is megbolondítjuk, úgyhogy adjuk hozzá ezt is.

Hűtőben néhány napig tartható el.

Jó étvágyat!

Coxinha (hússal töltött brazil krokett)

Aki ismer, tudja rólam, hogy mostanság 2 dolog köt le igazán, a főzőcskézés, illetve a tánc, de nem akármilyen ám... hanem brazil szamba! :) Mindig is imádtam mozogni, sőt, én az "aszupermarketbenisképesvagyoktáncolnahajószámothallok" típus vagyok :) Igazából ez a szamba dolog először csak egy jó ötletnek tűnt, olyan izgisen hangzott ez az egész "brazil szamba dolog", gondoltam miért ne próbálnám ki... azóta kiderült, ez jóval több ennél, egy igazi elcsépelt, de ez esetben teljesen helytálló közhely jut csak eszembe róla, ez egy életérzés, ami teljesen magával ragadott! Már a kezdetekkor a brazilok tánckultúrajával párhuzamosan találkoztam a konyhájukkal is, ami persze elkerülhetetlen volt :) Mondjuk nem mintha bánnám, hiszen egy másik ország, másik kultúra felfedezése az ételeiken keresztül, számomra mindig csodálatosan izgalmas élményt jelent. A Brazil gasztronómiáról dióhéjban annyit kell tudni, hogy ha négy szóval kéne jellemezni, akkor az a négy szó a rizs, bab, hús és zöldség lenne. Na jó, persze nagyon színes, változatos, és fűszeres felfogásban. Ez annak az eredménye, hogy jó néhány hatás érte a helyi konyhaművészetet, a Brazíliába érkezett számos betelepült népcsoportnak köszönhetően. Gondolok itt elsősorban a hódító portugálokra, akik konyhaművészete keveredett a már itt élő indián törzsek ételeivel, de egyéb más, európai és afrikai hatások is érték a mai Brazil gasztronómia kialakulását. Szerintem nekünk, magyaroknak jó néhány fogás kifejezetten a mi szánk íze szerint való. Ezért is gondoltam, hogy a jövőben majd bővebben foglalkoznék a témával, de először a számomra legkedvesebb finomság receptjét szeretném Veletek megosztani, mégpedig a Coxinha névre hallgató ételét. Ez egy burgonyás, tésztás alapú krokettet takar, aminek a közepét csirkehússal, vagy sonkával és sajttal töltik meg, majd csirkecomb alakúra formázzák, végül olajban kisütik. A név "coxinha" egyébként magyarul combocskát jelent, ez nagyon aranyos, szerintem :) Leginkább előételként fogyasztják, bár annyira fincsi, hogy tipikusan olyan harapnivaló, ami eteti magát, de mégis, annyira laktató, hogy néhány darab elfogyasztása után már nem igazán kívánunk mást. Ahogy észrevettem, nem mártogatják semmibe, ami nekem egy kicsit furcsa, ugyanis nagyon kívánkozik hozzá valami fincsi szósz... Ezért én készítettem egy tejfölös-mangós mártogatót, ami igazi telitalálatnak bizonyult.
Őszintén megvallva, coxinha-t készíteni kissé időigényes, és tény, hogy rá kell érezni a technikájára, hogy igazán csinos kis dararabokat kapjunk, amikbe jó sok a töltelék. Ennek ellenére viszont nagyon jó móka, főleg, ha mondjuk a barátainkkal közösen, vagy éppenséggel az anyukánkkal együtt készítjük, ahogy azt én is tettem :)

 Hozzávalók kb. 30 db-hoz:


Tésztájához:
1 bögre víz, vagy leszűrt zöldség-, ill. húsleves (a kicsi, kávés bögre! Kb.2 dl)
2 bögre tej (4 dl)
1 bögrényi főtt, tört krumpli (kb. 5 közepes szemből)
1 púpozott EK olvasztott vaj
2 és fél bögre liszt


A töltelékhez:
1 kg csirkecomb filé, bőr nélkül (az eredeti receptben melle húsával készítik, de szerintem combbal finomabb, mert az egy sokkal szaftosabb hús)
2 tubus Kemping krémsajt
1 kisebb fej vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
2 EK olaj
só, bors


