Sajnos az utóbbi időben (te jó ég, pontosan egy hónapja írtam utoljára...) történt egy s más, ami miatt nem tudtam bejegyzést közzétenni. Megpróbálom nagy vonalakban, viszonylag kevés konkrétummal megfogalmazni a dolgot, plusz a végére tartogatok egy-két infót a szokásos publikációkból is. Micsoda megfogalmazás. :)
Ez történt eddig
Van nekem - mint sok mindenki másnak is általában - egy családom. Ami furcsaság ebben, hogy valamiért törvényszerűvé vált, hogy holott sosem beszélnek egymással, de ha az anyai ággal békére lelek, akkor az apaival veszek össze, és viszont. És ez nagyon szomorú. Ellenben már kezdek hozzászokni. Most is valami hasonló történt.
A lakás, amiben lakunk (gyermek, párom és én) anyukám tulajdona, aki viszont sok-sok éve külföldön él. Ebből adódóan már többször keletkezett konfliktus az évek során ilyen-olyan (sokszor mondvacsinált) okokból. Most mi voltunk a hibásak, ezt elismertük, de amint probléma adódott (nagyjából 2 hete), azonnal megtettük a szükséges lépéseket. Ezt megelőzte egy telefon a szóbeli vizsgáim után, de még a bizonyítvány osztás előtt, mikor más vigyázott a gyermekre, egy telefon, amitől előbb infarktust, majd dührohamot, végül idegösszeomlást kaptam. Addig túráztattam magam rajta, hogy hisztérikusan rohantam a fiamért csőlátással. Ekkor vesztem össze nagyon az anyai ággal. Öröm az ürömben, hogy ezzel párhuzamosan visszakaptam anyukámat (még ha csak telefonon is). Aztán vele összefogva derítettünk fényt annak a bizonyos telefonnak valóságtartalmára, majd nyugtattam meg, hogy mindent kézben tartok, és nem lesz baj. Nem mondom, igen feszült egy hetem volt. Ezek nagyon nagy vonalak, és így leírva nem tűnik ijesztőnek, de mindketten teljesen kikészültünk, miközben a gyermek előtt nyugodtnak és békésnek mutattuk magunkat.
Érettségi #5.
Túl jutottam a szóbeli vizsgákon, és ugyan nem stresszeltem magam rajta, de jól esik, hogy vége. A középszintűek viszonylag jól sikerültek, összességében mégis csak egy 3-asra volt elég, ami miatt szomorú vagyok, mert ennél azért többet tudok. Igaz, se az elnök nem volt bent, se a tanárokat nem érdekelte a dolog, mert elhanyagolható mennyiségben jelentkeztünk tovább felsőoktatásba.
Megvolt a bizonyítványosztás is. Én a könnyeimmel küszködve, szomorúan, megtörten csináltam végig, mégis ott voltam és mindenkinek gratuláltam. Fontosnak tartottam, hogy ott legyek, és osztozzam a többiek örömében, még ha én magam nem is kaptam kék bizonyítványt. Aztán mikor rákérdeztek, hogy mi a gond, nem bírtam tovább, elsírtam magam és eljöttem.
E-cigi #3.
Ha jól számolok, kb. 6 hete nem gyújtottam rá egyetlen szál cigarettára sem. Ami nagyon meglepő, hogy már hányingerem van, mikor az utcán megérzem a cigifüst szagot. Sőt, annyira kitisztult a szervezetem, hogy mára szekrény rendbetételekor régen mosott ruhákon is érzem, úgyhogy most folyamatosan nagymosást tartok, hogy az összesből eltűnjön. Már abszolút nem kívánom a cigarettát! És büszke vagyok rá, hogy mikor feszült voltam és lemerült a készülék, nálam pedig nem volt töltő, és kínlódtam, mert mellettem sorban dohányoztak, és késztetésem volt, hogy kérjek egy szálat, akkor is sikeresen leküzdöttem magamban a dolgot, mert arra gondoltam, hogy úgysem bírnám elszívni, mert undorodom tőle.
Én kis kertem #7.
Most sajnos nem hoztam képet. Ennek egyszerű oka az, hogy nem készült. Tervben már igen, de az kevés ahhoz, hogy ide feltöltsem. Sajnos az erkélyről át kellett helyeznem a növénykéket a gangra, mert az előbbi nyugati tájolású, és egész nap kapták a meleget, amit nem bírtak, míg az utóbbi keleti, ahol jórészt csak a reggeli-délelőtti órákban süt a nap. Sajnos az állomány is megritkult, hiába öntöztem folyamatosan, mégis kiszáradtak. De még így is vannak paradicsom palánták, csak most meg nőni nem szeretnének. Ellenben a madármályva nagyon jól érzi magát! Igaz, közben túlesett egy csúnya gombásodáson, majd emiatt egy két napos gombairtó kúrán is, mégis már 2 db virág kibújt abból a sok bimbóból, amit alig 3 nap alatt ontott magából. Szerintem nőtt is kicsit. Az első virág picike és fehér volt, erőtlen és fehér, hamarosan le is esik, de nagyon boldoggá tett. A második pont ma bújt ki, ő már normál méretű, erős és rózsaszín. Neki is nagyon örültem. A jácint megmosolyogtatott, ugyanis a napokban véletlenül elém került egy kép tavalyról, amin látszik, hogy eredetileg sárga virágai voltak, míg idén rózsaszínek. Ő már készül a hidegre, bújik vissza a hagymájába.
Rend a lelke...
A fent vázolt történések is nagyban befolyásoltak abban, hogy kissé összeszedjem magam és a lakást, és rendszerezettebbé tegyem az életünket. Itt még nem írtam róla, de egy ideje felújítgatok, ám az utóbbi időszaknak köszönhetően egy kicsit gyorsabbra vettem a dolgot. Az előszobából már kevés hiányzik (külsőleg, ugyanis a beépített szekrények egy nagyobb projekt lesz majd), és a konyha is alakulgat. Közben a két szobába is belefogtunk, de azokat csak pici lépésekben. Kicsit fáj a szívem, hogy hamarosan külön szobában fog aludni a gyermek, de ez a természet rendje. Na jó, nagyon-nagyon rettegek tőle! Ő biztosan élvezni fogja, de nekem az elején szenvedés lesz, hogy nem tudok bármikor ránézni, nem hallom minden kis rezdülését, míg meg nem szokom. Ezáltal közeledik az az időpont is, mikor megkapja végre az első saját kis ágyacskáját, amin már nincsen rács. Szeptembertől meg már óvoda... Hjajj, de gyorsan megnő :'( Legszívesebben örökre megtartanám ilyen picinek, hogy mindig vigyázhassak rá. De elkalandoztam.
A felújításon kívül szelektálok is, és rendet rakok. Csak azt tartom meg, amire ténylegesen szükség van. Ezen a héten a ruhákon volt a hangsúly. Az első feladat a gyermek részleg volt. Nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis az összes ruháját kisöpörtem a szekrényéből és mind a szennyestartóban landolt, ahonnan folyamatosan a mosógép, majd a szárítókötél felé vándoroltak. Szépen kitöröltem, kifertőtlenítettem a szekrényt (csak a biztonság kedvéért), és lassan-lassan visszakerülgettek helyükre. Vettem bele nagyon jó vaníliás illatosító gyöngyöket is. Ami ruhák pedig már nem voltak jók, vagy kaptuk őket, de nagyon lányosak, azokat megkapta a helyi gyermekjóléti szolgálat - hisz mi is rengeteg mindent köszönhetünk nekik!
Ezek után gyorsan pihenésképpen rendbe szedtem a zoknis-fehérneműs fiókokat, ma pedig az összes többi textília következett. Úgy terveztem, hogy szépen sorban mindent megcsinálgatok majd napok alatt (először a felsők, aztán az alsók, aztán a minden más, majd végül a törülközők és az ágyneműk), de aztán olyan gyorsan haladtam, hogy délután 3-tól kezdve ma este 9-re végeztem is mindennel. Oké, egy zsáknyi ruhát kiszelektáltam magamtól is, de akkor is meglepő, hogy máris vége. A következő lépés az ún. home office lesz, vagyis az asztalok és az iratos szekrény. Az sem lesz egy kellemes dolog, előre rettegek tőle. :)
Wreck this journal
Megrendeltem bookline-ról a Nyírd ki ezt a naplót (eredeti címén Wreck this journal), majd izgatottan vártam a szállítást, és tegnap sikerült átvennem. Már ismerkedünk, néhány lapba bele is kezdtem, de még nem osztom meg, mert még nincs igazi látnivaló benne. Mindenesetre mindenkinek ajánlani tudom, mert nagyon izgalmas! Sőt, facebookon van is egy csoport, ahova egyre több izgalmas fénykép kerül fel a különböző naplótulajoktól. Én megpróbálom inkább a kreatívabb vonalat képviselni, mert már az nagyon rosszul esett a lelkemnek, hogy megtörtem a gerincet (ez az egyik feladat). Később erről is lesznek képek, mint ahogyan az új rendszerező noteszomról is, amiről eddig nem esett szó, de legközelebb megejtem (csak még ki kell találnom, hogy mit írjak).
Hamarosan jelentkezem és hozom a képeket is! ;)
