Könyvesem

És akkor íme, az év utolsó könyves bejegyzése. :o)

Szerintem sokan mondhatjuk el, főleg az én, ill. a nálam idősebb korosztály tagjai, hogy a Fecskék és Fruskák gyerekkorunk egyik kedvenc regénye volt. Olvastam gyerekként, olvastam tiniként és most olvastam felnőttként is. Mindig más-és más volt a véleményem róla.

Először olyan 9-10 éves koromban volt szerencsém hozzá és teljesen megbabonázott. Imádtam, élveztem minden sorát, nagyon jól bele tudtam magamat élni Walkerék hatalmas kalandjába, vágytam arra, bárcsak igazándiból is ott lehettem volna velük.
Nagyon szerettem olvasni, igazi kalandregény, amolyan Tüskeváros hangulatú. :o)

Olyan 10-11 évvel ezelőtt újra elővettem a könyvet. Akkoriba csak a kötelező olvasmányokra volt időm és energiám, kezdett az olvasás szeretete kihunyni bennem. Kapaszkodni szerettem volna abba az érzésbe, amit gyermekkoromban éreztem a könyv olvasása közben, de nem jött össze.
Nem fogott meg tizenévesen, nem is tudtam végigolvasni akkor.

Fura, mert most viszont újra élveztem. Igaz, már nem volt számomra olyan izgalmas, mint az első olvasásakor, de valahogy úgy éreztem, hogy a gyermek ujjong bennem. Olvastam, és láttam magamat, újra éreztem, hogy mennyire tetszett. És arra gondoltam, bárcsak majd Gyerkőc is kézbe venné olyan 8-10 évesen. Bárcsak ő is bele tudna feledkezni. Bárcsak neki is annyira tetszene majd, mint nekem tetszett.
A Fecskék és Fruskák kihagyhatatlan. Minden otthonban egyszerűen lennie kell egy példánynak belőle és mikor eljön az ideje, fel kell rá hívni a Gyerkőcök figyelmét.

Arthur Ransome Swallows and Amazons c. eme regénye 1930-ban jelent meg angolul.
12 részes a sorozat, ez az első része.
A történet 1929-ben játszódik egy angliai tóvidéken és 2 család gyerektagjainak a kalandjairól szól. Lakatlan sziget felfedezése, kalózok, benszülöttek, minden megtalálható a történetben, ami érdekelhet egy kalandvágyó gyerkőcöt.
Magával ragadó történet, szerethető szereplők.
Felnőtt fejjel már egyszerű a cselekmény, de nagyon jól emlékszem arra, hogy 9-10 évesen nagyon izgalmasnak, fordulatosnak tartottam. Márpedig az igazi célközönség a gyerekek. ;o)

Először magyarul a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg, majd 2007-ben és idén a Ciceró Könyvstúdió gondozásában újra. Köszönöm a könyvet a kiadónak!
A történetet később feldolgozták. Rádióműsorok és filmek is készültek belőle.

Arthur Ransome (1884-1967) angol író, újságíró volt.
Első regénye 1906-ban jelent meg, az utolsó pedig 1959ben.
A Fecskék és Fruskák sorozat első része 1930-ban, az utolsó 1947-ben jelent meg.

Emlékszem, anno abból kiindulva, hogy a varázslókat a vámpírok váltották fel, azon agyalgattam, vajon mik/kik fogják leváltani majd a vámpírokat?
És íme, sorra jelennek meg a tündéres könyvek, most ők vannak porondon.

Szeretem a fantasy-t, a vámpíros könyvek között is megtaláltam azokat, amik elnyerték a tetszésemet, de egy idő után éreztem, hogy nagyon egy kaptafára épülnek. Üdítő volt más mitológiai lényekről olvasni, ráadásul gyerekkorom tündéres meséin kívül nem nagyon futottam még bele a róluk szóló történetekbe.

Már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam a könyvre. Stephenie Meyer ajánlásának köszönhetően ("Bámulatos egy első könyves szerzőtől.") pedig, sutba vágtam a félelmemet, hogy első könyves írónőről van szó, és tán túl sokat is vártam tőle emiatt.
Érezni lehet, hogy kezdő íróról van szó. Ami leginkább zavart, az a nevek gyakori ismétlése. Az rendben van, ha egy oldalon 2-3X előfordul, de 8-10X már elég zavaró tud lenni.
A cselekmény felépítése egyszerű, ezzel problémám nincs is, de valahogy az események a vége előtt kb. 100-80 oldallal indultak csak be. Addig csak úgy folydogált szép lassan. Olvasod-olvasod, de nem történik semmi lényeges.

Alapjába véve, a Wings egy nagyon kis könnyed történet, leginkább a 12-14 éves korosztálynak szól. Engem annyira nem tudott lekötni annak ellenére sem, hogy igazából olvasmányos, gyorsan lehet haladni vele, olvastatja magát.

SPOILER!!!
Laurelt 12 éve, 3 éves korában a nevelőszülei háza előtt hagyták. A házaspár örökbe fogadta őt, teljesen hétköznapian telnek az éveik, leszámítva 1-2 furcsaságot. Majd egy új városba költöznek, Laurel gimnáziumba kezd járni ahol megismerkedik egy fiúval, és egy szép napon azon kapja magát, hogy virág nőtt ki a hátából.
Ha mindez nem lenne elég, egy fura fickó meg akarja venni a házukat, és egy még furább fiú azt állítja, hogy tündér, és épp virágzik.
Aztán még ott vannak a trollok is, ha mindez nem lenne elég a sokkhoz. ...
VÉGE

Röviden: egy kedves kis mese. Lehetőségek vannak a történetben, kíváncsi vagyok, hogy mi fog a folytatásokban történni majd. A 3. része 2011. májusában jelenik meg angolul.
Valahogy úgy érzem, hogy a fiatalabb tiniket tudja inkább elvarázsolni, az idősebbeket nem feltétlenül tudja lekötni már.
Egy kicsit másra, jobbra számítottam, de bízok a folytatásban. Ahhoz elég érdekes volt, hogy el akarjam olvasni.