A panírozáshoz:
2-3 felvert tojás
1 bögre zsemlemorzsa
1/2 liter étolaj a sütéshez


A mangó dip-hez (mártogatóhoz):
1 db érett mangó
1 EK curry por
1 kis zsíros tejföl
1 gerezd fokhagyma
só, bors

1.) Először a húsos tölteléket készítsük el az alábbi módon: Mossuk meg a csirkecomb filéket, majd tegyük őket egy lábasba. Öntsünk rájuk annyi vizet, amennyi pont ellepi őket. Adjunk hozzá 2 leveskockát, majd főzzük egészen addig, amíg szinte teljesen szétfőnek a húsi darabok.

2.) Ekkor vegyük le a tűzről, majd szedjük egyenként a combokat egy vágódeszkára, amin egy késsel apró darabokra vagdossuk, marcangoljuk őket (A megmaradt hús alaplét tegyük félre, mert még szükségünk lesz rá!) Ha jól megfőztük a húsokat, akkor ez szinte magától megy. A kívánatos állag szinte már pép-szerű.

3.) Fogjunk egy serpenyőt, amiben egy kevés olajat forrósítunk, majd megdinszteljük rajta a finomra vágott vöröshagymát. Dobjuk rá a csirkét is, forgassuk össze, kóstoljuk meg, fűszerezzük, adjunk hozzá fokhagymát ízlés szerint. Zárjuk el a tüzet alatta.
4.) Várjuk meg amíg kihűl a ragu, majd nyomjuk bele a 2 tubus Kemping sajtot, és jól keverjük össze. Tegyük félre.
5.) Lássunk neki a tészta meggyúrásához; Fontos, hogy a fenti hozzávalókat  ugyan azzal a kis méretű kávés bögrével mérjük ki, hogy az arányokat tartani tudjuk! Tegyük őket egy nagyobb tálba. Most fogjuk a korábban félrerakott hús alaplevet felhasználni, víz helyett. Kevergessük a masszát, ha már nem megy, akkor a kezünkkel gyúrjuk tovább. Egy olyan állagú tésztát kell kapjunk, ami nem ragad, és rugalmas. Esetleg adjunk még hozzá vizet, vagy lisztet.
6.) Most jön a coxinha-k megtöltése, ami a legkényesebb művelet a receptben. Vegyünk egy kis darab tésztát, majd lapítsuk ki egész vékonyra, de annyira nem hogy átszakadjon (1.kép). Egy púpozott evőkanálnyi tölteléket tegyünk a közepére (2.kép), majd hajtsuk össze, mint egy kis batyut (3.kép). A csücskét nyomkodjuk össze, esetleg ott be is vizezhetjük, ha nem tapad össze rendesen. Csepp alakúakat kell kapjunk (4.kép). Rájöttem arra, hogy a coxinhak-nak ebben, a csúcs részében, túl sok a tészta, és egyáltalán nem jut töltelék, úgyhogy azt csináltam, hogy egy határozott csavaró mozdulttal lecsippentettem a felesleges tésztát. A képen látszik, hogy kb. mekkora méretű és milyen alakú kroketteket kell hogy kapjunk. Járjunk el így, addig, amíg van még tésztánk, illetve töltelékünk.
7.)  Ez után már csak be kell őket panírozni, majd olajban kisütni; Mártsuk meg mindet a felvert tojásban, majd a prézliben. Ez után kicsit még után formázhatjuk őket, ekkor már sokkal könnyebb dolgunk is van velük.
8.) Forrósítsunk olajat, amiben kisütjük őket, de azért nem túl hirtelen, hadd legyen elég idejük alaposan átsülni. Akkor jók, ha szép aranyszínűek. Ekkor szedjük őket papírtörlőre.
9.) Itt már gyakorlatilag készen vannak a coxinha-k, de ha szeretnénk, akkor szószt is készíthetünk hozzájuk.
10.) Hámozzuk meg a mangót, vágjuk félbe, majd vagdossuk le a húst a magjáról. Robotgépben pépesítsük. Belereszelünk 1 gerezd fokhagymát, ízesítsük a curry-vel, frissen őrölt feketeborssal és sóval, majd keverjük krémesre a tejföllel.

