2009. december 19., szombat
Rittyentett római tál
Nyár vége felé kaptunk egy fogast, meg egy csukát. Most először a fogast vettük ki a frigóból, és óriási ötletem támadt. Mondjuk végig benne volt a pakliban, hogy csak a köret marad ebédre...
Egyszerűen zöld fűszeres, sós oliva olajjal pácoltam be. Egy pici gombát, lila hagymát töltöttem a belei helyére, majd Picilivi összevarrta a sebet (ez mégiscsak amolyan nővéri munka).
Már a rómaiak is tudták, hogy égetett agyagedényben sokkal ízletesebben el tudják készíteni étkeiket. Hazánkban is régóta elterjedt a Römertopf (ezt talán még a rómaiak hagyták itt), vagy a Pataki-tál. Nagy előnyük, hogy a benne sütött/párolt étkek nem száradnak ki, megtartják saját ízüket, zamatukat.
Én azt választottam, hogy ennek a fogasnak - ha már olyan szerencsétlenül járt, hogy életét kell adnia a miénkért - személyre szabott római tálat készítek.Nálunk a kemence nem csak dísz, amikor csak lehet kihasználjuk adottságait. Nem csak fűtünk vele, hanem ősztől tavaszig sütünk, főzünk is benne. Energiatakarékos, és sokkal finomabb így, ami az asztalra kerül.
Ha még az égetett agyagot is bevetjük, akkor fantasztikus eredményre számíthatunk. A római tálat használat előtt mindig be kell áztatni vízbe, hogy mindenképpen elbírja a hőt, és ne repedjen meg. Ha személyre szabott római tálat készít az ember, ahhoz csak nedves agyag kell, és némi kézügyesség. Gyakorlatilag bármelyik domboldalban lehet szerezni (mármint agyagot), csak egy picit kell ásni hozzá.
Tehát az agyaggal bekentem a halacskát. Körbe-körbe, mindenhol kb. 2 centi vastagon. Utólag úgy érzem a 3-4 centis borítás jobb lett volna.A reggeli begyújtást úgy intéztem, hogy 11 órára pont elegendő parázs legyen a kemencében. És ide, az izzó parázsba került a beagyagozott fogas. Nagyjából fél óra múlva megfordítottam a már megkövesedett agyagdarabot (benne a hallal), és még negyed órát bent volt a parázsban. Mikor kivettem, csak le kellett verni róla az agyagot.
Ezt akkor is érdemes kipróbálni, ha nincs kemencéd. Mondjuk villany sütőben nem ajánlom, de szerintem szabad tűzön is működik az eljárás.
Egyszerűen fantasztikus!
2009. december 13., vasárnap
Pide
Vacsira szántam a pidét, de már reggel összegyúrtam a tésztát. Napközben többször átdolgoztam, kb. 3 óránként. Ez a minimum, ha az ember kicsit is komolyan veszi, hogy "török pizzát" akar enni. Hallottam olyan verziót is, hogy az összegyúrt, és megkelesztett tésztát fóliába csomagolva 3-4 napig hűtőben tartják, és időnként csak azért veszik elő, hogy ököllel megütögessék. Én megmondom őszintén, még soha nem mertem ezt kipróbálni. Valahogy nem visz rá a lélek, hogy többször is megöklözzem. A flaszteren az egész más, na de ezt meg fogom enni! :-)))
Este kinyújtottam négy hosszúkás formára, a széleit kissé vissza hajtottam és megkentem őket oliva olajjal (természetesen extra szűz). Szétkentem rajtuk a joghurtot, amibe korábban belepréseltem egy gerezd fokhagymát. Érdemes sűrű joghurttal próbálkozni, ami nem folyik szét teljesen. Nálunk Picilivi a joghurt felelős, és épp nem sikerült túl sűrűre csinálnia, szóval én a magam részéről úgy döntöttem, hogy besűrítem egy kis tejföllel. Mea culpa.
Szórtam rá aprított kaprot - nem eleget.
Került rá lila hagyma - Borka kedvence.
Vágtam rá paprika szeleteket - Sült paprika! Nagyon-nagyon!!!
Némi szárított paradicsom - miért is ne?
Szeletelt sajt - amit találtam a frigóban...
Amint úgy láttam, a kemence felkészült a fogadásra, bévetettem. Úgy fél órát töltött a csodálatos boglya kemencénkben, és utána elég hamar elfogyott...
...némi Szemes kékfrankos kiséretében (2007)
2009. december 12., szombat
Tofu sambal
Kb. egy hét múlva vittem magammal egy kenyérre kenhető pástétomot, és ő szívesen megkóstolta. El volt ragadtatva az ízétől. Természetesen tofuból készítettem. Kis tejföllel, mustárral, fűszerekkel. Nagyon egyszerű volt az egész, de pont olyan ízűre tudtam csinálni, amilyet éppen az évszak, a hangulat, meg a tudoménmi megkívánt.
Lehet ebből az alapanyagból édes pástétomot is keverni mézzel, meg bármivel, és gyakorlatilag tényleg azt csinál belőle az ember, amit csak akar. Pont azért, mert nincs karakteres saját íze.
Hát ez csodálatos, nem?
Őszintén szólva ennek ellenére, nálunk elég ritkán kerül az asztalra. Egy időben csak génkezeltet lehetett kapni, aztán pedig megtudtam, hogy a "nem génkezelt" is valószínűleg génkezelt. Az történik ugyanis, hogy a génmanipulált növények visszavadulása már régen megkezdődött, és ma már csak komoly vizsgálattal lehet kideríteni, melyik biztonságos, és melyik nem az.
