Termés

Ha itt a nyár, a betakarítás is megkezdődött, adódik tehát, hogy akkor termésnek is lennie kell. Már egy hónapja nem mutattam érdemben semmit, pedig készült ez meg az. Legelőször is a friss szerelmem, a filc. A csörgőék társasága bővült három új taggal. (Ezekben az a jó, hogy a pancsoló medence melletti gyermekfelügyelet ideje alatt lehet bökögetni az árnyékban.)

Aztán nemrég tanultam ezt a szélforgós vágási technikát, és annyira megtetszett a hatékonysága, hogy rögtön persze asztali méretbe fogtam, és kedves nagymamámnak a 75. születésnapjára készült ez a futó. Aztán persze hamar rá kellett jönnöm, hogy nem eszik olyan forrón, és a panelek összevarrásával még a munka felére sem voltam, minthogy le akartam tűzni minden egyes szélforgót. Végülis megérte a sok munkát (utólag mindig megéri), aludni meg éjszakánként mostanában úgyis nehezen tudok, így nem is nagy kiesés az éjszakázás...

És akkor csináljunk mindig valami mást is alapon, közben neki kellett állni egy tolltartónak ajándékba, de ha már készül egy fiús, legyen lányos is. Azóta mindkettő megtalálta a gazdáját, szeptembertől munkába állnak az iskolában. 

És ha már tolltartó, akkor muszáj volt kitalálni, hogy mások hogyan is varrják, mert a vége megvarrása nem volt az igazi. A felső képen nem látszik, hogyan csíptem össze, de azzal annyira nem is dicsekednék, nem csúnya, de az én elképzelésem inkább az alsó fajta. Aztán azóta rájöttem én is a nyitjára (zárjára), és az új darabok szerintem esztétikusabbak lettek. Ők még várják a gazdájukat, végülis iskolaszezonig még van idejük :)

Ami pedig még hátravan, boGárkrea játékára készítek levendulapárnát. Egy már elkészült, de még van ötlet, úgyhogy összevárom a mutogatással.