Könyvesem

"A nevem Towner Whitney. Nem, ez nem egészen igaz. Az igazi keresztnevem Sophya. Egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok.
Így üdvözöl bennünket Towner Whitney, A csipkeolvasó bevallottan megbízhatatlan narrátora egy salemi családból, ahol az asszonyok meg tudják jósolni a jövőt a csipkéből, és nemzedékek óta őriznek titkokat. Ám amikor két nő eltűnése visszahozza Townert Salembe, kiderül, mi is az igazság Towner ikerhúgának halála körül."

Annyira biztos voltam abban, hogy ez a könyv nekem tetszeni fog! Meg se fordult a fejemben, hogy megtörténhet az ellenkezője is.
Eddig csak pozitív véleménybe botlottam bele, és egyszerűen fáj leírnom, hogy nekem nem tetszett, nem fogott meg.
Ahhoz képest, hogy milyen ütemben szoktam haladni egy könyv olvasásával, A csipkeolvasóval nagyon lassan haladtam. Félretettem, pihentettem, elolvastam más könyvet közben, de utána se kerültem jobban a hatása alatt.

Nekem túl lassú volt a történet. Olyan, mit egy alig-alig csörgedező kis patakocska. Vagy, mint egy hullámvasút, ami nagyon lassan halad, így a bukkanók se olyan élvezetesek, mintha átszáguldottunk volna rajta.
Mikor olvastam, hogy Salemban játszódik, akaratlanul is "elvártam" egy misztikus, boszorkányos légkört. Ez nem így lett.
És maga a történet is annyira kacifántos volt, hogy néha azt se tudtam, most akkor hol is tartunk. Sőt, a végét őszintén szólva nem is értem.

Towner 31 éves. 17 évesen látta, ahogy az ikerhúga öngyilkos lett. Ezek után évekig pszichiátriai kezelés alatt állt.
Most visszatér Salembe, a gyökereihez, mert eltűnt a nagynénje, a híres csipkeolvasó. Towner visszatér és kísérteni kezdi a múlt. Előtörő emlékek, látomások, megismerhetjük a családját és a végén jól megdöbbenünk. Most akkor mi is a helyzet?

Nem csalódtam, mert végülis érdekes történet volt, csak másra számítottam. Jóval másabb történetre.

Emlékszem, mikor kicsi voltam, dédikém szobája tele volt csipkével. Csipketerítő a szék háttámláján, az ágyon, a polcokon, az asztalon, ablakon, csipke mindenhol. Szerettem nézegetni a mintákat. Előhozta a könyv ezeket a gyerekkori emlékeimet is. :o)


Brunonia Barry Massachusettsben született és nevelkedett. Irodalmat és kreatív írást tanult.
Salemban él férjével és a kutyájával.
Hivatalos oldala: http://www.brunoniabarry.com
A csipkeolvasó oldala: http://www.lacereader.com

Labda pattant sajtosrolotól, zakkanttól és Nancytől.

Melyik általad olvasott könyvben vállalnál szerepet, ki lennél, és miért?
Mikor először olvastam a kérdést, egyből olyan könyvek ugrottak be, amiket szerettem.
Pl. Harry Potter, ez már valószínűleg a film miatt is, de elsőként jutott eszembe. Utána jött az Elfújta a szél és a Büszkeség és balítélet, de igazán egyik szereplő bőrébe se bújnék. Pl. nem lennék odáig az örömtől, ha ilyen Voldemort-félék vadásznának rám. Bár Scarlettet nagyon szerettem, de meghal a kislánya, erre gondolni sem akarok. Büszkeség és balítélet. Hm. Annyira nem. Bár Mr. Darcy nagy "szerelmem" volt. Nem is tudom. ;oP
Igazából egy olyan könyv se ugrik be, amely szereplőjének szívesen bújnék a bőrébe.
Viszont van egy mű, ami pár éve nagy hatást tett rám, és akkor párhuzamot tudtam vonni a saját életem és a főszereplő nő élete között.
Puskin Anyeginéről van szó, és Tatjana szerepéről.

Nagyon szeretem az Anyegint, és 17 évesen egy kapaszkodó volt nekem ez a mű.
Egy szerelmi csalódáson voltam túl. Gondolom nem sok újdonságot mondok, biztosan sokan éreztetek már ti is így, amikor szeretünk valakit, de a másik nem szeret minket viszont, visszautasít.
Tizenévesen még tán másképp éljük ezt meg, mint huszon- vagy harmincévesen. Kicsit olyan világvégi hangulat lesz úrrá olyankor az emberen. Így jártam én is, nagyon szomorú voltam, ugyanakkor nagyon mérges.
Pont akkor vettük a suliban ezt a művet. Tatjana átment azon amin én, úgy éreztem, mintha az én érzelmeim lennének rímbe szedve. Egyrészt fura volt, másrészt pedig fantasztikus érzés.
Tatjana büszkesége, ahogy emelt fejjel viselte a fájdalmát, a tisztasága. ... Nagyon megszerettem. És reményt adott nekem, hogy el fog jönni az én időm is, amikor majd a fiú térden állva fog könyörögni nekem. 17 évesen látni szerettem volna, ahogy tele zokogja ő is a párnáját a szerelmi bánattól. :o)
Szóval Tatjana az, akit leginkább közel érzek magamhoz.