Tipp: A már bepanírozott coxinha-kat egy zárható ételesben 1-2 napig eltarthatjuk, így mindig frissen süthetünk 1-1 adagot, vagy, esetleg le is fagyaszthatjuk őket, de akkor figyeljünk arra, hogy az egyes darabok közé kerüljön sütőpapír, különben összefagynak.


Jó étvágyat!

Kocsonya Pulykahússal, finnyásoknak is :)

Nem múlhat el tél kocsonya nélkül, úgy hozzá tartozik ez a szezonhoz, mint a lefagyott szélvédők kaparászása. Én csak az elmúlt egy-két évben kezdtem ráérezni az ízére, előtte évekig fintorogva toltam el magam elől ezt a mindenféle számomra "gyanús" húsdarbot tartalmazó remegős tál ételt. Az igazság az, hogy a lábacskákat, farkat stb... azért a mai napig sem bírom megenni és valószínűleg soha nem is fogok kedvet kapni az elfogyasztásukhoz. Viszont, amit nagyon megszerettem, az a kocsonya leve, illetve a nagymamám szokott az én külön kérésemre beletenni fini, száraz húsdarabkákat. Jó sok pirospaprikát szórok a tetejére, citromot facsarok rá, és lilahgymát szeletelek mellé, én így szeretem :)

Idén úgy éreztem, felnőttem a feladathoz, hogy elkészítsem az első saját kocsonyámat. Mint mindig, most is a nagymamák, és szomszéd asszonyok kifaggatásával kezdtem a rákészülést. Az így szerzett információkat aztán a világhálón talált receptekkel akartam elegyíteni, majd levonni a tanulságot, ami végül a következő lett: "ahány ház, annyi szokás"... és azt kell mondjam, ez a kocsonya készítésre hatványozottan igaz. Ami egyedül biztosnak tűnt, hogy bőrös, csontos sertéshús kell bele, na meg jó sok fokhagyma. A többi hozzávalót illetően -babérlevél, leveszöldség, stb- pedig heves viták folynak a gyakorló háziasszonyok körében. Például amikor a nagymamámat megkérdeztem, hogy ő rak-e bele répát -mert a szakácskönyvben azt olvastam, hogy az márpedig kell- csak annyit mondott: "az anyja p**át!!!" Ez volt az a pont, amikor feladtam a tökéletes kocsonya megalkotására szőtt reményeimet, és úgy döntöttem az ösztöneimre fogok hagyatkozni. Megvettem hát mindent ami biztosan kell bele, vettem pulykamellet is, mert azt jobban szeretem, mint a sertéshúst, majd nekiláttam. Végül nagyon finom lett, és egyszerű is volt elkészíteni, csak jó sok idő kellett hozzá... mint minden jó dologhoz az életben. A tálalásnál többféle változatot próbáltam ki. Az egyikbe raktam húst, a másikba nem, a harmadikba néhány karika főtt kemény tojás is belekerült, így mindenki találhatott egy számára szimpatikus tálkát. Legközelebb már sokkal okosabb leszek, hiszen ez nem atomfizika, csak egy kis kocsonya, és tényleg nem lehet elrontani, hiszen nincs két ember a földön -vagy inkább úgy mondanám Magyarországon- aki ugyanúgy szeretné :)

Hozzávalók kb. 8-10 tálhoz:

1,5 kg csontos, bőrös kocsonya sertéshús

1 kg pulykamell

1 db sárgarépa

1 db fehérrépa

1 fej vöröshagyma

1 nagy fej fokhagyma

2 EK szemesbors
5 l víz

Tálaláshoz: 3 db főtt keménytojás, lilahagyma, petrezselyem, stb...

