Izgalmas dalok, új barátok, meghívások... Röviden így foglalható össze a tiszakécskei téli citeratábor, amelyen a zenekar 3 tagja vett részt, János, Frida és én.
A történet 2009. május 16-án kezdődött. Jelentkeztünk a
tiszakécskei népzenei találkozóra, ahol a színvonalas produkciók között Kiemelt Nívó díjat, valamint egy Különdíjat kaptunk, amely egy 25.000 Ft értékű nyári táborozási lehetőséget tartalmazott. Sajnos a nyári tábor egy időben volt a balatonszepezdi táborozásunkkal, így János megbeszélte, hogy a téli táborra használhassuk fel a Különdíjat.2009. december 4-én pénteken indultunk útnak, ködös időben. János autójával mentünk, először engem, majd Fridát vette fel, ezután pakoltuk be a hangszereinket. Az autóban útközben elromlott a szivargyújtó, aminek azért volt jelenetősége, mert így elég hamar lemerült a GPS, ami az út egy bizonyos részén megfelelő segítséget adhatott volna. Szolnokon a kitáblázottság hiánya miatt sikerült eltévedtünk, de hamar megtaláltuk a helyes utat. Tiszakécskére érve is érdeklődtünk, merre találjuk a kollégiumot, de ez sem okozott nehézséget.
Fél 7-re megérkeztünk, és csodálkoztunk, hogy milyen kevés ember érkezett meg eddig. 6 órától lehetett elfoglalni a szállást, de érkezésünkkor a kollégium gyermekfelügyelőjével, Eszterrel együtt még csak 6-an voltunk. Szobát válaszottunk, megágyaztunk, majd kipakoltunk.
Az est további részét beszélgetéssel, zenéléssel, csocsóval töltöttük, majd 1-2 körül nyugovóra tértünk annak érdekében, hogy másnap kipihentek legyünk a munkához. Reggel 8-kor került sor a reggelire, majd utána Szőke Péter tájékoztatott minket a programról. Feliratkoztunk Kovács László csoportjához, és a hangszerek behangolása után készen álltunk a tanulásra. Turai dalokat tanultunk, nyomóval, Szaszkó Józsi bácsi stílusában előadva. Nem volt egyszerű, de ebéd előtt már tudtuk mind az 5 dalt, csupán a szöveget kellett begyakorolni, valamint pontosítani a dallamot, díszítéseket. Az ebédszünetet követően rengeteget gyakoroltunk annak érdekében, hogy másnap a bemutatón minden jól működjön. 7 órakor ért véget a fárasztó nap ezen része, ezek után megvacsoráztunk, majd meghallgattuk német vendégünk előadását a citerával rokonságban álló, Hummel nevezetű hangszerről, amelyet később ki is próbálhattunk. Érdekes élmény volt, az biztos. Hamarosan felmentünk a próbatermünkbe, és elkezdtünk szabadon játszani. Gyorsan elszaladt az idő, mire észbe kaptunk, éjfél volt. A röpke 4 óra alatt a perbáli lányoknak megtanítottuk az Ohio, valamint a Jingle Bells című dalokat, valamint nótákat játszottunk, énekeltünk.
Egyszerűen fergetegesen éreztük magunkat. Éjfélkor lementünk a társalgóba és megnéztük, meghallgattuk, hogy Nagy Vivien és Kovács László hogyan varázsolják körünkbe hangszereikkel a moldvai hangulatot. Fáradtak voltunk, de nem tudtunk aludni. Beszélgettünk, szórakoztunk, ünnepeltük, hogy összejött ez a jó kis társaság.
Nem tudom, mikor aludtunk el, de 8-kor már mindenki talpon volt. Reggeli után ismét próba következett, eljátszottuk a csokrot, majd hangolás következett, ebéd előtt pedig mindhárom csoport előadta műsorát. Először Franky-ék, majd Bódi Gyuriék, végül pedig mi. Izgalmas volt látni és hallani, hogy 2 nap alatt milyen sokat képes tanulni egy ember citerán. Jó volt hallani a szinte hiba nélküli előadásokat. Ebéd után összepakoltunk, amjd szép lassan mindneki elhagyta a kollégiumot. Mi is elköszöntünk annak reményében, hogy hamarosan újra találkozunk mindenkivel. 2 óra környékén indultunk haza. Fridát elvittük a munkahelyére Tiszaújvárosba, engem pedig János a Miskolci Egyetemen rakott ki. Azt hiszem mindenki nevében elmondhatom, hogy jól éreztük magunkat, és egy pillanatra sem bántuk meg, hogy úgy döntöttünk, hogy részt veszünk ezen a téli táboron. Reméljük, a 3 nap alatt szövődő barátságok örökké megmaradnak és már nagyon várjuk a következő tábort.
A rendezvény az NKA támogatásával valósult meg!
