Ugrás a tartalomhoz

Usain Bolt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Usain Bolt
Usain Bolt 2016-ban a riói olimpián
Usain Bolt 2016-ban a riói olimpián
SzületettUsain St. Leo Bolt
1986augusztus 21. (38 éves)
JAM Sherwood Content, Jamaica
BeceneveLightning Bolt[1]
ÁlneveThe fastest man alive
ÁllampolgárságaJAM jamaicai
NemzetiségeJAM jamaicai
Foglalkozásaatléta
Kitüntetései
  • Commander of the Order of Distinction (2008. október 5.)
  • Member of the Order of Jamaica (2009. október 19.)
  • Bislett medal (2012)
  • Laureus World Sports Award for Sportsman of the Year (2013)
  • Best International Athlete ESPY Award (2013)
  • L'Équipe Champion of Champions (2016)

Magassága195 cm
Testtömege94 kg

A Wikimédia Commons tartalmaz Usain Bolt témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
Usain Bolt a riói győzelmét ünnepli a 100 méteres síkfutás olimpiai döntője után
Usain Bolt a riói győzelmét ünnepli a 100 méteres síkfutás olimpiai döntője után
Atlétika
Jamaica színeiben
Olimpiai játékok
arany
2008, Peking
100 m
arany
2008, Peking
200 m
kizárva
2008, Peking
4 × 100 m
arany
2012, London
100 m
arany
2012, London
200 m
arany
2012, London
4 × 100 m
arany
2016, Rio de Janeiro
100 m
arany
2016, Rio de Janeiro
200 m
arany
2016, Rio de Janeiro
4 × 100 m
Világbajnokság
ezüst
2007, Oszaka
200 m
ezüst
2007, Oszaka
4 × 100 m
arany
2009, Berlin
100 m
arany
2009, Berlin
200 m
arany
2009, Berlin
4 × 100 m
arany
2011, Tegu
200 m
arany
2011, Tegu
4 × 100 m
arany
2013, Moszkva
100 m
arany
2013, Moszkva
200 m
arany
2013, Moszkva
4 × 100 m
arany
2015, Peking
100 m
arany
2015, Peking
200 m
arany
2015, Peking
4 × 100 m
bronz
2017, London
100 m
Junior világbajnokság
arany
2002, Kingston
200 m
ezüst
2002, Kingston
4 × 100 m
ezüst
2002, Kingston
4 × 400 m
Ifjúsági világbajnokság
arany
2003, Sherbrooke
200 m

Usain St. Leo Bolt (Sherwood Content, 1986. augusztus 21. –) nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok jamaicai atléta, rövidtávfutó, a 100 és a 200 méteres síkfutás világcsúcstartója.

Sportpályafutása

[szerkesztés]

2002-ben a kingstoni junior világbajnokságon minden idők legfiatalabb aranyérmese volt. 2004-ben ő volt az első junior, aki 20 másodpercen belül futotta a 200 métert. A felnőttek közé 2007-ben robbant be, először megdöntötte a 37 éve fennálló jamaicai rekordot, majd az oszakai világbajnokságon ezüstérmet szerzett 200 méteren Tyson Gay mögött. 2008. május 3-án 9,76 mp alatt futotta le a 100 métert egy jamaicai versenyen, akkor ez volt a világ második legjobb ideje ezen a távon, a honfitárs Asafa Powell után. 2008. május 31-én, élete ötödik felnőtt 100 méteres versenyén megdöntötte Powell világcsúcsát egy 9,72 másodperces idővel.[2]

A pekingi olimpiára a 100 és a 200 méter fő favoritjaként érkezett. A 100 m-es döntőben 9,69-es idővel megdöntötte saját világcsúcsát,[3] tette ezt úgy, hogy az utolsó métereket széttárt karokkal, kiengedve futotta le biztos győzelme tudatában, mindezt ráadásul kioldódott cipőfűzővel[4] és hátszél nélkül. 200 méteren megdöntötte Michael Johnson atlantai világcsúcsát 19,30-as idővel, több mint fél másodpercet verve mindenkire. Ezzel ő lett az első atléta, aki egy olimpián világcsúccsal nyerte meg mindkét sprintszámot.

A 4 × 100-as váltóban Jamaica fölényesen győzött új világcsúcsot futva, miután a nagy rivális Amerikai Egyesült Államok elrontotta a váltást, és kiesett az elődöntőben.

Usain Bolt 9,58 mp-es, kimagasló világcsúccsal nyerte a férfi 100 méteres síkfutást a 2009-es berlini atlétikai világbajnokságon (a szintén általa tartott addigi rekordot több mint egy tized másodperccel megdöntve). Az amerikai Tyson Gay 9,71-dal lett második, a szintén jamaicai Asafa Powell 9,84-dal harmadik. A 200 méteres síkfutást is világcsúccsal nyerte, a korábbi rekordján 11 század másodpercet javítva, 19,19-es eredménnyel. A fölényét jelzi, hogy a 2. helyezett panamai Alonso Edward 62 századmásodperccel mögötte, 19,81-dal ért célba. A harmadik helyen az amerikai Wallace Spearmon végzett 19,85-dal.

A 2012-es londoni olimpián 9,63-as időeredménnyel első helyezett lett a 100 méteres síkfutásban. 200 méteren 19,32-es idővel szintén első helyen végzett, így ő az egyetlen, aki meg tudta védeni olimpiai bajnoki címét 100 és 200 méteren is. Honfitársaival, Yohan Blake-el, Nesta Carterrel és Michael Fraterrel világcsúccsal nyerték a férfi 4 × 100 m-es síkfutást.

A 2016-os rioi olimpián 9,81 mp-es idővel harmadik alkalommal nyert olimpiai aranyérmet a 100 m-es távon, amivel az egyetlen síkfutó a világon, aki három olimpiai győzelmet mondhat magának ebben a versenyszámban. A riói olimpián is triplázott és megnyerte a 200 méteres síkfutás döntőjét és a férfi 4x100 méteres váltófutás döntőjét is a jamaicai váltó (Asafa Powell, Yohan Blake, Nickel Ashmeade, Usain Bolt) tagjaként.[5]

Bolt 2017. januárjában közölte, hogy visszaküldte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak a 4x100 méteren 2008-ban, Pekingben nyert olimpiai aranyérmét, amelytől csapattársa, Nesta Carter pozitív doppingtesztje miatt fosztották meg a jamaicai váltót. Így Bolt már "csak" nyolcszoros olimpiai bajnoknak vallhatja magát.[6]

A 11-szeres világbajnok hazai búcsúfellépésén, a 2017. június 10-re kiírt kingstoni Racers Grand Prix-en, nem tudott részt venni, ehelyett a 2017-es londoni világbajnokságra összpontosított és ott tervezett méltó búcsút atlétikai karrierjének a közönségkedvenc sportember.[7] Nem sikerült azonban úgy, ahogy tervezte, mert a vb-n 100 méteren bronzérmet szerzett, majd a 4x100 méteres váltóban utolsó emberként megsérült, így ott nem is ért célba.[8]

Egyéni legjobbjai

[szerkesztés]
Táv Idő Időpont Helyszín
100 m 9,58 (világcsúcs) 2009. augusztus 16. Németország Berlin
200 m 19,19 (világcsúcs) 2009. augusztus 20. Németország Berlin
400 m 45,28 2007. május 5. Jamaica Kingston

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:Usain Bolt
A Wikimédia Commons tartalmaz Usain Bolt témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Usain Bolt: A szélnél is sebesebben. Önéletrajz; közrem. Matt Allen, ford. Zsélyi Ferenc; Kanári Könyvek–Akadémiai, Bp., 2014