{53.} Mi történt..?

Hát a mókuskerék történt. Október óta semmi más nem történt, mint hogy hétköznap dolgoztunk és hétvégén bent gubbasztottunk a lakásban, vagy kóricáltunk a városban. .. az időjárás nagyon cuki mód hét közepén gyönyörű volt és péntek délutánra rendszeresen elromlott, úgyhogy napsütésben nem sok időt töltöttünk.

Kivéve azon egy napon, mikor novemberben kimentünk megnézni egy naplementét 8.45-kor. :) (most perpill valami fél 10-felé megy le a nap NZ-on). 

Jók voltunk, jött a Miku is. 

Az első karácsonyfánk, jó kis összecsukhatós kompakt darab, Új-Zén ez dívik. (Megérne egy posztot a "hogyan legyen karácsony-hangulatod 20 fokban amikor mindenhol rövidgatyás télapók néznek rád és mindenki BBQ-zni készül szentestén...)

 Rémes egy tavasz volt. Voltak napok, amikor a felhőszakadás-jégeső-viharos szél triumvirátusát néha egy-egy órára megtörte a napsütés, aztán újult erővel kezdett zuhogni.. Én nem is értem, hova lett annyi víz, ami leesett.

A december már nyárnak számít, izgalmas is, eseménydús is volt, és az idő is kezdett normálisra fordulni..

A munkában sem volt nyugis az időszak, gyúrtunk az év végére nagyon. Decemberben konkrétan nem sok gyerek járt már foglalkozásokra, de több időnk volt legalább ajándékot venni és csomagolni, naptárakat készítettünk és karácsonyi műsorra is próbáltak a gyerekek, szóval pörgős volt.. legalább nem volt időm izgulni.

Jól megnéztük a Hobbitot is, stílusosan Középföldén :) 

December 15.-én volt a karácsonyi műsor/party, jöttek a családok tesókkal, nagyszülőkkel, jött Santa Claus és mindehhez volt cirka 25 fok (lehet, hogy sokat mondok, de real feel volt az 30 is..) elképesztő napsütés és szélcsend :) A buli jól sikerült, Füles volt a DJ, mi konduktorok meg hát.. vezényeltünk :D

A buli végéről Füli megpattant pecázni Ricsiékkel, gondoltam de jó is lesz neki, hátha fognak valami halat. Az elmúlt hónapok legemlékezetesebb jelenete következett:

hát én kicsit előbb értem haza, mint ő. Kiszáll az autóból mezítláb, és azt sem tudja, hol kezdje, úgyhogy csak annyit kiabál: CÁPÁT FOGTUNK!! (tessék vizionálni arcára a kisgyerekek karácsonyi elragadtatottságát)

... és jön felém, hogy meséljen. Nos, a halpiac-szagot már három méterről érezni lehetett :D Gyorsan elhadarta, hogy felemelték és megfogták és csupa víz tőle mindene, meg hogy mezítlábozott a parton végig, és fáj a talpa. És hozott halat is. Fülest én nemes egyszerűséggel a hátamra kaptam (!) és a zuhanyzóba transzportáltam a lakás tisztaságának megőrzése érdekében, a halat meg betáraztam a mosogatóba zacskóstul, mondtam is Fülesnek, hogy nekem csomagolni kell és én tutira nem fogok ma halazni, így is borsónyi a gyomrom...

ugyanis másnap reggel indultam haza. De vissza a cápa-sztorihoz: videót is hozott (amit persze indulás előtt kellett összevágni :P ), elmondása szerint a hosszú fárasztás után elszakadt a damil és Ricsi BEROHANT a sekély vízbe és a farkánl fogva húzta ki a cápát. Sajnos erre tárgyi bizonyíték nincs, mert a kameraman el volt foglalva az elképedéssel és nem videózott. Mindenesetre itt a Cápali!

Füles a halból (Red cod) sütött magának vacsorát, én meg becsomagoltam a bőröndöm utolsó dirib-darabkáit is, aztán jól nyugovóra tértünk. 

Dec 16.-án ébredés, utolsó beköszönés Skype-on, autóba be, Queenstownba fel, innen indult a gépem. Nagyon, nagyon, nagyon szép idő volt.

