Ἄρχιππος Ἰχθύσι:
οὐχ ἑψητῶν λοπάς ἐστιν.
Εὔπολις Αἰξὶν
καὶ τὴν μὲν ἀφύην καταπέπωκεν ἐντυχὼν
ἑψητός.
Εὔβουλος ἐν Προσουσίᾳ ἢ Κύκνῳ :
ὦ Χάριτες, αἷσι μέλουσιν ἑψητοί.
Ἄλεξις ἐν Ἀπεγλαυκωμένῳ:
ἀγαπῶν τε κἂν ἑψητὸν ἐν τεύτλοις ἕνα
διὰ δωδεκάτης ἑψόμενον ἡμέρας ἴδῃ. [p. 350]
τὰ γὰρ καλὰ πάντα Δαιδάλου καλοῦσιν ἔργα. καὶ πάλιν
καὶ γὰρ ἑψητοί τινες
παρῆσαν ἡμῖν δαιδαλεῖοί πως.
πληθυντικῶς δὲ λέγουσιν ἑψητοὺς κατὰ τὸ πλεῖστον. Ἀριστοφάνης Δράμασιν ἢ Νιόβῳ:
τῶν οὖν κορακίνων πεῖραν οὐχὶ λαμβάνεις
οὐδὲ τριχίδων οὐδ᾽ οἷον ἑψητῶν τινῶν;
Μένανδρος Περινθίᾳ:
οὐδὲν μὰ Δί᾽ ἐρῶ λοπάδος ἑψητῶν.
ἑνικῶς δὲ Νικόστρατος ἐν Ἡσιόδῳ:
τὸ παιδίον δ᾽ εἰσῆλθεν ἑψητοὺς φέρον.
Ποσείδιππος Ἀποκλειομένῃ:
βεμβράδ᾽, ἀφύην, ἑψητόν.
ἐν δὲ τῇ ἐμῇ Ναυκράτει ἑψητοὺς καλοῦσιν ἰχθύδια ὑπολειπόμενα ἐν ταῖς διώρυξιν, ὅταν ὁ Νεῖλος ὑποπαύηται τῆς πληρώσεως.
ἑψητὸν ἀγοράζειν τινά.