Aki nem olvasta, hajrá! ;o) Pl. itt is el lehet olvasni. Akik pedig szerelmi bánatban szenvednek, fel a fejjel, nem jött még el a Világ vége. És bármennyire is úgy érzed, hogy vénkisasszony maradsz, mert tuti ő volt a nagy Ő, ez nem igaz.
Egyrészt, ha tényleg ő lenne az igazi, akkor ő is felismert volna téged.
Másrészt, én is azt hittem, hogy vénkisasszony maradok, aztán tessék. ;o)



Olyan sokan kaptátok már meg! Igyekeztem olyanokat választani, akik tudtommal még nem kapták meg, de ha mégis, akkor pluszba megy. ;o)
Nixy, Timi és Blanka, márti

Csütörtök este volt J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi c. könyvéből készült film első részének a világpremierje.

Nagyon szerettem és nagyon vártam mindig a megjelenő részeket, de azért nem azok közé a rajongók közé tartoztam, akik képesek voltak éjszakázni a könyváruházak előtt, hogy elsőként vehessék kézbe a könyvet; vagy öngyilkossággal fenyegetőztek, ha meghal Harry, és így tovább.
Mikor megjelent az utolsó rész, épp Gyerkőcöt vártam. Egy ideig húztam az olvasását, attól féltem, hogy mivel én a receptműsoroktól is sírtam abban az állapotban (a hormonok miatt persze) ;o) aggódtam, hogy ki fogja akasztani a kismama lelkemet a könyv vége. Aztán Gyerkőc megszületett, lecsillapodtam, jöhetett a könyv. :o)
Nagyon szerettem. Annak ellenére is, hogy az első részek lájtosak voltak, de a vége felé bedurvult a történet.
A filmeket viszont nem nagyon néztem meg. Jobban mondva, mivel évente 10X megismétlik a TV-ben az első 2 részt, azokat már kívülről fújom, de a többibe max. csak belenéztem.

Az új filmről azt kell tudni, hogy 2 részből áll. Az elsőt kezdték el játszani tegnap, a másodikat pedig előre láthatóan 2011. júliusában kezdik majd vetíteni a mozik.
Volt egy olyan terv, hogy 3D-ben is látható lesz, de meggondolta magát a Warner Stúdió, mert attól féltek, hogy az utólagos átalakítás tönkreteszi a minőséget. Egyelőre viszont, állítólag a 2. része látható lesz majd 3D-ben is. (Durva lesz.)
A hazai mozik 25-től kezdik vetíteni szinkronosan és feliratosan is.

A könyvekből egy becslés szerint, eddig olyan 400 millió példány kelt el. A filmek bevétele pedig meghaladja az 5 milliárd dollárt. Arról nem is beszélve, hogy az írónő, akit anno kiadók utasítottak vissza, ma már milliárdos.

A film előzetese:

J. R. Ward után következzen Guillaume Musso. :o)

A "francia Coelho"-ként szokták emlegetni. A Visszajövök érted-ben már kifejtettem erről a véleményemet, íme:
"Coelho az élet mindennapi bölcsességeit, amit amúgy alapjáraton mindannyian tudunk, érzünk,
max. nem fogalmazzuk így meg magunkban, rejtve adja át. Olvasod, és megérted, hogy mit akar üzenni. Ezzel szemben Musso, leírja. Nem kell a színfalak mögé nézned, le van írva, hogy mit kell érezned, mire kell rádöbbenned. Ez lényegében nem rossz dolog, de azért elég nagy különbség. Musso-nál nem kell gondolkodnod, csak olvasnod. Könnyedebbek a könyvei, nem elvontak, inkább hajlik a szórakoztató irodalom felé."

1974-ben született Franciaországban. Már gyerekkorában író szeretett volna lenni.
Egy autóbaleset után kezdte érdekelni a halálközeli élmény, el lehet-e kerülni, a sors, stb., amik a könyvei középpontjában is szerepelnek.
2001-ben Skidamarink c.-mel jelent meg az első regénye, ami egy thriller volt.
2004-től eddig minden évben jelentkezett egy regénnyel.
Valamennyi eddig megjelent könyvének a filmjogát már megvették.

