Citromos spágetti

Nyáron elsősorban könnyen és gyorsan elkészíthető ételekre vágyom. A meleg miatt elsősorban. Szó sem lehet róla, hogy a 40 fokban valami órákig készüljön és melegítse a házat. Ha meg még frissítő is az étek, akkor aztán tuti visszatérő vendége lesz a konyhánknak.
Na, pont így jártunk Ánná spagettijével is...

Hozzávalók:
350 g spagetti
5 dkg vaj
két citrom lereszelt héja
10-15 dkg reszelt kemény sajt (Parmezán vagy Grana Padano)
citromfű levelek
.
opcionálisan némi tejszín és lepirított fenyőmag

Amíg megfő a tészta, pont le is reszelem a sajtot és a citromhéjat. Egy serpenyőben felolvasztom (tényleg csak óvatosan, semmi égetés!) a vajat, amibe belekeverem a lereszelt élelmiszereket (és az opcionális termékeket).
Amint kifőtt a tészta, összekeverem mindezeket, tálaláskor pedig felhasználom a citromfű leveleket.

Samosa

A samosa az egyik legkedveltebb indiai csemege. És az egyik legkedveltebb házi csemege nálunk is...
Ez gyakorlatilag egy zöldségekkel töltött tésztabatyu kisütve. Mi sokáig olajban vagy pálmazsírban sütöttük, de sógorom ajánlotta, sütőben is lehet, zsiradék nélkül. És igen, ez a legjobb választás! Nincs olajszag, és egyszerre kisül egy egész tepsinyi.

A tésztája roppant egyszerű:
20 dkg liszt (mi mostanában BL-80-ast használunk, de finomlisztből is lehet)
1 ek olaj
0,5 tk só
1 tk fekete kömény mag (nigella, fekete hagyma mag, katicavirág vagy más néven kandilla)
1-2 dl víz

A kenyérénél lágyabb tésztát kell kapjak, de semmiképpen sem szabad, hogy ragacsos maradjon. Jobb ezt először összegyúrni és pihentetni, míg a bele való készül.

A töltelék természetesen ízlés szerint alakul és itthon komoly befolyást gyakorol rá, hogy éppen mit találok a hűtőben, kamrában. Javarészt azért egyszerűbb összetevőkkel dolgozom (burgonya, zöldborsó, karfiol) és inkább a fűszerezés az, ami igazán változatossá teszi. Persze olykor kerül bele panír is a krumpli mellé vagy egyszerű túróval is kiváló. Természetesen bármilyen párolt zöldséggel ízletes samosát lehet készíteni.

Egy lehetséges verzió:
0,25 kg főtt, darabolt burgonya
1 dl párolt zöldborsó
0,5 ek római kömény
1 kk édeskömény (na ez az, ami soha nem maradhat ki!)
0,5 kk kurkuma
1 ek őrölt koriander
5 db szegfűszeg
2-3 cm fahéjrúd
1 ek citromlé

A fűszereket forró olajban megsütöm 1-2 percig. Utána mehet a serpenyőbe a zöldség is 2-3 ek vízzel és jól elkeverve összepárolom pár perc alatt. Mielőtt a tésztába tölteném, hagyom, hogy kissé kihűljön.

A tésztából kb. 2 evőkanálnyi adagot veszek ki, amit sodrófával 10-15 centis kerek vagy ovális alakúra nyújtok. A kinyújtott tésztát kettévágom, mindkét darabra halmozok a töltelékből, majd a töltelékre hajtogatom a tésztát és fölül "összefonom" úgy, hogy ne legyen sehol lyuk rajta. Egy másik megoldás, ha a félbevágott tésztalapból egy tölcsért hajtogatok és abba töltöm a zöldségeket, majd a tetejét a tészta összenyomkodásával zárom. Én az elsőt szoktam mostanában alkalmazni, de sokszor csináltam már a tölcséres verziót is.
Tepsin, sütőpapíron 200-220 fokon aranybarnára sütöm a samosákat.
Ideális joghurtos-fokhagymás-kurkumás-petrezselymes szósszal, paradicsom vagy valamilyen zöld csatnival.

…és az imám elájult…

Korábban már írtam a padlizsán-függőségről. Még télen is könnyen elcsábulok, pedig egyéb növények tekintetében betartom az idénynek megfelelő vásárlást. El is voltam veszve, mikor a kisboltunkban megláttam a szép, érett (török) padlizsánokat. Ráadásul nem is kértek aranyat érte! Hoci – mondtam, és már tudtam is, mi lesz belőle.

Az Ájult imám azaz Imam bayildi legendájáról már több történetet is hallottam. Az első szerint attól esett össze szerencsétlen, hogy megtudta, mennyi drága fahéjat használtak el az asszonyok az étekhez. A másik szerint ugyanez az oliva miatt történt. A harmadik szerint a gyönyörűségtől alélt el, mikor megkóstolta az ételt.
Nos: mindegy. Én a harmadikra szavazok ugyan, de ki tudja: nem ismerem a régi árakat…

Az étel eredetileg töltött padlizsán. Sok helyütt hússal is készítik. Én most egy rövidített verziót készítettem, két-gyerekes-időhiányra hivatkozva. Az íze nem változik. Csodálatos.

Fogtam két kb. 300g-s padlizsánt, felkockáztam, lesóztam, picit állni hagytam. Addig elkészítettem azt, ami a tölteléke lenne, ha úgy készülne: hagymákat vékonyan felszeleteltem és bőséges oliván párolni kezdtem. Vékonyra szeletelt fokhagymával illatosítottam, mikor már puhult a vörös hagyma. Sóztam, borsoztam, nyakon öntöttem egy darabolt paradicsom konzervvel és szórtam rá petrezselymet. Került bele fahéj. Sok. Ha a paradicsom savanykás lenne, érdemes egy leheletnyit cukrozni az étket. Ez a szósz menne a félbevágott padlizsánokra. Ehelyett én most a szószba tettem a lecsöpögtetett padlizsánt, és a tepsibe öntendő plusz paradicsomot is hozzáadtam. (Ezt az ételt ugyanis inkább főzzük a sütőben, mintsem sütjük, tehát a megtöltött padlizsánokat körbeöntözzük olyankor megízesített, olivával kevert paradicsommal.) Főztem, amíg vajpuha lett a padlizsán. Bulgurral tálaltam.

