Van nekem egy nagyon kedves barátnőm. A haja lángvörös (tévedés ne essék ez a természetes színe) , csodaszép és az őszi színeket kedveli. Mindig, mindenben. Nagyon jól is állnak neki. Megmutatom az anyagokat, amiket egy asztali futóhoz és négy, hozzá tartozó alátéthez választott:
Nos a színekkel még nem lett volna különösebb gond. Őt ismerve ezek kiválóan illenek hozzá és az alakulóban lévő otthonukba. Azt azonban nem tudom fogok-e még egyszer ilyen magas labdát fenn hagyni bárkinek, akinek varrok. Megmagyarázom: Az anyagok közül kettő (a madeirás fehér és az aránylag laza szövésű sárgásbarna) még csak-csak alkalmas patchwork alapanyag. Eltekintve persze a vastagság és anyagszerkezetbeli különbségektől :O) De a másik kettő rugalmas anyag, a sötétbarna ráadásul műszálas. Szóval és tettel erre a kabátra próbáltam gombot varrni az elmúlt két napban. Mert ugye megígértem, és mert a megrendelő szava szent. Címszavakban: nyúlt, foszlott, sose tudtam mekkora lesz varrás után, amit kiszabtam. A varrásráhagyások dőlnek hol jobbra, hol balra attól függően melyik anyag az "erősebb". Levasalni
(szinte) lehetetlen. Nem ragozom. Megküzdöttünk. Íme a végeredmény: virágosan letűzve, még egy kis sárgával élénkítve (könyörgött érte, hát kapott azt is ) és lágyan hullámosra vágott szélekkel, hogy a játékosságát fokozzam.
(Mivel a futó aránylag hosszú és keskeny nehéz volt egyben fotózni)
Egy kis rátétminta a két végére:
A tűzésnél persze megint újat próbáltam, szerintem aranyos lett :O)
És végül a négy poháralátét (inkább mugrug- ezek ugye egy számmal nagyobbak)
A hangulatomat tükrözendő crazy stílusban, más-más tűzésmintával kombinálva:
Azt hiszem végeredményben elégedett vagyok velük, remélem Krisztának is tetszeni fog!
Legyen szép és kreatív napotok! Jó húsvéti készülődést mindenkinek!
Szeretettel: Györgyi