Persze ez nem csak a tofura igaz...
Főtt ételekhez én eddig is pácoltam mindenféle fűszerekkel, szószokkal a szójababsajtot, de a legegyértelműbb eddig valahogy kimaradt nálam. Na, de most!
Felvágtam kockákra, és egy kis tálkában kb. másfél deci szójaszószban pácoltam fél órát. (Ennél tovább nem nagyon ajánlom. Én legelőszőr benne felejtettem és ehetetlenül sós lett.) Lecsöpögtettem.
Kevés olajon kavargatva minden oldalát aranybarnára sütöttem.
Ismét lecsöpögtettem, és félretettem.
A tofu kisütéséből megmaradt olajban lepirítottam egy fej apróra vágott hagymát, két zúzott fokhagymát, egy fél hüvelykujjnyi gyömbért lereszelve, és némi piros chilit.
Mikor megpirult a hagyma, hozzáadtam egy konzerv darabolt paradicsomot, és negyed kiló zöldbabot.
Só helyett az eddig pécléként funkcionáló szójaszószból tettem hozzá.
A paradicsom kiegyenlítése miatt egy csipet nádcukrot is belefőztem. Vízzel szabályoztam, hogy ne égjen oda, míg elkészül a bab.
Amikor megpuhult a bab, visszatettem a serpenyőbe a tofut, és még néhány percig együtt rotyogtattam.
Rizzsel kiváló volt!
Az eredeti maláj étel nem tartalmazza a zöldbabot, de szerintem jól illik hozzá, meg egyébként is maradt még lefagyasztva a nyári termésünkből :-). Természetesen a zöldbab helyettesíthető más hüvelyessel vagy zöldséggel is. Akár többféle hozzávalóval is el tudom képzelni.
Ez messze lefőzi a kínai büfék tofuját, és azoknak is bátran ajánlom, akik egyébként nem rajonganak a szójababsajtért.
2009. december 10., csütörtök
Kínai kell!
2009. december 9., szerda
Gabonák elkészítése 1.
2009. november 3., kedd
Végre igazán hideg van!
Napközben még egyszer átgyúrtam a tésztát.
Délután néha már ránéztem a kemencére, hogy tudjam, mikor jó a hőfoka. Közben kilapátoltam belőle a hamu nagy részét, a többit félrekotortam. Liszte kell szórni a kemencébe, ha az ember tudni akarja, mikor vetheti be a kenyereket. Ha gyorsan megég a liszt, akkor még túl forró a kemencénk. Ilyen egyszerű.
Most már ketté szedtem a tésztát és két külön cipót formáztam belőle. A kályha tetején pihentettem őket egy kicsit. Íme:
Aztán, mikor már nem égett meg egyből a kemencébe szórt lisztem, kicsit megnedvesítettem a felszínüket, és bevetettem a kenyereket.
Kb 40 perc múlva így néztek ki:
Még 10 percig bent hagytam őket, majd úgy döntöttem, hogy kész vannak:
Kicsit pihentek, hűltek még a megszelés előtt. Már alig vártam, hogy vacsorázzunk. Nem nagyon tudtam otthagyni őket. Lemértem, mindkettő kb 75 dekás lett. Az egyik kicsit alatta, a másik fölötte...
Aztán megvágtam az egyiket. Így nézett ki:
Egyszerűen tökéletes!
2009. október 22., csütörtök
Gabonákról 2.
2009. október 17., szombat
Gabonákról 1.
2009. szeptember 25., péntek
Túró és joghurt készítése
Gyógyító étek - a természet patikája
2009. szeptember 1., kedd
Ha csehül érzed magad...
2009. augusztus 29., szombat
verjük a palávert
2009. augusztus 3., hétfő
Ha unod a lecsót......
Jó, jó, tudom: ez eredetileg "rendszerrel" volt, de mit tegyek, a lecsónak is van egy bevett rendszere, amit ráadásul sokan nem kedvelnek, vagy épp halálra unnak.
Így van ez kedves családtagunkkal is, aki tavaly úgy járt, hogy saját családjával épp lecsószezonban látogatott meg minket, s ezért azt kapott ebédre. Húzta is a száját kicsit, hogy ő nem igazán, meg izé... de nyitott, vállalkozó szellemű ember lévén megkóstolta az én titkos fegyveremet. És repetázott belőle!!! ...ha jól emlékszem...
Ennek már egy éve, azóta újra itt a lecsószezon.
A lecsó kényes kérdés. Korábban már írtam arról, mi van, ha csak 2-3 hozzávaló kell egy étekhez, és nem is a kacifántos fűszerezésről híres. Ezúttal is elengedhetetlen a tökéletes, biológiailag érett hozzávalók felhasználása. Ha ráadásul a saját biokertünkből származik, az hab a lecsótortán.
Mindez persze szép és jó, de mi van, ha tényleg unalmas már szánknak a szimpla paprika-paradicsom-hagyma kombó?
Dobjuk fel valamivel, ugye? A tojás alap, de azért az is lehet uncsi. Húsevők persze rakjanak bele valami jóféle házi kolbit! Hozzánk hasonló növényevők meg tegyenek hozzá más, akkortájt érő zöldeket - vagy lilákat...
Pedzed már, Kedves Olvasó?? Cukkini! Padlizsán!!! Vagy más, mi szívednek kedves...