Hidegen is kitűnő, olyankor frissen sült pitával kínálom.

Hozzávalók:
kb 600 g padlizsán
só

A töltelékhez:
2 közepes hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 doboz paradicsomkonzerv (és még egy fél az én mostani verziómhoz)
1 csokor friss petrezselyem
3 ek oliva
só és frissen őrölt bors

A főzőléhez (ha töltve-sütni szeretnénk):
1 doboz paradicsomkonzerv
2 ek oliva
só, bors

96ºC, 9 atmoszféra, 25''

Ez nem egy találós kérdés, mi így kávézunk! Persze csak arabica kávét...

Mostani bejegyzésemnek fő célja a népszerűsítés. Azzal a hátsó gondolattal írom, hogy ha még többen járunk a Lehel piac kávészaküzletébe, akkor az nem szűnik meg, nem úgy, mint sok más jó kávészaküzlet.
A továbbiakban a 'kávé' kizárólag az arabica kávét jelenti. :)

Emlékszem, mi volt, mikor leköltöztünk a Kis-Balaton mellé: sokáig meg voltunk lőve, hogy hol szerezzünk magunknak kávét. Maradt, hogy mikor rokon-nézőbe megyünk, akkor beugrunk a Lehelre... Aztán találtunk egy boltot Keszthelyen. Hamar bezárt. Lehetett valamennyi kávét kapni utána egy ottani presszóban, de nem volt akkora a forgalom, hogy mindig friss áru legyen. Márpedig nem mindegy mennyi idő telik el a pörkölés és a fogyasztás között!

Tavaly karácsony táján, hogy a kávészerelem tökéletesedjen, hosszan keresgéltem egy elérhető árú kávéfőzőt, ami elegendő nyomást tud létrehozni, hogy ne lúgozza agyon a fekete levest. Tudom én, hogy igazán jó kávét csak vérkomoly gépen lehet főzni, de azért én nem akartam kávézót üzemeltetni otthon, és nem is vagyok milliomos - se annyira hülye, hogy rengeteg pénzt öljek egy profi gépbe sznobizmusból.
Na, így akadtam Bialetti úr Brikka főzőjére a Barista szaküzletben. Érdemes a figyelemre - komolyan működik!! Krémes tetejű kávét főz, és nem is lúgozza ki, mint a hagyományos kotyogó (mellesleg szintén Bialetti találmány).

Aztán fordult a sors kereke, s mi közelebb kellett költözzünk a fővároshoz. Szeretett Szentlászlónkról már igazán nem úri huncutság a Lehelre járni kávéért!
Egy ideig úgy gondoltuk, hogy spórolás címszó alatt inkább egy nagyáruház bio arabica kávéját vesszük, mert végül is nem robusta, és sokkal olcsóbb. Kipróbáltunk sokféle arabicát, a dossziés Tomiétól a madaras teszkósig, de egyik sem vált be. Az íze sajnos mindnek messze elmarad a Semiramis kávéktól. Múlt héten bennem odáig fajult a dolog, hogy inkább nem iszom, csak heti 1 espressot, de annak legyen íze, az angyalát!

Így történt, hogy ma Borkával látogatást tettünk a Lehel téren a galérián. S ha már ott voltunk, meg is kaptam telefonon ukázba, hogy igyak egy igazi kávét! Jamaica Blue Mountain. A világ egyik legjobb kávéja - ott ezt is választhatom. Mert megérdemlem. :)
Persze a napi kávé is igen remek, több kávéból keverik, naponta változó, és az ára is kedvező. "Hétköznapokon" azt szoktuk választani.
Máskor is volt már, hogy JBM-t ittunk. Olyankor, ha kimondjuk a választott kávé nevét, megáll a levegő. A pult mögött kávét főző hölgy szép tisztára pucolja a darálót, mielőtt ezt a csodát frissen ledarálja benne, és utána is, hogy egy szem se vesszen kárba. A kávé elkészül, megkapjuk - a többi már rajtunk múlik... Ezt a kávét nem lehet - nem érdemes! - csak úgy ledönteni. Oda kell rá figyelni. Az illatára, a krémességére, az ízére - az élményre.

Mellesleg, amíg én kortyoltam, bejött egy úriember, aki ajándékba szeretett volna jó kávét vinni. Az eladó hölgyek pedig az ajándékozandó személy neme, temperamentuma és más meghatározó tulajdonságai alapján segítettek választani a kedves vevőnek...

A mai vásárlásnál két olyan fajtára esett a választásom, amit még sose próbáltunk, mert még nem láttuk a választékban. Mindkettő francia pörkölésű, az egyik egy bio kávé Galapagosról, a másik pedig Yemenből jött. Galapagost ebéd után rögvest meg is kóstoltuk. Nem volt olcsó, de megérte az árát! Telt, pisztáciás, mogyorós illata van, és az íze.... hmmmm.... Péter ki is számolta gyorsan, hogy nem is drága, hiszen 250 forint alatt ki jön egy csésze belőle. Szóval megérdemeljük! ;)

Don Vámpepe pizzát süt

Régóta sütök pizzát. Elég jó vagyok benne. :) - gondoltam eddig...
Na jó! Éreztem, hogy ennél jobbat is tudnék, de egyszerűen nem volt energiám azon töprengeni, hogyan.

Nem gondoltam, hogy egy szlovák faluban fogom megtanulni, mi a titok.

A problémám kizárólag a tésztával volt. Mi ugyanis a vékony, olaszos pizzákat szeretjük. Egyszer rávettek, hogy betérjek egy pizza hátba, de két falat után otthagytam az egészet és inkább éhen maradtam. Nekem ez az amerikai sztájl nem jön be!