Eddig megjelent művei:
- Skidamarink (2001.)
- Et aprés (2004.)- És azután (első megjelenés: 2007.; második megjelenés: 2010.)
- Sauve moi (2005.)
- Seras-tu là? (2006.)- Ott leszel? (2010.)
- Parce que je t'aime (2007.)
- Je reviens te chercher (2008.)- Visszajövök érted (2010.)
- Que serais-je sans toi? (2009.)
- La Fille de papírmasé

forrás: wikipedia
Hivatalos honlapja

"Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek. Azután... még egy esélyt kapott. Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akit gyermekkora óta imád, és aki nemrég elhagyta őt. A gyermekkorában történtekre már alig emlékszik. És nem tudja, hogy akik visszatértek a halálból, többé már nem ugyanazok, akik voltak. Egy túlvilági hírnök meglátogatja, és élete legnehezebb próbatétele elé állítja; meg kell értenie, hogy miért jött vissza.
Hogy mi a küldetése itt a földön."

Szeretem Musso stílusát. A lágyságát, azt, hogy olyan dolgokra tud rádöbbenteni a könyvei olvasása közben, amik az orrunk előtt vannak, de egyszerűen a nagy rohanásban nem vesszük észre, nem figyelünk rá. Találunk mindig fontosabb dolgokat, csak látni ne kelljen.

A három eddig magyarul megjelent regénye közül ez tetszett a legjobban.
Azzal, hogy végig sírtam, gondolom nem mondok sokat. :o)

Amikor elkezdtem könyves blogot írni, megfogadtam, hogy húzok egy vonalat, nem engedem, hogy bárki is bepillantást nyerhessen a magánéletembe, a mélyebb érzelmeimbe. Most viszont kivételt teszek.
A könyv középpontjában a halál van. A sors, ami nem kerülhető el.
Van-e élet a halál után?
El tudjuk-e kerülni?
Félnünk kell-e tőle?
Nagyon sokszor meg kellett állnom az olvasása közben, mert a zokogástól nem tudtam folytatni. Rengeteg emléket hívott elő belőlem, ami az évek múltával leülepednek, nem fájnak már úgy.

Jó pár évvel ezelőtt elveszítettem egy olyan embert, aki nagyon közel állt hozzám. Hosszú szenvedés után pihent meg örökre. Mikor már nagyon beteg volt, falta az olyan könyveket, amik a halálból visszatértek emlékeiről szóltak. Őszintén szólva, csak most döbbentem rá, hogy azért olvasta, mert félt. Mert szüksége volt arra, hogy reménykedhessen a folytatásban, ha az életben már nem reménykedhetett. ...

A regény főszereplője, a 38 éves Nathan.
8 évesen kap még egy esélyt. Visszatér a halálból.
Éli az életét, eléri amit akar, de közben el is veszíti azt, ami igazán fontos. Mire pedig észhez tér, lehet, hogy már késő.
Kap egy segítőtársat a sorstól, egy Hírnököt, aki végig vezeti az útján. Többszörös fordulatok, szívbemarkoló jelenetek. És a végén egy olyan fordulat, amire egyáltalán nem lehetett számítani annak ellenére sem, hogy maga a történet eléggé kiszámítható.

Igen, közhelyekről ír, de mégis úgy át tudja adni, úgy meg tudta fogalmazni, hogy szíven üti az olvasót.
Igen, eléggé egy sémára épülnek a történetei, de még se tudom megunni.

Bele szoktatok gondolni a nagy rohanásban, az élet monitonításában, az állandó robotban, hogy igazából milyen szerencsések is vagyunk? Mert az igazi kincs, nem a nagy dolgok, hanem a kis aprók. A kis kavicsok. Nem pedig a sziklatömbök.
Musso mindig erre döbbent rá.


Az írótól olvastam még:
Ott leszel?
Visszajövök érted

Múlt heti témához kapcsolódva. :o) Ott már kifejtettem/-tük, mennyire fontos lenne, hogy a gyerekek olyan kötelező olvasmányokat olvashassanak, ami érdekli őket, a korosztályuknak megfelelő, stb.
Na és mi lenne az a könyv, amit az első, nem kötelező olvasmány élményeként, örömmel adnál a 8-9 éves Gyerkőcöd kezébe?
Nyilván, olyan történetnek kell lennie, ami szórakoztatja, és megmutatja neki, hogy milyen jó dolog is belefeledkezni egy-egy könyvbe, ha ezt a kötelezővel nem sikerült elérni.