Aprilynne Pike kreatív írást tanult. Férjével és 3 gyermekével Utahban él.
A Wings 2009-ben jelent meg angolul, magyarul idén, december 15-én a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Köszönöm nekik a könyvet!
Az írónő honlapja: http://www.aprilynnepike.com

A könyvről először akkor hallottam, amikor a kiadója játékot hirdetett, hogy mi is legyen a magyar címe, és kicsit beleolvashattunk a történetbe.
"Mi lenne, ha csak egy napod lenne hátra?" ez az első mondat, amit azonnal kiszúrhatunk, amikor megfordítjuk a könyvet. Mi lenne? Mit tennél meg? Kikkel töltenéd? Bevállalósabb lennél, úgy sincs mit veszítened, alapon? Próbálnád helyrehozni az elkövetett hibáidat?
Arra számítottam, hogy a főszereplő lány gonosz lesz, és a könyv célja az, hogy rajta keresztül felhívja az olvasó figyelmét az igazi értékekre.

A bejegyzésben előfordulhat SPOILER!

Samantha végzős gimnazista, a menő lányok közé tartozik. Kis csapatával sokszor aláznak meg másokat, fel se fogják, hogy ezzel milyen mély sebeket ejtenek a másikon.
Sam boldog, elégedett, mi más is lehetne? Népszerű, van 3 jó barátnője és övé az a pasi, akiért a legtöbb lány ácsingózik.
Aztán egy baleset után azon kapja magát, hogy újra- és újra megtörténik az utolsó napja. Miközben próbál rájönni a baleset okára, sok minden másra is rájön, leginkább tisztába jön a saját érzelmeivel.

Sam kis baráti csapata egy kicsit más, mint amilyennek elképzeltem egy menő lánycsapatot. Igen, néha nagyon gonoszak tudtak lenni, de valahogy mégsem. Az a fajta erő süt belőlük, amikor valaki erős akar lenni, hogy ezzel titkolja el, igazából milyen gyenge.
Egyáltalán nem volt a szememben negatív szereplő egyik lány sem, inkább sajnáltam őket. És érdekes volt olvasni, milyen változáson ment keresztül Sam.

Annak ellenére, hogy ez az "újra éli a napot" eléggé lerágott csont már, mégis nagyon jó történetet tudott belőle kerekíteni az írónő. Minden nap más-és más, minden nap valami pluszról olvashatunk. Egyre jobban melegszik az olvasó szíve és képzeletben megsimogatja Sam fejét, "Ügyes vagy, jó úton haladsz!", ugyanakkor érezzük is, hogy villámsebességgel száguldunk a vége felé. De mi lesz az?
Milyen fura, hogy egy icike-picike kis dolog miatt egészen másképp tud alakulni az életünk. Néha már az is elég a változáshoz, hogy csak pár perccel később kelünk ki az ágyból. Olyan, mint amikor egy tóba kavicsot dobunk, de valamiért megtör egy résznél a kis hullám és egészen máshogy folytatódik tovább.

Igaz, néha vontatottnak éreztem a történetet, és vártam, hogy túl essünk már a napon, kezdődjön a következő verzió, de mégis lebilincselő volt. Odaszegezett az ágyhoz, és vártam, mi is fog ebből kisülni.
A vége pedig igazán döbbenetes lett. Nem számítottam rá egyáltalán. ...

Szerettem a leheletfinom szerelmi szálát, szerettem volna többet olvasni a szülőkről is, azt hittem, hogy a háttérben titkok lesznek, de tetszett. Nagyon jól átjön az üzenete, kellemes kikapcsolódás volt.

Lauren Oliver első könyve, Before I Fall c.-mel idén jelent meg angolul, és magyarul is idén jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában.
Az írónő második könyve jövőre fog megjelenni angolul Delirium c.-mel.
Blogja: http://laurenoliverbooks.blogspot.com
Hivatalos oldala: http://www.laurenoliverbooks.com
Köszönöm a könyvet a kiadónak!

Amikor láttam, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál meg fog jelenni Nancy Madore Enchanted sorozatának első része, kíváncsian olvastam utána, mire is számíthatunk majd.
Tizenhárom klasszikus mese átírva erotikusan? Milyen lesz? Mire számíthatunk? Hogyan lesz a mesékből erotikus történet? ...
Megérte várni, mindenképpen érdekesek és persze erotikusak lettek a történetek. ;o)

Képzeljétek magatok elé Hófehérkét és a hét törpét. Ha beindul a fantáziátok, és nem érzitek magatokat emiatt kellemetlenül, nem zárkóztok el az erotikus irodalomtól sem, akkor bátran ajánlom nektek.
Nem az a fajta erotikus irodalom, ami visszataszító, ami undort válthat ki az olvasóból.

