Német gólyák - 2013 augusztus 2

Aurach - A nagy tesó a szülőkkel.

A ő kistestvére sérült meg első repülésénél akit elaltattak, írtam róla.

Bornheim 1 - Nekik nem sikerült a költés fészekharc miatt. 



Bad Waldsee - Sigiék, akiknek 2 szép nagyobb méretű fiókái megfáztak egy nagy esőzés miatt.



Teli van köpettel a fészek...amit nem emésztenek meg, az távozik belőlük ily módon. 

Dinkelsbühl - Az esőzés miatt nekik sem sikerült a költés.

Pici korukban elpusztult a fészekalj. 



Görlitz - Azt hiszem mind 2 fióka kirepült.

Ők még sokat vannak a fészekben. 

Etetés. 



Höchstadt - Egy korábbi kép, mikor még otthon volt minden fióka. 

Itt is az eső miatt 3 fióka megfázott.

2 fiókát sikerült megmenteni és lett 1 adoptált fiókájuk.

Hogy melyik hagyja el nehezen a szülői fészket, nem tudni.

Ő napokig visszajött, tegnap éjjel is itt aludt. Majd kérte a reggelit, de még ebédet sem kapott.

Valamikor elrepült, gondolom egyik szülővel, aki elkísérte a bandázó ifjakhoz. 



Isny - Most csak egy kép.

Majd külön bejegyzés lesz, szép fotókkal. 

Mannheim - Nagy sokára, de kirepült a 3 fióka. 



Nagy keresésben, hátha akad egy kis morzsa. 

Neunburg - Ahol a tojók harcoltak és ez a gyűrűs tojó kidobta Egyszemkét :-( 



Neusiedl - Itt is kirepült a 3 fióka, sokszor üres fészek fogad. 



Nördlingen - Már jó ideje a szülők alszanak a fészekben.

A 3 fióka bandázik. 

Petershagen - Ők is kirepültek, de még a fészekben vannak.

Általában addig járnak vissza, míg nem tudnak önállóan vadászni.

Utána egyik napról a másikra már nem térnek vissza, mert önellátóak lettek.

Egyre több fészekben csak a szülők alszanak éjjel. 



Szállnak a darvak...

Az Európa északi mocsaraiban fészkelő darvak az Észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk során néhány hétre minden évben megállnak pihenni a Hortobágy és a Dél-Alföld pusztákkal övezett nagy tavain. Az idei rekord évnek ígérkezik, mert már eddig 90.000 darut számláltak a szakemberek, és a hónap második felében várhatóan még további madarak érkeznek.



A daru az 1910-es években még költött Magyarországon (utolsó fészkelését a Fonyód melletti Nagy-berekben jegyzeték fel), majd a fészkelő-állomány eltűnését követően néhány ezer példányos őszi és tavaszi vonulóként jelent meg nálunk évről-évre. Az 1980-a évektől ugrásszerűen nőtt a Tiszántúlon megpihenő darvak száma, ami az utóbbi évben akár a 100.000 példányt is meghaladhatja. Napjainkban növekszik az áttelelő és átnyaraló egyedek száma is, így jó esély van ara, hogy a közeljövőben ismét hazánkban költő fajként tartsuk számon. Ezeknek a gólyánál is nagyobb madaraknak olyan sekély vizű, háborítatlan éjszakázóhelyekre van szükségük, melyekről nappal kijárhatna táplálkozni a gyepekre és tarlókra.



Az őszi daruvonulás azért különleges jelenség, mert ezek a gólyánál is nagyobb madarak nem egyszerűen átrepülnek az országon, hanem legalább egy-másfél hónapig itt is maradnak (tavasszal viszont a költési izgalomban lévő madarak nem vagy csak rövid időre állnak meg nálunk). Eközben a százezernyi madár naponta kétszer rendkívül látványos keretek között szárnyra kel, hajnalban a táplálkozó-területekre tartva elhagyják a tavi éjszakázóhelyeket, este pedig visszatérnek ide. Ilyenkor úton-útfélen találkozni lehet velük a Hortobágy és a Dél-Alföld nagy tavainak környékén, a madár légiók – különösen a kiépített, és a madarak által megszokott leseknél – az emberek feje felett húznak át.



A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra biztatja a kirándulni vágyókat, hogy október második felében hétvégi program keretében látogassanak el egy izgalmas darumegfigyelésre a Tiszántúlra. Jó lenne, ha élete során minden magyar ember legalább egyszer tanúja lehetne ennek a világraszóló látványosságnak, amiért nem kell a Föld valamely távoli szegletébe utaznunk!

(forrás és fotó: Orbán Zoltán, www.mme.hu,www.greenfo.hu)