Az All Blacks-es feketére design-olt repülővel rázkódtam Aucklandig (szó szerint rázkódtam) és Aucklandben vártam vagy öt órát mire végre beülhettem a gépbe. Aludtam 8 órát, további 2-t átfilmeztem a gépen és végignéztem életem legszebb napfelkeltéjét tizenpárezer méter magasságban. (Priceless) Átszállás Sanghai-ban. Nos a kínai reptéri cifra macerát nem szeretjük, ez már egyértelmű. Körülbelül 3-szor kellett mindenféle helyen bizonygatnom, hogy eszem ágában sincs ott maradni, van jegyem a következő vonalra is, és tervezek is rajta lenni a járaton, blabla. De legalább láttam egy fantasztikus propagandafilmet. 

Sanghaiból csak 3 órával később szabadultam (net egy deka sincs, ha mégis, az is nagyon korlátozott oldalakat nyitott meg, pl. gmail-be be lehet lépni, címzettet be lehet tenni az email-be, de a szöveg megírásához már nem töltötte be a boxot egyik próbálkozás alkalmával sem, ugyanez a citromail-lel) és aztán nagyon ramatyul jöttem Helsinkiig. 2-4-2-es elosztás volt a gépen, én a négyes szélén ültem és szerencsém volt kifogni két ugráló öt év alatti kisgyereket, a 12 órából aludni egy percet se tudtam és a végére eléggé besokalltam a gyerekektől. Ami még ennél is idegesítőbb volt, hogy a mögöttünk lévő sorban is EGY ember FEKÜDT, meg a mellettem lévő kettesben is EGY ember aludta végig az utat. 

Na ez után nagynehezen megérkeztünk Helsinkibe, ahol szakadt a hó és gyönyörű reptér várt, fantasztikus karácsonyos hangulattal, azonnal megszerettem, és még wifi is volt dögivel. Végre. (Itt már kellőképpen albino nyuszis tekintetet vetettem a tükörbe. A mosdóban ráadásul erdei dekoráció volt (poszterek) és madárcsicsergés hallattszott a hangszórókból, miközben tudtam, hogy kint hófúvás van. Dilis népek :) )

Helsinkiből felszálltunk egy kis csutvasz géppel, nem a legújabb masina volt, féltem is, hogy szétesik alattunk. Nagy stresszelés közepette tekergettem az ujjamon a gyűrűm és egyszercsak dirr elejtettem... Természetesen felszállás előtt fél perccel, úgyhogy tisztán hallottam, amint a gyűrű gurul HÁTRAFELÉ a gépben. Már lefutott a szemem előtt, hogy már mindenki leszáll mikor én még térdkézláb rohangálok le-föl a gépben és már Anyáék is hazamennek nélkülem, mert megunták a várakozást. 

Leszállás előtt 10 perccel hozta a gyűrűm a Stewardess, hogy 7 sorral hátrébb megtalálták. 

Bécsben már nem nagyon láttam a fáradtságtól, negyed óráig! rohantam futólépésben a bőrönd kivételhez, amit elsőre meg se találtam mert már tényleg alig láttam.. Na  mondjuk mikor kiértem, mellbe is vágott a várakozó népek tömege, de szerencsére Anya meg Apa jobban látott, mint én és végre valahára összesírhattuk egymást. :) 

Hazafelé szunyáltam kicsit és aztán alig bírtam lefeküdni, valami hajnali 1-ig fent voltunk és beszéltünk. 

Nem vagyok jetlag-es fajta úgy néz ki, másnap 7-kor keltem és semmi bajom nem volt egész estig, mikor két hullámban rám jött a fáradtság, de aztán el is múlt szerencsére. 

Az első reggelim túróstáska volt meggyes joghurttal, tízóraira túrórudit ettem és ebédre meggy leves volt és túrós táska (lehet találgatni, ettem-e meggyet vagy finom túrót az elmúlt 11 hónapban). :D 

Hobbit-lázban ég az ország, ez speciel Aucklandban figyel de ha látnátok a wellingtoni repteret...! 

imádtam

Sanghai

Meanwhile in New Zealand...

Füleske Invercargillban vár hűségesen míg én itt ámokfutok, köszöni jól van, fantasztikus kiwi-karácsonyban volt része, majd megkérem, hogy írjon róla személyesen. 

Utólag mindenkinek Boldog Karácsonyt, akár napsütéses-flipflopos-BBQ-s, akár havas (nálunk itt volt hó!) és hűs. 

Remélhetőleg lesz egy bejegyzés amiben leírom, milyen itthon, kiemelve hogy mi hiányzik és mi furcsa és ilyesmik. 

Sokpuszik!

Zsó (és assz'em Füles is)