Harmadikba mentem, amikor megkaptuk az első kötelező olvasmányunkat, a Vuk-ot. Őszintén szólva, szinte az egész szünet ráment mire befejeztem.
Emlékszem, hogy a szobámban, az ágyamon feküdtem és olvastam az utolsó oldalakat. Nagyon vártam már, hogy a végére érjek. Hatalmas örömöt és büszkeséget éreztem mikor befejeztem. Igen, megcsináltam! Elolvastam egy egész könyvet, tyűűű! :o)
Büszkén vonultam át a szüleimhez és újságoltam nekik, hogy megcsináltam. Volt nagy örömködés, dicséret, stb. Annyira lendületbe voltam, hogy anyukámtól azonnal kértem a következő áldozatot.
Túlságosan felkészülve nem voltak erre a rohamra, majd a majdnem 2 sor Delfin könyv közül a kezemben tarthattam az első olyan könyvet, amit nem kötelező olvasmányként olvastam el.
Ez pedig Lester del Reytől, A szökevény robot volt.

"Abban a messzi, jövendő világban, amelyről ez az érdekes és nagyon izgalmas regény szól, a robotok már olyan mindennapos segítőtársai lesznek az embernek, mint manapság például a kutyák. Így aztán nem csoda, hogy a regény ifjú hőse, Paul és kedves robotja, Rex között őszinte jó barátság támad. Amikor a körülmények elszakítják egymástól a két pajtást, vállalnak minden veszélyt, minden megpróbáltatást és minden izgalmas kalandot, csakhogy ismét összetalálkozhassanak. E könyv írója hiszi és vallja, hogy a gépek sosem ellenségei, hanem mindig jó barátai lesznek az embereknek."

Túl nagy hatást nem tett rám, sőt, a könyv címét el is felejtettem, nem rég akadtam rá a molyon. Csak annyi marad meg bennem, hogy a jövőben játszódott és egy robot szerepelt benne.
Fura, hogy ez volt az első ilyen könyvélményem, ugyanis én nem szeretem a scifit, nagyon távol áll tőlem, egyszerűen megemészteni nem tudom a jövőben játszódó történeteket. Hogy ezt befolyásolta-e A szökevény robot? Nem tudom. Mindenesetre onnantól kezdve falom a könyveket. ;o)

A Tűzkönnynél gondolkodtam el azon, milyen olyan mai könyv lenne, amit örömmel adnék a Gyerkőcnek első ilyen élményként, ha most lenne 8-9 éves.
Túlságosan sok kimondottan ennek a korosztálynak szóló mai történetet nem olvastam (még), de én pl. a Tűzkönnyet és a Fairy Oak-ot bátran ajánlanám.

Szóval, arra lennék kíváncsi, hogy nektek mi volt az első olyan könyv, amit nem kötelező olvasmányként olvastatok? És milyen könyveket adnátok szívesen első ilyen próbálkozásra a 8-9 éves Gyerkőcötök kezébe? És a maiak közül?

Kíváncsian várom már a karácsonyi könyves akciókat.
Pl. odáig lennék egy olyanért, hogy az adott kiadótól 1-et fizet 2-t kap, de ne listáról lehessen válogatni, hanem bármely a kiadó által megjelentetett könyv bekerülhessen a kosárba. :o)
De addig is, íme ezek:

Itt már említettem néhány olyan mesekönyvet, ami a kicsiknek Karácsonyra jó kis ajándék lehet.
Most a nagyobb gyerekeknek gyűjtöttem össze párat. (Igen, van köztük olyan, ami sok helyen kötelező olvasmány, de ha máshol nem lenne, én ajánlom, mert nagyon szerettem. Illetve van olyan is, amit még nem olvastam, de más szülőktől hallottam, hogy örömmel adnák a gyerekük kezébe.)



És ajánlanék figyelmetekbe 3 oldalt, ahonnan lehet bőven szemezgetni még. (katt a képre)

Tiszta zizi vagyok, hétvége óta sehogy se tudok koncentrálni a könyvekre (meg másra sem), ami nálam azért szokatlan dolog. Mával elindul a bemelegítés a vizsgaidőszakra, és a víz is kiver, mert NEM ÉRTEM! Ráadásul tegnap este olyan szinten belebonyolódtam, hogy szerencse, hogy gépen tanultam, mert ha füzet vagy könyv lett volna nálam, máglyán égettem volna el és még körbe is táncoltam volna.
Hiába is próbálkozok, hogy megszűnjön egy kicsit a tér és idő, csak arra tudok gondolni, hogy ma vizsgaidőszak első felvonása. :oS
És belegondolva, hogy ez csak előszél, hol van még az igazi döpping? ...

Szegény Csipkeolvasó meg már porosodik. Sehogy se haladok vele. ...

Az Olvass bele recenzióíró pályázatot hirdetett. Ha van kedvetek egy olyan könyves véleménnyel/ kritikával jelentkezni, ami eddig sehol se lett publikálva (a blogodban se írtál még róla), akkor hajrá!
A nyeremények: szerkesztői tanfolyam és könyvcsomagok.