Nancy Madore célja az volt a történetek megírásával, hogy felébressze a nők "szunnyadó" érzékiségét, és közben sugallja nekik a történetek tanulságait, mert mindegyiknek ugyanúgy megvan, mint a meséknél.
Amikor olvastam az előszavát, igazat kellett neki adnom. A média azt sugallja, hogy a természetesség az igazi szépség, közben meg átplasztikázott, ilyen-olyan műtéten átesett női "ideálokkal" találhatjuk szemben magunkat, akikre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy természetesek. Ezzel viszont kételyt ébresztenek azokban a nőkben, akik erre érzékenyebbek, és nem a szilikonban és a szépészeti műtétekben hisznek. Ezek a nők, szép lassan elkezdik magukat csúnyának látni, és idővel ez a szexualitásban is megmutatkozik. Félénkebben, visszafogottabbak lesznek, elutasítják a párjuk közeledését, ezzel pedig elindulhat egy láncreakció, ami akár a kapcsolat végéhez is vezethet.

A könyv finoman felrázni szeretne, felébreszteni a nőiességet, rádöbbenteni arra az olvasót, hogy engedje el magát, szeresse a testét, és élvezze az együttléteket.
Mindezeket az ismert meséken keresztül, amik így érdekes olvasmányok azon kívül, hogy izgatóak is. Olvashatunk többek között A Szépség és a Szörnyetegről, Hamupipőkéről, Hófehérkéről, A rút kiskacsáról is. Néha tényleg a mesebeli szereplőkről szól a történet, néha csak metaforikusan szerepelnek. Biztos vagyok abban, hogy mindenki megtalálhatja azt a mesét, amelynek a szituációja titokban vagy nem titokban, de kíváncsivá teszi őt.

És ezzel a könyvvel még nincs vége az erotikus meséknek.
A sorozat további 2 része angolul olvasható, remélem magyarul is tudjuk majd hamarosan.
Nancy Madore romantikus novellái kezdetben a Harlequin-ban jelentek meg.
A könyv, Enchanted- Erotic Bedtime Stories for Women c.-mel 2006-ban jelent meg angolul, magyarul pedig idén.
Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Tisztelettel vegyes félelemmel kezdtem neki a könyv olvasásának.
Annyi pozitív véleményt olvastam róla, illetve annyira tetszett az írónő első könyve is, hogy úgy éreztem, nekem egyszerűen tetszenie kell és kész.
Tán túl nagy elvárásaim voltak, vagy tán túlságosan is próbáltam összehasonlítani tudat alatt Az időutazó feleségével. ...
Nem nyerte el maximálisan a tetszésemet, csak olyan 80%-ban. ;o)
Felhívom a figyelmeteket, hogy mostantól kezdve előfordulhat SPOILER a bejegyzésben!

Jó volt, csodálatos hangulat sugárzott belőle.
Sose hittem volna, hogy valaha is arra fogok vágyni, hogy ellátogathassak egy temetőbe, de ez most megtörtént.
Úgy érzem, mintha a szereplők csak mellékszereplők lettek volna és az igazi főszereplő maga a temető volt és a hangulat, ami körülvett minket az olvasás közben.

De ugyanakkor néha vontatottnak, unalmasnak találtam.
A végén pedig hiányérzet kerített hatalmába és nem értem, hogy érhetett úgy véget, ahogy.

Elspeth és Edi egypetéjű ikrek, a történet kezdetekor 44 évesek. 21 éve megszakadt a kapcsolatuk, mind a ketten titkolják, hogy miért.
Elspeth Angliában maradt, egy lakásban élt a Highgate temető mellett.
A történet vele kezdődik, ugyanis leukémiában meghal. Edi ikerlányaira, a 20 éves Juliara és Valentinara hagyja az angliai lakását, azzal a feltétellel, hogy a lányoknak 1 évig ott kell élniük.
A lányok nagy kalandnak tartják az egészet, útra kelnek és meg sem állnak Amerikától Angliáig. A lakásban ott várja őket a nagynéni szelleme. Továbbá kapnak 2 "jószomszédot" is:
Martint, a mániákusan tisztaságmániás keresztrejtvény készítőt, aki évek óta nem hagyta el a lakását és Robertet, Elsphet szerelmét. ...

Borzongásra számítottam, arra, hogy futkosni fog a hideg a hátamon. Ezt a borító is sugallta, olyan, mint a zombis filmekben az a jelenet, amikor az egyik percben még a lépcsőn áll a zombi, a következő pillanatban meg ott guggol előtted. Már magában a tudat, hogy a ház temető mellett állt, egyből eszembe juttatta a Poltergeist c. filmet.
Hatalmas titkok leleplezésében, még hatalmasabb szerelemben reménykedtem, amolyan romantikusan síron át is típusúban, de olyan igazán.
Könnyekre számítottam, sóhajokra a végén: "Ez igen!"
Továbbá azt hittem, Elspheth naplói nagyobb szerepet fognak kapni a történetben.
De ezek nem így lettek.

Mégis megfogott, érdekesnek találtam, hogy ikrekről olvashattam. Nem tudom milyen lehet az, amikor olyan, mintha a testvéreddel alkotnál egy egész embert, de szerintem az írónőnek sikerült nagyon jól átadnia az ikerlét pozitívumait és negatívumait is.
Ebben az esetben Julia a dominánsabb, Valentina az engedékenyebb. Az utazásuk nem csak azért mérföldkő az életükben, mert elhagyják a szülői házat, hanem azért is, mert az egyikőjük érezni kezdi, hogy nem jó az, hogy annyira össze vannak nőve, függnek egymástól. Ki lesz az? Mihez fog ez vezetni?

Bár Martin csak mellékszereplő, de mégis ő volt számomra a legszimpatikusabb.

Ami meg a kísértetet illet. Fura volt, mert eddig a kísértetekre csak úgy tudtam gondolni, mint átlátszó alakokra. Elsphet-et meg csak úgy tudtam elképzelni, mint valami röpködő "tündérkét", aki a lányok feje fölött repked és onnan figyeli őket.

