Szentpyrnek ajánlom

Kötött modellek böngészése közben találtam az ETSY-n ezt a felsőt.

Ajánlom sok szeretettel Szentpyr-nek... és mindenki másnak, akit érdekel ez a formavilág.

A szöveg valóban francia:-)))

Szerettem volna valami olyan kedvességet tenni minden csereberélő csomagjába, amit használni is tud valamire. Nagy sietségemben először észre se vettem, hogy az előrecsomagolt borítékokban a leírás francia nyelvű. Ennek pusztán az az oka, hogy évekkel ezelőtt készültek az Ezüst-völgyi vásárra, a francia hölgyek részére ( kedvességként). Mivel maradt belőle, tettem mindegyikőtök borítékjába egyet-egyet.
Kedvenc tulipános motívumaimat tudjátok az egységcsomagból elkészíteni árnyéktűzés technikával.
Hamaros jelentkezek egy magyar nyelvű képes leírással itt a blogomban. Ha valaki ismeri ezt a technikát, akkor így is boldogul vele, aki pedig tud franciául az tesztelheti, hogy jól dolgozott-e a fordító, akire a feladatot akkoriban bíztam:-)))))

Visszatérés folytatódik...

Akkor most a plafonról fejjel lefelé csüngő karácsonyfa után - azt hiszem arra jó volt ez a hír, hogy csipkerózsika álmomból felébredjek-, folyt. köv... Csak azt az órácskát sajnálom, amit a neten töltöttem böngészéssel, hogy tényleg létezik-e ekkora baromság, mert első olvasásra nem akartam elhinni. Talán már túl vagyok rajta, de valóban kezdek a " való" világtól elszigetelődni, és lassan már azt veszem észre, hogy alig van olyan dolog, amire ne legyintenék:-((( Nem vagyok egyedül???

Visszatérve az ajándékomra, a küldője Illés Réka, akinek blogja ( még ) ugyan nincs, de ha van egy kis időtök, akkor MESKA BOLTJÁBA kukkantsatok be. Wendyvel, a hálóinges kislánnyal, Cserfes Zsuzsival és "ÖLELGETNI VALÓ BARÁTAIVAL" találkozhattok, ha ellátogattok hozzá. Íme egy kis izelítő:

Sok szerettel ajánlom!

És ha már ajándékokról van szó, meg Meska bolt ajánlásról, akkor van  egy virtuális barátnőm, akivel még élőben nem találkozhattunk, de ami késik, nem múlik:-)))

Az ősszel kezdtünk együtt dolgozni egy új Colette arculaton, és  ha mindenki úgy akarja tavaszra készen is leszünk vele. ( Jó munkához idő kell ;-) )

Őt  Péntek Rékának hívják, és ha a MESKA-n szoktatok böngészni, akkor ezt a táskát biztosan láttátok már tőle:

böpörö a kis boltja neve, és nagy örömömre ez a Kalota-táska sok meskás szívébe belopta magát.

Sok szerettel ajánlom őt is a figyelmetekbe!!!

És végezetül, hogy mit olvasok mostanában esténként:

Nagy Endre a magyar kabaré megteremtője! Zseniális konferansz, műfajteremtő lángelme, a régi Budapest sztárja. A Szerelmesek kalauza, amit unokahugának kezdett írni, pár lapon belül máris univerzális tanítás lesz, és felfoghatatlan, miért nem fordították le a világ minden nyelvére. Szellemi torna, amely hozzáférhető és élvezetes mindenki számára., szenvedélyes és egyszerű, bölcs és mély.

A könyv grafikai munkálatait Réka ( böpörö) készítette, tőle kaptam ajándékba:-)))

Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Lassú visszatérés az internet világába:-)))

A boldog semmittevésből, az ünnep kényeztetéséből lassú a visszatérés...

Annyi minden történt, és naponta több bejegyzést megírtam fejben, aztán valahogy nem vitt rá a lélek, hogy odaüljek a számítógép elé.