"Követelményeink

• Az ajánló terjedelme minimum 2500 karakter (szóközzel).
• Ajánlót bármilyen 2010-ben megjelent vagy újra kiadott könyvről lehet írni.
• Csak olyan könyvajánlót fogadunk el, melyet szerzője még sehol nem publikált (blogban sem).
• Egy pályázó több írást is beküldhet.
• A pályázatban szerepeljen a beküldő neve, telefonszáma, e-mail címe.
• A pályázó az ajánló beadásával hozzájárul ahhoz, hogy írása megjelenjen az Olvass bele oldalán.
• Az ajánlót a levélhez csatolva, Word-dokumentumban fogadjuk el.

Beküldési határidő: 2010. december 15."

További információ a képre kattintva!

"A tizenhat éves Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, aki szenvedélyesen kutatja a gyógynövények titkait. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja. Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a rejtélyes látogató neve Gyom, és a jelek szerint nem csak a nevében kötődik a növényekhez. Kicsoda ő és mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött? A gótikus elemekkel átszőtt, izgalmas és romantikát sem nélkülöző regény a méregkert különös világába kalauzolja az olvasót, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is."

Ez az a könyv, amiről már a megjelenése előtt ódákat hallhattunk. Félve, csak úgy belekukkantva, vigyázva, hogy semmi "poént nem lelőve" futottam át a bejegyzéseket, és vártam, hogy eljöjjön az én időm is. Mónikának köszönhetően hamarabb jött el, köszönöm, hogy kölcsön adtad! ;o)

Mire számítottam? Egy könnyed ifjúsági regényre, egy olyan világról, amiről nagyon eddig nem olvastam. Egy kis szerelem, misztikum, stb.
Mikor megérkezett a könyv, először a borítóját csodáltam meg, gyönyörű. Majd kinyitottam, és olyan jó volt olvasni a bloggerek ajánlóit. Hirtelen, kézzelfoghatóvá váltak, mintha ott lettek volna mellettem.

219 oldal az egész történet, nem hosszú, de szerintem pont jó. Nincsenek benne fölösleges ideghúzások, úgy jó, ahogy van.
Más, mint a legtöbb ifjúsági regény. Olyan hangulata van amitől nehéz elszakadni, ami magával ragad. Nem mondhatom azt, hogy teljesen elvarázsolt, de közben mégis a hatása alá kerültem, megfogott.

Norinnál olvastam, hogy alig várja, hogy fűben ücsörögve is elolvashassa a történetet. Miközben olvastam, beugrott ez a gondolata, és szinte láttam is magamat, kint ülve egy rét közepén, vadvirágok között, és igen. Norinnak igaza volt. Ezt a könyvet csodás lehet kint a szabadban olvasni.

Számomra a főszereplő, nem a 16 éves Jessamine volt, hanem Gyom.
Igen, kérdezhetitek, milyen név ez? Szerintem nagyon találó, és annyira szívfacsaró.

"Tökéletes név egy hozzád hasonló nem kívánt hajtásnak."

A fiú annyira ártatlan, romlatlan, úgy át tudott jönni a lelki gyötrelme, vívódása a szerelméért a sorokon keresztül, hogy felér egy nagyon szép szerelmi történettel.
Jessamine számomra mellékszereplő volt, akire csak azért volt szükség, hogy Gyomot megismerhessük.
Az apa pedig. ... Szörnyű. :o(

Jessamine az apjával él, aki gyógynövényeket nevel, és egy elzárt kertben gyűjti azokat a növényeket is, amik mérgezőek.
A lány magányos, az apáról pedig már az elején kiderül, hogy szinte fanatikus a növények terén. Fontosabbak számára, mint a saját lánya.
Aztán megérkezik Gyom, a lánnyal egyidős fiú.
Igen, szerelem szövődik közöttük. Tiszta, ártatlan. De a fiú valami olyasmit tud, amire az apának nagyon fáj a foga.
Meddig képes elmenni, hogy megszerezze?
És mire képes a szerelem?
Szívfacsaró.

Megvolt a történetben az ártatlan szerelem, a misztikum, a mese, a gótikus légkör. Varázslatos volt. De leginkább ártatlan. Gondolom így, utólag.
De mikor olvastam, éreztem, hogy nagyon komoly kérdéseket boncolgat a felszín alatt.

Úgy gondolom, hogy kihagyhatatlan és kíváncsian várom a folytatást.


Maryrose Wood évekig színészkedett, rendezett és színpadi író is volt.
A Poison Diaries-t három részesre tervezi.
Honlapja: http://www.maryrosewood.com/
http://poisondiaries.com/

Nyáron már szóba hoztam a kötelező olvasmányokat, majd a Tizenhárom okom volt ...-nál újra felvetődött a téma.
Már akkor nekiálltam ennek a bejegyzésnek, de olyan szerteágazó kérdések vetődtek fel bennem, hogy hanyagoltam a boncolgatását. Majd gondoltam, itt az ideje a folytatásnak. ;o)

Teljesen véletlenül belebotlottam egy indexes fórumba. Még nem olvastam végig az összes hozzászólást, de már maga a címe is elgondolkodtatott.
Egri csillagok, A kőszívű ember fiai és társai helyett Harry Potter? És akkor ez lenne az első felvetődött kérdésem is. Kéne változtatni, újítani a kötelező olvasmányok listáját?
Első nekifutásra tiltakozást éreztem. Na de kérem! És mi lesz akkor Nyilas Misivel, és Gergővel meg Vicával? Hová fog jutni a társadalom, ha őket elfelejtjük, helyette minden gyerek bújni fogja a kviddics szabályait?
Ugyanakkor utána el is gondolkodtam. Megoldás lenne?
Egyáltalán, amikor azt írom, hogy egyre kevesebb gyerek olvas, akkor tényleg így van, vagy csak a saját "körömben" tapasztalom így?
És ha tényleg így van országos viszonylatban, akkor mit lehetne tenni? Egri csillagok helyett Harry Potter megoldás lenne?

Lehet abban valami, hogy a mai fiatalok egyszerűen olyan távol vannak már a régi kötelező olvasmányok történeteitől, hogy egyszerűen unalmas nekik, igazán maguk elé se tudják képzelni azt a kort.
A mai tizenévesek már nem a grundok korában nőttek fel, sőt, számukra a törökök, de még az 1848-as forradalom is dinoszauruszkorban volt (mint ahogy én is megkaptam pár hónapja a 14 éves unokahúgomtól, hogy amikor én születtem, még kőkorszak volt, és dinoszauruszok rohangáltak. Na köszi.).
Ők egy más Világban nőnek már fel.
Boka unalmas nekik, most Edward a menő. Két külön világ. Az ő szemükben nem az az izgalmas, ha az egri várat meg kell védeni a törököktől, hanem, ha Bellát kell megvédeni a vámpíroktól.

Ugyanakkor kommentben már felvetődött a másik kérdés, hogy annak a korosztálynak való-e az adott olvasmány egyáltalán, akiknek el kéne olvasniuk? Erre az egyik felem azonnal rávágta, hogy "mi is ezt olvastuk, és kétlem, hogy depisek lennénk miattuk". De aztán megszólalt a másik felem. "Örülnél, ha az ötödikes gyereked Kincskereső kisködmönt olvasna?" Persze, ha akarná, akkor olvassa, helyes. De annyira szomorú, ott a halál, zokogtam a végén. Akarom, hogy ő is találkozzon ezzel az érzéssel? Persze, a mai fiatalok már nagyon edzettek, de anya vagyok. És egy anya többnyire, bármennyire is tisztában van azzal, hogy nem tarthatja védőburokban a gyerekét, azért tolná annak az idejét, hogy olyan dolgokról olvasson, amik szomorúak. Kell erről is olvasniuk természetesen. De mikor? Akkor amikor kiadják az adott kötelező olvasmányt vagy inkább később?

És ha Egri csillagok helyett pl. Harry Potter lenne a kötelező olvasmány, ez hanyatláshoz vezetne-e? Igazából nem hiszem, ha okosan lehetne csinálni.
Minden gyerek szereti a mesét. Erre még jobban rá lehet segíteni, ha a szülő rendszeresen mesél nekik, és látja, hogy a szülő a saját szórakoztatására is olvas.
Én rettentően vártam, hogy végre megtanuljak olvasni, úgy éreztem, hogy csak is varázslat lehet, ahogy azok az ismeretlen betűk szavakká, mondatokká állnak össze előttem.
Minden gyerekben el van ültetve a magocska, de táplálni kell őket. És bizony a kiadott kötelező olvasmány nem kis feladat. Sok áll, bukik rajta.

Ha bemegyünk egy könyvtárba és megkérdeznénk a gyerekrészlegen, hogy hányan vették ki az utóbbi időben pl. az Egri csillagokat, és hányan a Harry Potter (ha már folyamatosan velük pedálozok) valamelyik kötetét, lehet, hogy az Egri csillagokról úgy fújnák le a port, de a Harry Potter-ra még mindig előjegyzés lenne.
Változik a Világ, de ha azon múlik, hogy felkeltsük a gyerekek érdeklődését a könyvek felé, akkor igen, változtassunk.
Nem azt mondom, hogy Nyilas Misi menjen a süllyesztőbe, jaj, de hogy is! Szüntessük meg a "kötelező" fogalmát okosan.

