Ugrás a tartalomhoz

Nyingmapa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Padmaszambhava, a tibeti buddhizmus megalapítójának ábrázolása

A nyingma (tibeti:རྙིང་མ་པ།, irodalmi tibeti: rnying-ma-pa) a tibeti buddhizmus négy fő iskolájának (nyingma, szakja, kagyü, gelug) egyike, a legrégibb, hívei a buddhizmus első tibeti megjelenéséhez kapcsolják, nevét is innen kapta. A hagyomány szerint alapítója a tantrikus tanításairól ismert Padmaszambhava.

970 körül egy nyugat-tibeti király Kasmírba küldte Rincsen Szangpót (985–1055), a neves buddhista tanítót, hogy az indiai mesterektől sajátítsa el az eredeti buddhista tanokat, vezesse vissza a hívőket az önmegtartóztatás, a papi nőtlenség és a valódi meditációs gyakorlatok eredeti tanításaihoz. 1044-ben a híres tantrista mester, Atísa Tibetbe érkezett, és a tibeti buddhisták között Rincsen Szangpóval együtt reformot hirdetett (ez a későbbi gelugpa alapja). Ezt a reformot azonban Padhaszambhavára hivatkozva néhányan nem fogadták el, őket később „Ősieknek” (Nyingmapa) nevezték.

Önálló kánonnal rendelkeznek, aminek alapját a terma-irodalom[1] és régi tantra-gyűjtemények (rnying-ma'irgyud-'bum) alkotják.

Legismertebb munkájuk a Tibeti halottaskönyv (Bardo tödol), a buddhizmus szempontjából azonban a Szívcsepp (snying-thig) című terma-szöveg a legjelentősebb, amely az iskola meditációs rendszerét (dzogcsen:nagy tökéletesség) foglalja össze. A munkát a 12. században Zsangtön fedezte fel, és Longcshenpa (1308–1363) kommentálta. A mű az elme vele született tisztaságát is hirdeti, illetve szerepel benne a hirtelen ébredés tana, amelyeket kínai mesterek által közvetített gondolatoknak tartanak. A mű sziddha-tanokkal keveredve a legmagasabb szintű nyingma-jóga, az atijóga alapja. A dzongcsent más iskolák nem ismerik el, sőt bizalmatlanul fogadják. Ennek oka nem annyira a tan szexuális vonatkozásában rejlik, hanem abban, hogy tanításuk kizárólag az elme gyakorlására összpontosít. A nyingma a nem-kettős tudat elérését és az ebben az állapotban való megmaradást tűzi ki célul.

Híres képviselőjük a rimé mozgalom[2] egyik meghatározó alakja Mipham (megh. 1918).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ún. „Rejtett szövegek” vagy „Rejtett kincsek”, melyek egy részét maga Padmaszambhava rejtett el addig, amíg el nem érkezik az idő azok felfedezésére.
  2. 19. századi tibeti eklektikus vallási mozgalom, amely egy általánosan létező megfoghatatlan végső valóság feltételezésével összhangba kívánta hozni a különböző iskolákat (nyingma, szakja, kagyü, gelug) a tibeti buddhizmuson belül

Források

[szerkesztés]
  • Ian Harris – Helen Varley: Buddhizmus. Budapest: Kossuth. 2010. ISBN 9789630961905  
  • szerk.: Görföl Tibor, Máté Tóth András: Világvallások – Akadémiai lexikon. Budapest: Akadémiai, 677. o. (2009). ISBN 978-963-05-8708-2 
  • Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története. Budapest: Osiris. 2006. 753. o. ISBN 9633898056  

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]