Egyszerű bordós-piros táskának indult évekkel ezelőtt. Tudjátok az a méret, amivel az ember a kisboltba szalad át. Amikor Panni nagycsoportos lett átminősült ovis-tatyónak. Került rá kismackós-pillangós hímzés, mert a nagyobbik tündérlány jele a pillangó volt. Tényleg szerette. Aztán át kellett alakítani hátzsákká, mert előfordult, hogy "kipotyogtak" belőle a dolgok, mire a busszal a másik faluban lévő oviba ért. Gyors megoldásként áthelyeztem a füleit - a rendes helyétől (fent középtájról) most már az alsó csücskökbe futottak, a felső varrásvonalba pedig zsinórt fűztünk. Remekül működött. Mikor iskolás lett, a kinőtt ruhákkal együtt bedobozoltuk ezt is. Eddig az előzmények. Ma reggel a kicsi ovis táskáját kerestük- eredménytelenül. Szőrén-szálán eltűnt a fogasról. Tudjátok, mint a fél pár zoknik. Anélkül kellett indulnia, nem volt már több idő a keresésre. Aztán eszembe jutott ez a régi. A dobozban. Elővettem. Még mindig tetszett. Csak a fedelet hiányoltam a tetejéről. Most elkészült ez is.Persze nem akartam teljesen átvariálni az egészet. Így a fedelet "csak" gombokkal rögzítettem a hátoldalon - így akkor sem gyűrődik össze, ha a belső zsinórt összehúzzuk :o) (Nem kevés agymunkámba került, amíg ezt kitaláltam) Végül zárásként tépőzárat kapott, amit egy nagy fehér gombbal takartam el a külső részen. Lehet, hogy egy kis akrilfestékkel sárgára festem és sugarakat hímzek köréje. Tudjátok a kicsinek napocska a jele...
Ilyen hátizsákja biztos nem lesz másnak - hacsak meg nem varrjátok ti is!
Legyen szép és kreatív napotok!
Szeretettel: Györgyi