Gyerkőc hamarosan 2 éves lesz. Már ott tartunk, hogy bizony van, hogy ő akarja kiválasztani a ruháját, amiben megyünk a játszótérre. Így bizony egyszer már akadt a kezébe egy pár sima zöld zokni, egy pár kék mackóssal. Piros póló kakaó foltokkal, és egy fehér 62-es nadrág, amit ki tudja honnan halászott elő. ... És itt jött a csavar.
Rendben, válaszd ki te, mit szeretnél felvenni. Itt van 3 pár zokni, 3 póló, 3 nadrág. Tessék! Ezek közül választhatsz. Gyerek örül, mert ő döntött, de biztos ő volt az? Hisz mindegyikből a 3-at én raktam ki.
Miért ne lehetne ugyanezt a könyveknél is megcsinálni? Jól van gyerekek, itt egy lista, válasszatok ki egyet, amelyik nektek a legjobban tetszik (legyen akár első helyen rajta a Harry Potter és hátul Nyilas Misi) és olvassátok el nyáron.
Megoldás lenne? Ha teljesen nem is, mert ez a kevesebben olvasnak dolog ennél azért összetettebb mint hogy mi a kötelező olvasmány, de igen. Lehet, hogy emiatt többen olvasnának. Egye fene már olyan sokat hallottam Harryről, dicsérik is, elolvasom.
És Nyilas Misinek se kell porosodnia, hisz mindig vannak és lesznek olyan gyerekek, aki le fogják venni a polcról, mert érdekelni fogja őket. Főleg, ha anya és apa mesél nekik a történetről. Na meg ha a tananyag is felhívja rájuk a figyelmet rendesen, nem csak úgy kutyafuttában.

És akkor itt jönne az oktatás szerepe. Ebbe mélyebben belemenni nem akarok (tán majd, máskor). Nem vagyok tanár, igazán nem is tudom, hogy áll össze egy éves tanrend, mi alapján határozzák meg, hogy 1 év alatt mit kell a gyerekeknek megtanulniuk. De mikor a napokban láttam egy riportot, ami arról szólt, hogy a gyerekek egyre kevesebbet sportolnak, mert nincs rá idejük a tanulás, a sok lecke, különórák miatt, azért rendesen összefacsarodott a szívem. Mikor legyen a gyerek gyerek, ha nem akkor, amikor az?
Természetesen kell tanulnia, kell, hogy legyen lecke is, de kell, hogy legyen idő arra is, hogy gyerek lehessen. Amikor én voltam kicsi, volt erre idő, és 10 évesen még babáztak a lányok, nem pedig plázákban vásárolgattak és fiúkkal randiztak. Változik a Világ, nagyobb az elvárás. Rendben. De vannak olyan tantárgyak, amikben igenis nem szabadna rohanni. Idő kéne arra, hogy a gyerekek megértsék, lehessen beszélgetni róluk. Nem mindegy, hogy az alapok mennyire szilárdak. És szerintem ehhez a listához tartozna az irodalom is.
Olyan tanrend kéne, ahol át lehetne venni, beszélgetni rendesen a régmúlt és a mostani könyvekről is, amik az adott korosztályba tartoznak.

Az oktatás mellett viszont nagy szerepe van a szülőknek is. Ők is beszélgethetnek ezekről a könyvekről a gyerekeikkel, felhívhatják rájuk a figyelmet, olvashatják együtt. Ez amolyan közös érdek lenne.
Nem tudom másnak mit jelent az olvasás, de nekem gyerekkorom óta a pihenést. Ezzel zárom a napot. Ilyenkor megszűnik minden, megnyugszom, kitisztul a fejem, nincs gond és baj, csak az előttem megjelenő történet, egyszerűen repülök.
Mindent meg kéne tenni, hogy egyre több fiatal érezze ezt át, egyre többen olvassanak, ne pedig siralmas statisztikákat olvashassunk. Legutóbb pl. igaz, egy 2006-os statisztikába botlottam bele, de siralmas volt. Az alapján Magyarország lakosságának 60% 1 év alatt egyetlen könyvet se olvasott el. Remélem ma már azért jobb a helyzet. :oS

Nektek erről mi a véleményetek? Mi lehetne a megoldás, hogy a fiatalok többet olvassanak?
Esetleg mikkel váltanátok fel a régebbi kötelezőket/ajánlottakat?

Szeretném mindenkinek megköszönni a szavazatokat, jól esett, hogy szavaztatok, időt szántatok erre.
Íme az eredmény. A többség az arany középút híve lenne.



ui.: És amúgy imádom Harry-t. De az Egri csillagokat is. ;o)

Október 29-én jelent meg Stephenie Meyer új könyve, a Bree Tanner rövid második élete.
A Könyvmolyképző egy kis felcsigázás képpen, a hírlevelében megosztotta az első 22 oldalt a könyvből.
Mivel a hírlevél alján ott volt, hogy nyugodtan küldjük tovább annak, akit érdekel, így

És egy interjú az írónővel arról, hogyan készült a könyv, szintén a hírlevélből.

