10.31. kedd

Jelentem , tegnap délután hazaértünk, mostam, szárítottam  ezret, ma dolgozom, de a héten mát nem lesz több ilyen nap csütörtökön és pénteken szabin leszek.

Nagyon    jól sikerült a hétvégénk viharral együt is.

Pénteken utaztunk, este felköszöntöttek a barátaink is, elborozgattunk, a gyerekek játszottak, szombaton kisvonataztunk és hatalmasat  sétáltunk és este folytattuk a borozgatást és a beszélgetés. Nagyon szeretjük Felsőtárkányt, csodaszép hely és a szállásunk is nagyon  jó, a házigazdánk meg egy álom és finom boruk is van:) Vasárnap bevettük az egri várat, megnéztük az összes kiállítás így a pocsék idő csak az egyik helyről a másikra átvonulás közben érintett minket Sajnos  a várfalra nem lehetet felmenni olyan erősen fújt a szél, de kiállítások teljesen élvezhetőek voltak még a gyerekeknek is. Délutánra keveredtünk vissza csak a szállásra, ott szaunáztunk egy jót a lányokkal és gyorsan este is lett.   Tegnap hamar összekaptuk magukat, most az óraállítás is nekünk dolgozott, aztán elmentünk megnézni a Kékest. Az időjárásra tekintettel papírkutyák voltunk és kocsival mentünk fel, így is majdnem megfagytunk, fél fok volt fent és viharos szél és rajtunk kívül még legalább ötven őrült túrista gyerekekkel az egyébként tényleg gyönyörű napsütéses hétfő délelőttön.

Ennyi dióhéjban a hétvégi kaland, szerencsére itthon is minden  rendben volt, anyukám jött szorgalmasan minden délelőtt  a kutyákhoz-cicákhoz-tengerimalacokhoz.

irány a Kékes:)

45

lett ma az éveim száma. Jó durva...

A tavalyi év megrázóbb volt, akkor elkezdtem elemezgetni, hogy  mire leszek képes mikorra unokáim lesznek ( nem sok mindenre ) és  az eléggé megviselt. Most a barátnőm csinálja ugyanezt, aki a jövőhónapban tölti a 44-et és elég kicsik még a gyerekei.

Ezen túlléptem, persze ha  számolgatok most is kiborít így inkább nem is számolgatok.

Megint folyamatos tervezgetésben vagyunk, hol a házbővítés, hol a lakás vásárlás  merül fel újra és újra hold/nap/akármi állástól függően,  de  nehéz eladósítani magunkat főleg így, hogy  nem látjuk előre pontosan mennyi  kiadással is jár majd ha lesz egy egyetemista gyerekünk egy másik városban ( bejut-e a koleszba, ha nem mennyi lesz az albérlet meg a többi? ...).

Holnap elmegyünk a Bükkbe és jól érezzük magunkat, akár esik akár fúj, már  nagy szüksége van mindannyiuknak a térre és a friss levegőre!

 

Bosszant

Hihetetlenül  tud bosszantani, hogy embereket kijelölnek  nekik nyögve nyelős, nem akarom   feladatokra én meg ülök a langymelegben miközben azt, ami nekik teher tudnám jól csinálni, mert azt  tanultam és évekig az volt a munkám... - a menekültek meghallgatásáról beszélek.
Megfulladok, elsüllyedek, elbutulok az egyébként kényelmes munkakörömben és nem vigasztal, hogy ezren vagyunk ezzel így az országban.
Tudom, hogy vigyázni kell azzal, hogy mit kívánok, én  semmi mást csak egy motiváló , értelmes munkakört kívánok magamnak,  a szervezettel és a fizetéssel nincs bajom,  jó nekem itt csak  légyszi had foglalkozzam olyannal, ami érdekel és amiben  tényleg jó lehetek mert értek hozzá!
Évente X alkalommal ugyanezért nyígok tudom, de azt is tudom most már, hogy  itt hiába is pályázok nem fogok kelleni, mert akkor az én helyemre kell vadászni valakit ami megint csak nem egyszerű:(

Én öregszem, ők változnak - dokumentálok -

Hihetetlenül erős szél fúj és már  fújt reggel is, így ma nem  voltak olyan aranyló rózsaszín  felhő csodák sem az égen amiket  nap mint nap munkába menet megcsodálunk.

