
Nyár vége felé kaptunk egy fogast, meg egy csukát. Most először a fogast vettük ki a frigóból, és óriási ötletem támadt. Mondjuk végig benne volt a pakliban, hogy csak a köret marad ebédre...
Egyszerűen zöld fűszeres, sós oliva olajjal pácoltam be. Egy pici gombát, lila hagymát töltöttem a belei helyére, majd Picilivi összevarrta a sebet (ez mégiscsak amolyan nővéri munka).
Már a rómaiak is tudták, hogy égetett agyagedényben sokkal ízletesebben el tudják készíteni étkeiket. Hazánkban is régóta elterjedt a Römertopf (ezt talán még a rómaiak hagyták itt), vagy a Pataki-tál. Nagy előnyük, hogy a benne sütött/párolt étkek nem száradnak ki, megtartják saját ízüket, zamatukat.
Én azt választottam, hogy ennek a fogasnak - ha már olyan szerencsétlenül járt, hogy életét kell adnia a miénkért - személyre szabott római tálat készítek.
Ha még az égetett agyagot is bevetjük, akkor fantasztikus eredményre számíthatunk. A római tálat használat előtt mindig be kell áztatni vízbe, hogy mindenképpen elbírja a hőt, és ne repedjen meg. Ha személyre szabott római tálat készít az ember, ahhoz csak nedves agyag kell, és némi kézügyesség. Gyakorlatilag bármelyik domboldalban lehet szerezni (mármint agyagot), csak egy picit kell ásni hozzá.
Tehát az agyaggal bekentem a halacskát. Körbe-körbe, mindenhol kb. 2 centi vastagon. Utólag úgy érzem a 3-4 centis borítás jobb lett volna.
Ezt akkor is érdemes kipróbálni, ha nincs kemencéd. Mondjuk villany sütőben nem ajánlom, de szerintem szabad tűzön is működik az eljárás.
Egyszerűen fantasztikus!