Hamarosan itt a Karácsony, neki lehet állni az ajándéklistáknak. Íme néhány könyv, ami felkerülhet rájuk:





Mi Boribon mániásak vagyunk, így tuti szóba hozom a Jézuskának. :o)

"J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.
E könyv beavatás a Fekete Tőr Testvériség sötét és szenvedélyes világába...
Kimaradt és cenzúrázott jelenetek...
Interjú a világhírű szerzővel és a sorozat egyes főszereplőivel...
Dossziék és feljegyzések...
Olvasói vélemények...
Rajongók és ellenségek üzenetei...
Zsadist és Bella máshol nem olvasható története...
Még kegyetlenebb, még szexibb, még misztikusabb... J. R. Ward világa."

Amikor először vettem kézbe J. R. Ward FTT sorozatának első részét, arra számítottam, hogy egy egyszerű vámpíros-romantikus sorozatról lesz szó. Ez az első 3 részben így is volt, majd érezni lehetett, hogy tágul a világképe. A romantika kezdett háttérbe szorulni, egyre nagyobb bepillantást kaptunk a Testvériség tagjainak életébe és a külsős világba.
Azon kaptam magamat, igen, mindegyik könyv egy-egy testvérről szól, de mégis együtt alkotnak egy egészet, hisz folytatódik a történet az ő könyvükön keresztül is.
Mindegyik szereplőnek megvan a maga nünükéje, de szerethetőek. Az olvasó kíváncsi arra, vajon ki és hogyan fogja megszelidíteni ezeket a hatalmas, erős, és természetesen szexi vámpírokat.
És akkor ott van a romantikus szálon kívül a folytatásos cselekmény, harc az alantasokkal.

A Beavatás, amolyan külön álló könyv lenne, nem valamely Testvér kapcsolatáról szól, de mégis nagyon szorosan kötődik a sorozathoz. Sorrendben a Megváltott szerető-t követi.
Teljesen más, mint a többi FTT kötet. Ez amolyan kiegészítés, viccesen megírva. Szenzációs volt, néhol fetrengtem a nevetéstől.

Ward úgy írt itt a szereplőiről, mintha hús-vér emberek lennének és elhittem neki. Mintha bármilyen kérdést is fel kéne tennie nekik, mintha nem tudná rá a választ, hisz ő teremtette őket. Nagyon tetszett! Annyira emberi volt! Tele érzelmekkel, humorral, emberséggel.
Sikerült őket valahogy kiemelni a történetből, és emberré átalakítani őket, nem csak könyvbeli szereplőkké. Zseniális húzás volt ez tőle.

Egy rövidebb történettel kezdődik a könyv. Hogyan viselte Zsadist az apaságot, a kis Nalla érkezése, hogyan folyásolta be a kapcsolatukat. Imádtam. Bármelyikőnk találkozhat hasonló szituációval, amikor egy kis picur érkezik a családba.
Apa, aki fél a gyermekét megérinteni is, hisz olyan pici, összetörik a kezében.
Apa, akinek apává kell válnia.
Anya, akinek el kell fogadnia, hogy a teste alakul a szülés után, el kell hinnie, hogy ugyanolyan vonzó maradt, mint előtte volt.
Család, akikké lettek. Új szituáció, új forma, ami ismeretlen mind a hármójuknak. Egy kis csata, amit meg kell vívniuk, hogy igazi családdá kovácsolódjanak.
Nagyon szerettem ezt a kis történetet. Zsadist annyira más lett, mint amilyennek az első részben tűnt.

Aztán egyenként meginterjúvolta a szereplőket az írónő, felelevenítette a könyveiket. Itt sikerült először kiemelnie őket a lapokból. Majd olvashatunk kimaradt jelenetekről, Ward "üzen" az írópalántáknak, ő, hogy csinálta, majd jött a kedvenc részem, az üzenőfal, amin keresztül a testvérek beszélgettek. Hatalmas ötlet volt! :o) Imádtam!

De Phuryék esküvőjén viszont könnybe lábadt a szemem. Az okot érteni fogja, aki már olvasta. Aki még nem, és szereti a sorozatot, ne hagyja ki.


Amiket olvastam már a sorozatból:
Éjsötét szerető- Wrat és Beth
Síron túli szerető- Rhage és Mary
Megsebzett szerető- Zsadist és Bella
Életre keltett szerető- Butch és Marissa
Feloldozott szerető- Vishous és Jane
Megváltott szerető- Phury és Cormia