Nézzük őket és mindig azt gondoljuk, hogy ilyen szép még sosem volt az ég, mert változik és mindig más arcát mutatja. De nem csak az ég változik.

Döbbenetesen sokat változnak a gyerekeim is és sokszor  ugyanúgy  csodálom őket, ahogy az eget reggelente és gondolkozom azon, hogy hogy és mikor lettek ilyenek?

Márkónál  már csak irányt mutatok néha és tanácsot adok ha kéri és figyelem, hogy hogy próbál túl sok felé is megfelelni   mert azt diktálja a lelkiismerete. Megfelelni a  a családban, a suliban és a barátnőjének, meg a barátnője családjának... A két  utóbbi már sok neki, de még csak most kezdte észrevenni, hogy mennyire. Néha már mond ellent is és én is azt tanácsolom neki ha kérdezi, hogy álljon ki magáért, hogy ne hagyja, hogy J. ossza be  minden  idejét akármilyen cuki is.

Viola elképesztően szélsőséges és pokróc kamasz lett. Kurtán-furcsán felcsattanó, örökké visszakérdező, sokat háborgó. Hol el nem mosolyodik napokig, hol meg röhögő görcsöt kap főleg más kárára. Ha sokat nyösztetem megcsinálja amit kérek, de soha semmi olyat, amit egy éve még szó nélkül.

Nem megy ki a kutyákhoz, nem eteti meg és nem szeretgeti a cicákat, nem tesz fel egy teát, ha valamit mégis ügyködik a konyhában azt csak magáért teszik, vagy ha én befenyegetem. Nem jön velem sem kerékpározni, se kutyát sétáltatni és általunk nem fényképezhető, bezzeg ő napi öt fotót postolhat magáról meg  a barátairól a faceen ...  Olyan mintha a világa kizárólag saját maga és a barátai körül forogna. Viszont szeret iskolába járni! Szereti az osztályát és örömmel megy mindennap!

A jegyei többnyire négyesek, amíg  ez így marad addig nem  háborgok túlzottan.

Leila "szerelmes", náluk  az egész hatodik osztályban ez dívik most, de ő még csak 11 éves és nagyon úgy tűnik, hogy leginkább úszik az árral, az osztályában a többiek 12-13 évesek. A pasija ( ő mondta így ) is hasonlóan fiatal mint ő  és szerencsére  egy alacsonyak magasak is. A szerelmük is szerencsére csak szóban kiteljesedős fajta, már szakítottak is aztán megint összejöttek:) Őt a tanulással kell  piszkálnom folyton, annyira kislány még, hogy  szó szerint csak táncolna, cigánykerekezne és vicces videókat nézne egész nap ha hagynám! Viszont  nagyon ügyesen tud segíteni nekem mindenben és inkább segít, csak ne kelljen a könyvek felett görnyednie...

Flóra még mindig "kicsi", persze igazából nem az mert mindjárt 8 éves lesz, de akkor is még mindig főleg játszik, a zongorához is  bíztatásra ül csak le, de a tanulással  nincs gondja, mondjuk nem is igen foglalkozik vele. Ő nem annyira szeret segíteni, sőt kifejezetten szenvedve teszi azt, de rábeszélhető:)

Szerencsénkre ő még nagyon szeret minket és rettentően ragaszkodó, éjszakánként  átjön hozzánk és közénk bújik, de egyikük sem bánja, amikor többnyire három körül megérkezik. Leilával még mindig eszményi testvérek, Vió már csak akkor áll vele szóba ha kedve van hozzá ( tegnap pl. a Halloween partyra készülődve Annabelle-nek  sminkelte és öltöztette a húgát ) , Márkóval jóban vannak, de kevés időt töltenek együtt, de még  így is szerintem ő a bátyja számára pillanatnyilag a legvállalhatóbb testvér:)  

ikreknek öltözve...:)

Annabelle


 

Minden hétvégének

3 naposnak kellene lennie, mert így legalább tényleg sok minden belefér. Szombaton örültünk a szép időnek, sokat mostam és nagyot sétáltunk egy szál farmerban és pólóban, vasárnap bográcsoztunk és délután  a barátaink jöttek vendégségbe, tegnap pedig eltettük Gyuszival 18 üveg birs lekvárt aztán  vasaltam, majd filmeztem egész délután. 

Igazi ősz lett most már véglegl. Szombaton még sok volt a napsütés és vasárnap is  egészen estig szép volt az idő, de a tegnapi nap már többnyire esős volt, bár egyátalán nem hideg. 

A vadszőlő már gyönyörű piros  és  már sárgán  hullanak a gyümölcsfák levelei is, de gereblyézni még nem  gereblyéztünk, majd  csak az őszi szünetbe  fogunk hozzájutni szerintem. Elköltöztek az "új" szomszédaink, ét évig éltek itt, és most fogalmuk sincs kik vették meg a házat bárkik is lesznek, remélem jobban fogják szeretni mint  akik túladtak rajta, mert annak a háznak lelke van és megérdemli

A hetünk szokás szerint zsúfolt és bonyolult lesz, de pénteken elmegyünk Felsőtárkányba és a hétvégén remélem majd az avart rugdossuk Lillafüreden, vagy épp Szilvásváradon az erdőt járva. 

2017.10.20.

Flóra  hányt az éjszaka így ma nem megy suliba, remélem csak vírus.
Vannak ötleteink a hétvégére ha nem megy  végig a családon ez a dolog.
Délutánra is lennének ha....
Na majd kiderül.
Szép hétvégét mindenkinek!

Antiszoci

Holnap temetésre kellene mennem.

A nagybátyám halt meg, halálra itta magát.

Közeli rokon tehát mennem kellene.

Harminc éve nem találkoztunk. A gyerekeivel sem. Nem kerestek minket és mi sem őket. 

Anyu két hete vette fel  vele a kapcsolatot amikor már épp hogy élt. Volt bent nála többször a kórházban olyan lezáratlan "ügyeik" voltak mint a megbocsájtás amiatt, ami az édesanyjuk halála körüli időkben történt, sikerült  elrendezniük szavak nélkül mert J. már nem beszélt, el is búcsúztak egymástól úgy gondolom.  

Szóval illene elmennem, de nem tudom, hogy el fogok-e, mert ha eddig nem akkor most miért? 

Ez olyan mint amikor egy gyerek születésnél felbukkannak a 20 éve nem látott rokonok, megcsodálják az egy hetes újszülöttet és a nyúzott anyját, aztán 20 évig megint nem látja őket senki, majd csak a lakodalomra kell őket meghívni mert  ők is rokonok.

Én meg úgy érzem, hogy elég öreg vagyok már az "illikekhez" meg a képmutatáshoz, de tényleg! És szerintem az 50 éves  tesóm is az, aki bevásárolt egy 10 ezres álló koszorút ( a nevemben is ) az urna sírhoz és elfelejtett megkérdezni róla.

Koszorút, amit nem lehet majd hová tenni mert nincs helye és amúgy is a kukában végzi. Én egy sírcsokrot vettem volna, de nem veszek, mert nem akarok elmenni. 

Én leszek a bunkó,  de legalább lesz miről beszélni és akkor én ezt most el is döntöttem. Nem adom a napsütéses  péntekemet amikor Vióval amúgy is dolgunk lenne és kész!  

 

ui. Cserébe nekik sem kell majd elmenniük a temetésemre, nekem úgy sem lesz, hihi  én majd szélnek eresztetem a hamvaimat és kész...:)

letölthető könyvek / A TELEFONRA!/

 Johanna Harris : Csokoládécipő
http://misogakazimir.weebly.com/uploads/1/4/7/3/14732496/joanne_harris_-_csokoladecipo.pdf

Jojo Moyes: Az utolsó szerelmeslevél
https://hu.scribd.com/document/256700734/Jojo-Moyes-Az-Utolso-Szerelmes-Level

Sok könyv :) BLOG  http://krisztike33.blogspot.hu/ - főleg mostani romatikus misszmassz

!Trónok harca: https://drive.google.com/file/d/0B0y6detIbG27UlZ0cEhTaURDNlk/view

A tengerparti ház https://drive.google.com/file/d/0B3H2RLznE8mnOTZGdkdSRnkxZEE/view

Never Never https://drive.google.com/file/d/0Bxyeni3QtT5tU2FvQi0zcmxOTFk/view

iskolatáska, telefon, boldogság

1. / Ma otthon maradt Flóra iskolatáskája,  egyszerűen nem került bele az autóba.
Gy. hazament érte hisz benne volt az egész napi  kajája is amúgy szerintem meglett volna nélküle.
A sok éve tartó reggeli rohanásainkat nézve ez most fordult elő először, szóval azért ez nem is olyan rossz eredmény tőlünk!

2./ tegnap vettünk nekem  kaptam szülinapomra egy új telefont. Sokkal nagyobb mint a mostani három éves Samsung Galaxy Young-om, amin  már sms-t sem tudtam írni, mert amióta van körmöm, olyan mintha összementek volna a billentyűk és hát sokkal okosabb is.
Nyilván nem csúcskategóriás csak egy átlagos Lenovo, amit remélem majd tudok használni  és könyvet is olvasok majd róla meg ilyenek..., de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a gyerekeim sokkal izgatottabbak lettek tőle mint én egy telefontól lehetek valaha ( ha az életem összes telefonnal kapcsolatos izgatottságát összeadnám akkor sem ) és még Márkó is megkérdezte tőlem este, hogy
- Anya akkor most boldog vagy?
- Ühüm, miért?
- Hát mert van egy ÚJ telefonod!
- Ja, attól nem.

És nem értette! Nem értette, hogy engem miért nem tesz boldoggá egy új telefon?
Mert nem, remélem majd tudom jól használni, kihasználni az okosságát, de hogy boldog legyek tőle? Több mint abszurd.
Boldog attól vagyok ha nekik összejön valami, hogy pl. Márkó megy Dániába, ha kapok nekik valami szép dolgot, mint Leilának a szép bordó téli bakancsot,  ha jól sikerül a hétvége vagy attól, hogy VEZETEK! Ha megveszem majd az új Ken Follet könyvet magamnak, ha olyan gyönyörű a reggel, mint ma a felszálló köddel a rózsaszín és arany cirmos égbolt alatt, boldog vagyok attól, hogy vagyunk egymásnak, még a lökött kismacskánktól is boldog vagyok, de egy telefontól?

Keszekusza

módon alakult a hétvége, de jó volt így is nagyon!
Flóra pénteken nem  nyert a versmondó versenyen, de az oklevelek mellett voltunk olyan "szerencsések", hogy mást is vihettünk haza, nevezetesen vagy egymillió kaktusz tüskét.
Anyu ment volna Flórához a Füvészkertbe a versenyre, de nem tudott menni, ezért Leilát ugrasztottam még pont időben és ő ment ki a húgához felügyelni, amíg mi is odaértünk. Édes volt, odaért időben egyedül ment át a városon, "idegen" busszal,  és ügyesen le is videózta a húgát ahogy mondja a verset, csak utána egy kis bolyongással múlatták az időt többek között a melegházban a kaktuszok között. Az idő szép volt, ezért Leila a derekára kötötte a dzsekijét, amit így sikeresen végighúzott egy kaktuszon. A kaktusz olyan mintát hagyott a fekete textilbőr dzsekin  mintha virágpor lenne, én le is akartam söpörni, de szerencsémre  a lányok sikítva figyelmeztettek.  
Az ő kezüket össze - vissza szurkálta a sok láthatatlan kis tüske, ami nem csak szúrt, hanem csípett is még miután kihúztuk akkor is. Flórának a nadrágjára is jutott belőlük bőven. Fél szombat délelőtt  húzkodtuk ki őket szemöldökcsipesszel a kabátból aztán meg ragasztószalaggal próbáltam leszedni és porszívóval, végül mérgemben kimostam a dzsekit, de teljesen eredménytelenül mert száradás után is apró kerek foltokban még ott virított rajta  a 3-4 mm-es sárga kis tüskék tömkelege.  

Flórát kicsit elkedvetlenítette, hogy nem ő nyert, de hát  hozzá kell ehhez is szoknia, egyébként  csak az ő korcsoportjában 27 kis versmondó volt és mind nagyon ügyes. Leila az idén nem indult, de azt mondta, hogy  bánja és jövőre akar majd. Vasárnap kutyakiállításra mentünk Algyőre, a lányok régen nem voltak és nagyon élvezték, de mi felnőttek is. Egy kicsit közelebbről is meg tudtuk csodálni a vágyott hovawartokat és a dobikat, azóta is hezitálunk Gyuszival, hogy kit szeressünk, és  milyen kiskutyánk legyen?  

