Óvóda
Anyaként egy könnycseppet elmorzsolva konstatáltam, hogy gyermekünk 3 éves nagyfiú lett, aki alighogy megünnepelhette e jeles alkalmat, másnap máris megkezdte pályafutását óvodásként. Párommal pont azt beszéltük, hogy nem is olyan régen még a pólyában pislogott a kórházban, ma pedig itthon ülök a telefonon, hogy hívnak e az oviból. Bár, ha eddig nem kerestek, már nem is fognak. Tudom, hogy jól érzi magát bent! Mi pedig büszkék vagyunk rá.
Reggel, mikor elindultunk és kérdezte, hogy hova megyünk, megértette, hogy oviba, de hogy mi is az pontosan, még nem tudta. Igazából én sem. Sőt, még most sem. Eldöntötte, hogy neki muszáj felvennie a sapkáját. Aztán elsétáltunk, bementünk, elfoglaltuk a "szekrényben" a fenyőfa jelölésű helyet - meglepő módon a neve is ki volt írva a jel mellé - átvette a nadrágját és a cipőjét, majd becsoszogtunk a csoportszobába. Nincs sok gyerek 1 csoportban, két óvónénivel találkoztunk, a törpék már játszottak. Szépen köszöntünk, ahogy illik. Az óvónénink azt is tudta, hogy Gotfrid tegnap töltötte a 3-at (így ő a legfiatalabb). Vegyes csoportok vannak, így vannak gyerekek, akik már ismerik egymást. Kicsit kellett noszogatnom, hogy menjen játszani, mert kissé azért meg volt illetődve, de azért csak leült 2 fiú mellé. Végülis óvónéni úgy döntött, hogy el lesz a gyermek, anya hazamehet nyugodtan. Elmagyaráztuk neki, hogy ő most itt marad, én pedig ebéd után (1 órakor) érte megyek. Elköszöntem tőle, kint még összerendeztem a zsákját - a jelek már postán vannak, remélem holnap legkésőbb ideérnek, addig abba a pár dologba egy gyors rögtönzött bénafenyőt véstem. Én meg nem merek most még menni sehová - habár lenne dolgom - mert mi van ha hívnak telefonon, és én nem tudok rohanni. Szóval rengeteg szabadidőm lett délután1-ig, de egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni azon kívül, hogy végre tudtam írni egy blogbejegyzést, beraktam egy mosást, és takarítok. Mert mégiscsak ott van bennem a 'mi van ha...'. Persze a fiammal ezt nem érzékeltettem, tudom, hogy nem szabad. Abban is biztos vagyok, hogy most már annyi ideje bent van, hogy dumál össze-vissza, udvarol, játszik, és eszébe sem jutok. Ha még az udvarra is kimennek, akkor pláne kánaán, mert van az ovinak 2 csúszdája is, ami az én törpémnek az igazi kedvenc. Én itt izgulok, aztán délután meg alig tudom majd hazahozni. :)A szülinapról
Még szerencse, hogy időrendben haladok... :)
Ez volt az első igazi szülinapja, amire vélhetően emlékezni is fog már. Napok óta kerestem egy normális játékbuszt neki, mert tudom, hogy ez egy nagy szerelem. Eredetileg plüss spongyabobot szerettünk volna, de mindegyik annyira gagyi, hogy letettünk róla. Most még azon gondolkozom, hogy karácsonyra (többek között) beszerzek neki egy spongyás törölközőt. De ez még odébb van. azért azt megsúgom, hogy kulturált buszt találni sem egyszerű... Ami jó, az egy vagyon, ami olcsó, az nagyon pici. Majd mikor már feladtam, eszembe jutott az Auchan, ott mindig nagyon jó játékok vannak. Összesen 1 db volt olyan, ami méretben, árban is megfelelő volt. Illetve saccra, mert persze, hogy nem volt kiírva az ára. Abból indultam ki, hogy a kisebb mennyibe kerül, gondoltam 1000-1500 forinttal lehet drágább ez. Mint kiderült, tévedtem, olcsóbb volt. Jóval! Meg is lepődtem a pénztárnál állva, a blokkot lesve, mert el sem akartam hinni, hogy csak ennyi! Mivel egy másik áruházban egy ehhez nagyon hasonlító példány több, mint 3x ennyibe került. Nem mintha a fiam születésnapján szeretnék spórolni, de azért az ember megnézi az árát annak amit vesz. Aztán ahogy sétálgattam tovább a játékok között, találtam egy fürdőkádba való kacsát. Ilyet is már rég keresek, de eddig csak olyat találtam, ami csomagban volt 4-5 db. Annyival meg mit kezdjek? Maximum elosztogattam volna a családtagok között, de kétlem, hogy bárki is erre vágyna. A kacsa maga egyébként orvoskacsa, ugyanis ezek beöltöztetett (ruhát festettek rá) állatkák. Este egyébként a fiatalúr megtartotta az úszáspróbát, és jelentem, a tollas jószág átment rajta.
A tortáját már egy hete megrendeltem a sarki cukrászdában, és - természetesen - ebben is hatalmas nagy szerencsém volt, ugyanis 31-én voltak utoljára nyitva, mert nem jött be nekik a hely. Csokitortát szerettünk volna, és tényleg nagyon finom volt, de annyira tömény, hogy a 12 szeletes változat 2/3-a még fogyasztásra vár. Tényleg elég lett volna a 8 szeletes, de az eladó lány rábeszélt a nagyobbra. Vettem rá számgyertyát és tűzijátékot is, a gyermek pedig végtelenül boldog volt, nagyon tetszett neki. 2-re mentem érte, előtte szépen becsomagoltam az ajándékokat és gondosan elrejtettem egy szatyorban a ruháim között.
Én kis kertem #10.
Az időjárás kissé megtépázta, az egyik paradicsomot többször feldöntötte (a szél), egy másikat pedig tőben kettétört, így ismét kénytelen voltam átültetni őket. Ha a szél a balkonládában kikarózva is tovább gyilkolja őket, akkor feladom. A kettétört növényke gyökerét hagytam a cserepében, szárát pedig újraültettem, hátha magához tér. Úgyis szeret gyökeret növeszteni, volt is vele problémám bőven. A maradék madármályvát (ő valamiért nagyon utál itt lenni) beültettem a paradicsomok közé - ami, utólag bevallom, nem volt egy szuper ötlet, de most már mindegy. Viszont az aloe vera kipusztíthatatlan, és köszöni szépen, nagyon jól érzi magát a gangon.
Boldogságkocka #2.
Mivel kellett kis cipő a gyermeknek, ezért ellátogattam a Decathlonba, ami az én egyik kedvenc boltom. Igaz, utálom, hogy utána 24 órán keresztül mást sem csinálok, csak kezet mosok, mert az ottani árukon ülő finom porréteget egyszerűen nem bírom elviselni. Mikor ott dolgoztam, nap végére szó szerint fekete volt a kezem. A vásárlók többsége észre sem veszi, de én erre finnyás vagyok. Szóval cipőt vettem, amit reklámoznak most. Persze egymagam mentem, így sikerült nagyobbat vennem, de nem gond, majd belenő a lába. Inkább legyen nagyobb, mint kisebb, én vissza nem viszem. És ha már ott jártam, magamnak is vételeztem egy gyaloglócipőt, amivel szemeztem már egyszer, de akkor mégsem hoztam haza. Most viszont leküzdöttem az orrán lévő nem tetsző réteget, és most már észre sem veszem. Illetve szerettem volna egy hátizsákot is, így rövidebb-hosszabb tanakodás után leemeltem egy pirosat. Feketét nem szerettem volna, mert nem tudom miért. Az már van annyi, mint a franc. Plusz, volt bennem egy érzés, ami azt mondta, hogy kell valami más. A másik egy grafitszürke volt, ami ugyan tetszett, de mégis nagyon közel volt a feketéhez. A rózsaszín viszont már túl... rózsaszín volt az én ízlésemnek, és ha már veszek valami funkcionális tárgyat, akkor azt használni is szeretném. Úgy döntöttem, kipróbálom a pirosat... és mire kifizettem, beleszerettem. Voltam utána nem sokkal még egyszer Decathlonban, de leküzdöttem a késztetést, hogy magamra még több pénzt szórjak el. Viszont a fiamnak vettem egy másik óvodai benti cipőt, amit tornacipőként emlegetett a leírás.
Aztán persze, mivel iskolakezdés van, így tele van minden írószerekkel és füzetekkel, ami elég nagy gond, azt tekintve, hogy mániákus tol és füzetfelvásárló vagyok. Idén viszonylag könnyedebben megúsztam a dolgot, mivel az ovisra fókuszáltam, de így is gazdagodtam 5 db füzettel és 3 db tollal. Még jó, hogy holnap nekem is kezdődik a tanév, így van mire fogni a dolgot.
Egyéb
A lakásfelújítás haladgat. A fürdőszoba már félkész, a falak megvannak (festve), már csak a csempének kell kifehérednie (csempefesték), kell vennünk egy új szennyeskosarat és egy keskeny, magas szekrényt. Ha ezek megvannak, akkor legalább már egy helyiség teljesen készen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése