Anyák napja!

Hát eléggé felemásra sikeredett, remélem újabb meglepetés nem ér, mert elég volt!
Kicsilányom nagyon készült a napra, már pénteken ide akarta adni az ajándékát, és elmondani a versikét, de mondtam neki, hogy nem, majd ma, mert ma van a napja, kibírta.

Nagyfiam viszont hozta a formáját, amin így utólag már nevetek, de éjjel és reggel majd szétvetett az ideg.
Ma osztálykirándulásra mentek az osztályával 3 napra. Tegnap fiacskámnak mehetnékje volt, és elment bulizni, kb 30 km-re tőlünk, busz az éjjel nincs, de megígérte, hogy majd este 11 órára megy érte egy haver kocsival, és hazahozza.
Negyed 12-kor telefonált, hogy haver nincs, kocsi nincs, ott alszik egy ismerősnél, nem örültem neki, de lelkére kötöttem, hogy ne aludjon el, és siessen haza, mert indulni kell az osztálykirándulásra. Oké.
REggel fél 6-kor jelez a telefonom, hogy visszahívást kér, mert hogy gáz van, reggel ugyan felébredt, meg el is indult, de a buszon, amiről még át kellett volna szállnia, elaludt, és Újpesten kötött ki. Elment anyósomhoz, ott volt 7 óráig, mondván, hogy negyed 8-kor van busz hazafelé. Naná, hogy nem volt, csak fél 9-kor. Gyerek kétségbeesett, én jól leüvöltöttem a telefonba a fejét a helyéről, mire gyerekem kiakadt, nagyon megsajnáltam. Nem kiabált, csak hallottam a hangján, hogy nagyon elege van a mai reggelből, és tényleg nem az én bosszantásomra csinálta az egészet, csak hát így jöttek ki a lépések sajnos. Remegett a hangja, hogy tele van a keze, mert hogy anyósom megpakolta csomaggal, hogy hozza el nekem anyáknapjára, meg virágot is szedett a kertből, és most tehetetlenül ott áll az M3-as autópálya mellett a buszmegállóban, és nem lát kiutat. Hát elbőgtem magam én is majdnem.
Aztán mivel már tök ideg voltam, felkeltem, és elkezdtem keresni a megoldást, hogy mégiscsak eljusson az osztálykirándulásra, mert abból nem engedtem, befizettük, legyen együtt az osztállyal, ha még olyannyira nem is jönnek ki egymással, hátha most megtörik a jég.
Mire hazaért, már találtam neki hévet, amivel be tud menni Pestre, és utána a Keletiből induló vonatot is kinéztük, amiről nem kellett átszállnia, és eljuthat végre Szántódra, Balaton mellé. Mindent részletesen elmagyaráztam neki, hogy mit csináljon, telefonon néha rászóltam, hogy épp hol van, ne aludjon el a vonaton, aztán amikor Siófokon kellett lennie kb, akkor hívtam, hogy most már készülődjön. Zamárdinál leszállt, felhívta az ofőjét, hogy akkor most merre menjen, elmagyarázta neki, és ennyi. Igaz, elfelejtett felhívni, hogy megérkezett az osztályához, én meg hiába hívtam, nem vette fel a telefont, így hívtam az ofő-t, hogy odaért-e a gyerekem, aki megnyugtatott, hogy vége a kalandos napunknak, végre ott van, ahová már 1 óra körül oda kellett volna érnie az osztályával együtt.

Szóval, ő még csak az első, prototípusos gyermekünk, úgyhogy amikor már majd a Bea csinálja a hülyeségeit, akkor már csak legyintek, hogy ugyan már! :D