Mi most padlizsánost készítettünk, direkt eltevésre. Persze ilyenkor marad is a lábas alján, hogy frissiben is fogyasszuk, de azért milyen kellemes érzés már, hosszú téli borongóskor elővenni egy nagy üveggel a spájzból, és odarottyantani neki a tűzhelyen?
A pontos összetevőket most nem árulom el. Legyen ez csupán gondolatébresztő. (Már csak azért is, mert P versenyre készül ezzel a műremekkel, s kár lenne elvenni a meglepetés erejét.)
Azért az fontos, hogy a tartósítás maga a lekvárnál leírtak szerint zajlik. Tehát semmi kemikália, csak tisztaság és forróság - jól elmosott, majd csurig töltött üvegek, és száraz dunszt napokig.
Kalandra fel!! (putty....)
2009. július 22., szerda
Joghurtos padlizsán
2009. július 15., szerda
Szabad szelek
...vagy a konyhát csalogatja a mindenkihez.
Délben már beáztattam a lencsét, feldaraboltam a hagymát, krumplit, és elraktároztam a hűtőben, hogy ezekkel már ne kelljen vacakolni.
Bográcsozni gyakorlatilag egész évben lehet, talán csak a nagyon erős eső és szél szabhat gátat az egytálételek legízletesebb elkészítési módjának. Hidegben kellemes enyhülést hoz a tűz melege, nyáron pedig neki lehet vetkőzni, és egy kellemes árnyékos zugban néhány sör társaságában remek móka a közös főzőcskézés.
Az egyszerűség kedvéért előre bepakoltam a bográcsba a felszeletelt hagymát, a fokhagyma gerezdeket, a curryt, koriandert, lenmagot, sót és meglocsoltam olajjal. Így került fel az állványra a már égő tűz fölé. Kicsit összepirítottam, majd ráborítottam a feldarabolt burgonyát is, hogy az is süljön meg egy kicsit. Pici vizet kellet rá locsolni, hogy ne kapjon oda, és persze időnként megforgatni a bográcsot. Kb. 10 perc után hozzáadtam a lencsét, és felöntöttem vízzel, majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve átbattyogtam a fűszerkertbe, és szakajtottam rozmaringot, kakukkfüvet, és tárkonyt. Úgy ahogy volt, szárastul beledobtam a a zöldfűszereket. Elég hamar, alig több, mint fél óra alatt kész is lett a fantasztikus lencse daal.
Előre kisütött naannal tálaltuk.
2009. július 12., vasárnap
Krumpli a pácban
Na de itt van a charmoula!
Ez egy nagyon izgalmas, mindenre jó pác. Marokkóban használják húsokhoz, hal húshoz, zöldségekhez is vagy akár paradicsommal felöntve mártásnak sem utolsó.
4-5 gerezd fokhagymát átpréselünk, hozzá keverünk 2 evőkanál piros paprikát, 2 teáskanál sót (ezt kifejezetten csak a krumpli miatt, mondjuk, ha sült padlizsánra locsolom, akkor 1 tk só is elég), 1 tk őrölt római köményt, 1 tk őrölt borsot, 1/2 tk cayenne borsot. Hozzá vágunk egy csomag petrezselymet és némi koriander zöldet. Meglocsoljuk még 2 ek citromlével, és az egészet elkeverjük 1 deci szűz olivaolajban.
...és hagyjuk kicsit pihenni, hogy összeérjen.
A krumplit megmossuk, ha öreg, akkor inkább hámozzuk is meg, és vastag, 1-1,5 centis szeletekre vágjuk. Én pároló edényben pároltam, de meg is lehet főzni sima vízben (só nélkül).
Egy nagyobb üveg tálba lerakjuk a krumplikarikákat egy rétegben, majd egyenletesen meglocsoljuk a páccal. Még egy sor burgonya, és megint a pác lé, amíg el nem fogy...
Hűvös helyen tároljuk minimum egy órát, de inkább többet, mielőtt nekiesnénk. 3-4 napig simán eláll, úgyhogy lehet akár apránként csipegetni is belőle.
2009. július 5., vasárnap
A világ második legegyszerűbb levese
Azért nem a világ legegyszerűbb levese, mert az a hely foglalt - a tavaly eltett paradicsomléből készített paradicsomleves áll ott. Tekintve, hogy csak fel kell forralni, és ízlés szerint fűszerezni - mondjuk friss bazsalikommal -, hát tényleg 5 perc...
Ez a leves kicsit tovább készül, de azért nem a világ vége.
Kell hozzá 2 szép édeskömény, egy diónyi friss gyömbér, só, bors, bio vegeta és egy kis pohár tejföl - ha van házi tejföl, az még jobb!
Az édesköményeket felkockázom - zöld levélkéit félreteszem a tálaláshoz. Kevés vajon (vagy oliva olajon) üvegesre pirítom, eddig 10 perc. Aztán felöntöm egy kevés vízzel és 15-20 percig párolom. Ezután leturmixolom, felöntöm vízzel - ízlés szerint: ki milyen sűrűre szeretné -, visszateszem a tűzre, hozzáadom a lereszelt gyömbért, sót, borsot, vegetát és hagyom melegedni, amíg kikeverem a tejfölt. Azt is hozzáadom, egyet rottyantok rajta és kész. Tálaláskor megszórom a levélkékkel.
Merdzsimek csorbaszi
Nem?
