Lassan-lassan, de haladok :) talán van REMÉNY hogy karácsonyra elkészül
Palkó HRSZ_SAL-ja. (legalábbis a magyar nyelvű...)
Köszönöm szépen az előző bejegyzéshez írt kedves szavakat! Cserébe megmutatom a gyors hógömböm titkát. Az enyém nem valódi gömb - Levendulalány oldalán található tutó egy igazi
hógömbről, de ebbe hímzést esetleg laminálva tudnék elképzelni.
A
hógömböm alapja egy olyan
hógömb, ami fényképtartós. A benne lévő "sablon"-t felhasználva (körberajzolva majd 2 mm-rel kisebbre véve), mint egy pinkeepet befejeztem a hímzést (karton, vatelin, hímzés illetve a másik oldalára anyag).
A hógömb közepén lévő résbe csak be kellett csúsztatni a pinkeepet, majd a talpát rátenni :). Gyors és szerintem mutatós.
Kezembe akadt
Jostein Gaarder: Sofie világa. Fejezetenként ízlelgettem, emlékeztem (vagy nem :)), gondolkodtam végig a filozófia történetét. Eszembe jutottak a középiskolás és főiskolás filozófia órák - ugyanaz a tanár tanított főiskolán is aki középiskolában.
"Mi a legfontosabb az életben? Ha olyasvalakit kérdezel, aki éhezik, azt feleli majd, hogy az ennivaló. Ha olyasvalakit kérdezel, aki fázik, azt feleli majd: a meleg. Ha pedig ahhoz fordulsz kérdéseddel, aki magányosnak, elhagyatottnak érzi magát, azt a választ fogod kapni:az emberek társasága.
No és ha kielégítettük mindezen igényeket, akad-e még valami, amire mindannyiunknak szüksége van? A filozófusok szerint igen. Ők úgy vélik, hogy nemcsak kenyéren él az ember.Persze hogy létfontosságú az élelem. A szeretet és a gondoskodás is nélkülözhetetlen.Csakhogy van még valami, ami életünkhöz feltétlenül szükséges. És ez nem más, mint hogy tisztában legyünk azzal, kik is vagyunk valójában és miért élünk. "
Egy könnyedebb könyvet is ajánlanék:
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak. Ove néha mosolygásra késztetett, néha vele együtt dühöngtem, vagy vártam, izgultam vele ... emlékeket ébresztett, magával ragadott.
Szívesen olvasnék másik könyvet is ettől az írótól, de ezt is újraolvasom majd :).
Harmadik könyvet még nem olvastam, de már kézben tarthattam -igaz nem sokáig, mert az egyik ajándékom lesz :), de már nagyon elkezdeném. Az FB-n láttam Mosolyka egyik bejegyzését a napokban a
pillanatcsillagokról:
"...Nincs más dolgod, mint észrevenni a pillanatcsillagokat, s engedni, hogy a fényük beragyogja az életed! Majd meglátod, mennyi csoda vár még rád ..."
Napokban nézegettem régi fényképeimet ...
Talán ez a kedvencem :)
A kalapomat nagymamám horgolta.
Színe pedig piros volt, mert akkor az volt a kedvenc színem :).
Szép mosolygós napokat kívánok!
