Ugrás a tartalomhoz

Müstair

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Müstair
Müstair címere
Müstair címere
Közigazgatás
Ország Svájc
KantonVal Müstair
GépkocsijelGR
Irányítószám7537
Körzethívószám081
Népesség
Teljes népesség764 fő (2007. dec. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1273 m
Terület7774 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 37′ 00″, k. h. 10° 26′ 59″46.616667°N 10.449722°EKoordináták: é. sz. 46° 37′ 00″, k. h. 10° 26′ 59″46.616667°N 10.449722°E
Müstair weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Müstair témájú médiaállományokat.

Müstair – 1943-ig hivatalosan Münster – a svájci Münster-völgyben (németül: Münstertal) fekvő település (commune, Gemeinde), Graubünden kanton Inn kerületében. Müstair Svájc legkeletibb települése, az olasz államhatár közelében fekszik. Világhírű benedek-rendi apácakolostorát (Benediktinerinnen-Kloster St. Johann) 1983-ben felvették az UNESCO világörökség-listájára.

Jelképei

[szerkesztés]

Kék mezőben ezüst színű müstairi kolostortemplom. A községi pecsét főmotívuma a templomépítésre utal vissza.

Népessége

[szerkesztés]

A település lakossága a jauer nyelvet beszéli. Ez egy romans nyelvjárás. Annak ellenére, hogy a rétoromán nyelv visszaesett, arányaiban még ma is ez dominál. 1990=88%, 2000=86% rétoromán nemzetiségű. Anyanyelvként 1880=87%, 1910=88%, 1941=89%, a rétoromán. Mindemellett 1970 óta növekszik a német nyelvű kisebbség, a rétoromán stagnálása miatt. 2000-ben az anyanyelv mellett 0,67% beszélt portugálul is.

Története

[szerkesztés]

A müstairi kolostor archeológiai kutatásai során egy bronzkori cölöpházat, valamint római kori településnyomokat találtak. Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairban, ahol bizonyos „szürke terítők” (?) előállítását és exportját is említik.

Müstair – mint az Ofen-hágó melletti település, ős- és ókori jelentőségére utal a kolostor-rehabilitáció során fellelt településmaradvány. Maga a település az ide telepített benedek-rendi kolostort kiszolgáló faluként jött létre, a 7-8. század folyamán. A „Müstair” (Münster) szó kolostort jelent, s a latin „monasterium” szóból származik. A kolostor 8. századi alapításának idején ezen a területen a rétoromán volt a legelterjedtebb nyelv, s ebben a régióban még napjainkban is a negyedik beszélt nyelvnek számít. A múltról a völgybeli régi helységnevek tanúskodnak: Valchava, Fuldera és természetesen: Müstair. Mindegyik az Alpok déli oldalánál fekszik. Svájc más területeitől az Ofen- (Fuorn-)hágó 2149 m magas gerince választja el, ami télen igen nehezen járható.

Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairben, ahol szürke terítők (?) előállítását és exportját is említik. A már korábban megtelepült lakosság 1367-ben „Gotteshausbund” szervezetbe tömörült, ezt a szervezetet 1499-ben az osztrák katonák megszüntették. A terület – 1728-tól 1762-ig (a chur-i érsek által történt) megvásárlásáig a Habsburgok birtokához, illetve a Német-római Birodalom Osztrák Főhercegségéhez tartozott. További élete és fejlődése Svájc önállóvá válása és a Münster-völgy általános fejlődése keretében alakult.

Vallások és szokások

[szerkesztés]
Müstair: Temető és kápolna

A szomszédos völgybeli településekkel ellentétben a lakosság megmaradt katolikusnak. A településre 8. évszázadban települt a benedekrendi kolostor. A falu lakossága 1696 óta a kapucinusokat szolgálta. A 805 lakosból 759 (94%) svájci állampolgár

Nyelv 1980 (fő) 1980 (%) 1990 (fő) 1990 (%) 2000 (fő) 2000 (%)
német 123 17,40 160 21,28 184 24,70
rätoromán 574 81,19 578 76,86 543 72,89
olasz 8 1,13 10 1,33 4 0,54
Lakosszám 707 100,0 752 100,0 745 100,0

Látnivalók

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Müstair (település) – a Historishen Lexikon der Schweiz
  • I. Müller: Gesch. des Klosters – Müstair, 1978
  • P. Nolfi: Das bündner. Münstertal, 31980 (1958)
  • C. Foffa: M., 2003
  • Fajth Tibor: Svájc – Panoráma Utikönyv 1973 – P-75095-i-7376
  • A világ természeti csodái és kultúrkincsei 2. k. 35/p. 226 – ISBN 963-367-272-4
  • J. B. Duroselle: Európa népeinek története – Bp. Officina Nova K. 1990 – ISBN ?
  • Marianne Bernhard: Kolostorok – Impresszum K.1998. – ISBN 963-85913-3-1