1.) Először jó alaposan megmossuk a sertésrészeket. Lábasba tesszük, és kb. 5-6 liter vizet öntünk rájuk. 
2.) Kezdjük el forralni, miközben egy kanál vagy egy kis szűrő segítségével folyamatosan távolítjuk el a felszínéről a habot, mindaddig, amíg teljesen tiszta nem lesz a lé felszíne. 
3.) Ez után mérsékeljük alatta a lángot, majd adjunk hozzá minden egyéb hozzávalót; a szemesborsot, a megpucolt hagymát, a gerezdekre szedett fokhagymákat és a megtisztított zöldséget. 
4.) Fedővel félig letakarva főzzük 3-4 órán át, amíg nem lesz olyan puha a hús, hogy szinte le nem mállik a csontról. Ekkor zárjuk el a tüzet alatta, és végezzünk egy "szilárdulási tesztet", ami abból áll, hogy rácseppentünk egy kistányérra a léből, majd rakjuk ki és nézzük, megszilárdul-e. Most garantálom, hogy meg fog :) 
5.) Várjunk 10 percet, hadd ülepedjen, tisztuljon a lé. Utána szedjük ki a húsokat, zöldségeket belőle, amiket aztán osszunk el tálakban, úgy, ahogy csak szeretnénk, de a legjobb az, ha mindenből jut mindegyik tányérba. 
6.) Gazdagíthatjuk karikákra vágott főtt tojással, sárgarépával, lilahagymával, savanyú uborka szeletekkel, nyugodtan engedjük el a fantáziánkat. 
7.) Ez után SZŰRŐN(!) keresztül merjünk mindre annyi levet, hogy ellepje a húsokat. 

Én készítettem egy "modernebb" változatot, amikor is raktam bele sárgarépát, pulykahúst és főtt tojást, amikor pedig megszilárdult, ráborítottam egy tányérra, de maradhatunk a hagyományos tálalási módnál is :) 

8.) Takarjuk szépen le őket, majd mehetnek ki a teraszra, erkélyre, ablakpárkányba, stb., egészen addig, amíg meg nem szilárdulnak. Ez után lehetőleg hűtőben tároljuk tálalásig. Kínáljunk mellé lilahagymát, citromgerezdet és friss kenyeret.

Jó étvágyat!

Pármai Sonkás Ricottával Töltött Házi Ravioli

Raviolit készíteni nem tartozik éppen a legkönnyebb konyhai műveletek közé. Hazudnék, ha azt állítanám "persze, se perc alatt össze lehet dobni", mert ez nem igaz, illetve nem árt ha az ember lánya rendelkezik egy olasz mammaval, egy tészta nyújtó szerkezettel vagy legalább egy ravioli töltő kanállal, vagy nem is tudom hogy hívják... Nekem sajnos egyikből sincs a háznál, de én mondom, ezek nélkül sem a lehetetlenre vállalkozik aki nekilát a ravioligyártásnak. Most tényleg, nem kimondottan nehéz, mert a receptet követve mindenki képes az elkészítésére, csak időigényes... na pont erre mondják "pepecsmunka". Mondjuk én kimondottan szeretek ilyesmivel foglalatoskodni... de persze ez nem lehet mérvadó, mert én varrni is szeretek :) Nem tudom hányan vagyunk még ezzel így, de remélem, azért jó néhányan. Mégis van pár érvem ami amellett szól, hogy nekilássunk ahelyett, hogy megvennénk a konyhakész, bolti változatot. Az elsődleges szempont az nemes egyszerűséggel annyi, hogy finomabb, és tényleg, egy napon sem említhető a boltival, aminek a szerintem legnagyobb hibája nem is a tésztája, hanem az a vacak, száraz töltelék, ami benne van, és amit főzzünk akármeddig is, valahogy sosem tud teljesen átpuhulni. Egy másik -számomra legalábbis- nyomós érv az a büszkeség ami akkor tölt el amikor elkészül az első darab, megkóstolom és megállapítom hogy remek munkát végeztem. Na már ezért megéri...

