Kezdődött azzal a régi bejegyzéssel, amikor átvándorolt hozzám Bözsi. A drágámmal megkínlódtam, mire megírtam a fenti bejegyzést, hogy működik. Működött is, mert meg fontam rajta 20 deka előfonalat, persze azt inkább csak pörgettem.
Aztán Bözsi pihenni ment, nem messzire, csak ide a számítógép mellé, valahogy nem akartam rajta fonni, nem jött az ihlet. Kéziorsón sem.
Pedig én akartam fonni, igazán, tényleg és mert sokat keresgéltünk rokkát, hallgatták a kínlódásomat a lányok.
Hallgattam őket, néztem a szebbnél-szebb fonalaikat, és csak sóhajtoztam, hogy nekem sosem lesz rokkám, Bözsi meg utál, mert most meg el nem akart indulni, mint egy makacs öszvér.
Merthogy nem akart, mikor végre elővettem, pedig már rászántam magam, hogy nem kínlódok a rosszabb gyapjúval, felteszem rá a Manópostásat. Nem ment, szaggatott, minden baja volt én meg nem értettem miért nem jó, ha eddig jó volt, csak pihizett?
Katáék meg azt nem értették, miért nem viszem már valaki értelmes emberhez, aki megnézné.
Mert én kérem új rokkát akartam, bevallom őszintén. Még most is szeretnék, szóval jött az urammal az alku, aki először csak viccesen nézett, aztán értelmetlenül, aztán azt mondta, akkor ő egy szintit kér.
Lányok nevettek, jön az új rokkám :)))
Aztán jött az uram, hogy ő csak viccelt és én komolyan olyan drága jószágot akarok? Mondtam neki egyszer leszek olyan kerek évszámos az életben, ami majd az idén.... de itt még nem tartunk szerencsére.
Közben Anett hatására, hogy mindennap 10 percet fonjunk, kézi orsón nekiálltam megfonni a másik manópostás gyapjat, aminek elég élénk színei vannak.
Repdestem az örömtől hogy végre egy szépség, és bár nem rokkán fonódik, de az enyém...
 | ||||
| Ő az: 2,5 nap alatt lett 2,5 deka :) |
Aztán jött a márciusi kötős tali időpontja, amire a lányok mondták, hogy hozzam el Bözsit, majd most már megnézik ők, szegények biztos megunták a nyavalygásomat :P
Erika is hozta az övét, és Marcsi is szépséges Fannikáját.
Azt hiszem, március 25. számomra vízválasztó időpont.
Először is, mert kipróbáltam egy Kromski Fantásiát, egy kétpedálos rokkát, amiben a csúcs, hogy mindezt egy kecskeméti kávézó nyílt teraszán, aki ismer az tudja, hogy nálam a nyilvánosság nagy szám, de nagyon belemerültem, nem véletlen.
A másik pedig, hogy eljött Adri is, aki megszelídítette Bözsit, kiderült, hogy igazából csak annyi baja van( bár egy kicsit kacska), hogy az ékszíjakat nehéz egyforma feszesre állítani, így egy 8-as csavarással, egy zsinórral megoldotta a bajom. :)) Már a helyszínen is kiderült, hogy Bözsi kérem működik.
És akkor nagy csattanással Kata szívéről leesett az utolsó kő is, ugye még ti is hallottátok? :)
Hazaérvén, nekiálltam és fonni kezdtem..... hogy mi sült ki belőle, legyen az a holnapi történet.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése