Fehérhátú cinege
Fehérhátú cinege | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Melaniparus leuconotus (Guérin-Méneville, 1843) | ||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||
Parus leuconotus | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Fehérhátú cinege témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérhátú cinege témájú kategóriát. |
A fehérhátú cinege (Melaniparus leuconotus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Félix Édouard Guérin-Méneville francia természettudós írta le 1843-ban, a Parus nembe Parus leuconotus néven.[2] Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Kelet-Afrikában, Etiópia és Eritrea területén honos. Természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 13,5–14 centiméter, testtömege 16–17 gramm.[2]
Életmódja
[szerkesztés]Magányosan vagy párban keresgéli kisebb gerinctelenekből, lárvákból és a magvakból álló táplálékát.[2]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
- Simon Harrap, David Quinn: Tits, Nuthatches and Treecreepers (1996).