Jó volt a történet, de hiányérzetem is volt. Olyan, mintha nem lenne teljesen kerek.
Csodálatos volt a hangulata, de mégis ott van az a bizonyos DE.
Nekem Az időutazó felesége jobban tetszett.

És íme néhány kép a Highgate temetőről. Gyönyörűen "hátborzongató", ugye?



Audrey Niffenegger évekig dolgozott a Highgate temetőben idegenvezetőként.
Her Fearful Symmetry c.-mel 2009-ben jelent meg angolul a könyv, magyarul pedig idén, az Athenaeum Kiadó gondozásában. Köszönöm nekik a könyvet!

Amikor olvastam a könyv fülszövegét:

„Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. …”

akaratlanul is arra számítottam, hogy most az írónő megmondja, hogyan lehet átvészelni, átélni életünk mélypontjait.
Nagyon sok pozitív véleménybe botlottam bele, de egy kicsit féltem is tőle. Hosszú-hosszú monológokra számítottam a semmiről, amik untatni fognak majd, de nem így lett. Annak ellenére, hogy maga a könyv, tényleg egy hosszú monológ.

Elizabeth- a könyvben csak Liz- 35 éves, egy váláson van túl, elveszítette a vagyonát, az otthonát, a szerelmét, keresi az útját, szeretné lezárni a múltat, megérteni, elfogadni, de ez nem mindig olyan egyszerű. Lehetősége nyílt arra, hogy a válása után 1 évig utazgathasson, 4-4 hónapot eltölthessen először Olaszországban, majd Indiában, végül Balin, és ezalatt az idő alatt próbálja megérteni az okokat, elengedni a múltat, továbblépni.
Ennek az 1 év utazásának az eredményeként született meg az Ízek, imák, szerelmek.

A könyv olyan, mint egy hatalmas utazás. Nem csak megismerkedhetünk 3 ország más-más kultúrájával, de utazást tehetünk a saját mély, akár elrejtett érzéseinkbe, megjárhatjuk a poklok poklát, sebeket téphetünk fel.
Tipikusan olyan, amit nem lehet csak úgy gyorsan elolvasni. Lassan kell, megemészteni, megérteni minden mondatát. Hagyni, hogy végigszáguldjon rajtad, a hatása alá kerülj.

Ízek, azaz Olaszország. Ennek a résznek csak az olvasása során híztam vagy három kilogrammot. Szemeim előtt megjelentek a hajszálvékony pizzájuk, olyan vastagon megszórva sajttal, ahogy a sajtimádók álmaiban szerepelhet.
Egy nagyon fontos gondolat felvetődött itt: „Mi a szavad?”
Ezzel a kérdéssel indultam neki az újabb résznek, Indiának.

India, azaz imák. Nem mondhatnám, hogy vallásos vagyok, sose fordult meg a fejemben, hogy egy ashramba költözzek, de mégis ahogy olvastam a sorokat, elkapott egyfajta áhitat. Természetesen én is hiszek valamiben, de ez nem feltétlenül az, ami olvasható lenne pl. a Bibliában.
Számomra mindegy, hogy ki miben hisz. Lényegtelennek tartom, hogy az istenét Istennek, Allahnak, Buddhának, vagy akár a matematikának hívja. Lényegtelen. De azt tudom, hogy hinni kell, mert a hit egyfajta hidat nyújt a nehézségeken.
Liznek Indiában szembe kellett néznie a belső félelmeivel, le kellett győznie őket, felülkerekedni rajtuk. Meg kellett találnia az istenét.

Szerelmek, azaz Bali. Eddig a könyv olyan volt, mint egy spirituális visszatekintés, némi finom olasz étellel megfűszerezve, de itt hirtelen átváltott romantikus történetté. Tipikusan „a sors útjai kifürkészhetetlen” szerelem.
Nekem ez a rész tetszett a legjobban, és a legtöbb tanulságot ebből tudtam levonni.

A bejegyzés elején írtam, hogy olyan volt a könyv, mit egy utazás. Szerettem olvasni, szerettem, hogy az olvasása során végigroboghattam a saját életemen, Liz a gurummá válhatott, amíg olvastam a sorait.
Kerestem a „szavamat” vele együtt, és végül meg is találtam.
Mindenkinek ajánlanám, aki épp egy völgyben van, vagy már volt ott és szeretné megérteni, szeretne igazán megtanulni elengedni.


Elizabeth Gilbert 1969-ben született Amerikában.
A könyv 2006-ban jelent meg angolul, magyarul először 2008-ban, majd idén újra kiadták.
Julia Roberts főszereplésével a könyvből készült filmet, október 14-e óta vetítik a hazai mozik.

Nagyon szeretem Cecelia Ahern könnyed, fiatalos, finoman nőies stílusát. A történetei nem bonyolultak, olvasod, úszol a sorain, de mikor befejezed és becsukod a könyvet, akkor érzed, hogy milyen mély nyomot hagyott benned. Érezni kezded az üzenetét.

Az írónőnek már az első 4 oldalon sikerült megalapozni a hangulatot.
Láttam, ahogy a fiú sétál az úton, bepillant az ablakokon, keresi a karácsonyi fényeket. Tán még figyelte is, ahogy kifújja a száján a meleg levegőt. Még jobban összehúzza magán a kabátot, hideg van, de csak sétál tovább.
Majd megáll azelőtt a bizonyos ház előtt és történik, ami történik. És a "mese" kezdetét veszi. ...

