Ugrás a tartalomhoz

Crinia parinsignifera

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crinia parinsignifera
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Crinia
Faj: C. parinsignifera
Tudományos név
Crinia parinsignifera
Main, 1957
Szinonimák
  • Crinia parinsignifera Main, 1957
  • Ranidella parinsigniferaBlake, 1973
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Crinia parinsignifera témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Crinia parinsignifera témájú médiaállományokat és Crinia parinsignifera témájú kategóriát.

A Crinia parinsignifera a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Crinia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Ausztrália Queensland államának délkeleti részétől Új-Dél-Wales államon át Victoria állam középső részéig honos. Elterjedési területének mérete körülbelül 620 200 km².[1]

Megjelenése

[szerkesztés]
Párzó hím

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 25 mm-t.[2][3] Háta szürke, barna vagy homokszínű aranyszínű, időnként sötétebb foltokkal vagy hosszanti csíkokkal. A szemek között gyakran háromszög alakú folt található.[2] A lábakon gyakran sötét vízszintes sávok húzódnak. A has krémszínű, több apró világosbarna foltttal. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű pettyekkel tarkított. Sem a mellső, sem a hátsó lábán nincs úszóhártya, ujjain nincsenek korongok.[2]

Életmódja

[szerkesztés]

Az év bármely szakában szaporodik, kivéve a tél közepén. A petéket egyenként rakja le a tavak vagy mocsarak sekély, iszapos vizébe, ahol a fűszálakhoz vagy az aljzathoz tapadnak. Az ebihalak elérhetik a 3,5 cm hosszúságot, fekete vagy sötétszürke színűek, az aranyszínű foltok az ebihalak növekedésével egyre nagyobbak. A farok csúcsa szélesre lekerekített.[3] Az ebihalak a víztestek alján maradnak, három hónapig tart, amíg békává fejlődnek, bár a hidegebb területeken az ebihalaknak ennél sokkal tovább is eltarthat.[2]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]