Na de török étteremben már csak ettetek?
Ha még nem, akkor sincs baj, a legtöbb úgyis csak csalódást okozna (tisztelet a kivételes budapesti Szerájnak, ahol csak a pénzzel próbálkoznak mindig átverni, de az étel kiváló).
A vöröslencse leves egy olyan ínyencség, amit otthon is könnyen el lehet készíteni, és sokkal finomabb lesz, mint a legtöbb török büféé.
A lencsét megmossuk, és 1,5-2 liter vízben feltesszük főni. Miután felforrt, kis lángon tovább főzzük 0,5-1 órát, amíg a lencse szét nem fő. A titok csak annyi, hogy nem szabad megsózni, mert akkor sosem fog szétfőni.
A sűrített paradicsomot elkeverjük 2 dl vízzel.
Egy serpenyőben felforrósítjuk (nem sütjük meg!) a vajat, és bele morzsoljuk a mentát. Ezt felöntjük a paradicsomos szósszal, majd az egészet összeöntjük a szétfőtt lencsével. Na most lehet sózni, borsozni, paprikázni. Forralunk rajta egyet és kész is.
Pár csepp citromlével is remek, egyébként meg lepénykéket szoktunk hozzá enni.
Hozzávalók:
25 dkg vörös lencse
1 kis sűrített paradicsom
kb 5 dkg vaj
1 kk szárított menta
só, bors, török paprika (durvára őrölt erős paprika)
víz :-)
2009. június 30., kedd
Gombás spenótos curry
Ez most megint nagyon egyszerű lesz.
Olajon megpirítom az apróra vágott hagymát, zúzott fokhagymát, aprított chilit, reszelt gyömbért, köménymagot, koriandert, sót egyszerre.
Néhány perc után hozzáadom az aprított vagy pürésített spenótot és az aprított gombát. Felforralom, majd hozzáadom még a paradicsom pürét egy pici cukorral, és a tejet. Még tovább forralom pár percig és már kész is.
Kiváló bármilyen gabonával vagy naannal.
Hozzávalók:
1 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 cm gyömbér
1/2 tk köménymag
1 tk koriander
só
30 dkg spenót
25 dkg gomba
25 dkg aprított paradicsom
1 tk cukor
1,5 dl tej
2009. június 26., péntek
Spenótos mungó bab daal
Ez egy szójabab-féle, de sokkal finomabb, mint a sárga szójabab. Kicsit diós íze van. Ráadásul majdnem olyan értékes, mint az azuki bab... de csak majdnem :-)
Egy bab annál jobb, minél kisebb, és minél sötétebb. Az azuki bab a legjobb, mert az igazán pici és sötét vörös. A mungó ugyanolyan pici, de kicsit világosabb, és zöld.
Ha valaki bab termesztésére adná a fejét, örömhír, hogy az azukit minden gond nélkül lehet vetni, ugyanúgy, mint az ismert babféléket. Külön örvendetes, hogy saját tapasztalatunk szerint rendkívül ellenálló, gyakorlatilag nem kell védeni semmivel, tehát bio-termeszthető, sőt még a spanyol csiga sem eszi meg. (Nálunk tavaly ez az egy termény volt, ami túlélte a kágyillók invázióját. Azóta beszereztünk indiai futókacsákat...) Idén teszteljük, hogy ugyanilyen könnyű-e a mungó termesztése is. Ősszel majd beszámolunk az eredményekről...
Addig is beszerezhető boltokban.
Megmostam, és puhára főztem sóval, cukorral, kurkumával és a felaprított spenóttal.
Vajon pirítottam hagymát, majd tovább pirítottam gyömbérrel, chilivel, köménnyel és korianderrel. Ez elég gyorsan meg volt :-)
Ráborítottam még a joghurtot, rottyant egyet és már kész is lett.
Elég hamar elfogyott!
Hozzávalók:
1 csésze mungó bab
3-4 csésze aprított spenót
2-3 csésze víz
pici só, pici cukor, picit több kurkuma
1 fej hagyma
2 ek vaj
2-3 cm gyömbér (összedarabolva)
2 zöld chili
1 tk köménymag
1 tk koriander
1 pohár joghurt
2009. május 17., vasárnap
Túrós-mákos álom
Mágikus lekvár
Na, de itt nem arra gondolok, amit a boltban kapni, mert hát abban vajmi kevés gyümölcs van. Megnéztem, a legtöbb gyümölcsöt tartalmazó lekvár 50%-os (két nagy szupermarketben jártam), s amiben legkevesebb van az 0%-os!!! Biztosan lehet kapni ennél jobbakat is, de engem csak a 100%-os lekvár érdekel. Szerintem barbárság bármi egyebet belefőzni a gyümölcsön kívül. Ha pedig megoldható, akkor legyen így!
Tehát, ássuk el jó mélyre a tartósítószereket, cukrot, meg a többi szemetet, amit még előszeretettel kevernek ételünkbe a gyártók!
Az eljárás végtelenül egyszerű, bár kétség kívül időigényes, de ez nem meglepő, ha lekvárról beszélünk.
Szükségünk van hozzá az érett gyümölcsre. Fontos, hogy ténylegesen érett legyen - mert van kereskedelmi meg biológiai érettség is, ugye...
Megmossuk, kimagozzuk (ez némely gyümölcs esetében értelemszerűen elhagyható, pl. szeder), ízlés szerint feldaraboljuk.
Betesszük egy nagyobb fazékba vagy tepsibe.
