Egy hattyú alszik a tavon
mint rózsa,úgy lebeg,
léte folyékony s olvadó,
akár a fellegek.
Néhány árnyék a vízre ül,
mert nem talál haza --
nem is árnyék talán,csupán
fenyőfák sóhaja.
A hattyúk nem is rózsák,
de vízi angyalok,
az ég álmodja őket,
ha olykor andalog.
Zelk Zoltán: Egy hattyú alszik
Ebben az újságban olvastam a következőt is:
A boldogság lényege
Mi is a boldogság?
Matematikai képlettel nem bírjuk meghatározni.
A boldogság: személyes tulajdonság és a jó élet kísérő jelensége.
Megfoghatatlan, mint a villamosság, elhalkuló, mint egy szép melódia, meghatározhatatlan, mint az egészség és változékony, mint a gyorsaság, az idő és az anyag. Aki tudni akarja, hogy mi a boldogság,
semmi szín alatt nem szabad keresnie.
Ha megfigyelünk egy valóban boldog embert, akkor azt találjuk, hogy hajót épít... szimfóniát komponál... gyermekét neveli...dupla szirmú dáliákat termeszt a kertjében... vagy a Góbi-sivatagban kutat a dinoszauruszok tojásai után.
De semmi szín alatt nem keresi a boldogságot, mint valami gallérgombot, ami a szekrény alá gurult. Nem tűzi ki célul maga elé, hogy boldog legyen, de nem is fog a boldogság után kutatni a bölcseleti rendszerek útvesztőiben. Fel fogja ismerni annak igazságát, hogy a boldogságot abban találja meg, ha kiéli minden napjának mind a huszonnégy óráját.
Aki boldog akar lenni, annak olyan kiinduló pontot kell keresnie és találnia, ami saját magán kívül esik.
Mert aki csak önmagának, önmagában és önmagáért él: állandóan ki van téve annak a fenyegető veszedelemnek, hogy saját nézetei és érdekei szakadatlan ismétlődése folytán, halálosan unatkozni fog. Lélektani érték szempontjából pedig teljesen mindegy, ha az iránt érdeklődünk, hogy emeljük városunk tisztaságát, vagy pedig részt veszünk abban a nemzetközi hadjáratban, amely a világot akarja megszabadítani a tilos ópiumkereskedelemtől.
Nagyon szép, boldog hetet kívánok!