Összefoglalva advent idejét  és a szeretettel teljes ünnepnapokat... minden terv szerint zajlott. Szerencsésen túljutva a karácsonyi menüsoron, a több kiló aprósüti sütésén és befalásán, a szilveszteri bólén és a másnapi fejfájáson... még vannak világos gondolataim:-))) A boldogságos napok történései azon kívül, hogy kockásra pihentem magam egy mély materiális szintre húztak. Lehet, hogy most megköveztek, vagy csak azt mondjátok rólam, hogy nem tudom élvezni az életet, de a tevékeny hétköznapokat jobban szeretem... hozzáteszem ez abból fakad, hogy azt csinálom, amit szeretek. A minap "azuram" éppen azzal heccelt, hogy hány hónapot is dolgoztam életemben alkalmazottként!!?? Mire én:- Tudod, hogy hármat,... igazából kettőt, mert a harmadik hónapban már ő hordta helyettem reggelente a Kisalföldet ( helyi napilap ), mert a kínzó reggeli hányingerek miatt nem tudtam a munkát ellátni, táppénzre pedig még nem mehettem. Bizonyára kitaláljátok, hogy Bálint fiammal voltam várandós, a munka pedig a Magyar Postánál újságkézbesítői állás volt. Ez van, úgy tűnik, hogy nem egy alkalmazotti létre születtem... és ugyan hivatalosan már nem vagyok senki munkáltatója - APEH-osok most fej elfordít, szem becsuk-, de a munkatársaimmal hosszú éveken dolgoztam , szerintem jó hangulatban, kisebb surlódásoktól eltekintve. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy főnöknek jó vagyok, de mindenesetre ezt a posztot testhezállóbnak érzem.

A munkáimat egy héttel karácsony előtt befejeztem, -utólag azt hiszem, ez volt az idei karácsony sikerének titka-,

így  maradt időm sajátkészítésű ajándékokra. A sütiket időben elkezdtem sütni,  rengeteg lett belőle, de a minap Bálint fiam megjegyezte, hogy jövőre még egy kicsivel többet is készíthetnék, mert elfogyott mind egy szálig. Kamaszodnak a fiúk, a minőségről a mennyiségre kezd áthelyeződni a hangsúly:-)))

Persze nem csak ők szeretik a finomságokat, hanem sajna én is. Éppen most olvastam valakitől, hogy az tud igazán jól sütni-főzni, aki szeret enni! Átéreztem a mondás igazságtartalmát, meg a szobamérleg is megmutatta:-)))

Így aztán az újévi fogadalmaim egyike az volt - azt hiszem ez publikus -, hogy csak nagyon kivételes esetben engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy nem megyek el a szokásos kilométereim nyargalászására.

Akinek nincsenek súlyproblémái, azoknak is kiváló stresszoldó, depresszió elleni elfoglaltság, amellett, hogy az egész testet megmozgatja.

A karácsonyi menü is nagyon kiválóra sikerült, de ennek részleteitől most megkíméllek benneteket.

A karácsonyfánk  újrahasznosítós volt. Ezt értsd úgy, hogy kb. tíz évvel ezelőtt gyökeres fenyőként díszelgett karácsonykor a szobánkban, aztán a kertbe ültettük. Hatalmas ezüstfenyő lett belőle, de a melléültetett selyemfenyő erősebbnek bizonyult ( legalább 7-8 m magasra nőt néhány év alatt),  így az ezüstfenyőre esett a válaszásunk, hogy kivesszük. Ismét karácsonyfa lett belőle... néhány hét múlva pedig tüzifa:-(((
Még egy érdekesség, és ha valaki látott már ilyet valahol, akkor ne tartsa magába. Nálunk a karácsonyfa lóg, a mennyezetre felfúrt kampóhoz van rögzítve. Sajna nem a mestergerendába, hanem a VB. gerendás, kefnis, födémbe fúrva... de lóg. Amióta Misi megszületett, nagyon hálás vagyok az uramnak eme találmányáért, mert a gyerek nem tudja magára rántani a feldiszített fenyőt:-)))

Ajándékok is voltak... a legkedvesebbek a gyerekek készítette, aztán a bloggerbarátnők gyönyörűségei, és végül, de nem utolsó sorban a Karácsonyi huzogatós játék meglepetés doboza, amiből szenteste egy angyalka repült ki, egy lila nyaklánccal a kezében. Látom, a blogomból mindenki számára világos, hogy én és a lila szín mély szimbiózist alkotunk:-))) És, hogy kitől jött az ajándék, az legyen ma még titok, hogy holnap is legyen miről írnom.