Eddig azt a módszert követtem, hogy a tésztát kézzel belesimítottam a tepsibe/pizzasütő lapba és próbáltam minél vékonyabbra kihúzni. Próbáltam, próbáltam. Általában egész jó lett, de mindig azt éreztem, hogy legközelebb még vékonyabbra kell nyújtanom. Aztán legközelebb ismét. Kísérleteztem a levegőben pörgetős módszerrel is. Pörgetni tudtam, de nem lett tőle vékonyabb. Ez inkább amolyan cirkuszi mutatvány.
Ezzel kapcsolatban a másik problémám az volt, hogy nem tudtam kisütni egyben az egészet. A picit vastagabb tésztát mindig elő kellett sütnöm kicsit, és csak utána tehettem rá a feltéteket, hogy ismét visszatéve a kemencébe, készre süssem. Ez mindig frusztrált egy kicsit.
A többi mindig rendben volt. Szószok, feltétek saját ízlés szerint.

Új lakhelyünkön, Pilisszentlászlón (Senváclav) idén olyan gyermeknapot rendeztek összefogva "őslakosok" és "gyüttmentek", hogy állítólag 40 éve nem volt ekkora banzáj a faluban. (Mi is tudjuk, mikor kell megérkezni!)
Két dolgot máris megtanultunk a rendezvényen. Az egyik a pizza tészta nyújtása, a másikra majd később visszatérek.
Van itt egy kedves család (igazából nagyon sok kedves család van itt), akik előtte olasz országban éltek és a gyermeknapon kemencés pizzát sütöttek a nagyérdeműnek (mint minden jelenlévő kereskedő és fellépő, természetesen ők is a helyi óvodáknak ajánlották fel a bevételt - összesen majdnem egymillió pénz). Na, tőlük láttam, hogy Robi egyszerűen sodrófával kinyújtja a tésztát, oszt csókolom. - Hoppá! Ez túl egyszerű! - gondoltam - és tökéletesen működik. Papírvékony (na jó, inkább karton papír) tészta, ami együtt sülhet a feltéttel. Kemencében pár perc alatt, tökéletes élmény!Íme, no:
2 db 30 centis pizzához (érdemes egyszerre többet sütni, mert addiktív)

20 dkg liszt (Bl 55 vagy Bl 80, esetleg Bl 112)
120 ml víz vagy amennyit felvesz :)
10-15 g élesztő
2 kk olíva olaj
1 kk só

A tésztát jól átgyúrom és meleg, nem huzatos helyen minimum 50-60 percet kelesztem. Hosszabb kelesztés ideálisabb, én olykor akár 5-6 órán át hagyom dolgozni a gombákat.
Közben készítek szószt a pizzára. Sokfélét szoktunk, mostanában inkább paradicsomos alapon, de szuper fokhagymás-tejfölös vagy tejszínes szószokat is használunk. Nincs állandó receptem a szószhoz, ahogy jön. Fontos, hogy jó minőségű paradicsomszósz kell hozzá - mi vagy Picilivi által eltettet vagy Muttit használunk (kecsöpöt felejtsd el!). Pici olíva olajon fokhagymával, kevés zöld fűszerrel (pl.: rozmaring, csombor, bazsalikom, petrezselyem vagy szurokfű - egyszerre max. 2-3 félét teszek bele), csipet sóval felfőzöm. Ez tehát az alap.
Feltétnek mi viszonylag kevés dolgot használunk. (Ha elég jó a tésztád, az olíva olajod, a paradicsomod és a sajtod is, akkor a Margaréta is tökéletesen kielégítő lesz.) Hagymafélék (lila, póré, vörös), gomba, paradicsom karikák, rukkola, friss bazsalikom, olíva bogyó, esetleg kapri és mellé tonhal jöhet szóba. (Ananász - GÁZ!, de a maira kivételesen kerültek vékony cukkini szeletek, egyszerűen azért, mert ezzel ünnepeltük az idei első, kertünkben beérett példányt.) Ezekből is legfeljebb 2-3 félét egyszerre. No és persze sajtot a tetejére. Mozzarella és/vagy Grana Padano.

Most épp ideiglenesen nincs kemencénk, így sütőben sütjük. Ha már majdnem megkelt a tésztám, feltekerem a maximumra. Ez jelenleg nekünk 275 fok Celsius.

Tehát, miután megkelt a tészta, kész a szósz, előkészítettem a feltéteket, ki kell nyújtani sodrófával a tésztát minél vékonyabbra. (A mait lemértem kisülve, valahol 2-3 mm között volt :D) Megkenem vékonyan a szósszal, rá a feltétek és a végén szóróm rá a sajtot. Itt fontos a sorrend, mert elég tré lesz a végeredmény, ha mondjuk legalulra teszed a mozzarellát! ;) ...és gyorsan be a felforrósodott sütőbe. Ezen a hőfokon 10 perc alatt kész.

Mamma Mia! Fantastico! Molto Bene!

Rugelach

Ezt a receptet Fűszeres Eszternél találtam, de a kivitelezést már máshonnan lestem, mert én szeletelhető süteményt szerettem volna. Egészen pontosan: elsőre megpróbáltam, amit Eszter írt, de a töltelék mennyisége miatt nekem egész egyszerűen nem sikerült feltekerni a leírás szerint. Így utána néztem máshol is és láttam, hogy beigli-szerűen is szokták tekerni. Remek! Az nekem is menni fog, gondoltam, és lám!

Lássuk, hogy is készül...
Össze kell gyúrni
- 200 g krémsajtot (pl. Philadelphia)
- 200 g vajat
- 100 g cukrot
- 250 g lisztet
- egy pici sót
és egy éjszakát pihentetni hűtőben.

Másnap szépen ki kell nyújtani. Itt jön az első bökkenő, mert a tészta igen ragadós. Döbbenetes mennyiségű liszt alászórása a megoldás, illetve én most sütőpapírt is bevetettem, hogy tekerni tudjam - tanulva az első esetből, ahol a rengeteg liszt ellenére is letapadt.
Nyújtás után jöhet a töltelék. Én most 3 kisebb rudat készítettem, tehát a kinyújtott tésztát először elvágtam. Aztán megkentem 8 evőkanálnyi házi szeder-málna lekvárral (semmi cukor, csak a finom savanyú íz), majd jöhettek a következő, korábban felaprított szóratok:
- 100 g füge
- 50 g mazsola (na jó, ez mehet egyben)
- 100 g mandula
- 80 g csokoládé
- 1 kk fahéj

Ezeket szép egyenletesen elosztottam a tészta darabokon, majd feltekertem. Több készítési módot is láttam, ezért egyel kipróbáltam, hogy sütés előtt bevágom. Tetejére fahéjat szórtam és 180 fokos sütőben, alsó-felsőn, 25 percig sütöttem.

Mikor kész lett, kiderült, hogy szépen vágható akkor is, ha nem készítettem elő, így már tudom, hogy a sütés előtti bevagdosás elmaradhat.

Kofta - fűszeres túrólabdák mártásban

Egy újabb ízletes módja a túró tálalásának - hála az indiaiaknak ezért is! Be kell valljam, a golyók egy része még rágcsának elfogyott ebéd előtt, annyira jó ízű! Szóval akár vendégváró falatkáknak is jó, vagy csak nassolni.

Végy 30 dkg házi túrót. Dolgozd össze 3 evőkanál liszttel, 4 felaprított erős paprikával, 1 evőkanál őrölt korianderrel és ízlés szerinti sóval. Formálj a tésztából pici (max. 2 cm) golyókat, és süsd ki forró ghíben! Ha nincs, hát olajban. Sőt: olaj és vaj (fele-fele) keveréke még jobb! Ha nagyobbacskák a golyók, lassan süsd át.
Ezzel kész is. Rizzsel, mártással tálaljuk. Bele is lehet dobni a szószba előre, ahogy a mi receptünk írta, de csak a golyókat tálalva, utólag - bőségesen - megöntözve is remek!

A paradicsomos mártás, amit készítettünk hozzá, több időt igényel, így érdemes azzal kezdeni.
Így készül:
Nyáron szedj 4 nagy paradicsomot - télen nyiss ki egy paradicsomos üveget! Darabolt, vagy eleve püré: mindegy, a pürével kevesebb gondod lesz. (Nyáron a paradicsomokat fél liter vízzel főzd szét, majd pépesítsd.)
Őröld le, illetve aprítsd nagyon meg a következő fűszereket:
2 zöld erős paprika, 2 kk koriander, 1 kk római kömény, 2 kk mák, 25 mm gyömbér, 2 ek korianderlevél, 1 gerezd fokhagyma.
Melegíts ghít (olajat), és pirítsd meg benne a fűszereket. Ha kész, dobj rá 2 ek kókuszreszeléket és 1/2 kk. csípős paprikát. Öntsd fel a paradicsommal, és főzd még 10 percig.

Természetesen a gyerekbarát verzió is, mely nélkülözi a paprikákat, rendkívül finom. Mi mostanában csak nagyon enyhén csípős étkeket főzünk, de fokozatosan emelhető az adag...

Zakuszka - az "eredeti" recept!!!

Ha a címben szereplő idézőjel alapján bárki arra számít, hogy valami nagyon különleges és speciális trükköm van zakuszka készítéshez, akkor el kell keserítsem. Persze nem használok tartósítószert, de parazsat igen és nagyon finom a végeredmény, de ezen kívül semmi extra. Inkább csak arra utalnék, amit rákeresve mások zakuszka receptjeire találtam. A neten 100 különböző "eredeti zakuszka" kering. Nem vádolok senkit hazugsággal, szó se róla, csak éppen fölöslegesnek érzem ezt a megkülönböztetést. Hát persze, hogy mindegyik eredeti. Ahány ház, annyi zakuszka! Biztos vagyok benne, mindegyik finom. Főleg annak, aki készítette.
Egyébként nagy eltérés nem igazán van a sok eredeti között. És hát én is csatlakoznék a sorhoz. Nekem egy korábbi főnököm mesélte, ők otthon hogyan készítették mindig is. Ő egyébként Erdélyből jött, tehát úgy eredeti a recept, mint a szomszédom "Neki" cipője, hiszen - mint az közismert - a zakuszka örmény étek. No de ettől még az íze eredeti!

Az összetevők arányának megválasztása lehet talán vita tárgya. Én egyrészt figyelembe vettem volt főnököm útmutatásait, másrészt némiképp alkalmazkodtam a terméshez, harmadrész a végén határt szabott törekvéseimnek a lábas mérete is.

5,4 kg padlizsánt sikerült összeverbuválnom. Beszurkáltam mindet villával, raktam nagy tüzet és vártam, hogy parázs legyen belőle. Ekkora mennyiséghez azért elég sok parázs kell. Reggel 8-9 között gyújtottam tüzet és nagyjából délre lett belőle masszív parazsam. De sajnos nem elég, úgyhogy csak 4 kilót tudtam parázson sütni. Persze ez bőven elég ahhoz, hogy a tökéletes íz meglegyen. Szerintem, ha már a felét meg tudod sütni parázson az is jó, de minimum ennyit érdemes. Ha lakásban laksz és még erkélyed sincs, ahol felállíthatnál egy grillezőt, javaslom kösd össze a kellemest a kellemessel és zakuszka készítés előtt menj el kirándulni egyet. Közben valahol a szabadban rakj tüzet és süsd meg ott a padlizsánokat. (Ne erdőben, inkább tisztáson tedd, és figyelj rá, hogy a végén teljesen oltsd el, mondjuk hordjál rá földet.)
Sütés után meghámoztam, majd szűrőre tettem, hogy lecsöpögjön a leve. Felaprítottam és félretettem.

