Ugrás a tartalomhoz

Metacrinia nichollsi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Metacrinia nichollsi
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Metacrinia
Parker, 1940
Faj: M. nichollsi
Tudományos név
Metacrinia nichollsi
(Harrison, 1927)
Szinonimák
  • Pseudophryne nichollsi Harrison, 1927
  • Metacrinia nichollsi — Parker, 1940
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Metacrinia nichollsi témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Metacrinia nichollsi témájú kategóriát.

A Metacrinia nichollsi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Metacrinia nembe tartozó monotipikus faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália állam délnyugati területein, Dunsborough-tól délre és keletre Denmarkig honos. Elterjedési területének mérete körülbelül 48 800 km².[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 30 mm-t.[2] Háta sötétszürke, fekete, barna vagy sötétbarna, időnként apró sötét foltokkal. Hasa fekete, középen nagy kék-fehér foltokkal vagy mintázattal, a lábak, karok közelében és a lábak alsó felületén pedig élénksárga vagy narancssárga foltokkal. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[2][3]

Életmódja

[szerkesztés]

Késő nyáron és ősszel, a téli esőzések előtt szaporodik. A nőstény 25–30 petéjét kis csomókban rakja le a szárazföldön, nedves lombhulladékba vagy növényzet, fatörzsek alá.[4][1] A fészket a hím őrzi. Az ebihalak soha nem úsznak a vízben, hanem teljesen a petében fejlődnek, a szikanyaggal táplálkoznak, és körülbelül két hónap múlva kelnek ki kis békaként.[2][1]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációi stabilak,[1] több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]