És itt jön a lényeg, a mágia, amitől múkodni fog a dolog! Ugyanebbe a fazékba a nyers gyümölcs mellé öntünk egy kis lekvárt a tavalyiból.
3 kg friss gyümölcshöz 2 dl kész lekvárral lehet számolni.
Ha először próbálod, értelemszerűen nem lesz tavalyi 100%-os lekvárod, de ne keseredj el! Tegyél bele valamilyen lekvárt. Na persze minél jobb minőségűt, minél tisztábbat. Jövőre meg már használhatod a sajátod.
Gyakorlatilag nem kell, hogy ugyanabból a gyümölcsből készüljön a lekvár, mint amit hozzákeverünk, tehát, ha én idén teszek el meggylekvárt (még jó hogy!), akkor vagy barack vagy valami más lekvárral fogom megmutatni neki, hogy mit szeretnék, mert meggylekvárom nem maradt tavalyról. Ez az arányok miatt nem számít, mert olyan kevés kész lekvárra van szükség, hogy az gyakorlatilag nem érződik a végén. Persze ideális esetben azonos gyümölcsökkel dolgozom.
Beteszem az egészet a sütőbe, és elkezdem sütni, nem túl magas hőfokon (valahol 150 és 180 fok között). Érdemes reggel kezdeni, mert eltart egy darabig, míg ebből lekvár lesz. Nem tudok semmi konkrétat mondani róla, mert függ attól, hogy milyen gyümölcsből dolgozik az ember, meg attól is, hogy milyen sűrűre szeretné készíteni. Meg egy kicsit az Égiektől is.
Érdemes közben kb. fél óránként ránézni, megkeverni, kicsit szeretgetni...
Ez alatt elő lehet készíteni a befőttes üvegeket. Semmi komoly, csak egyszerűen legyenek tiszták. Én kis méretű üvegekbe szeretem tölteni, mert bár a lekvár nagyon sokáig eláll a kamrában tartósítószerek nélkül is, de ha felbontjuk, akkor azért biztosabb, ha néhány héten belül elfogy. Egyenként szoktam ellenőrizni, hogy jól zárnak-e a fedők, nem forog-e körbe stb.
Az üvegeket érdemes plafonig tölteni, tetejére mehet a befözőfólia. Ha nem megy plafonig, akkor pedig fejjel lefelé tesszük el az üveget.
Ezután már nincs más dolgunk, mint - még forrón - bedunsztolni. Erre kiválóan alkalmas egy kartondoboz, amit belülről kibélelünk 2-3 réteg pokróccal. A pokrócon belülre tehetünk még plussz újságpapír bélelést is. A már lekvárral telt és lezárt üvegeket is betekerjük újságpapírba, és jó szorosan rakjuk őket a dobozba. Tetejére megint csak mehet egy kis újságpapír (lehetőleg ne használjunk szennylapokat), rá a pokróc borítás, és lezárjuk a dobozt. Kb. 1 hét múlva szedjük ki belőle az üvegeket, szóval keressünk neki helyet a lakásban!
Télen már fogyasztható is, ugyanakkor érdemes nagy mennyiségben gondolkozni, mert néhány év múlva még finomabb, érettebb lesz.
Mi próbáltuk már barackkal, meggyel, szilvával, fügével, szamócával, de szerintem bármivel működik. Érdemes kipróbálni vegyes összetétellel is! Megmarad a gyümölcs valódi íze, savanyússága, édessége egyaránt. Egy gejl, kétes összetételű vacak helyett, színtiszta, egészséges gyümölcslekvárunk lehet!
Ha még a hold állására is odafigyelünk, akkor nagyon nagy százalékban elkerülhető a lekvár rothadása, penészedése. Eltevésre legalkalmasabb a felszálló hold időszaka, kivéve a halak napok.
Spenótos puri - Indiából
Megmosom, felvágom, kicsit lepárolom, pépesítem. Összekeverem liszttel, adok hozzá egy pici sót, olajat, cukrot és élesztőt. Jól összedolgozom és hagyom pihenni 40-50 percet. Lisztes kézzel 2 cm átmérőjű golyokat formálok belőle, amik felfúvódnak a forró olajban sütéstől.
Kész a purim.
A dologhoz hozzá tartozik, hogy a purit eredetileg élesztő (és persze cukor) nélkül készítik, de nekem úgy még egyszer sem sikerült. Vagy nem fúvodtak fel vagy egyszerűen felrobbantak sütés közben. Pedig azzal is próbálkoztam, hogy akár egy napot is hagytam állni, de akkor sem. Többféle liszttel is teszteltem. Semmi. Megúntam. Maradt az élesztő. Egyszerű, gyors és finom.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
10 dkg spenót
2 tk oliva olaj
1 tk só
1 tk cukor
1/3 kocka élesztő
no meg olaj a sütéshez (legjobb a szőlőmag olaj, mert annak elég magas az égéshője)
2009. április 6., hétfő
Padlizsános spenótos ragu
Ilyenkor viszont szóba sem jöhet valami túlcizellált, időigényes étel, mert az idő a munkára kell.
A következők voltak kéznél:
két kisebb padlizsán - ez szinte mindig van itthon ;)
befőzött paradicsom,
hagyma és frissen kihúzott fokhagyma (igazából amolyan újhagyma-szerű állapotban volt),
spenót a mélyhűtőben.