1 kg vereshagymát felvágtam nagyon apróra (lehet darálni is) és olajon megdinszteltem, állandóan kavargatva. Hozzáadtam még némi olajat, 1kg piros húsú (kápia és pritamin) és 1kg sárga húsú (lecsó) paprikát, amiket szintén nagyon apróra vagdostam előzőleg. Együtt dinszteltem tovább a zöldségeket, majd hozzáadtam a padlizsánt is. Ráöntöttem 0,7 liter paradicsomlevet (Picilivi tette el), amiből kicsit többet szerettem volna, de nem fért több az edénybe.
Összefőztem az egészet. Közben adtam hozzá 2 kk őrölt zöld borsot és természetesen sóztam is.
Érdemes sűrűn kevergetni, bár nekem eddig soha nem volt olyan tapasztalatom, hogy hajlamos lenne a leégésre, de másoktól gyakran hallottam ilyet.
Ahogy a párolgással felszabadult némi hely a lábasban, felöntöttem még olajjal. Összesen 5 dl olaj került ehhez a mennyiséghez. Ennél többet egyáltalán nem javaslok, így is bőven olajos.

Forrón üvegekbe töltöttem (no azért egy kicsit lecsíptem belőle azonnali fogyasztásra) és száraz dunsztban hagytam napokig.

Készítsünk orosz mustárt!

Kedves szerzőtársam már többször szólt, hogy tegyem közzé, miként is készül a valódi mustár - ne csak nekünk, meg más kivételezetteknek (a tudás birtokában) legyen jó... Én gyerek koromból hoztam a szeretetét: anyukám, ha otthonról hozzájutott, mindig készített - akkor nálunk még nem lehetett alapanyagot kapni. Nem is értettem később, hogy mi a jó a bolti mustárban?

A mustárgyártás egyszerűbb, mint gondolnánk, és az eredmény olyan csoda, hogy aki valaha is evett ilyet, az soha többé nem fog a kereskedelmi forgalomban kapható csupa-ecet borzalmakra fanyalodni!

Ámde vigyázat: méregerős!!! Tehát a javaslatom, hogy először csak kisebb adagot készítsünk, hogy meglássuk EZ mennyi idő alatt fogy el. Ha ugyanis egyszerre megcsináljuk az egész adagot, félő, hogy erejét veszti, mire a végére érünk. Nagycsaládosokra ez persze nem vonatkozik :)

Lássuk tehát:

Az első napon szükségünk lesz egy doboz mustárporra. Én ilyet veszek:

Ez nagy biztonsággal beszerezhető a Cora áruházak előterében található orosz boltokban, vagy a Mammut aljában lévő - szintén orosz - műintézményben. Bevallom, máshol még nem kerestem, annyira biztos ez a forrás - pedig talán a bioboltok is szóba jöhetnek. Az is lehet, persze, hogy a vér beszél belőlem... Ha nincs por, működik a dolog leőrölt mustármaggal is.

Kell még: forró víz, türelem... :)

100 g mustárport el kell keverjünk 200 g forró vízzel. Csomómentesen. Akkora tálat vegyünk elő, amibe még marad jócskán hely, ugyanis keverés után erre a masszára ráöntünk még annyi forró vizet, hogy vagy 3 ujjnyi vastagon ellepje. (Nekem egy nagyobbacska müzlis tálam van erre a célra.) Most kell a türelem: tíz órát pihentetjük lefedve, meleg helyen - ezért én este kezdem és másnap reggel folytatom.

Reggel óvatosan leöntjük a vizet és elkezdjük ízesíteni a mustárunkat. Itt az ízlés nagyon sokat számít. Mindenképp kell bele valami jóféle ecet (alma vagy akár balzsamecet - legutóbb én a Vom Fass Waldburg Cassis ecetjével csináltam, remek volt!). Aztán kell még olivaolaj is bele. A mennyiségnél a lényeg, hogy ezzel lágyítjuk a masszát - az ecettel és az olajjal is bánjunk óvatosan: apránként adagoljuk. Bevallom, sose mértem le, hogy mennyi adok hozzá, de megigérem, ha legközelebb csinálok, megteszem! Azért emlékeim szerint 30-30 gramnál több biztos nem volt... Kell bele még só (10-15 g) és kb egy teáskanál cukor vagy méz, valamint fűszerek. Abból meg aztán tényleg bármi, amit a kreativitásunk megenged. Remek lehet rozmaring, tárkony, bazsalikom, finomra őrölt dió (egy orosz barátom csinálta mindig így), kardamon - tényleg bármi! Esetleg osszuk több részre az olajos-ecetes-sós-cukros masszát, és csináljunk több félét és kevergessük a fűszereket is bátran!

Az elkészült mustárt jól zárható üveg(ek)ben, hűtve tároljuk.

...mellesleg a mustárpor meghűlés esetén is hatásos, de erről majd máskor! :)

UPDATE 2017: azóta sajnos se Cora, se Mammut alja, de a boltok nem szűntek meg! Egy kis reklám nekik (és beszerzési hely nektek): honlapja nincs az Arbatnak, de van boltjuk Budán a Retek utca 8. szám alatt, Pesten pedig a Podmaniczky-Körút sarkán.

Barnus

A brownie nálunk nagy mánia. Eleinte különböző cukrászdákban csaptunk le, ha épp volt mire, de muszáj volt itthon is kreálni.

Kipróbáltam több neten elérhető receptet, de valahogy nem volt jó. Az egyik túl olajos, a másik cuppog, a harmadik messze túl édes....

Kevertem hát egy sajátot. Kevésbé tömény, de így is üt...

Kell bele:

150 g csoki (én mostanában 65%-os Schogettent használok)

100 g liszt (zabpehelylisztet használtam most)

50 g vaj

3 tojás

100 g cukor (finomítatlan nádcukor)

2 cs vaníliás cukor - ha nincs otthon készített...