A Karácsony a szeretet, a család ünnepe. Amikor az egész éves rohanásban próbál mindenki egy picit legalább lazítani, lassítani, lenyugodni és csak a családjának élni.
Cecelia Ahern ebben könyvében újra arra hívta fel a figyelmet, hogy észre se vesszük, az igazi ajándék egész évben ott van mellettünk. A párunk, az egészséges gyermekeink, a szüleink, a szeretteink. Mert ők az igazán lényegesek. De egyszerűen a nagy rohanásban annyira természetesnek vesszük, hogy ott vannak, hogy el is feledkezünk róluk. Pedig nem szabad. Mert mi lesz, ha egyszer azon kapjuk magunkat, hogy nincsenek már ott? Vagy épp, mi nem lehetünk már velük. ...

Egy kicsit a történet hasonlított azokra a filmekre, amikor a férfi főszereplő csak lót-fut, elhanyagolja a családját, majd jön a Karácsony szelleme és megmutatja milyen lehetne az élete nélkülük. A főszereplő pedig rájön a lényegre. Hogy már későn-e?

Lou nagymenő, állandóan dolgozik, a feleségét, gyermekeit, rokonait teljesen elhanyagolja. Csak az számít neki, hogy minél előrébb jusson a ranglétrán. Aztán egy napon szóba elegyedik a kolduló Gabe-bel. Munkát szerez a férfinak, aki hálából egy pirulát ad neki, ami segítségével egyszerre lehet két helyen. Közben rádöbben néhány dologra, de ott lóg a levegőben a kérdés: Vajon idejében?

Érdekes volt a könyv felépítése, de így lett olyan igazán Ahern-esen meseszerű.
Nagyon könnyen lehetett olvasni, észre se vettem milyen gyorsan haladtam vele. Amolyan igazi karácsonyi ajándék. És akár üzenet is lehet valakinek. ...
Vajon hány ilyen Lou él a Világon? Hány ilyen Lou-nak lenne szüksége a pirulára? Vagy csak a tanulságra. ...
Tetszett, elgondolkodtatott az üzenete, szerettem. Olyan igazi "Ajándék".

The Gift c.-mel 2008-ban jelent meg angolul, magyarul pedig 2010-ben, az Athenaeum Kiadó gondozásában. Köszönöm nekik!

Az írónő eddig megjelent művei magyarul:
Ui.: Szeretlek (2007.)
Bárcsak láthatnál (2007.)
Ahol a szivárvány véget ér (2008.)
Bennem élsz (2009.)
Talált tárgyak osztálya (2010.)

Szerintem mindannyiónk fejében megfordul a gondolat így Karácsony felé közeledve, hogy milyen jó lenne egy-két könyvvel is meglepni a gyerkőcöket. Na de mik legyenek azok?
Két gyerekkönyvet mutatnék be nektek, amik a Manó Könyvek gondozásában jelentek meg és akár tökéletes ajándékok is lehetnek a fa alá. ;o)

Amikor a Téli mondókákat kézbe vettem, azonnal elkapott a nosztalgikus hangulat. Kicsinek imádtam a laporellókat, a karácsonyi versecskék mondogatásával pedig izgatottan vártam a Jézuskát. Egyszerűen kihagyhatatlan minimum 1 ilyen kis könyv a Karácsonyra várva.

A gyerekeknek ez az ünnep maga a csoda. Várják a hóesését, várják, hogy a séták során láthassák a lakásokból kiszűrődő karácsonyi fényeket, a karácsonyi hangulat megbabonázza őket. A Téli mondókák még jobban segíti ezt a varázst. Segíti, hogy a Karácsony szelleme ne hunyjon ki bennük.
Köszönhetően a vastag kartonlapoknak, egészen kicsiknek is megfelelő könyvecske lehet akár. Gyerkőc is, még csak hason tudott feküdni, és onnan szemlélgette a világot, amikor az első ilyen laporellós könyvet kinyitottam és letettem elé. Hosszú percekig nézegette a színes képeket, teljesen megbabonázta őt. Ma már a versecskéket is örömmel hallgatja. (Vagy épp "kerítést" építünk belőle, ő pedig beleáll a közepébe, és megpróbál úgy leülni, hogy a kerítés ne dőljön össze. Többfunkciós könyvek a laporellók.) :o)
A könyvecske kis téli versei rövidek, rímelnek, könnyen megjegyezhetőek, ezzel sikerélményt érve el a kicsiknél.
Gábor Emese neve pedig biztosíték arra, hogy színes, télies rajzait nézegetve, azonnal elkapja az embert a karácsonyi hangulat. Ő az, aki 2007-ben elnyerte a Szép magyar könyv díját, Gyermekkönyv kategóriában, Mikes Lajos Sanyimanó c. könyvének az illusztrációjával.

A másik könyv pedig egyszerűen csodálatos. Annyira szép, annyira karácsonyias, hogy nagyon odakívánkozik a fa alá.
Kismackók készülnek a Karácsonyra, végül jön a Mikulás és a napkeleti bölcsek. Mindegyik kis történetecske mellett pedig ott van egy-egy 48 db-os puzzle.
Gyerkőcöknek remek szórakozás lehet a képek kirakása, még én is jól elszórakoztam vele. ;o)
Továbbá kis képfelismerési gyakorlatok is találhatóak a könyvben, amik még izgalmasabbá tehetik a könyv átnézegetését.
A Karácsony Puzzle- könyv illusztrátora az a bizonyos Lee Krutop, aki több kismackós könyvnek az illusztrátora is.

Nekem személy szerint a Puzzle-könyv lett a kedvencem. ;o) Gyerkőcnek meg a mondókás.

