Rózsás angyal

Az úgy kezdődött, hogy a keresztlányomnak születésnapja volt. Kérdeztem hát Annámat, hogy mit vigyünk neki ajándékba. Gondolkozás nélkül rá is vágta, hogy angyalkát. Hát jó, legyen. Aztán a kivitelezésen agyaltam egy kicsit, hogy legyen-e külön ruhája, meg hogyan is lesz egyáltalán haja. Végül a kezembe akadt egy rózsás blúz ujja, és nem is volt kérdés, hogy megvan a ruha. A haját pedig fonalból készítettem, rávarrással. Profinak korántsem mondható, de copfba fogva egészen mutatós lett.

Kívánom, hogy óvón vigyázzon kis gazdájára!

Ha elindul a kishangya

Télen homokozóba menni? Mikor hóembert is lehet építeni? Nemcsak lehet, hanem igencsak mulatságos. Még játszani is lehet, meg barátkozni. Aztán elindul a kishangya, és az ember azt nézi, hogy a tejesdoboz, meg a kávés zacskó meg a nejlon miként mutatna másnak öltözve. Azért megjegyzem, hogy a szemlélet igencsak szimpatikus, az alkalmazással mégis akadnak gondjaim. A műanyag és az esztétikum... , hát hogyismondjam, még aludnom kell rá egyet-kettőt. Valahol onnan kell kiinduljak, hogy jó-jó a zománcos kislábos a játékkonyhába, de milyen szívesen játszik a lányka a színes duplo elemekkel is...
A kísértésnek addig sem lehet ellenállni, így bemelegítésképpen készítettem egy tányéralátétet Annapannának:

Mivel azonban nálam már szinte kimeríti az újrahasznos fogalmát az is, ha a maradék színes anyagok kevesebb helyet foglalnak, így elővettem őket. A pirosakból virágot vágtam, a zöldekből az apraját random ráhelyeztem egy darab levágott nadrágszárra, aztán a virágokat, bele egy bugyiba őket, és végigvarrtam piros cérnával.

Legalább gyakoroltam a szabad vonalvezetést is, és nem mellékesen színesebb lett az ebéd :)

Halacskáim

Ahogy ígértem, a halacskák itt vannak, igazából tegnapelőttelőtt már készen voltak 95%-ban, de a szemük, az a tíz perc, az három napig is eltartott.

Falvédő

Mondhatnám, határidős munka volt, már nagyon nyugtalanított, hogy mikor készülök el vele. A határidőt magam szabtam magamnak, mégsem tudtam vele sietni, mert a név ugye nem mindegy, és csak nemrég mertem tényleg ráhímezni. Most már muszáj Misinek lennie...

Az apropót pedig az adta, hogy ugyebár van már a kiságy mögött egy falvédő, de egy Misi mégsem alhatik Anna felirat alatt... Egy Anna pedig a csupasz fal előtt...
A technika, aminek segítségével a házikókat és a fenyőket varrtam (és a végén a szegélyt is levezetésképpen) nagyon egyszerű és mutatós, lehetetlen elrontani. Ami pedig a falvédő tűzését illeti, most próbáltam először a spray ragasztót, hát nekem találták ki. Annak idején persze én is azonnal egy ágytakarót akartam varrni, amit végülis megvarrtam, de hatszor megbántam, hogy nekiálltam, annyit kínlódtam a rétegek rögzítésével :)
A falvédő tehát készen, már csak Misi kell hozzá...

Termés

Ha itt a nyár, a betakarítás is megkezdődött, adódik tehát, hogy akkor termésnek is lennie kell. Már egy hónapja nem mutattam érdemben semmit, pedig készült ez meg az. Legelőször is a friss szerelmem, a filc. A csörgőék társasága bővült három új taggal. (Ezekben az a jó, hogy a pancsoló medence melletti gyermekfelügyelet ideje alatt lehet bökögetni az árnyékban.)

Aztán nemrég tanultam ezt a szélforgós vágási technikát, és annyira megtetszett a hatékonysága, hogy rögtön persze asztali méretbe fogtam, és kedves nagymamámnak a 75. születésnapjára készült ez a futó. Aztán persze hamar rá kellett jönnöm, hogy nem eszik olyan forrón, és a panelek összevarrásával még a munka felére sem voltam, minthogy le akartam tűzni minden egyes szélforgót. Végülis megérte a sok munkát (utólag mindig megéri), aludni meg éjszakánként mostanában úgyis nehezen tudok, így nem is nagy kiesés az éjszakázás...

És akkor csináljunk mindig valami mást is alapon, közben neki kellett állni egy tolltartónak ajándékba, de ha már készül egy fiús, legyen lányos is. Azóta mindkettő megtalálta a gazdáját, szeptembertől munkába állnak az iskolában. 

És ha már tolltartó, akkor muszáj volt kitalálni, hogy mások hogyan is varrják, mert a vége megvarrása nem volt az igazi. A felső képen nem látszik, hogyan csíptem össze, de azzal annyira nem is dicsekednék, nem csúnya, de az én elképzelésem inkább az alsó fajta. Aztán azóta rájöttem én is a nyitjára (zárjára), és az új darabok szerintem esztétikusabbak lettek. Ők még várják a gazdájukat, végülis iskolaszezonig még van idejük :)

Ami pedig még hátravan, boGárkrea játékára készítek levendulapárnát. Egy már elkészült, de még van ötlet, úgyhogy összevárom a mutogatással.