60 g dió

csipet só

A csokit felolvasztom a vajjal, a cukrokat kikeverem a tojglikkal. A kettőt összevegyítem, majd bele megy a liszt. Összekeverem és beledobom a megtört diót. Tettem bele - szentségtörés képpen - meggyet is, hogy kicsit szelidítsem. Azért a fáról frissen szedett meggy nagy csábítás.

180 fokra előmelegített sütőben úgy 25 percig sült. Én laposabban szeretem, a vastagabb nyilván tovább sül. A lényeg, hogy még picit tapadjon, mikor tűpróbát csinálok.

Pofon egyszerű, és ellenállhatalan!

Padlizsán curry

Nem tagadom, padlizsán függő vagyok. Már szépen nőnek a palántáink a balkonládában. (Idén úgy tűnik több lesz, mint tavaly volt, tehát ha minden jól megy, lesz zakuszkánk is.) Még csöppet melegszik az idő, erősödnek a kicsikék, és nemsokára kiengedhetem őket a szabadba. Addig is rá vagyok utalva a zöldségesek pénztárcát kizsigerelő portékájára...

Egy késhegynyi kurkumát kevertem össze egy kávéskanálnyi sóval, és ezzel dörzsöltem be a keresztben csíkokra vágott két padlizsánt. (Először kb 2 centis karikákat vágtam, amit később ugyancsak 2 centis csíkokra szabdaltam.) Minimális olajon pirítottam meg.
Egy közepes fej vöröshagymát apróra vágtam és kevés olajon üvegesre pirítottam. Került hozzá egy zellerlevél felaprítva, 2 chili, ugyancsak aprítva, egy rúd fahéj egészben, 3 gerezd fokhagyma préselve, 3 szem szegfűszeg és fél teáskanál mustármag őrölve. Locsoltam rá egy evőkanál borecetet és még 2 teáskanál nádcukorral is megkínáltam. Ekkor már az egész konyhában nagyon kellemes illat volt.
Felöntöttem 1,5 deci tejjel és lassú tűzön kavargattam. Mikor elkezdett besűrűsödni, akkor adtam hozzá egy teáskanál curry-t és a padlizsán csíkokat. Még pár percig kevergettem, hogy megszokják egymást, és már repült is a tányérra.

Persze elképzelhető lenne más zöldséggel is, de ez a fahéjas-szegfűszeges alap leginkább a padlizsánnal passzol. Imádják egymást!
Főételként is megállja a helyét, de még jobb, ha amolyan indiai lakoma részeként tálaljuk, több különböző fogással. Mondjuk purival, valamilyen daallal, rizzsel és raitával együtt.

Olaszos vendégváró 2.

Közben belenéztem Dolce Vita oldalába, de épp csak egy pillantásra volt időm, így most sem jutottam messzire. Ebbe belejátszhatott, hogy egy hatalmas véres hús képe fogadott Kriszta oldalán :-(.
Ugyanakkor felfedeztünk nála már korábban egy remek vendégvárót. Ezt azóta sokszor készítettük, különböző ízekben.
Kell hozzá egy alaptészta. 30 dkg liszt, másfél deci víz (vagy amennyit felvesz), egy harmad kocka élesztő, egy kiskanál só, egy kanál olaj és egy csipet cukor. Megdagasztom, kelesztem egy órát és kinyújtom téglalap formára (kb 60x20 cm). Ezt kenem meg valamilyen töltelékkel.Jelen esetben egy fokhagymás-paradicsomos alapot készítettem, rozmaringgal, medvehagymával. Ebbe kevertem reszelt sajtot, kemény érett sajtból. Egy kevés szárított paradicsommal dobtam még fel.
Ha rákerült a szósz, akkor fel kell tekerni a tésztát. Egy vizes késsel 2-3 centis darabokat vágok a hosszú tekercsből, és ezeket egy kiolajozott tepsire helyezem.Ott pihentetem őket 15-20 percig, majd irány a sütő. 200-220 fokon nagyjából fél órát sülnek.
Nagyon egyszerű és sokféle ízben készíthető. Nagyobb vendégség esetén lehet egyszerre többfélét készíteni. Sört is, bort is szereti :-)...

verjük a palávert

Ezzel a recepttel már adós vagyok egy ideje... Rendkívül egyszerű - ez is :~) - köszönet illeti Celia Brooks Brown kisasszonyt érte.

A Palava egy ghánai recept, és egyáltalán semmi köze a paláverhez, ki tudja, miért hívják így...

Így készül:

70 g hámozott tökmagot kis lángon 1-2 percig pirítom - szépen felpuffadnak -, majd lehűtöm és 4 evőkanál víz társaságában péppé töröm.

750 g megtisztított spenótot egyben, nedvesen lábosba teszem, és főzöm, míg összeesik. Közben egy serpenyőben olajban dinsztelek 2 fej kockákra vágott hagymát - ha erősebb ízre vágyunk, nagyobb kockákra aprítsuk! Hozzáadok 250 g paradicsomot, melyet nagyobb kockákra vágok. Én nem héjazom le, mert nem zavar a héja az ételben, de ez ízlés dolga.

Belemegy még 1,2 dl passzírozott paradicsom, majd a lecsöpögtetett spenót és végül a tökmagkrém is. Felöntöm 2,5 dl vízzel, sóval és kevés cayenne borssal ízesítem. Ebből is ízlés dolga az adagolás, nálunk van egy 19 hónapos kosztos is, miatta nem főzöm túl erősre...

Ezután még fél órát párolom fedő alatt az étket. Néha érdemes keverni, nehogy a kutyáké legyen a végén! Sűrű ételt kell, hogy kapjunk. Kiváló mellé a barna rizs.

Joghurtos padlizsán

Íme egy másik nagyon ízletes Török étel, amit általában szintén megtalálni a hazai büfék kínálatában.