Nem egyszerű kérdés túl sok szempontnak kell megfelelnie nagytestű legyen, családbarát, legyen tekintélyt parancsoló, de más is meg tudja etetni ha odavagyunk,  nem túl nagy szőrű, de nem is túl rövid, mert kint lesz majd a beaglekkel és legyen egészséges maga a fajta is! Közben vannak fajták, akiket eleve kizárunk  labrador, goldenretriver, staffordshire terrier, németjuhász, schnauzer ... és vannak akiket az egyikünk preferál, de a másikunk nem, pl. én a drótos német- és magyarvizslát pl nagyon, de Gyuszi nem, neki viszont tetszenek a szetterek, akik nekem nem annyira, és hát tudjuk, hogy  egy kiskutya igazából egy új gyerek  szóval hosszú vajúdás lesz:)  - és a hovi fog nyerni  szerintem:)

 Érdekes viszont, hogy  vagy 10 évig jártunk heti    rendszereséggel kiállításokra és teljesen az életünk része volt, de most, hogy újra ott voltunk nézelődni, mégsem éreztük hogy hiányozna, bár az új kutyával tutira menni fogunk megint:)

Tegnap pedig végre túlestem a nagy laktóz intolerancia teszten! És nem vagyok tejcukor érzékeny, mondjuk ezt eddig is gondoltam csak  kellett a vizsgálat a továbblépéshez. Viszont fél nap vettem ki  és a vizsgálat után még belefért, hogy otthon egyet mossak-teregessek mert csak délre mentem dolgozni, hát lányok  fenomenális volt csak négy órát ott lenni a melóhelyen! Annyira nem szívott le, hogy este még simán volt kedvem  és valahogy időm is  Leilával tanulni, tornázni és vacsorát főzni is :)

 

Szerintem minden családos nőnek csak napi négy órát kellene  dolgoznia, persze  teljes fizuért!

Ó, yeeeeeh!

Péntek van!

Egyébként megbeszéltem magammal és  úgy lesz a délután, hogy haza megyek jó korán fél kettőkor, körbenyalom a házat ( hogy szombaton ne kelljen) majd elmegyek a versmondóversenyre, ha csak a vége felé is mert szerintem  jó másfél órával a kezdés után érünk csak oda, Leilát haza kell várnunk, de a lelki vigasz miatt mindenképp jó ha ott leszek  mert ügyes a gyerekem, de 73 induló van:) 

A nap süt, az idő csodás és remélem így is marad, mert kertezni akarunk és jó sokat bringázni a hétvégén.

 

10.12.

A csütörtökben az a legjobb, hogy másnap péntek van.

Ma extra hosszú a napunk, mert Flóra zongora órája  öttől lesz, hogy ne maradjon ki a holnapi, amikor is inkább versmondóversenyre megy a fűvészkertbe kettőtől.

Kicsit tipródom a dolgon, mert ott a szülők csak kísérők lehetnek, nem hallják a szavalást  csak szívnak várakoznak a folyosón este hatig mire az egésznek vége lesz. Anyukám /Mamika akar menni, így én  hagyom, hogy menjen, mert nekem meg kincs minden péntek délután és inkább takarítanék, meg sütnék  pizzáscsigát vacsira, mint hogy ott csesszem el az időt álljak a fal mellett. 

A hétvégére elvileg nem tervezünk semmit, aztán meg majd úgyis kiderül.

szerda

A negyvenedik ügyfél után már kicsit úgy érzem, mintha az agyam  folyna ki a fülemből és frankón ég a szemem, szerdánként annyit beszélek mint máskor egy hét alatt.
Ma megyek  a 30 napos kontrollra a térdemmel, így hamarabb szabadulok egy órával. Nem annyira bánom.  Na megjött a következő...
Puszilok mindenkit.

Tud mindent...Mindent tud

Mert mindjárt nyolc éves lesz és mert van három idősebb testvére, de akkor is!

1. / A halálról

Vasalok vasárnap délután  odajön hozzám rákönyököl az ágyra és könnyfátyolos szemmel néz rám a hanga  izgatott egy kicsit.  

- Anya mi kitaláltuk a Leilával, hogy milyen lesz a temetésetek! Koporsós! - suttogja szinte áhítattal.

- Koporsós? Mi nem akarunk koporsós temetést! - kérem ki magunknak, bár fura ez a többesszám, meg  a téma is elég morbid, de ha beszélgetni akar a gyerek, hát beszélgessünk.  - Mi  azt akarjuk, hogy szétszórjátok a hamvainkat a Tiszába, vagy valami szép helyen mondjuk a Biharban! A koporsó rémes az ember testét megeszik a kukacok meg  a bogarak brrr... - Elgondolkozva néz rám aztán csak nem hagyja annyiba a dolgot.