Csak természetesen

Ismét ökoszatyor, megrendelésre, örülök neki, a megrendeléseknek is, és annak is, hogy nem unalmas. A táska része hamar megvan, a díszítést pedig nagyon szeretem készíteni. Hamarosan mehetek is kétoldalú ragasztóért, mert fogyogat.
Most egy tulipános (azaz kettő, csak a másik lemaradt), egy faleveles,

 és egy halacskás készült:

Lusta macska

miről is ábrándozik...
Csak nem egy egérről? Aki pedig csak nem egy sajtról? Csak a sajt nem akar semmit. Esetleg lukakat.

 A képecske egy ökotáskára került, megrendelőjének elképzelése alapján. Hát, mit ne mondjak, ez azért egyelőre aprólékos volt a masinámnak, meg nekem, egy kicsit meg is kell húzzam a határt, hogy az ilyen aprólékos rátétek várjanak még, amíg mondjuk profi leszek :)

Anyák napjára

kislányommal is készültünk (mamák és dédik napjára), de mivel a mama szorgos blogolvasó, nehogy lebukjunk, képet csak utólag mutatunk :)))


Készült viszont megrendelésre két táska, hogy egy másik Anyukának se a nejlonszatyorral kelljen baktatni, ha városba megy.
Tulipános - örök - szerelmem került a fedlapra, nem lehet megunni. Lassanként pedig tanulom a kacskaringós kukacolást is, hátha egyszer belejövök. Gyakorlás, gyakorlás... állítólag. :)

A nagyba belefér a bevásárlás, a kicsibe meg az iratok, sőt a nagy is, ha össze van hajtva.

Kivirít a kikelet

Megint süt a nap, ilyen időben külön öröm virágot hímezni :)

Színes gyapjúfilcből készült a zsírkrétatartó, természetesen ajándék lesz, a belevalóval együtt, húsvétra. Készült még egy ceruzatartó, virágos az is, meg egy ökoszatyor, tulipános az is, talán lesz róluk kép is.

Mesetarisznya

Hátha ikrek is mennek. Vagy legalább testvérek. De barátnők bizonyosan lesznek.

Colette nagyszerű kezdeményezésére nem nehéz ráhangolódni. Nehezebb abbahagyni. Merthogy lila madár legyen piros szárnnyal, vagy piros madár lila szárnnyal? Így született nem is egy, hanem kettő mesetarisznya. Meg aztán, ha van egy új masinám, amivel egy kicsit még nagyobb öröm varrni, mint a régi csettegővel, akkor bátran nekiállok az applikációnak is :)

Még a záródásán gondolkozom, lehet, hogy kap valami gombot, mert nehezen akarja legörbíteni a száját :)

Erre repül a rigó, arra meg a ...

Meglettek a madárkák, még házon belül voltak, annyira nem röppentek messze. Egy fotó erejéig össze is ültek csoportképre. Nem kell semmi bonyolultra gondolni, csak annyi, amit egy gyerekkéz is ügyesen össze tud állítani. Kartonpapír, dekorpapír (esetemben scrapbook papír), filctoll, gomb és szalag. Meg olló.A csibés ötletet a neten találtam, szintén alapvető elvárás volt a könnyű elkészíthetőség. Azt hiszem mutatós darabok születnek holnap ezek alapján.

A másik heti termés pedig a sose kategória első példánya. Ugyanis SOSE fogok ruhát varrni. Másnak meg pláne. (Magamnak már sikerült Colette alkotónapján a nyáron.) Most egy kedves régi és állandó megrendelőm (a tesóm...) kérésére készült egy tunika. Óvodában fog munkaruha minőségében szolgálni. Muszáj megmutatni, hogy lássa, mit visz neki a postás a jövő héten. Már említette, hogy ha jó lesz, akkor azért kér még. Hááát, meglátjuk.

A mai nap termése pedig egy tűpárna, ami csak azért izgalmas, mert kb három éve vettem egy nemezelőtűt. Hogy majd azonnal kipróbálom. Azonnal három év múlva eljött a pillanat, és kipróbáltam, de messzire nem tettem, mert sokkal jobban tetszik így a minta, mintha filcet filcre varrnék...

Nem lesz nemezművész belőlem, de a technika jelenleg nagyon tetszik, még alkalmazni fogom, elképzelésem szerint játékokon. Ötlet már van. Remélem hamarosan bele is vágok.

Nyulas

A kérés egy nyulas táska volt, születésnapra. Itt kívánok én is a kedves tulajdonosnak (aki remélem olvassa:) boldog születésnapot, még sokat ilyen vidáman.
Szóval egy nyulas táska, aztán répa is került mellé, és zöld is lett egy kicsit, immáron a tavasz jegyében.

 És valahol el kell már újságolni, de csak apróbetűvel, hogy a póló aktuális... Aki érti, annak jó. Nekem is. :)

Jelentem...