Hozzávalók 4 személyre:

A tésztához:
40 dkg liszt
4 db tojás
4 EK olivaolaj
1 TK só

A töltelékhez:
300 g ricotta
5 dkg pármai sonka (vagy Serrano, vagy valami hasonló érlelt sonkafajta)
3 EK pesto
só, bors

A mártáshoz:
400 ml sűrű tejszín
2 EK pesto
só, bors

A tálaláshoz kell még valamennyi sonka és parmezán sajt, illetve néhány szem pirított fenyőmag (esetleg friss bazsalikom)

1.) Először a tésztát kell elkészítenünk, mert úgyis pihennie kell valamennyit. Gyúrjuk össze a lisztet a tojásokkal, a sóval, és az olajjal. Olyan állagú tésztát kell kapjunk, ami rugalmas, nem ragad, de nem is porlad. Ha szükséges, adjunk még hozzá pici vizet, vagy egy pici lisztet, de ne legyünk türelmetlenek, mert időbe telik mire a szépen összeáll. Tegyük lisztezett deszkára, ott gyúrjuk át még párszor, formázzunk belőle egy zsemlét, majd csomagoljuk folpackba. Tegyük félre pihenni kb. 20 percet, de NE a hűtőbe!
2.) Közben kikeverhetjük a tölteléket a fenti hozzávalókból. A sonkát vágjuk ehhez apróra, úgy keverjük bele.
3.) Most következhet a talán legmacerásabb rész, mire a tésztából szinte papírlap vékonyságú korong nem lesz. Ehhez kellene a tésztanyújtó gép, de egy sodrófa és egy kis türelem mindenképpen. Figyeljünk, hogy egyenletes vastagságú legyen mindenhol, és elvileg nem szabad szakadnia, mert mint már említettem, ez egy rugalmas tészta. Pont ez nehezíti meg a nyújtását, mert mintha mindig visszaugrana. Ha elég vékonynak ítéljük meg, fogjunk egy kisebb poharat, és kezdjünk el köröket szaggatni, amíg el nem fogy a tésztánk. A megmaradt részeket gyúrjuk megint össze, majd nyújtsuk, és szaggassunk újra, amíg el nem fogy az összes. 
4.) Most jön a legszórakoztatóbb rész, a Raviolik töltése. Fogjunk egy tésztaköröcskét, nyújtsuk még egy picit (nagyjából 10 cm átmérőjű, kb. 1-2 mm vastag lapokat kell kapjunk. Ez egy optimális méret, nem túl kicsi, szóval nem kell túl sokat csinálnunk, de még pont kis gusztusosak lesznek, mert azért nyilván főzés közben meg fognak duzzadni) Szóval, helyezzünk el a közepén egy púpozott kiskanálnyi tölteléket. Hajtsuk félbe, majd egy villával erőteljesen nyomkodjuk végig körbe a széleit. Fordítsuk meg, és a másik oldalon is megismételhetjük, hogy biztosan összetapadjanak.
5.) Lobogó, sós vízben főzzük ki őket, kb. 10 perc alatt. Amikor már mind elkészült, forgassuk meg egy kis forró vajon őket. Sokan így fogyasztják, még egy kis zsályával megbolondítva, de én nem bírom ki, hogy ne öntsem nyakon őket egy jókora adag finom, sűrű tejszínes szósszal. Ehhez csak melegítsük össze a tejszínt a pestóval, sózzuk, és borsozzuk.
6.) Tálalásnál szedjünk néhány szem raviolit, rá a pestos tejszínt. Díszítésnek mehet rá még egy hajszálvékony szelet pármai sonka, pirított fenyőmag, és esetleg néhány bazsalikomlevél. Nem egy hétköznapi fogás, szerintem jelesebb alkalmakon is megállja a helyét.

Egy tipp, ha nem főzzük ki mindet, akár le is fagyaszthatjuk, majd még fagyott állapotban a forrásban lévő vízben kifőzve olyan, mintha csak aznap gyúrtuk volna.

Jó étvágyat!