Mi felnőttek is szeretjük megmérettetni magunkat egy-egy rejtvényújságban, akkor a gyerekek miért ne szeretnék?
A Hupikék Törpikék foglalkoztató füzetei jó kis szórakozást nyújthatnak az óvodás illetve a kisiskolás korú gyerekeknek. És amellett, hogy a megfejtésükkel sikerélményhez jutnak, kitartásra, gondolkodásra ösztönzi őket.

Gondolom a kis kék törpöcskékről nem nagyon kell mesélnem. Igen, ők azok, akik gombaházakban laknak, imádják az áfonyás muffint, és Hókuszpók a nagy ellenség, akinek az eszén mindig túl tudnak járni. ;o)
Ezeknek a kis foglalkoztató füzeteknek a főszereplői ők lennének. A gyerekek pedig játszva tanulnak a feladatok megoldása közben.

A Labirintusokat akár óvodások is meg tudják oldani.
16 oldalon keresztül, hol könnyebb, hol nehezebb labirintusos játék található a törpökkel.
Anno gyerekkoromban nagyon szerettem az ilyen játékokat. Jól fejleszti a logikát és a tájékozódást.







A játékos tanulás híve vagyok, és úgy érzem, hogy a gyerekeket leginkább az ilyen kis feladatokkal lehet ösztönözni a tanulásra, gyakorlásra. Ezért mindenképp ajánlanám, hogy akinek lehetősége van rá, szerezze be az Ügyi foglalkoztatóját.
Vannak benne könnyű matematika, logikai, képfelismerési gyakorlatok. Továbbá labirintusos és színezős is. Első, esetleg második osztályos gyerekek biztos nagyon jól el tudnának vele szöszmötölni és közben észre se vennék, hogy a játék közben mennyit tanultak.


Minden óvodás, illetve kisiskolás korú gyerkőcnek meg lehet találni azt a kis füzetecskét, ami érdekelné őket. Kifestők, játékos foglalkoztatók, stb. Linkelni nem tudom a sorozat részeit, de a Manó Könyvek gondozásában jelentek meg, az oldalukon utána tudtok olvasni.

Én annyira-de annyira szerettem olvasni ezt a könyvet!
Szinte látom is magam előtt, ahogy egy téli estén a 16 éves Mollie és a 13 éves Annamarie elszökik otthonról, hogy Amerikába hajózzanak. Látom, ahogy fogják egymás kezét a hidegben, valami szörnyűség nyomja a lelküket, de csak szedik, szedik a lábukat, minél előbb a biztonságos óceánjáró fedélzetére jussanak.
Amerikába csak az egyikőjük jut el. Ki lesz az? Mi történik a másikkal? Hogyan folytatódik a történetük? Mi elől menekülnek?

A történet 1925-ben kezdődik és 1945-ben ér véget. A szereplők a szemünk előtt nőnek fel, követhetjük nyomon az életüket.
A romantikus szálai annyira finoman vannak szőve, hogy aki annyira nem szereti a romantikus irodalmat, az is bátran belevághat az olvasásába.
Hiába romantikus irodalom, de még sem ez van a középpontban, hanem a család, a szeretet, az összetartás, és a megbocsátás. Különleges családi történet inkább.
Nagyon jól átjön a kor más viselkedési formája, az elvek. Teljesen más hangulata van, mint a mai regényeknek.
Elénk varázsolja Amerika, Anglia és Írország történelmét, a világháborút. Olyan mesterien, hogy szinte hallottam a bombák robbanását, láttam a lerombolt épületeket, együtt menekültem a rémült emberekkel az óvóhelyre.

A könyv eleje annyira fordulatos, hogy csak kapkodtam és kapkodtam a fejemet, "Ezt nem hiszem el!". Utána szerencsére lenyugszik az állóvíz, és egy nagyon kis könnyed, de magával ragadó történetet olvashatunk.
A szereplők nagyon szerethetőek, a történet szerintem nagyon jól van felépítve, maga a könyv egyszerűen imádnivaló.

Úgy érzem, hogy tökéletes választás a téli, hideg estéken.
Szinte csak úgy tudom elképzelni az olvasását, hogy kint hull a hó, bent a lakásban meleg van, betakaródzol egy könnyű pléddel, kezed közelében egy pohár forró csoki és elmerülsz benne. Felkészülsz a Karácsonyra, átérzed a sorait és az üzeneteit.
Sajnáltam, hogy vége van, én még olvastam volna tovább.
Azt pedig még jobban sajnálom, hogy az írónőtől egyelőre csak ez a könyve olvasható magyarul.

Maureen Lee a II. vgh. idején született Liverpoolban. Több könyvének is a helyszíne ez a város.
Idén a 21. könyve jelent meg angolul, de magyarul sajnos, egyelőre csak a Búcsú Liverpooltól olvasható. 2007-ben jelent meg The Leaving of Liverpool címmel angolul, magyarul pedig 2008-ban.
2008-ban az "Év Romantikus Regénye" (Romantic Novel of the Year Award) díjat is elnyerte vele.

1940-ben ismerkedik meg egymással a zsidó származású Vera és Pista. 4 évvel később a németek megszállják Magyarországot és pár hónap alatt kb. 600 ezer zsidót deportálnak. Pista munkatáborba kerül, Vera bujdosik a kisfiúkkal. A háborút mind a hárman túlélik, próbálják az átélt élményeket megemészteni és újra kezdeni az életüket Budapesten.
1956-ban pár pillanatig azt hihette az ország, hogy győzött a forradalom, de aztán megjelentek a szovjet tankok. Vera és Pista elmenekül a két gyermekével, Dániában telepednek le.
A történet 1991-ben kezdődik, Vera 71 éves, Pista 82. Unokáik vannak, sok-sok barátjuk. Szeretik egymást, el se tudják képzelni a másik nélkül az életet, de Pista nagyon beteg ezért meghoznak egy döntést. Együtt mennek a halálba. ...

