Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között {Értékelés + Nyereményjáték}

Ha a főszereplő beleszeret az olvasóba...

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

A blogturnéról

Az Atheneaum Kiadó jelenteti meg Jodi Picoult első young adult regényét Sorok között címmel, melyet a lányával, Samantha Van Leer-el  közösen  írtak.  A történetben szereplő 15 éves Delila különösen vonzódik egy tündérmeséhez, amit ezerszer is elolvasott már, mégis újra és újra felnyitja a könyvet. A  mesében szereplő herceg akár álmai pasija is lehetne… És ha ez nem is olyan eszement ötlet?  Tartsatok velünk a Sorok között blogturnéján,  ismerjétek meg  Oliver herceg világát! A kiadó jóvoltából egy szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a nyereményjátékunkon!

Eredeti cím: Between the Lines
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 368
Fordító: Babits Péter
ISBN: 9789632935218
Sorozat: -
Nézőpont: váltott E/1, a mese E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,57)
Megrendelési link

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

Az első mondat:

"Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperencián, volt egy távoli ország, ahol egy bátor király és egy gyönyörű királyné uralkodott, akiket a nép annyira szeretett, hogy mindenről elfeledkezett, ha csak látta őket."

Véleményem

Ebbe a történetbe beleszerettem!

Évekkel ezelőtt találkoztam egy Tumblr poszttal, amiben valami olyasmit írtak, hogy "Kéne írni egy olyan történetet, amiben végre a szereplő szeret bele az olvasóba". Azóta többször is felbukkant már a falamon, és végig ott motoszkált az ötlet a fejemben. Hogyan lehetne megírni? Milyen király lenne! Mennyire olvasni akarnám. Meg kéne írni. 

Bizonyos szempontból minden olvasó álmodozó. Tudjuk persze, hogy nem fog előmászni a lapokról senki - és valljuk be, sokszor jobb is így -, de ettől még minden alkalommal, amikor nekikezdünk egy új könyvnek, egy új történet közepébe csobbanunk, és lubickolunk a világ, a szereplők és a cselekmény hullámain.

És bármennyire tudjuk is, hogy ez mennyire nem lehetséges, talán már minden romantikus lelkületű könyvmoly elgondolkozott legalább egyszer (vagy rengetegszer, mint én), hogy milyen lenne, ha hirtelen varázsütésre elővágtatna valahonnan a szőke herceg, bemotorozna egy szőke, aranyszemű Árnyvadász, leszállna az égből Rafi, vámpírsebességgel előrobogna Edward, vagy éppen fény alakjában berepülne az ablakon Daemon, és szerelmet vallana. Ó, be szép álmok - és persze azok is maradnak. De azért a képzelet szélén csak ott vannak ezek a képek, nem véletlenek a Molyon az álompasi polcok, a szerelmes-szívecskés emojiktól hemzsegő kommentek, akárhányszor egy kedvenc könyvszereplős poszt kikerül.

És akkor egyszer csak a kezembe került a Sorok között, elolvastam a bevezetőjét, és rögtön ez a korábbi Tumblr bejegyzés jutott eszembe. Ez a poszt, ugyanis valaki bizony megcsinálta és megírta az álmot! 

Ezen a ponton pici irigykedtem, extra módon izgultam és féltem, hogy mi van, ha nem fog tetszeni. Hiszen egy ilyen történetnek szíven kell találnia, el kell ragadnia! 

Az első kapcsolatom a könyvvel egyébként még csak nem is ez volt. A szerelem első pillantásra esett meg, amikor is megkaptam az ebook példányom, és belelapoztam. A reakciómról érdemes lett volna videót készíteni, meg rögzíteni, hogy az épp elérhető és a turnéban résztvevő blogturnésok hogy kapcsoltak át fangirlbe - kiki a herceg vagy a sárkány miatt (akinek egyébként olyan óriási szerepe végül nem lett). Mindenesetre beleszerettünk a csodálatos illusztrációkba, és nem is tudtuk eldönteni, első blikkre mi a legjobb a könyvben: a csodásan kidolgozott, színes, egészlapos mesebeli illusztrációk, az, hogy a könyv minden szemszögét más színnel szedték vagy a szövegközi apró, fekete képek? És akkor még a csodálatos iniciálékról nem is beszéltem! (Mindjárt mutatok példát.)

Szerencsére a sztori kivitelezése is olyan jó volt, mint a külcsín és az ötlet. 

Alapvetően két főszereplőnk van. Delila egy teljesen hétköznapi lány, bármelyikünk lehetne. Okos, szeret olvasni, az apja és az anyja elváltak, van egy legjobb barátnője - ennek ellenére kissé magának való, és valahogy mindig összeakasztja a bajszát a suli menőivel. Legújabb szerelme a Sorok között című mesekönyv, amit a sulikönyvtárban talált. Dedós vagy nem dedós, valamiért képtelen leakadni róla, újra meg újra kikölcsönzi és elolvassa, hiába tudja már lassan fejből. 