Hot Wings (csípős csirkeszárnyak)

Olyan szerencsében részesülhettem, hogy eddigi "rövidke" életem során már többször is eljuthattam a tengerentúlra. Az évekbe és számokba nem szeretnék belemenni, de az előbbi mondatomban volt azért némi irónia, maradjunk annyiban :) Na de nem is magamról szeretnék beszélni, hanem az amerikai gasztronómiai kalandjaimról, és az ételekről amiket ott kóstoltam. Ezeket sokszor vonják negatív diszkrimináció alá, hadd jegyezzem meg, azért nem teljesen jogosan. Tény és való, a mennyiségekben néha nem ismernek mértéket, de azért nagyon sok, nagyon jófajta ételük létezik, nem csak hamburger sültkrumplival. Az egyik kedvencem a "hot wings" névre hallgató igazi klasszikus, ami nem takar mást, mint csípős csirkeszárnyakat. A pipi szárnya nálunk Magyarországon kissé lenézett, mellőzött a csirkerészek között, amivel én nagyon nem értek egyet, mert sokkal szaftosabban elkészíthető, mint mondjuk a mellehúsa. Amerikában biztos pont ezért ilyen népszerű ez a fogás, ami megtalálható minden étterem és pub kínálatában. Általában vékonyra szelt zellerszárral és répával + parmezános mártogatóval tálalva. Ez a friss, ropogós köret nagyon passzol a csípős húshoz, és nem utolsó sorban egy igazi vitaminbomba is. Magukat a szárnyakat különböző csípősségi fokozatban lehet rendelni, az éppen hogy csak csípőstől a szinte számomra már ehetetlenül erős változatig. Én az előbbinél maradok, de ez mindenkinek a saját ízlésére van bízva, mennyire szalad meg a keze fűszerezés közben. Én egy saját elkészítési technikát kísérleteztem ki arra, hogy ropogós bőrű, de belül mégis jó szaftos falatokat kapjunk. Lássuk hát hogyan készül... :)

Hozzávalók 4 személyre:

2 tálca csirkeszárny (kb. 24 db)
3x1 EK fűszerkeverék (rozmaring, lestyán, foghagyma granulátum, stb...)
3x1 EK pirospaprika
3x1 TK bors
3x1 TK só
4 EK olivaolaj
2 TK csípős paprikakrém, ugyanennyi az édes változatból is
+ 3 db sütőzacskó!

A következő sütési módszerrel -mint már említettem- kapjuk a legszaftosabb, legjóízűbb, de mégis ropogósra sült szárnyakat. Ehhez először sütőzacskóban kell süssük őket, ahol is szépen, saját levükben megpuhulnak, majd grill fokozaton lepirítjuk őket. 

1.) Először mossuk meg a szárnyakat, majd vágjuk le a végeiket, ezek sajnos nem ehetők. Vizsgáljuk át jó alaposan mindet, hogy nem maradt-e bennük toll vagy tok, mivel bőröstül fogjuk őket fogyasztani, de semmiképpen sem szőröstül :) 
2.) Készítsünk elő 3 db sütőzacskót és egy tepsit. A sütőt melegítsük elő 200°C-ra. Osszuk el a szárnyakat a 3 zacskóba, így 8 darab kerül egybe. Egyenként minden zacskóba szórjuk bele a fűszereket és masszírozzuk bele a szárnyakba. Zárjuk le a zacsikat a hozzájuk tartozó műanyag szalaggal, helyezzük a tepsibe őket, majd szurkáljuk meg hústűvel jó néhány helyen. 
3.) Dugjuk a sütőbe őket 30 percre. Ennek elteltével vegyük ki, vágjuk szét a zacskókat, de vigyázzunk a kicsapó forró gőzzel, mert éget. 
4.) Öntsük a szárnyakat szafttal együtt a tepsibe. Keverjünk el némi olajat a kétféle paprikakrémmel és egyenletesen locsoljuk meg vele a husikat, majd dugjuk vissza őket további 15 percre. 
5.) Ez után vegyük ki ismét, fordítsuk meg mindegyiket, állítsuk a sütőt grill fokozatra, majd tegyük vissza pirulni a szárnyakat. Sűrűn locsolgassuk a szafttal mindaddig, amíg szemmel láthatólag nem lesznek szép pirosak és ropogósra sültek. Ekkor zárjuk el a sütőt, de tálalásig nyugodtan hagyjuk bent a sütőben. 

Vagy parmezános mártogatós zellerszárral és sárgarépával, vagy amerikai káposztasalátával kerül az asztalra, vagy éppen mind a kettővel...

Jó étvágyat!

Libasült Cherrys Párolt Lilakáposztával és Krumpligombóccal, Vörösáfonya Mártással

-avagy, a Márton-napi Libalakoma-

"A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat egy libafogás és az újbor. Számos babona, és időjárási előrejelzési jóslat kapcsolódik ehhez a naphoz, a legismertebb mégis ezek között, az a hiedelem, miszerint, aki ezen a napon nem eszik libát, az majd egész évben éhezni fog, illetve úgy hitték minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek."

Ettől az italozós népi hiedelemtől függetlenül is én minden évben alig várom november 11.-ét, rá is készülök rendesen, nehogy aztán éheznem kelljen már az elkövetkezendő esztendőben... :) Bár sütök-főzök mindenféle finomságot, de a Márton-napi lakoma főfogása, a klasszikus értelmezésben, azért csak egy finom, ropogósra sült bőrű libapecsenye, minden esetben lila pároltkáposztával tálalva, mert ők ketten számomra elválaszthatatlanul összetartoznak. Köret gyanánt tökéletesen passzol hozzá a  krumpligombóc, főleg, hogy az egészet megbolondítjuk még egy kis mártással is. A legtökéletesebben a vörösáfonyából készült passzol hozzá, természetesen a finom, fűszeres pecsenyelé felhasználásával. 
Tény, hogy ez a fogás elég összetett, de higgyétek el megéri, mert a végeredmény tényleg lakomába illő! :)

Libasült:

1 közepes pecsenyeliba (kb. egy 3kg-os)
1 nagy fej vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma
1 nagy alma
3 dl sör
só, bors, őrölt rozmaring

Vörösáfonya Mártás:

a liba pecsenyeszaftja (átpasszírozva)
4 EK vörösáfonya lekvár
3 EK aszalt vörösáfonya
(1 EK liszt vagy keményítő, csak ha túl híg)


A libából én csak és kizárólag olyat veszek, ami ki van tisztítva, zsigerelve, stb!!! (mondjuk ezt azért általában így árulják)

1.) Mielőtt sütni kezdenénk, kívül-belül jól mossuk meg, és ha a háját rajta, vagy benne hagyták azt is vegyük ki. Vágjuk le a szárnyait, majd jók lesznek a liba levesbe, akár le is fagyaszthatjuk őket. 
2.) Pucoljunk meg 1 nagy fej vöröshagymát, jó néhány fokhagymát, és egy almát negyedeljünk el. Ezeket dugjuk bele a liba belsejébe, illetve köré is szórjunk belőlük. Dörzsöljük be a bőrét sóval, borssal és őrölt rozmaringgal, esetleg egy pár csepp olaj segítségével, hogy jobban a húson maradjanak a fűszerek. 
3.) Én arra esküszöm, hogy ha sörrel öntjük fel víz helyett, akkor sokkal zamatosabb, szaftosabb húst kapunk, és a bőre is szép pirosra sül tőle. Öntsük nyakon 1 üveg sörrel, majd fedjük le alufóliával (mindig a fényesebb felével lefelé, így ezáltal visszasugározza a hőt a hús felé, ami szebben, egyenletesebben sül majd át). 
4.) Dugjuk 180 fokra előmelegített sütőbe, legalább 2 órára. 
5.) Amikor már majdnem jó, vegyük le róla a fóliát és sűrűn locsolgatva a bőrét szép ropogósra sütjük. Ha kész, vegyük ki a tepsiből, tegyük egy tálra, fedjük le fóliával, hadd pihenjen, addig elkészítjük az áfonyamártást!
6.) Ehhez a hús szaftjára lesz szükség. Vegyünk egy edényt, amibe leönthetjük a libából és a hájból kisült aranyló zsiradékot. Ez jól elkülönülve a barna szaftréteg fölött úszik és CSAK EZT öntjük le, majd félretesszük.*
A visszamaradt sötét, sűrű szaftot egy szitán keresztül egy lábosba öntjük úgy, hogy a hagymákat, fokhagymákat és az alma darabkákat is átpasszírozzuk a szitán, ezzel is gazdagítva, sűrítve a mártásunkat. Hozzáadunk 3-4 evőkanál áfonyalekvárt és néhány szem aszalt áfonyát is. Felforraljuk, ezzel kész is, esetleg egy löttyintésnyi vörösbor kerülhet még bele.