Johanna, a könyv írónője ekkor 18 éves volt.
2009-ben jelent meg Eine exklusive Liebe c.-mel ez a könyve, ami az ismerősök, rokonok és a saját emlékei alapján próbálja felvázolni a nagyszülei életét, döntését, és az utolsó napjukat.
Mi visz arra 2 idős embert, akik túlélték a holokausztot, túlélték a világháborút, hogy aztán kéz a kézben, önként dobják el az életüket? A szerelemnek tényleg ilyen nagy hatalma van vagy csak egyszerűen féltek? Miért tették? Hogyan tették? Hogyan tehették?

Az írónő mesterien lefestette fővárosunkat, láttam magam előtt a megnevezett épületeket. Fura volt elképzelnem, hogy abban az épületben laktak a nagyszülei, ami előtt évekig, minden nap eljártam. Hirtelen kiemelkedtek a történetből, kézzel foghatóvá váltak.
Néha azért megemelkedett a szemöldököm, amikor próbálta átadni, milyenek lennénk mi magyarok. Tényleg ilyenek vagyunk? Hajlamosak az öngyilkosságra, túlságosan hangoskodóak, a nők korán elhíznak, nem éppen jól neveltek, stb.?

A történet felépítésében ide-oda ugrálhatunk. Hol olvashatjuk a nagypapa szemszögéből az utolsó napot, hol a nagymamáéból, hol a múltban járunk, hol Johanna mesél a jelenben.
Nehéz a szereplőkről bármit is írni, és nem is akarok. Ez nem egy kitalált történet, kitalált karakterekkel.
Hús-vér, élő szereplőkről van szó, akik itt éltek az országunkban, akik megjárhatták a pokol egyik mély bugyrát. Nem tudok sem ítélkezni (hogyan tehetném?), sem véleményt mondani, még akkor sem, ha a nagymama karaktere kevésbé fogott meg. Nem mondhatok véleményt, hisz valakik szüleiről, nagyszüleiről van szó.

Végig döbbenetet éreztem az olvasása során. Nem potyogtak a könnyeim, csak ültem dermedten és olvastam. Mikor pedig befejeztem, becsuktam, és csak néztem magam elé.
Örülök, hogy elolvastam. Rövid történet, de nagyon jól felvázolja országunk múltját. Még akkor is, ha néhol egy kis sántítást érzek. Maga a történet pedig megdöbbentő, elgondolkodtató, egy különös és mély szerelmet mesél el.

Johanna Adorján 1971-ben született, újságíró. Ez az első regénye.
Magyarul, idén jelent meg a Park Könyvkiadó gondozásában a Könyvhétre.

Pár nappal ezelőtt egy nagyon édes, szórakoztató, élvezetes mesesorozatot vehettem kézbe a Manó Könyvek jóvoltából.
Mivel egy két éves gyerkőc édesanyja vagyok és nagyon fontosnak tartom, hogy rendszeresen, a gyerekek korosztályának megfelelő könyvből meséljünk nekik, így gyorsan bele is temetkeztem a 6 kis történetbe.
Liane Schneider egyszerű, de mégis izgalmas, rövid kis történetei azonnal megfogtak. A könyvei témáját egy-egy olyan esemény köré szőtte fel, amik hétköznapiak, amik felolvasásával segíthetünk a gyerekeknek megérteni az őket körülvevő történéseket. Legyen szó az első óvodai napról, vagy a kistestvér érkezéséről.

A téma, a történetek hosszúsága az óvodásoknak megfelelő, 24 oldalas egy-egy kis könyvecske.
A rajzokat Eva Wenzel-Bürger készítette. Színesek, aranyosak, mosolygás minden oldalon, nem túlbonyolított, pont úgy jó, ahogy van.
A sorozat jelenleg 26 részből áll németül. Idén, ez a 6 rész jelent meg magyarul:

Amikor megláttam a címét, egyszerre húzódott mosolyra a szám, ugyanakkor szorult össze a szívem. Gyerkőc jövőre óvodába megy.
Egyik szemem sír, hogy ilyen gyorsan rohan az idő, a másik nevet és várom a percet, amikor elővehetem majd ezt a könyvet és elmesélhetem neki, hogyan telt Bori első napja az óvodában. Megnyugtathatom, hogy minden rendben lesz, szeretni fogja, láthatja, hogy Bori is félt, de a végén mosolyogva, izgatottan mesélte az anyukájának, hogyan is telt az első napja.
Kiscsoport előtt álló gyerkőcök szüleinek mindenképp ajánlanám a figyelmébe. Már csak azért is, mert Bori felhívja arra a figyelmet, milyen félelmei lehetnek egy kis gézengúznak az óvoda kezdete előtt.

Gondolom sokunk fejében megfordult már, hogyan mondjuk el egy óvodás korú gyereknek, ha kistestvére érkezik. Hogyan érhetjük el nála, hogy várja a kistestvért, ne pedig vetélytársként tekintsen rá?
Ebben a részben erről olvashatunk, ugyanis Borinak kistestvére érkezik.







És az újabb nagyon izgalmas téma, ami gondolom egyszer minimum minden családnál szóba kerül. Cica, macska, hörcsög, aranyhal, kisegér és társi. A gyerekek nagyon szeretik az állatokat, Gyerkőc már most minden kóbor kutyát és macskát szíve szerint hazacibálna.
Ebben a kötetben finoman arra próbálja felhívni az írónő a gyerekek figyelmét, mekkora felelősség is egy kisállat.




