Flóra pénteken nem nyert a versmondó versenyen, de az oklevelek mellett voltunk olyan "szerencsések", hogy mást is vihettünk haza, nevezetesen vagy egymillió kaktusz tüskét.
Anyu ment volna Flórához a Füvészkertbe a versenyre, de nem tudott menni, ezért Leilát ugrasztottam még pont időben és ő ment ki a húgához felügyelni, amíg mi is odaértünk. Édes volt, odaért időben egyedül ment át a városon, "idegen" busszal, és ügyesen le is videózta a húgát ahogy mondja a verset, csak utána egy kis bolyongással múlatták az időt többek között a melegházban a kaktuszok között. Az idő szép volt, ezért Leila a derekára kötötte a dzsekijét, amit így sikeresen végighúzott egy kaktuszon. A kaktusz olyan mintát hagyott a fekete textilbőr dzsekin mintha virágpor lenne, én le is akartam söpörni, de szerencsémre a lányok sikítva figyelmeztettek.
Az ő kezüket össze - vissza szurkálta a sok láthatatlan kis tüske, ami nem csak szúrt, hanem csípett is még miután kihúztuk akkor is. Flórának a nadrágjára is jutott belőlük bőven. Fél szombat délelőtt húzkodtuk ki őket szemöldökcsipesszel a kabátból aztán meg ragasztószalaggal próbáltam leszedni és porszívóval, végül mérgemben kimostam a dzsekit, de teljesen eredménytelenül mert száradás után is apró kerek foltokban még ott virított rajta a 3-4 mm-es sárga kis tüskék tömkelege.
Flórát kicsit elkedvetlenítette, hogy nem ő nyert, de hát hozzá kell ehhez is szoknia, egyébként csak az ő korcsoportjában 27 kis versmondó volt és mind nagyon ügyes. Leila az idén nem indult, de azt mondta, hogy bánja és jövőre akar majd. Vasárnap kutyakiállításra mentünk Algyőre, a lányok régen nem voltak és nagyon élvezték, de mi felnőttek is. Egy kicsit közelebbről is meg tudtuk csodálni a vágyott hovawartokat és a dobikat, azóta is hezitálunk Gyuszival, hogy kit szeressünk, és milyen kiskutyánk legyen?
Nem egyszerű kérdés túl sok szempontnak kell megfelelnie nagytestű legyen, családbarát, legyen tekintélyt parancsoló, de más is meg tudja etetni ha odavagyunk, nem túl nagy szőrű, de nem is túl rövid, mert kint lesz majd a beaglekkel és legyen egészséges maga a fajta is! Közben vannak fajták, akiket eleve kizárunk labrador, goldenretriver, staffordshire terrier, németjuhász, schnauzer ... és vannak akiket az egyikünk preferál, de a másikunk nem, pl. én a drótos német- és magyarvizslát pl nagyon, de Gyuszi nem, neki viszont tetszenek a szetterek, akik nekem nem annyira, és hát tudjuk, hogy egy kiskutya igazából egy új gyerek szóval hosszú vajúdás lesz:) - és a hovi fog nyerni szerintem:)
Érdekes viszont, hogy vagy 10 évig jártunk heti rendszereséggel kiállításokra és teljesen az életünk része volt, de most, hogy újra ott voltunk nézelődni, mégsem éreztük hogy hiányozna, bár az új kutyával tutira menni fogunk megint:)
Tegnap pedig végre túlestem a nagy laktóz intolerancia teszten! És nem vagyok tejcukor érzékeny, mondjuk ezt eddig is gondoltam csak kellett a vizsgálat a továbblépéshez. Viszont fél nap vettem ki és a vizsgálat után még belefért, hogy otthon egyet mossak-teregessek mert csak délre mentem dolgozni, hát lányok fenomenális volt csak négy órát ott lenni a melóhelyen! Annyira nem szívott le, hogy este még simán volt kedvem és valahogy időm is Leilával tanulni, tornázni és vacsorát főzni is :)
Szerintem minden családos nőnek csak napi négy órát kellene dolgoznia, persze teljes fizuért!
6 megjegyzés:
A négyórás melóval egyetértek. Minden szempontból ideális lenne - az ember kiélné mindegyik oldalát, hogy hasznos, hogy keres is, de otthon is meg tudod oldani a dolgokat. Jaj, de jó lenne!
Hát, ez a fokú "kutya-rajongás" de messze áll tőlem! :D - jé... Ilyenkor mindig az jut eszembe, milyen szép és csodás és érdekes a világ, és benne mi emberek, hogy ennyifélék vagyunk... nem?
Asszem, azt a kaktuszt ismerem... brrr, volt nekünk is, de egy-két ilyen baleset után elpateroltuk a háztól...
Nem rajongunk, vagy de? inkább csak a hozzánk leginkább illő fajtát akarjuk kiválasztani, mert azért nem mindegy, hogy a 10-14 évig velünk élő kutya barátunk milyen fajtajelleggel bír, még ha a személyisége így is sokféle lehet legalább valami támaszunk legyen:)
Sajnos vagy nem, elég sokféle ismeretünk van már és talán emiatt mtg nehezebb jól választani, vannak fajták pl, amiket a betegségre való hajlamaik miatt zártunk ki eleve és vannak, akiket a természetük miatt, na majd kiderül:)
Nem csak a családos nőknek kellene négy órát dolgozniuk, ezt nyugodt szívvel tanúsíthatom. :)
Igazad van a lakásfelújítóknak is meg mindenkinek, aki nem unatkozik otthon!:)
Még a hat óra is szuper. Én részben kényszerből voltam hatórás az előző munkahelyemen, de - be kell vallanom - jó kis időszak volt. (Mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogy akkor hat órában kicsivel többet kerestem, mint a mostanin 9 órában...)
A kutyás dologban krikszi véleményéhez áll az enyém közel. Cukik a kutyák, meg minden, de egyrészt nincs ilyen ismeretem róla, mint nektek, meg valahogy én is nem is tudok annyira lelkesedni. Meg hát ugye a felelősség kérdése... Többek között azért is döntöttünk a nem-kutyás lét mellett, mert úgy éreztük, hogy nem lenne elég időnk egy "harmadik gyerekre", az pedig senkinek nem jó. Mondhatnánk, hogy felelősségteljesek voltunk...
És mi is / én is ezért hezitálok évek óta, hogy legyen-e, és ha igen mikor legyen új (nagy)kiskutyánk, aki totál felborítja majd az amúgy sem unalmas életünket:) Nagy mákom, hogy mind a ketten egyformán bolondok vagyunk kutya ügyben:))
És valóban felelősségteljesek vagytok, helyes!
Megjegyzés küldése