*Tipp: A zsírt, ami a pecsenyeléből visszamaradt, tegyük félre dermedni, esetleg csipkedhetünk bele néhány falat húst is. Hűtőben tárolva még jó néhány nap múlva is nagyon finom egy kis kenyérre kenve, vagy akár főzéshez is felhasználhatjuk, szóval kár lenne hagyni, hogy pocsékba vesszen! :)

 
Párolt Lilakáposzta: 

1 kisebb fej lilakáposzta
1 dl cherry
1 nagy lilahagyma
5 EK méz
3 EK balzsamecet
3 EK almaecet
1 db fahéj rúd
1-1 KK szerecsendió és őrölt kömény
só, bors


1.) Először a lilahagymát vékonyan felszeljük, majd kevéske olajon dinsztelni kezdjük. A káposzta külső leveleit levesszük, félbe vágjuk, és vagy legyaluljuk, vagy késsel, vágódeszkán vékony szeletekre vágjuk. Rácsurgatjuk a mézet az üvegesre sült hagymára, és hagyjuk néhány percig karamellizálódni. 
2.) Ez után hozzáadjuk a felszeletelt káposztát, sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük, hozzáadjuk a fahéjrudat, felöntjük 2 dl vízzel (esetleg sörrel), lefedjük és hagyjuk dinsztelődni. Jó sok idő kell neki, mire megpuhul a káposzta, legalább 1 óra, de folyamatosan ellenőrizzük, és keverjük át, esetleg pótoljuk az elpárolgott folyadékmennyiséget. 
3.) Amikor már puha, és jól összeesett, adjuk hozzá a kétféle ecetet, és ha szükséges, még egy kis cukrot is, majd öntsük fel a cherryvel. Főzzük még néhány percig, kóstoljuk meg még egyszer és ha kell, ízesítsük tovább. Adhatunk hozzá néhány kanál áfonya lekvárt is, ez is gazdagítva az ízét.


Krumpligombóc:

1 kg krumpli
20 dkg liszt
1 tojássárgája
5 dkg vaj
só, bors, rozmaring


1.) Hámozzuk meg a krumplikat, mossuk meg, majd vágjuk őket apró kockákra. Sós vízben főzzük puhára, öntsük le a vizet, majd törjük össze a vajjal. 
2.) Adjuk hozzá a tojássárgáját, ízesítsük egy csipet rozmaringgal, esetleg aprított petrezselyemmel, sózzuk ha szükséges, majd adjuk hozzá a lisztet. Közben feltehetünk már egy lábasban vizet forrni. 
3.) Kezdjük el a krumplis masszát gyúrni, addig, míg az szépen el nem válik az edény falától. Ha szükséges, adjunk még hozzá pici vizet, vagy lisztet, de ezekkel az arányokkal elvileg pont megfelelő állagú masszát kell kapjunk. 
4.) Vizes kézzel formáljunk gombócokat, tegyük őket lobogó sós vízbe és főzzük puhára, kb. 5-10 perc alatt, a gombócok nagyságától függően. 
5.) Szedőkanállal tegyük tányérra őket. 


Ha mindennel elkészültünk, akkor bontsuk le a libahusit a csontról, tálaljuk a párolt káposztával és a krumpligombóccal, majd az egészet öntsük nyakon a finom, fanyar-édes vörösáfonya mártásunkkal.

Jó étvágyat és vidám Márton-napozást! :)