...nem tűntem el, csak egy kicsit mintha. A karácsony egy kicsit hajtósra sikerült családilag (mint mindig), és elég sokára sikerült magamon erőt venni, hogy készítsek is valamit. A vászonszatyor / ökoszatyor terve már jó ideje a fejemben van, most sikerült összehoznom a kivitelezéssel. Rögtön készítettem is belőle hármat, titkolt terveimet szövögetem velük...

A praktikusság kedvéért: egy női táskában is elférnek...

Aki pedig még ezt is elolvassa, az egy JÁTÉK-ról is hírt kaphat.

Levendula - lila ... Tenger-kék

Igyekszem az idei karácsonyfa alá is minél több kézzel készült apróságot bújtatni, de ez az a műfaj, amit nem lehet elég korán kezdeni. A levendulás zsákokat is már régóta tervezgettem, a karácsonyi ajándékozási láz pedig szerencsére jótékonyan hatott az ötletemre, és végre elkezdtem. Nem, ez még nem a végleges változat, igazából párnácskának készülnek, és még egy lila kispárna készül mindegyikhez. 

 

 A Colette ihlette csigák pedig egy piperét díszítenek, és virággá alakultak. A kitartás úgy érzem kezdi meghozni eredményét, a kézi tűzés már olyan jól ment (a szerény elvárásaimhoz), hogy magam is csodálkoztam. A lovacska alakjához viszont nem volt meg a bátorságom, az maradt kézzel varrottan a tolltartóra.

Zsebek vállfán

Végrevégre elkészültem ezzel a kéréssel is. A megkötés annyi volt, hogy legyen zsebe, és fel lehessen a kollégiumi szekrénybe akasztani. Remélem tetszik a kedves megrendelőnek, ugye Eszter?

A vasalás nem az erősségem, de a többivel egészen elégedett vagyok. A daloló madarat még a tavasszal applikáltam Colette alkotónapján, azóta várta, hogy felröppenhessen valamire.

Hópihés

Lehet, hogy a hóesés adta az ötletet, lehet, hogy a csillagok hímzése közben jött, mindenesetre ilyen hópihéket álmodoztam ma. Egészen kicsikék, lehet, hogy hamarosan az esőfelhőn a csipp-cseppek helyére kerülnek.

A Mikulás zsákja

A zsákocskák (merthogy nem nagyok) december 6-án Szent Miklós legendáját élesztik újra. Játékos vetélkedő keretein belül ugyanis a gyerekeknek ügyességükről kell bizonyságot adniuk, azaz ablakon keresztül kell a teli zsákokat eljuttatni a három lánytestvérnek. Győzzön a legügyesebb csapat. Mindez Mosonszentmiklóson. Hol máshol?

A hétvége termése

Ez a pár darab képeslap és karácsonyfadísz a hétvégi foglalkozás mellékterméke. Azért csak mellék, mert a nagy hajtásban mindig elfelejtek fotókat készíteni. A mostani alkalommal mondjuk idő se lett volna rá. A gyerekekkel készítettünk házacska mécsestartót, erről egyáltalán nincs fotó. Ezek a fotók a bemutató példányaim voltak A domborított képeslapok valahogy így néztek ki:

A filcből készült karácsonyfákat és csillagokat gyöngyökkel díszítettük, ez még valahogy ment a kicsiknek is. a textillel bolondított változatot csak a magam kedvéért varrtam, ez már nem fért volna bele a foglalkozás kereteibe:

Felkészülni, Vigyázz, Rajt!

Készülődöm, készülődöm. Immáron harmadik éve, hogy a hittanos gyerekeknek plébániai napokat tartunk, ami rendszerint rövid tematikus előadásokból, és kézműves foglalkozásokból áll. Egyre jobban igyekszem kivenni a részem a kézműves szervezésből és lebonyolításból, persze nagy örömömre. A korábbi alkalmak tapasztalata azt súgta, hogy nem árt jól előkészülni, hiszen a helyszínen a nagy zsivajban már jó, ha nem a formák kivágásával megy el az idő, hanem a kis kezek irányításával. Idén készülnek mécsestartók, képeslapok dombormintával, és filc díszek. Készültem is egy erdőnyi fenyőfával, és lehoztam már számos csillagot is az égről.

Talán még madárka is lesz, ha elég ügyesek, és az idő is engedi.

Esőfelhők

Bár szerencsére hetek óta csodálatosan szép őszünk van, nem tudtam ellenállni ennek a felhőcskének. Az ötlet a novemberi Praktika magazinból való, bár egy kis módosítással éltem. Az nem lehet, hogy nincs napocska. Emlékszem, óvodában rajzoltam, rajzoltam, és amíg nem volt nap az égen, addig nem volt kész ... Filcből varrtam, nemcsak mutatós, de egyszerű kezelni is.

Ezt pedig Annapannával hallgattuk közben, mintegy inspirációként, egy Kaláka albumról:

Csipp csepp csepereg

Villám csattan megered
Zápor függöny zuhatag
Fut a felhő süt a nap
Jött ment jót esett
Fűnek fának jólesett.