-A Tiszába? De én nem akarom, hogy távol legyetek tőlünk!  - mondja és a szeme még könnyesebb - Akkor inkább ide a kertbe jó?

- Jó. -  bólintok megadóan, elvégre van ott már kutya, macska és nyúl is eltemetve, jól elleszünk, de ezt nem mondom ki hangosan, ugyanis  a többség "a kisállat temetőben" nyugszik, mármint a gyerekek úgy tudják az ásatások elkerülése végett....

- Vagy tudod mit?  Feltesszük az urnát ide a szekrény tetejére, hogy mindig lássuk! - ragyog fel a szeme és látom, hogy elégedett a remek ötletével.  

- Háááát! - ezen már muszáj mosolyognom, ide a szekrény tetejére az ággyal szembe, de ő teljesen komolyan gondolja. 

- Na jól elszomorítottam magam! - sóhajt egy nagyot és már  a szája is görbül lefelé, így   jól megpuszilgatom és inkább elmegy játszani.

Nem tudom honnan jött ez a gondolatmenet, mindig meg tud lepni, de legalább ezt is megbeszéltük. 

2. / Az életről 

- És voltunk a Tesco-ban és apa vett gumióvszert szivecskést!

- Hmm, igen és még vettetek illatos mécseseket is láttam! -   próbálom terelni a szót.

- Tudod az olyan kicsi gumi és a fiúknak a kukijukra kell húzni, láttam a doboz hátulján a képet. - Nincs is rajta utólag megnéztem, hol láthatta? Mondjuk van felvilágosító  könyvünk több is... -  

- Ühüm. -  nem figyelek, nem pirulok..., -

- És apa mondta,  hogy azért van, hogy  ne legyen kisbabája annak, aki nem akar  és én  azt is tudom hogy mikor szoktátok használni. Akkor amikor  becsukjátok az ajtót, hogy fontos megbeszéléseket folytassatok arról, hogy mi lesz a héten és közben nem is, és a múltkor hétvégén reggel, amikor  kértem  csokigolyót és a Leila nem akart adni és ti bezártátok az ajtót mert még pihenni akartatok és én benéztem a kulcslyukon azt láttam, hogy ... - és vigyorog és mondja, meg az ágyon hemperegve mutatja,  én meg mindjárt elsüllyedek, de nem akarja abbahagyni  és remélem, hogy az iskolában nem ő tartja majd meg a másodikosoknak a felvilágosító előadást....

Aztán az apjával is beszéltem és elmesélte, hogy a Tesco-ban a kisasszony azért fennakadt a kisbaba témán,  mert ő még akarna kistestvért és mi miért nem? De Gy. helyretette, hogy mert mi már nem vagyunk elég fiatalok hozzá és tényleg nem! :)  Egyébként Gy. azt is mondta, hgy  ne a legnagyszerűbb és legegyszerűbb  a délutáni tömegben ilyesmit vásárolni  gyerekkel, de mondtam neki, hogy nem jól  látja, igenis nagyszerű, hogy  huszon  év után  is szükségünk van rá:)

És hát valóban ez a világ legtermészetesebb dolga és a gyerekem nem is volt zavarban miatta, no de én!? Én nagyon, mert olyan kicsi még, bár két napja meg a menstruációról  társalogtunk, ő kérdezett én meg válaszoltam,  így  ez is belefér...

Még annyit, hogy engem a Pusztai  Pisti világosított fel másodikban azzal a bizonyos kétkezes mutogatással a fogantatásról és én teljesen elszörnyedtem és gusztustalannak találtam a dolgot és fel sem  tudtam fogni ésszel, hogy a szüleimnek AZT a borzalmat háromszor is kellett csinálnia, mert hát hárman vagyunk testvérek!
Erre az én lányom  ezt így kezeli és nem botránkozik meg, nem utálkozik,  a házasság  és a szeretet velejárójának tartja. Ennek persze örülök, még ha kicsit korai is ez az alaposabb belegondolás a részéről. 

hétvége

A gombászás zseniális volt! A mórahalmi természetjáró klub szervezte, jött velünk  egy  gombaszakértő kísérőként és több hozzáértő csak úgy  szórakozásból, összesen  voltunk vagy hatvanan sok gyerek és felnőtt és szerencsénkre sok-sok gomba is volt!

10 órakor indultunk és kettő körül jöttük el, de addigra már  be volt vizsgálva a gombája mindenkinek. Mi is hoztunk  magunkkal  vagy  két kilónyi  szemcsés törzsű fenyő tinorut, meg  még két másik fajta gombát, aminek a nevére nem emlékszem. Itthon el is készítettem pörköltnek finom volt, hamarabb el is készült mint a csiperke, de én maradok a csiperkénél.    

Csodálatos  volt az idő, ragyogott a nap és fantasztikus  volt  erdőt járni, a sok ember eloszlott, nem   loholtunk egymás  nyakában. Máskor is menni fogunk egészen biztosan!

Ezzel majdhogynem el is ment  a szombat, délután még mostam egy kicsit és vége is lett a napnak,  vasárnap  bementem a lányokkal télikabátokat venni, Viola futott a Pick futáson. Márkó dolgozni  volt  szombat éjszaka és csak reggel ment érte Gyuszi a szegedi raktárhoz, én hajnal háromtól agyonaggódtam magam, annyira  féltettem mert ketten nyomtak le egy lakodalmas  fesztivált ( hangosítás, fények, pakolás stb... ) és féltem, hogy a srác, aki vezet nagyon ki lesz...

Na mindegy én paráztam, de szerencsére épségben hazaértek.

Vasárap  délután  még sétáltam egy jó nagyot az őszi határban Mankával, a levágott kukorica és napraforgó táblák között hihetetlenül sok madár  volt és a villanydótokon hangosan csivitelve gyülekeztek a seregélyek.

Este pedig befejeztem a trónok Harcát és belefogtam a Vikingekbe vasalás közben, jó lesz az is!  

 

végre péntek

Hosszú lesz a nap és most  borongós is, de  holnap ha minden igaz elmegyünk gombászni Ásotthalomra és ez felvidít. Szervezett program lesz az újságból szúrtam ki, de  nagyon tetszik a lehetőség, hogy  négy órán át sétáljunk az ásotthalmi erdőben, ahová amúgy terveztük, hogy megyünk és gombákat keresgéljünk / ismerjünk meg.

A gombászás  szempontjából meg nem is baj, hogy most esik főleg, hogy holnap állítólag nem fog:) Ezzel  nagyjából el is  fog telni a szombat nagy része, vasárnap meg Pick futásra mennek a lányok, én  Florcival valószínűleg otthon maradok bár  vennem kellene egy pár felsőt őszire, de állítólag lesznek Glamour napok így azt érdemes lenne megvárnom vele, egyébként meg nem szeretek vásárolni magamnak ... 

Annyira húzósak és rohanósak a hétköznapjaink,  hogy nem győzöm kivárni az ősziszünetet, de gondolom ezzel mindenki így van!

 

Csak ülök és

várok... - valamiért ez a karmám. Pont mint éjjeliőr koromban, amikor nappal nyomoztam, éjszaka őrködtem  és vártam, hogy reggel legyen, hétvégén meg fősulira jártam.
Várom az ügyfeleket  és  várom a működő számítógépes programot, mert dolgom az lenne jócskán csak nincs mivel elvégezni. A határidő meg ketyeg.
Van egy  kudarc jegyzékem.
Nem túl vidám dolog,  de listázom, hogy hányszor  nem  tudom megcsinálni amit kellene. Napi kvótánk lenne, de teljesíteni esélytelen, mert a program nem, vagy nem megfelelően működik. Én meg listázom a próbálkozásaimat, hogy ne mondhassák, hogy  nem csináltam egész nap semmit.
Ennél csak az a jobb, hogy  amikor vélelenül rendesen működik a program örömében  mindenki ráugrik és elkezd ellenőrizni. Végigpötyögi a nyilvántartásokat, leegyezteti az adatokat és amikor engedélyezne vagy elutasítana, akkor azt írják ki neki, hogy nem lehetséges, mert valaki más már megtette azt. Az az egy adatra többeket ráenged a rendszer ÁÁÁÁ!!!
Na mindegy, két mérgelődés között el is mentem a boltba és vettem KÉT  magvas szilvás papucsot amit egyszerűen imádok ( de szerencsére csak ritkán van) és Mizo  tejeskávét (Kapuciner), ami meglepő, de szintén nagyon finom,  a szilvás papucs  miatti kajakómára  vettem mint koffeint, de ez annál sokkal több!
Nem csoda, hogy megint csak hízok és hízok....