Na ezt mind beletettem, és a tetejébe megszórtam tökmaggal is! Igazából ez eléggé hasonlít a Palava nevű afrikai ételre, amit már többször készítettem, és mindig nagy sikere volt - de most előbb leírom ezt a "kutyvászt".
A két kis padlizsánt meg a hagymát felkockáztam és olaj nélkül pirítottam egy serpenyőben. Mikor a padlik megpirultak és kissé összeestek, rádobtam a spenótot és a felaprított új-fokeszt. Pirult tovább, de hogy oda ne kapjon, viszonylag gyorsan rádobtam a paradicsomot (kb. 25-30 dkg lehetett). Reszeltem rá szerecsendiót, picit megsóztam és a tetejére dobtam még az összetört tökmagot.
Ennyi. Barnarizs lett a köret.
Ebéd után pedig vissza a kertbe!
Zabpehelykeksz
Na persze én vajat használok és nem "növényi olajat" és nálam nincs stabilizátor sem - a többi ipari trükkről nem is beszélve... :)
Hozzávalók:
10 dkg vaj
1 dl nádcukor (lehetőleg barna és nem kristály, hanem a masszás!)
2 tojás
vaníliás cukor (nekem házi van: darált barna cukorba dugtunk vaníliát)
3 dl teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk szódabikarbóna
9 dl zabpehely
1,5-1,5 dl mazsola, étcsoki, dió
csipet só
fahéj, szegfűszeg, gyömbér, ánizs ízlés szerinti arányban
A recept a következő:
A vajat a cukorral, vaníliás cukorral, tojásokkal, fűszerekkel kikeverem. Ebbe belekeverem a lisztet, szódabikarbónát, sót. Majd utoljára a pelyhet, mazsolát, csokit, diót. Ezen a ponton már eléggé tömör a massza. Én kézzel szoktam gyúrni, egyrészt mert jól esik, másrészt mert elsőre egy kanalam elhajlott benne... :) Van, hogy dió nem kerül bele, van, hogy csoki nem, de mindenhogy finom! Kanállal szakítok belőle darabokat, golyót formázok és szétlapítom. Sütőpapíron, 200 fokon sütöm pirulásig. (Nekünk elektromos sütőnk van, de nem légkeveréses, ún. "alsó-felső sütés" állásban szoktam sütni.)
5 órai tea mellé kitűnő! Jó étvágyat kívánok!
2009. április 5., vasárnap
Dukkah Egyiptomból
Kiváló előételnek, vagy beszélgetések, borozgatás mellé rágcsának.
Egy serpenyőben aranysárgára pirítjuk a mogyorót. Az a jó, ha a felszínén megjelenik az olaj. Ha ez megvan félretesszük egy tálba hűlni.
A serpenyőben megpirítjuk a szezámmagot is. Érdemes kevergetni, hogy ne pattogjon szanaszét. Ha ez is elnyerte barnás színét, akkor áttesszük a mogyorós tálba, hogy szokják egymást.
Ugyanezt végig játsszuk az összes hozzávalóval külön-külön.
Ez kicsit bonyolultnak tűnik, de elkerülhetetlen, mivel mindegyik alapanyag más pirítási időt követel magának.
Vigaszul szolgálhat, hogy egyszerre nagyobb adag is elkészíthető, így legközelebb már csak elő kell venni a mélyhűtőből, és már fogyasztható is. A mélyhűtős tárolás az avasodás elkerülését szolgálja.
Ha már mindent lepirítottunk, és ki is hűlt a keverék, akkor egy robotgépben durva szemcsés állagúra daráljuk.
S ha van készen naan, már ehető is:
Fogom a naant, belemártom az extraszűz olivaolajjal telt tálkába, majd a dukkahba. Hmmmm....
Egy lehetséges arány:
- 10 dkg tisztított mogyoró
- 10 dkg szezámmag
- 2 ek római kömény
- 4 ek koriandermag
- 1 ek zöld bors
- 1/2 tk só
Naan
A csapáti és a puri mellett - alkalomadtán majd előkerülnek - a naan is India jellegzetes kenyérlepénye. Egyszerű és sokkal jobb mint a nálunk kapható kifli, zsemle vagy akár pita...
...na jó ebben az is közrejátszik, hogy ultra frissen kerül a tányérunkra.
No meg, hogy magam készítem, és így nem valami lelketlen terméket fogunk enni, hanem egy olyan étket, amihez én már hozzáadtam a minden szeretetem. :)
A művelet alapvetően nagyon hasonlít a kenyértészta készítéséhez.
Fogom a melencémet (megteszi egy agyagedény vagy jénai tál is) és belezuttyintom a lisztet, sót, cukrot, vajat, joghurtot, majd belemorzsolom az élesztőt. Olajos kézzel összegyúrom, hogy egy lágy, homogén masszát kapjak. Felteszem a kemence búbjára (bármilyen langymeleg hely megteszi - na mondjuk ne gondolj a Kék osztrigára!), és keresek valami hasznos elfoglaltságot az elkövetkező 1-1,5 órára...
A megkelt tésztából nedves kézzel kerek, ovális, háromszög vagy Kenya alkú lepényeket formálok, és beteszem őket a kemencébe, vagy az előmelegített sütőbe.
Szép pirosra sütöm.
Ha adunk a művészi tálalásra, és fotót akarunk készíteni a lepényekről, akkor megtehetjük, hogy a frissen kisült naan tetejét megvajazzuk és megszórjuk egész mákkal és a kertben éppen kibújt fokhagyma felaprított zöldjével.