Juj-juj, gyerekorvoshoz menni. Nálunk az indulás még elmegy, de mikor megérkezünk a rendelőbe, Gyerkőc megérti, hová is vittük őt, kezdődik a bújás, dédelgetés, majd amikor belépünk a rendelőbe és meglátja a fehér köpenyt, azonnal ugrik is egyet és startol kifelé. :o)
Ebben a 24 oldalban Borinak státuszvizsgálatra kell mennie. Az elején aggódik, de természetesen a végén rájön, hogy kár volt félnie.


És íme egy karácsonyi rész is, ennek most kimondottan örültem Karácsony előtt.
Várakozás, készülődés, karácsonyi hangulat, hópelyhek, vásár, karácsonyfa vásárlás és díszítés (odáig voltam a játszócumis díszért!), végül a nagy nap. Teljesen elfogott a láz, várom a havat, a díszítést, hát még akkor mit érezhet egy óvodás korú gyerkőc, miután elmesélte neki valaki ezt a kis történetet! ;o)



Az előző kis történethez akár kapcsolódhat is, de igazából külön álló történet.
Milyen szerencsések is vagyunk, hogy ebben a korban a kicsik még örömmel segítenek nekünk formákat nyomkodni a tésztából, de pár év múlva már ugyanezért könyöröghetünk. :o)
Bori sütni szeretne és végül süt is. A könyvnek a végén pedig ott található a keksz receptje, aminek aztán a mese után neki is lehet állni, hogy teljes legyen a történet. ;o)


Nagyon tetszett, nagyon élveztem az olvasását. Gyerkőcöt a kora miatt, leginkább a rajzok érdekelték. Izgatottan fedezte fel a cicát, a gyerekeket, játékokat, amit csak talált. Így fiatalabbaknak is bátran ajánlanám, nem csak óvodásoknak.
Szerintem ez egy olyan kis sorozat amit érdemes beszerezni, érdemes újra és újra elővenni, amikor aktuálissá válik a történet lényege is.
És van még egy plusz pont.

Sajnos, nem sajnos, nem éppen olcsó mulatság egy könyv vétele, és a gyerekkönyvek se kivételek, ezért a legtöbb családban nagyon át kell gondolni, mikor, mire költenek. Én többek között ezért is vagyok a könyvtár híve, a gyerekrészleget sem kihagyva.
A Barátnőm, Bori sorozat viszont, úgy érzem, hogy árban is nagyon kedvező, 690 Ft egy-egy kis könyvecske.
Mikulásnak, Jézuskának ajánlanám a figyelmébe. ;o)

A jó mesekönyv történetei olvasmányosak, kedvesek, tanulságosak és az adott korosztálynak megfelelő a tartalma. Gondolkodásra késztetik a kicsiket, kíváncsivá teszik őket, kérdések vetődnek fel bennük, melyek hatására fejlődik a szülő-gyermek között a kommunikáció.
Többször is hangoztattam már, hogy a beszélgetés nagyon fontos. Persze egy óvodás korú gyerkőccel nem a világpolitikai helyzetet kell megbeszélni, de ha elővesszük a Terka, a Világutazó c. mesekönyvet, elég sok olyan témát találhatunk, amikről utána beszélgetni lehet, nincsenek határok.

Egy sorozatról lenne szó, aminek eddig 3 kötete jelent meg a Manó Könyvek gondozásában.
Az első a Terka a piacon, a második a Terka és a varázscsizma, a harmadik a Terka, a Világutazó, amiről most írni is fogok.

Hohol Ancsa a mesekönyvek írója, aki angol-magyar szakosként végzett az egyetemen. 10 éve barátok Boris Julival, a sorozat illusztrátorával, így adott volt nekik a munkafelosztás. ;o)
Mivel a sorozat másik 2 részét még nem olvastam, így csak erről tudok nyilatkozni, de bátran állíthatom, nagyon jó kis történetet hoztak össze.

Terka 4 éves, óvodás, cserfes, megvan a véleménye, kíváncsi, barátságos, tüneményes, mint a legtöbb vele egykorú kisgyerek.
Hohol Ancsa nagyon jól meg tudja szólaltatni a szereplőjét, igazán szerethetővé teszi.
Boris Julis pedig tündérien megrajzolta a történetet. Vidám színek, nincsenek túlbonyolítva a rajzok, kedves figurák, viccesek.

Ebben a kötetben Terka, álmában bejárja a fél Világot a repülő óvodai ágyán Grétával és Flórával, az új óvodai társaival együtt. (Még jó, hogy neki nem olyan összebicsakló ágya van mint anno nekem. Nem egyszer úgy kellett szétfeszíteni, mert beleszorultam.)
Nincsenek túlbonyolítva a történetek, röviden, egyszerűen, 2-2 oldalban (a rajzokkal együtt) megismertethetjük a gyerekekkel Afrikát, a sarkvidéket, Kínát, Ausztráliát, Finnországot, Hawaiit, Indiát, Hollandiát. Mindegyik helyszínen az ottani gyerekeken keresztül próbálják finoman bemutatni, hogy nem az számít, ki hol lakik, milyen nemzetiségű, milyen a bőrszíne, milyen nyelvet beszél, hanem a belső tulajdonságok.
Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó kis beszélgetés kezdete lehet ez a könyv.

A sorozat hivatalos oldala megtekinthető itt.
A Csodaceruza oldalán pedig olvasható egy interjú az írónővel és az illusztrátorral.