Két padlizsánt héjastól karikára vágunk, papírszalvétára tesszük, megsózzuk, és állni hagyjuk, hogy kicsit levet eresszen. Közben egy fél citrom levével meglocsoljuk. Utána feldaraboljuk, és kevés olívaolajon, oregánóval megszórva, megsütjük.

A padlizsán sütés közben nagyon könnyen magába szívja az olajat, de ezzel nem kell foglalkozni. Ne locsoljunk hozzá még több olajat, mert az nem vezet semmi jóra!

Ha kisült, még egy kis citromlével meglocsolhatjuk a sült padlizsándarabkákat. Fél liter joghurtba egy kevés összezúzott édesköményt, fehérborsot és kaporlevelet elkeverünk, préselünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, majd 2 evőkanál olívaolajat is belekeverünk. A fűszeres joghurtba beleforgatjuk a padlizsánt és hűtőszekrényben - akár egy napig - hagyjuk összeérni.

Önmagában pitával vagy naannal is tökéletes, de köretnek is meg állja a helyét!

Túrós-mákos álom

Ez a recept kedves sógornőmtől származik. Amikor először ettem, tudtam, hogy elvesztem. Ennél jobb maximum a flódni lehet! Lehet persze ezen vitatkozni, de minek. Nagy előnye viszont a flódnival szemben, hogy kevésbé macerás, és döbbenetes az összhang a fekete és fehér rétegek között. (Megjegyzem: idén húsvétra sütöttem flódnit a szokásos beigli helyett - komolyan: megéri az összes macerát!)

Nem korteskedem tovább, különben is túrófüggő vagyok, inkább lássuk, miből lesz a cserebogár:

A tésztához 25 dkg liszthez adunk késhegynyi szódabikarbónát, és elmorzsoljuk 15 dkg vajjal. Hozzáadunk 5 dkg cukrot, 1 tojás sárgáját és egy evőkanál vaníliás cukrot. Összegyúrjuk és hideg helyen pihentetjük, amíg a töltelék készül.

Az pedig a következő: 7,5 dkg mazsolát forró vízzel átmosunk és megöntözzük 2 evőkanál rummal. 25 dkg őrölt mákot összekeverünk 12,5 dkg cukorral, fél citrom reszelt héjjával, kevés fahéjjal, és 5 dkg vajjal. Leforrázzuk 1,2 dl tejjel, és letakarva hagyjuk dolgozni a tejecskét. Közben 50 dkg félzsíros tehéntúrót áttörünk 12,5 dkg cukorral, 2 tojás sárgájával, 1 dl tejföllel, a citrom reszelt másik felével. Hozzáadunk 2 evőkanál étkezési keményítőt (ez van az eredeti receptben - én eddig mindig búzadarát adtam inkább a túróhoz), majd a felvert tojásfehérjéket óvatosan hozzádolgozzuk. (Én a tésztakészítésből megmaradt harmadik fehérjét is hozzáadom.) Végezetül a mákhoz adjuk a rumos mazsolát.

Kinyújtjuk a tésztát - egy kapcsos, kerek tortaformához elég a mennyiség - úgy, hogy 3 cm magas pereme legyen. A kivajazott formába tesszük, rásimítjuk a mákos tölteléket, majd a túrós tölteléket is. A sütő alsó harmadában kb. 70 percig sütjük 180 fokon. A sütés felénél megkenjük a tetejét tojássárgájával, hogy még szebb színe legyen!

Íme:

Mágikus lekvár

Már beérett a szamóca, 1 héten belül lesz meggyünk is, aztán jön a sárgabarack és így tovább. Nem tudunk mindent frissen megenni. Nem lehet mindent beledolgozni sütikbe. Meg hát aztán lesz még tél is. Akkor meg milyen jól jön egy kis gyümölcs íz!
Na, de itt nem arra gondolok, amit a boltban kapni, mert hát abban vajmi kevés gyümölcs van. Megnéztem, a legtöbb gyümölcsöt tartalmazó lekvár 50%-os (két nagy szupermarketben jártam), s amiben legkevesebb van az 0%-os!!! Biztosan lehet kapni ennél jobbakat is, de engem csak a 100%-os lekvár érdekel. Szerintem barbárság bármi egyebet belefőzni a gyümölcsön kívül. Ha pedig megoldható, akkor legyen így!
Tehát, ássuk el jó mélyre a tartósítószereket, cukrot, meg a többi szemetet, amit még előszeretettel kevernek ételünkbe a gyártók!
Az eljárás végtelenül egyszerű, bár kétség kívül időigényes, de ez nem meglepő, ha lekvárról beszélünk.
Szükségünk van hozzá az érett gyümölcsre. Fontos, hogy ténylegesen érett legyen - mert van kereskedelmi meg biológiai érettség is, ugye...