Egyébként borzasztó reggelünk volt, az egyik gyerekem majdnem elütötte a villamos, a másikat meg csaknem az ajtó csukta oda miközben az apja szállította fel, és a két kicsi külön kocsiba is került, sőt megbeszélni sem tudtuk a dolgot mert Leila mindig lenémítva teszi el az  iskolatáskájába a telefont. Fogalma sincs, hogy Ők hogy élték meg  a történteket, de én remegtem.

Később telefonált a nővérem, hogy  meghalt a nagybátyám, akit már vagy 30 éve nem láttam, de gyerekként nagyon szerettem és ez eléggé elgondolkoztatott még akkor is, ha nála az önsorsrontás következményekét történt.   Zavar, hogy nem érzek semmit, a reggeli villamosos események ezerszer jobban megráztak, mint hogy ő elment  nem sokkal felesége után - mindketten ittak, mindketten tettek érte -. 

Magamnak való lettem, de ha körülnézek körülöttem mindenki az.... 

mennék...

Patrik megígérte Márkónak, hogy ha  felveszik az egyetemre  elmennek együtt egy hosszú hétvégére bárhová Európán belül ahová csak Márkó akar.
Persze ő engem is meginterjúvolt, hogy én hová szeretnék menni?
Kapásból  Berlin, London, Párizs mellett voksoltam, de mivel  Patrik  évek óta otthon  van Londonban az "nem ér",  így a Benelux államokat választanám vagy Berlint, vagy Barcelonát.
Ti hová mennétek?
Nagyon vágynék egy  nagyobb utazásra, de csak kettesben Gyuszival ill. a legjobb lenne egy csoporttal, idegenvezetővel.
Sajna azonban  ez  mostanában még mindig  nem kivitelezhető amíg van  kicsi   gyerekünk és igazából  nincs kire bízni őket, hatosban meg max. úgy vágnánk neki ha meglenne  lakókocsink, amit mindig nézegetünk:) .

feszegeti a határait....

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű vele a kamaszkor sem, de hogy 11 évesen kitalálja, hogy akkor ő a hétvégén tutira elmegy a barátaival az Árkádba  nézelődni az üzletekbe és, hogy akkor most adjam is oda a zsebpénzét, de azonnal mert neki kell hétvégére pénz a Claires'-be...  Hááát nagyon nem bejövős dolog.

Szuperságosan (szuper fantasztikusan)

és  nagyon fárasztóan alakult végül a hétvégénk:) Fárasztóan leginkább a sok izgulás miatt részemről. Judit nagyon titkosra szervezte a  bulit és egészen  szombat estig  ment a titkolózás, titokban mentünk termet díszíteni  amíg Márkó ebédet  csinált az apjával tárcsán, aztán délután bekötött szemmel kísérték el a buliba. Viola is velük ment ez  volt az első komoly kimaradása, emiatt is izgultam meg nem  tudtam, hogy milyen összetételű a társaság, hogy mennyire kapják szét a helyet, amit ismerőstől béreltem, hogy mikor keverednek haza stb... 

Szóval alig tudtam aludni, Gy. meg Patrik meg oltogatott rendesen, hogy mennyire túlparázom a dolgot. Legszívesebben ott leskelődtem  volna a kocsma előtt a majmos piros pizsamagatyómban:)   Aztán reggel amikor mentem takarítani és elhozni a dolgokat azt tapsztaltam, hogy minden össze van  pakolva, összetakarítva, nekem csak a kocsiba kellett betennem a megmaradt italokat és rágcsákat, sőt volt még  maradék 3/4 üveg wiskhey is és vagy két karton sör. Szóval  nagyon rendes gyerekek  buliztak együtt  szombat éjszaka!:)  

 

 

 

Aztán  vasárnap  nem is főztem mert rengeteg  maradék volt szombatról, a gyerekek soká ébredtek fel, Gy. horgászversenyen volt, délelőtt vasalgattam utána elkezdtem mosni, de nagyon sokat, délután pedig hatalmasat sétáltunk Flórával és Mankával mert szinte nyári idő volt.