A hozzávalók aránya:
- 300 g liszt
- 2 kis pohár joghurt
- 1 ek vaj (oliva olajjal is kiváló)
- 1 tk cukor
- 2 tk só
- 1/3 kocka élesztő
2009. március 31., kedd
Paneer musalam - ha gyorsan kell valami
Ugyanakkor szó nem lehet arról, hogy vacak félkész kajákkal legyen tömve a mélyhűtő, csak hogy hamar lehessen enni valamit! Ha tehát gyorsan kell valami finom, akkor a paneer musalam a nagy befutó.
Az egyszerű (értsd: kevés hozzávalóból, könnyen készíthető) ételeknél - szerintem - mindennél fontosabb, hogy a hozzávalók tökéletesek legyenek. Egy bonyolult fűszerezésű éteknél talán el lehet fedni kisebb hiányosságokat, pl. a télen kapható paradicsom ehetetlen ízét, de ez jelen esetben a véget jelentené.
Ugyanis ez a finomság lényegében két fő alkotóból áll: paradicsom és túró.
A tökéletes verzió így hangzik:
Menj ki a kertedbe - ahol persze biogazdálkodást folytatsz, és a szomszéd permetezőszere sem száll át -, és szedj le 30 dkg tökéletes, kicsattanó, illatos paradicsomot. Ha épp tél van, akkor végy elő a kamrádból egy üveggel a nyáron eltett paradicsomokból. Ha ez kész, akkor vedd elő a hűtőből a házi túródat, amit a még reggel fejt tejből készítettél. :-)
Nos nálunk tavaly tarolt a meztelencsiga-invázió, és a szomszédnak sem volt épp eladó teje, ezért ez most a "városi verzió", de így is isteni az íze!
A lényegre térek...
Végy 30 dkg paradicsomot, darabold össze! Esetleg nyiss ki egy darabolt paradicsom konzervet... Keverd össze 2 pohár joghurttal, 10 darab - előzőleg durvára vágott - mandulával, némi chilivel, fokhagymával, pici sóval és cukorral. Mindezt zuttyints rá az edényed alján fortyogó olajra! (Én erre a célra egy wokra hajazó serpenyőt használok.) Jól keverd el, és forrald össze! Amíg rotyog, kapj elő két negyed kilós félzsíros túrót a hűtőből, és óvatosan vágd össze pici kockákra! (Ebből következik, hogy csak a "kockatúró" alkalmas erre a kereskedelemben kaphatók közül - én elsőre keményen megjártam, mikor egy zacskós félkilós segítségével akartam elkészíteni... :-( )
Tehát rotyog a gezemice, és kockákra vágódott a túró... Az utolsó elötti lépés jön: túrót a paradicsomba! Innentől felgyorsulnak az események. Nagyon óvatosan kevergesd, hogy a túró ne essen szét. Elég egy forralás, és már kész is a manna.
Utolsó lépés: befalni azon nyomban, körítésnek rizzsel vagy naannal.
Hozzávalók listája 4 főre:
1/2 kg túró
30 dkg paradicsom
2 pohár joghurt
8-10 db mandula
6-8 db kashmiri chili
1/2 tk fokhagyma
1 tk cukor
pici só
olaj vagy ghí a sütéshez
2009. március 29., vasárnap
In medias res
Rég óta töröm a fejem azon, hogyan alakul az ízlés? Mennyiben tekinthetjük a sajátunknak, hisz nyilván rengeteg külső tényező alakítja, kezdve az első kóstolgatásoktól pici korunkban. Szóval első családunknak (értem itt azt, ahova születünk, és nem azt, amit később választunk) nyilván komoly szerepe van.
Ha elfogadjuk azt, hogy dolgunk van a világban, tehát nem véletlenül ott jövünk világra ahol, akkor miként lehetséges, hogy egy magyar földön született/ élő ember rajong Ázsia ízeiért?
Talán genetika? Tekintve, hogy az én első családom csak félig magyar, ez logikus magyarázat lehetne. Anyám remekül főzött, de nem otthonról hozta a tudást - magyar nagyapám tanította, miután férjhez ment. Viszont sokszor került az asztalunkra orosz fogás, de akár arab is - imádta a változatos ízeket, volt fantáziája hozzá; és bár idővel én mind kevesebb húst ettem, míg mára szinte semennyit, sosem fogom elfelejteni az angolnapörköltjét, fácánlevesét vagy hogy milyen isteni borscst főzött!
Ez lehet egy szál... de akkor mi van a párommal? A rajongás nála is adott, a genetikai rész nem.
Reinkarnáció???? Hát erről mi másképp gondolkodunk - ez kilőve.
Akkor talán számít az, hogy merről jött a magyarság mostani lakhelyére? Végül is a vándorlás évei alatt jó sok kulináris behatás is érhette a törzseket, de akkor meg hol van ez most? A mai magyar konyha arculata nem épp keleties.
Nem célom megválaszolni saját kérdéseimet, még nincsenek válaszaim. Ugyanakkor tény, hogy inkább választanék egy "csáj-csatni-csapáti" kombót a gulyásleves helyett - és ez nem (csak) a cupákok miatt van. Na jó, egy tisztességes gombapöri az bármikor jöhet! :-) Szóval vannak - csekély számban - kivételek .
Célom viszont, hogy fantáziadús, változatos, egészséges ételek kerüljenek a mi asztalunkra is, hogy az eredeti ízek szeretetét belecsöpögtessük a gyermekeinkbe is (akárhányan lesznek is a végére...).