Megmossuk, kimagozzuk (ez némely gyümölcs esetében értelemszerűen elhagyható, pl. szeder), ízlés szerint feldaraboljuk.
Betesszük egy nagyobb fazékba vagy tepsibe.
És itt jön a lényeg, a mágia, amitől múkodni fog a dolog! Ugyanebbe a fazékba a nyers gyümölcs mellé öntünk egy kis lekvárt a tavalyiból.
3 kg friss gyümölcshöz 2 dl kész lekvárral lehet számolni.
Ha először próbálod, értelemszerűen nem lesz tavalyi 100%-os lekvárod, de ne keseredj el! Tegyél bele valamilyen lekvárt. Na persze minél jobb minőségűt, minél tisztábbat. Jövőre meg már használhatod a sajátod.
Gyakorlatilag nem kell, hogy ugyanabból a gyümölcsből készüljön a lekvár, mint amit hozzákeverünk, tehát, ha én idén teszek el meggylekvárt (még jó hogy!), akkor vagy barack vagy valami más lekvárral fogom megmutatni neki, hogy mit szeretnék, mert meggylekvárom nem maradt tavalyról. Ez az arányok miatt nem számít, mert olyan kevés kész lekvárra van szükség, hogy az gyakorlatilag nem érződik a végén. Persze ideális esetben azonos gyümölcsökkel dolgozom.
Beteszem az egészet a sütőbe, és elkezdem sütni, nem túl magas hőfokon (valahol 150 és 180 fok között). Érdemes reggel kezdeni, mert eltart egy darabig, míg ebből lekvár lesz. Nem tudok semmi konkrétat mondani róla, mert függ attól, hogy milyen gyümölcsből dolgozik az ember, meg attól is, hogy milyen sűrűre szeretné készíteni. Meg egy kicsit az Égiektől is.
Érdemes közben kb. fél óránként ránézni, megkeverni, kicsit szeretgetni...
Ez alatt elő lehet készíteni a befőttes üvegeket. Semmi komoly, csak egyszerűen legyenek tiszták. Én kis méretű üvegekbe szeretem tölteni, mert bár a lekvár nagyon sokáig eláll a kamrában tartósítószerek nélkül is, de ha felbontjuk, akkor azért biztosabb, ha néhány héten belül elfogy. Egyenként szoktam ellenőrizni, hogy jól zárnak-e a fedők, nem forog-e körbe stb.
Az üvegeket érdemes plafonig tölteni, tetejére mehet a befözőfólia. Ha nem megy plafonig, akkor pedig fejjel lefelé tesszük el az üveget.
Ezután már nincs más dolgunk, mint - még forrón - bedunsztolni. Erre kiválóan alkalmas egy kartondoboz, amit belülről kibélelünk 2-3 réteg pokróccal. A pokrócon belülre tehetünk még plussz újságpapír bélelést is. A már lekvárral telt és lezárt üvegeket is betekerjük újságpapírba, és jó szorosan rakjuk őket a dobozba. Tetejére megint csak mehet egy kis újságpapír (lehetőleg ne használjunk szennylapokat), rá a pokróc borítás, és lezárjuk a dobozt. Kb. 1 hét múlva szedjük ki belőle az üvegeket, szóval keressünk neki helyet a lakásban!
Télen már fogyasztható is, ugyanakkor érdemes nagy mennyiségben gondolkozni, mert néhány év múlva még finomabb, érettebb lesz.
Mi próbáltuk már barackkal, meggyel, szilvával, fügével, szamócával, de szerintem bármivel működik. Érdemes kipróbálni vegyes összetétellel is! Megmarad a gyümölcs valódi íze, savanyússága, édessége egyaránt. Egy gejl, kétes összetételű vacak helyett, színtiszta, egészséges gyümölcslekvárunk lehet!
Ha még a hold állására is odafigyelünk, akkor nagyon nagy százalékban elkerülhető a lekvár rothadása, penészedése. Eltevésre legalkalmasabb a felszálló hold időszaka, kivéve a halak napok.

Paneer musalam - ha gyorsan kell valami

Bevallom, nem szeretek túl hosszan bíbelődni egy-egy étekkel. Az inkább P reszortja. Az én elvem: az egyszerűség gyönyörködtet. Ebben az elvben az a jó, hogy magam is szívesen áthágom néhanap, mikor alkotó kedvem van.
Ugyanakkor szó nem lehet arról, hogy vacak félkész kajákkal legyen tömve a mélyhűtő, csak hogy hamar lehessen enni valamit! Ha tehát gyorsan kell valami finom, akkor a paneer musalam a nagy befutó.
Az egyszerű (értsd: kevés hozzávalóból, könnyen készíthető) ételeknél - szerintem - mindennél fontosabb, hogy a hozzávalók tökéletesek legyenek. Egy bonyolult fűszerezésű éteknél talán el lehet fedni kisebb hiányosságokat, pl. a télen kapható paradicsom ehetetlen ízét, de ez jelen esetben a véget jelentené.
Ugyanis ez a finomság lényegében két fő alkotóból áll: paradicsom és túró.
A tökéletes verzió így hangzik:
Menj ki a kertedbe - ahol persze biogazdálkodást folytatsz, és a szomszéd permetezőszere sem száll át -, és szedj le 30 dkg tökéletes, kicsattanó, illatos paradicsomot. Ha épp tél van, akkor végy elő a kamrádból egy üveggel a nyáron eltett paradicsomokból. Ha ez kész, akkor vedd elő a hűtőből a házi túródat, amit a még reggel fejt tejből készítettél. :-)
Nos nálunk tavaly tarolt a meztelencsiga-invázió, és a szomszédnak sem volt épp eladó teje, ezért ez most a "városi verzió", de így is isteni az íze!

A lényegre térek...
Végy 30 dkg paradicsomot, darabold össze! Esetleg nyiss ki egy darabolt paradicsom konzervet... Keverd össze 2 pohár joghurttal, 10 darab - előzőleg durvára vágott - mandulával, némi chilivel, fokhagymával, pici sóval és cukorral. Mindezt zuttyints rá az edényed alján fortyogó olajra! (Én erre a célra egy wokra hajazó serpenyőt használok.) Jól keverd el, és forrald össze! Amíg rotyog, kapj elő két negyed kilós félzsíros túrót a hűtőből, és óvatosan vágd össze pici kockákra! (Ebből következik, hogy csak a "kockatúró" alkalmas erre a kereskedelemben kaphatók közül - én elsőre keményen megjártam, mikor egy zacskós félkilós segítségével akartam elkészíteni... :-( )
Tehát rotyog a gezemice, és kockákra vágódott a túró... Az utolsó elötti lépés jön: túrót a paradicsomba! Innentől felgyorsulnak az események. Nagyon óvatosan kevergesd, hogy a túró ne essen szét. Elég egy forralás, és már kész is a manna.
Utolsó lépés: befalni azon nyomban, körítésnek rizzsel vagy naannal.



Hozzávalók listája 4 főre:
1/2 kg túró
30 dkg paradicsom
2 pohár joghurt
8-10 db mandula
6-8 db kashmiri chili
1/2 tk fokhagyma
1 tk cukor
pici só
olaj vagy ghí a sütéshez