Van egy kis depresszióra való hajlamom...( kinek nincs?)...de jól leplezem:-)
Miben mutatkozik meg?
Csak fotózok, aztán meg nincs kedvem megmutatni.
No most mi legyen?
Ezeket kötöttem, horgoltam mostanság... van akit érdekel?
2010. augusztus 24., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
20 megjegyzés:
Ismerős a téma:)Persze,hogy mutasd!
Sajnos a hajlam manapsag megvan mindenkiben. De nem hiszem, hogy ezek a szinek ne viditananak fel bennunket ! Remelem Teged is :-)
Annyi dolog van korulottunk, aminek orulni lehet, barmi rossz tortenik, csak neha elfeledjuk eszrevenni oket !
No, menj csak a kertbe....Nezd a viragokat, a lepkeket, a bokrokat...tele vannak vidamsaggal :-) Ahogy az alkotasaid is :-)) Legyen hat szep napod !
hűűű de nagyon szép színesek...
milyen szépek így együtt!:)
micsoda gyönyörű színes kupac!!!!!
Sajnos az érzés ismerős. Én is hajlamos vagyok a mélabúra - olyankor kiiktatom magam, ahonnan csak tudom. De a horgolásaid gyönyörűek. Az a virágos, csodaszép. És mi a többi?
Aki depressziózik, az biza nem fog ilyen színeseket a kezébe! Valami nem stimmel! Vagy nagyon is stimmel ;)
Én kíváncsi vagyok rájuk...
Pedig a színeid nem depiről árulkodnak...olyan őszbehajlós hangulatba vagy? Búcsúztatod a nyarat?
Gyönyörű színek..én nagyon várom!!
Persze :))
Nagyon szépek, persze, hogy érdekel!
Colettes színek, formák, láthatnánk őket egyesével is?
muti, muti!!!!!!
Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy akkor tudunk igazán alkotni ha a hangulatunk bejárja a hullámvasút alját és tetejét is, mert hogy ami épp kikerül a kezünk közül az az aktuális lelkiállapotunkat tükrözi. De ez így van rendjén... Milyen unalmas lenne mindig vidámnak, kiegyensúlyozottnak lenni. Hidd el nem vagy egyedül a hangulatoddal... Megértjük és átérezzük :o)) Szívesen megvárjuk míg lesz hangulatod megmutatni ezeket a szépségeket. :o)
Igen, engem is :)
Szép színes szépségek, kár lenne némi kedvetlenség miatt megfozstani miket a látványtól :)
Igen persze, hogy mutasd olyan szép színesek és vidámak.
Szívesen megnézném őket külön-külön is :))
Kedves Colette!
Ismered-e ezt a verset? Eddig mindenki pontosan értette, miről szól, aki mindig érez és csodálkozik...
Szabó Lőrinc: Érzékenység
Érzékenység
Az érzékenység volt a fő-bajom.
Minden gondolat, minden fuvalom
kivert magamból. És a képzelet -
mint valami állandó szédület
kísért, lengetett sok káprázatom:
mintha hullámzó üvegormokon
lépkedtem volna, úgy vitt, röpitett,
ami csak tetszett vagy keseritett,
úgy vitt a túlzás: szög ferdűlt, arány
bomlott, szó és kép megnőtt, valahány,
mihelyt éreztem, csodálkoztam (és
mindig éreztem! csodálkoztam!) és
egyszerre minden árnyalatokat
kapott, melyek nem voltak benne, vad,
lelkendező színeket, lobogást
- én meg kapkodást tőle, dadogást,
s mivel mindez csak zavarba hozott,
mindjobban lepleztem, hogy ki vagyok.
Aki érzékenynek születik, sosem fog alapjában változni, hisz' akkor megszűnne önmaga lenni, és az óriási ár.
Ezt bátorításnak szántam, nem negatív gondolat!! Így igaz, nagyon tud szenvedni, aki érzékeny, s hihetetlen magasságokat és mélységeket tud megélni, de nagyon határozottan állítom, sokkal-sokkal jobb ebben a csoportban lenni, mint a másikban...! A lényeg csak az: mit engedünk magunkon eluralkodni. Ezért pedig igenis tehetünk.
Ez kérdés? Ne viccelj már, itt lessük minden szavad, minden képed. Alig várjuk, kínzol itt minket, engem...
Jaj már, "...ne legyél olyan szomorú kis madár!..."
Hát mi a baj?
A horgolmányaid szépek, színesek, de mit tisztelhetek bennük?
Megjegyzés küldése