Ajándékot adni jó...

egy csodás érzés, meglepetést, örömet szerezni másoknak. Most már megmutathatom a PIF ajándékokat, mert mindhárman megkapták a csomagomat:-))) Nem találtam a játék szabályai között olyan kikötést, hogy akkor kell csak továbbadni, ha már Te magad megkaptad az ajándékodat, ezért úgy gondoltam itt az alkalom! ÖKOszatyrokat készítettem, bízva benne, hogy ez praktikus ajándék.

Ezt Varrókuckós Bea kapta, akivel személyesen tudtunk találkozni, mivel földik vagyunk.

A belvárosban egy fincsi kávé mellett beszélgetve kapta meg tőlem a meglepit. Sajna azt tudta, hogy milyen ügyből kifolyólag találkozunk, ha el tudtam volna titkolni, az lett volna az igazán nagy durranás:-)))

A következő ajándék Csutkababának készült. Ilda nagyon szereti a piros minden árnyalatát, de most egy visszafogott, természetes, lenes táska boldog tulajdonosa lett. Az őszinte természetessége vagy a természetes őszintesége??? -mindegyik illik rá- ami megihletett, no és a csuhé színei, amiből nap mint nap csodákat alkot:-)))

Nem utolsó sorban, harmadik ajándékom Heranak készült. Lilabolondságunk összeköt bennünket. Azt szerettem volna, ha erre a táskára ránéz, mindig eszébe jussanak a rokonlelkű virtuális barátnői ( köztük én is...).

Lányok, fogadjátok sok szeretettel tőlem ezeket az apróságokat és használjátok egészséggel!!!

Megérkeztem:)))

Valami ilyesmi szokott írva lenni arra a képeslapra, amiben a babák érkezését tudatják!? Amit itt láttok, az már egy válaszképeslap textílbe képzelve.  Kedves barátném járt nálam, s meglátott a falon egy " Isten hozott"-os képecskét. Nem tudom miért, de már többen asszociáltak erről a képről babaérkezésre, pedig én a hozzánk betérők üdvözlésére szántam:))) A lényeg, hogy a barátném családjába és ismerősi körébe  mostanság három bébi is született, így megkért, hogy készítsek  névreszóló képecskét Hannának, Leventének és Ambrus Somának érkezésére.

A/4-es méretben készültek, hogy egy nagyobb méretű borítékban postázhatók lehessenek. 

Ezt az édes kislányosat mutatom Nektek, mert mikor ránézek babaszagot érzek és elérzékenyülök. Mintha tegnap született volna az én " életem virága", s ha nem kukacosodott volna meg, akkor JOHANNA lett volna a neve. Így aztán míg hímeztem, minden kedves emlék az eszembe jutott. Kikapcsolódás volt ez a megbizatás. Hálás voltam, hogy dolgozhattam rajta.

Kié lett az ajándék?

    Köszönöm nektek a szívet melengető szavakat volt, hogy elpityeredtem...Ígérem, hogy nem bújok piros köpenybe, hogy az északi széllel útrakeljek, legalább is még nem...

   77 bejegyzés érkezett mint a MESÉBEN, 75 név került bele a nesszeszerbe, amit ha a számok bűvöletében nézzük,  12-re redukálva,  a teljességet szimbolizálja. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy TELJES volt a csapat, akinek itt kellett lenni, az itt volt velünk. Így gondolom, így gondolkodom...