A másik főszereplőnk Olivér, a kérdéses mese főhőse - a királyfi, aki mindenféle próbát kiállva megmenti a királykisasszonyt, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Csakhogy itt jön a csavar: Olivér és az összes többi meseszereplő csak szerepet játszanak. Amikor a könyvet épp nem olvassa senki, mindnek megvan a maga élete, aminek köze sincs a meséhez - Olivér anyja, a királynő például még csak nem is az anyja! A megmentett lányról nem is beszélve, aki Olivér agyára megy. Viszont akárhányszor, amikor valaki olvasni kezd, színészekként újra meg újra kénytelenek eljátszani a nekik szó szerint megírt szerepet. 

Olivér az egyetlen, akit ez zavar, és ki akar törni a könyvből és a megszokásból. Főleg miután beleszeret a legutóbbi olvasóba - igen, jól sejtitek, ő Delila. Végül sikerül kapcsolatba lépniük, innentől kezdve pedig mindent megpróbálnak, hogy valahogy kiszabadítsák Olivért. 

Tehát két szemszöget kapunk, váltottan Olivérét és Deliláét. A dolgot azonban bonyolítja - és színesíti, szó szerinti és átvitt értelemben is -, hogy Delila és Olivér közös sztoriján kívül részletekben megkapjuk az eredeti mesét is, amiben Olivér játssza a rá kiosztott szerepet. 

A regény felosztása kb. így néz ki: egy Olivér, egy Delila, egy kis részlet a meséből. Aztán kezdődik elölről. A színes, egészlapos illusztrációk mindig a mese adott kalandjához kapcsolódnak, míg a fekete sziluettek a modern szálhoz. A mese fekete tintával íródott, ahogy az a könyvektől általánosságban várható, a két főszereplő szemszöge pedig színessel. 

Viszont teljesen nem lehet elválasztani őket, hiszen nyilvánvalóan összefüggnek. Maga a mese is aranyos, kalandos, de igazából engem a modern szál jobban magával ragadott. Kifejezetten izgalmas és szórakoztató volt követni, hogy hogyan próbálnak ki mindenféle ötletet a szabadító akcióra. Az is nagyon vicces volt, hogyan térnek el a mesebeli szereplők a szereplőket alakító szereplőktől. (Igen, tudom, elég bonyolult. :D) Az egyik kedvencem Olivér lova lett, aki csodálatos paripa helyett egy önbizalomhiánnyal küzdő jószág, és mindenféle szépséghibát talál magán - nagyon jókat kuncogtam rajta. De ugyanígy mosolyt csalt az arcomra a lepkéket hajkurászó főgonosz és a hercegnőbe belezúgott, sakkozó kutya. Komolyan, bármi megeshet ebben a mesében. Ó, és el ne felejtsem, az is kifejezetten humoros jeleneteket eredményezett, amikor Olivér és Delila világának különbségei kiütköztek - Olivér meghökkent megjegyzései Delila ruháit látva, és értetlensége a randi szó hallatán...

Alapvetően imádom a történet a történetben sztorikat, meg az olyan összeesküvés-elméleteket, amiket sokszor az ilyen sztorik felvetnek - pl. a Grincsben a hópelyhek vagy a Men in Blackban a szekrényajtó... És pont ugyanez megvan itt is! Amikor a szereplő, akiről olvasol, azt a könyvet írja, amit olvasol, amiben szerepel a másik szereplő... És az olyan gondolatok, mint ez: 

– S honnan tudod, hogy te nem egy könyv lapjain élsz? Hogy nem olvasnak éppen most is rólad?

... és a rádöbbenés, hogy Olivér mennyire rátapintott a lényegre, hiszen Delila egy könyvben szerepel, amiben megjelenik a könyv, amiben Olivér szerepel... Zseniális. És a sztori végén még rá tudnak tenni egy lapáttal.

Összességében sok kreatív megoldás volt a könyvben, és roppant szórakoztatóan sikerült megvalósítani a nagy ötletet. Ráadásul a mese is megállja a helyét önmagában is - bár azért bevallom, nem tudtam rá ugyanolyan szemmel nézni, tudva, amit Olivér miatt tudunk. 

Nekem határozottan újraolvasós, mindenkinek bátran ajánlom. Nem csak gyönyörű, de olvasni is szórakoztató!

KEDVENC LETT

Nyereményjáték

A játékunkhoz Yvonne Gilbert illusztrációit hívtuk segítségül, aki a Sorok között gyönyörű rajzait is készítette. Minden állomáson egy-egy híres mesét kell felismernetek és beírnotok a címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

03.01 Kelly és Lupi olvas
03.03 CBooks
03.05 Deszy könyvajánlója
03.07 MFKata gondolatai
03.09 Dreamworld