2009. március 28., szombat
Tabbouleh Libanonból
Pedig pont beköszöntött az igazi tavasz...
Na, de ilyenkor legjobb a tabulé!
Ez gyakorlatilag egy saláta, amivel jól lehet lakni.
Felteszel forrni néhány deci vizet.
Fogod az újhagymát, vagy a pórét, és apróra vágod. Paradicsomot felkockázod (szintén apróra), uborkát úgyszintén. A friss petrezselymet is felaprítod. Mind belemegy egy tálba, nyakon öntöd némi olivaolajjal, só, bors, biovegeta, akármi...
A kuszkuszt nyakon öntöd a forró vízzel, és vársz. (Vannak, akik bulgurral csinálják a tabulét, de azt főzni kell, a kuszkusznak meg tényleg elég a forrázás, így sokkal hamarabb kész van. És egyébként is salátásabb vele.)
Ha megszívta magát a gabona, akkor össze lehet keverni a zöldekkel. Ha olyan igazi nyári melegben eszed, akkor egy pici citromlevet még locsolhatsz rá.
- 3dl víz
- 1 érett paradicsom
- fél kígyó uborka
- 4-5 szál újhagyma, vagy egy fél szál póré
- 1 csokor petrezselyem
- 3-4 ek extraszűz olivaolaj
- fél citrom leve
só, bors, vegeta (nekünk olyan van, amiben egyáltalán nincs só. Ha a tiedben van, akkor azt nyilván figyelembe veszed a sózásnál, mert van annyi eszed!), bármilyen zöld fűszer.
Ez így az alapértelmezése a tabulénak, de nyilván ízlés szerint bármilyen zöldséggel, fűszerrel kombinálható.
2009. március 27., péntek
Padlizsános bhurta Indiából
Megragadjuk a padlizsánt és kemencében, faszénen vagy sütőben megsütjük - de szenesre ám! - ahogy mondjuk egy padlizsánkrémhez sütnénk. (Nem felejtjük el előtte megszúrkálni a tojásgyümölcsöt, nehogy felrobbanjon nekünk!) Majd ezután meghámozva, felaprítva kerül az ételbe.
Az olajon megpirítjuk a hagymát (nem dinszteljük, pirítjuk!), a tört fokhagymát, az aprított gyömbért. A művelet végéhez közeledvén, hozzá adjuk a zöldborsót is, azt is kicsit megsütjük.
Adjuk hozzá a darabolt paradicsomot, sót, (esetleg) cukrot, citromlevet és a paprikát. Ha megfőtt a paradicsom, akkor hozzádolgozhatjuk a padlizsánt is. A friss vagy széttört korianderrel keverjük. Még egyet rottyan, aztán kész is.
Kiválló például bulgurral.
A bulgur, gyakorlatilag búza, csak össze van törve, és így gyorsabban megfő. Nem kell pirítani, se előre beáztatni, elég egyszerűen csak megfőzni másfélszeres vízben. (Tehát 2 csésze bulgurhoz, 3 csésze víz.) Lehet hozzákeverni zöldfűszereket, fokhagymát, akármit...
A hozzávalók listája:
- 2 közepes padlizsán
- 1 dl zöldborsó (az nem tudom hány gramm, de pohárral kimérhető)
- 1 apróra vágott vereshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 2 dl felaprított paradicsom
- 1 tk aprított gyömbér
- 1 tk koriander
2 ek olaj, 1tk só, 1/2 tk chili, 1 ek citromlé, 1 tk cukor
2009. március 26., csütörtök
Joghurtban sült csőtészta Örményországból
Fogok két padlizsánt, megmosom, és felkockázom. (Lehet karikákban is gondolkodni, de a kockázással a végén könnyebben fogyaszt6ó.) Egy serpenyőben, kevés olajon aranybarnára pirítom. Nem ijedek meg tőle, hogy az olajat pikk-pakk felszívja, finom lesz az így is...
Miközben a padlizsánt sütögetem, 1 tálban összekeverem a joghurtot a zúzott fokhagymával, a megtört ánizzsal, kaporral, tojással, sóval és borssal.
A sütőt elkezdem felfűteni. A cél 200 fok.
Közben felforrt a víz, zutty bele a penne.
Míg fő a tészta, felvágom vékony karikákra a paradicsomot, lereszelem a sajtot.
Oké, minden készen áll! A joghurtos cuccot összekeverem a tésztával, meg a padlizsánnal, a már kiolajozott tepsiben. Tetejére helyezem a paradicsom karikákat, rászórom a sajtot, és a mandulát. Az egész megy be a sütőbe, kb. fél órára, de az óra helyett inkább azt nézem, hogy szépen aranyszínűre süljön a teteje, meg fortyogjon. Aztán gyomorba vele!
Tehát a hozzávalók kettőnknek:
(mondjuk, ha ezt egyszerre betoljuk, akkor nem nagyon fér be más mellé)
- 25 dkg penne
- 2 közepes padlizsán
- 2 paradicsom
- 1 nagy pohár natúr joghurt
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 tojás
- 1 tk ánizs
- 2 tk szárított kapor
- 10 dkg ementáli (Örmény barátaink fetával eszik, de az épp hűtőn kívül volt)
- 1/2 marék szeletelt mandula
- só, őrölt szines bors, olivaolaj a sütéshez és a tepsi kikenéséhez
- jó étvágy!