    Ajándékként egy KÉK táskát készítettem, hogy az aktuális színeket is szem előtt tartsam.

A táska másik fő jellemzője, hogy nem egy tipikus " colettes" alkotás. A kék bevallom nem színem, bár ezen az utóbbi hetekben sokat gondolkodtam, hogy miért van ez  így... 

 Kikapcsolódásból, kalandot keresve kezdtem bele a múlt hétvégén ebbe a táskába. Egy játék volt anyagokkal, színekkel, formákkal- nem éppen a szívemhez közelállókkal, de ebből lehet tanulni, tapasztalatokat meríteni.  Pont az volt benne az izgalmas, ez vonzott, hogy nem rutinból készült. Szívből ajánlom nektek az ehhez hasonlatos játékos alkotómunkát, mikor egy kicsit " kipróbáljátok magatokat", akár pont egy olyan színnel, vagy technikával, ami egyébként távol áll tőletek.  

      Ez a táska legyen a JÁTÉK, a VIDÁMSÁG, a BARÁTSÁG és a NYITOTTSÁG szimbóluma.

   

                          Most pedig jöjjön a szerencsés nyertes neve: HELEN

                                                        Grarulálunk neked!!!

A többiek se keseredjenek el, hiszen képekkel illusztrálva elkészítettem a táska születésének főbb fázisát, így ha valakinek megtetszett, ezek alapján elkészítheti magának.

Ajándék Hokatától

         Ma fordított napom van. Délelőttre jutott a kikapcsolódás egy kedves blogbarátnővel, délután pedig megyek vidékre egy énekegyütteshez ruhákat próbáltatni. Lehet, hogy minden napnak így kellene telni, s a délelőtti kellemes élményektől az ember szárnyakat kapván gyorsabban és hatékonyabban dolgozhatna? Hmmm....

        Ne szaladjunk ennyire előre. Hokata-t vártam ma délelőtt ismerkedésre. Igazából már tizenöt évvel ezelőtt megismerkedtünk egymással, de aztán az útjaink nem keresztezték egymást, csak néhány hónapja itt az internetes világban. Vártam a találkozást, mert míg ő tisztán emlékezett rám, bevallom nekem sejtelmem sem volt, kit is várok. Aztán mikor megérkezett rögtön előjöttek a régi emlékek...

       Beszélgettünk mindenféle dolgokról, munkáról, kreatívkodásról, blogvilágról.... , közben teát kortyolgattunk... tényleg el tudnám viselni az efféle időtöltést délelőttönként. Kata elmesélte, hogy az erős és színvonalas varrós kreatív blogok, mekkora hatással vannak rá- pedig neki inkább az ecset a kifejező eszköze, mint a varrógép -, hogy már a harmadik táskát varrja az utóbbi napokban. Jó látni, mikor valaki így megfertőződik a varrás szenvedélyével...

    No de ezt nézzétek meg, hogy mivel lepett meg engem Kata: egy akvarell kép. 

Coletteről, a mintáiról, a színeiről, a kalapos blogger képéről ennél szebb összefoglalót álmodni nem lehetett volna... Irulok-pirulok, hogy ilyen vidám, kiegyensúlyozott kép megfestésére inspiráltam Katát, s azt kívánom, hogy minden napom olyan legyen, mint amilyennek ezen a képen ábrázolt. Most is itt van előttem a portrém, idetettem a monitor mellé, hogy az egyik szememet mindig rajtatarthassam. Köszönöm Kata mégegyszer ezt a délelőttöt, lesz még folytatás...

                     

Edige ajándéka

Nagyon köszönöm, a színek, a hangulat, a keret- no és az igényesség, nincsenek rá szavak. Örülök, hogy napokig tartogattam, és csak szenteste bontottam ki a csomagot. Kivételesen annak is örültem, hogy a feladó név alapján még nem tudtam, hogy tőled jött az ajándék, tehát dupla meglepi. Sokat töprengtem rajta, hogy ki lehet a feladó, de aztán feladtam, mondván karácsonykor úgyis minden kiderül...