10 tanács a palánta neveléshez

Ilyenkor már mindenkiben tetőfokára hág az elfojtott kertimádat, a boltokat elönti a vetőmag özön és hajrá, az ember lánya a legnaposabb ablakában boldogan nekilát palántát nevelni. Igazán sajnálom:((( de az én tapasztalataim azt mutatják, hogy érdemes még várni egy kicsit, hiszen számoljunk csak visszafelé! A legtöbb palántaféle kiültetési ideje május eleje-közepe-vége, ha biztosra akarunk menni és nem bízunk még 100%-ig a globális felmelegedésben. Ez azt jelenti, hogy amit most elvetünk 10 nap- két hét alatt kikel, kezdetben reményteljesen növekszik, de aztán még majd egy hónapot nyurgul az ablakban és a végén kidől vagy kiültetésre alkalmatlan növényszövevénnyé válik.

Szóval az első jó tanács: még egy kis türelem, tervezgetés, magbeszerzés, de a májusi palánták vetése ráér március közepén. Addig is, ha szép az idő lehet kezdeni az előveteményekkel a kertészkedést.

A második: A szobai, rendszerint túl meleg, nem egyenletes napsütéssel ellátott helyek hosszú távon nem alkalmasak a palánta nevelésre. Ha valaki mindenképpen meg szeretné próbálni, akkor inkább a nem agyonfűtött, üvegezett verandán vagy a szép, napos lépcsőházban kísérletezzen.

Harmadik: kezdetnek nagyon hasznosak az ún. ültetőládák, érdemes ilyeneket beszerezni, mivel több évig is lehet használni őket. Először is az ültetőládába egyenletesen el lehet oszlatni a palánta földet, egyenletesen lehet vetni a magot, ha ügyesek vagyunk és öntözni a kis növényeket. Ha rendesen feltöltöttük, akkor a láda széle nem árnyékolja úgy le a növénykéket, mint sok esetben tapasztaljuk ezt a cserépbe vetésnél. Emellett az ültetőládákat könnyű mozgatni, ha át kell pl. napfényesebb helyre/árnyékba vagy később szabad levegőre telepíteni őket, szemben a csak külön-külön mozgatható cserepekkel.

Negyedik: a palánta földjénél a legfontosabb szempont, hogy megfelelően morzsalékos legyen, sose álljon össze áthatolhatatlan sziklatömbbé. Ezt többféleképpen is elérhetjük. Vehetünk készen palánta földet. Sajnos azonban az utóbbi időben nagyon különböző a palántaföldek minősége, nem akarok általánosítani, mert biztos vannak kivételek, de túlságosan tőzegesek és előre bekeverik őket műtrágyával. A műtrágya használata nemcsak, hogy nem fér össze a bio szemlélettel, de ha helyes arányú földkeveréket állítunk össze, akkor tökéletesen szükségtelen!!! Mindig olvassuk el, ha kinéztünk egy földkeveréket, hogy mit írtak a hátuljára és ha egy mini Mengyelejev-mutáció van rajta, akkor ne vegyük meg!

Szerintem a jó földkeverék így néz ki: kerti komposzt (nem lehet túl adagolni, annyi amennyi csak van!) átválogatva vagy átszitálva a nagyobb darabok miatt, nyugodtan bele lehet keverni a tavalyi palántaföldet, ha az már jó minőségű volt, hozzászitált alginitet a jó ásványi anyag ellátottság és a talajszerkezet miatt. Morzsolgassuk, kevergessük a kezünkkel, ha nekünk jól esik benne turkálni, akkor jól fogják érezni magukat benne a növények.

Ötödik: a magvetés az apróbb magok esetében mindig sűrű lesz, így később egyelni kell, mert különben nem fognak szépen nőni a növények, ráadásul a túlságosan sűrű palánta-dzsungel fogékonyabb lesz a fertőzésekre. Lehet (már több helyen kapható is) vetőmag szalagot készíteni: a vékony (természetes anyagú!) csomagoló papír csíkra háztartási keményítőből készített ragasztóval, megfelelő tőtávolságra a magokat egyesével felragasztani. Jó kis móka ez, hosszú téli estékre. Ha nem szeretnénk ezzel bíbelődni, akkor próbáljuk meg nagyon türelmesen, egyesével vetni a magokat!

Hatodik: léteznek még különböző nagyságú palántázó cserepek is. Az én eddigi praxisomban a leghasznosabbak a kisméretű, tálcaszerűen kialakítottak voltak. A legkisebb méretűekbe akár közvetlenül is lehet vetni a magot vagy a már kikelt növénykéket átültetni, amikor muszáj már az ültetőtálcából szétültetni őket. Fontos szabály, hogy nem szabad elsőre túl nagy méretűt használni, mert a kikelő palánta-növénykének nagy erőfeszítésébe kerülne az aránytalan földtömeget átszőnie. Csakis lépésről-lépésre szabad haladni a méretekben!

Hetedik: ha már saját palántát nevelek, akkor legyen olyan a növény, ami mag korában sem találkozott semmiféle méreggel. Ennek pedig a záloga, hogy olvassuk el, mi áll a zacskón, és ha azt látjuk, hogy a mag csávázott (kötelezően fel vannak tűntetve a csávázószerek), inkább ne vegyük meg. Én még soha, de soha nem tapasztaltam, hogy a csávázatlan magok rosszabbul keltek volna, vagy hogy a későbbiekben valamilyen betegség támadta volna meg a növényt.

Nyolcadik: táblácskákra felírni alkoholos filccel, hogy hova mit vetettünk! Én már többször voltam nagyon biztos benne, hogy simán megjegyeztem mit hova vetettem, két egész nap múlváig.  Különösképpen ha fontos nekünk, hogy pl. melyik tálcában melyik fajta paradicsom palánta fejlődik, írjuk csak szépen oda a sor végére, hogy milyen magot vetettünk.

Kilencedik: öntözés!!! Ha eltökéltük magunkat, hogy palántát fogunk nevelni, akkor fájdalom(!) ezzel bizony naponta foglalkozni kell. Először bemelegítésképpen: soha nem hagyhatjuk kiszáradni a magvetést, a földnek folyamatosan nedvesnek (de nem tocsogósan mocsarasnak!!!) kell lennie. Erről jut eszembe, hogy a lépcsőházi palánta aktivistáknak a felesleges, kifolyó víz felfogásáról is gondoskodnia kell vagy egyszerűen két hónapra átvenni a takarítást az emeleten ;)

Később persze a kikelő növényeket is folyamatosan öntöznünk kell, lágy esőztetéssel (olyan kannából amin a rózsa rajta van). A víz hőmérsékletének meg kell egyeznie annak a helynek a hőmérsékletével, ahol a palánták vannak. Célszerű tehát egy nagy edényt mindig után töltve az öntözések után, befogni erre a célra. Én a kezdetektől áztatok be csalánt is az öntözővízbe (sok sikert és türelmes szomszédokat  a lépcsőházas kertészeknek :))) és ennek a levével öntözöm a növényeket,  immunerősítőnek és fertőzés távol tartónak  csodálatosan bevált.

Tizedik: a szellőztetés. Az erős napsütéstől túlhevült verandákat, üvegházakat szellőztetni kell, ha nem akarjuk, hogy a palántáink hőgutában szenvedjenek. Reggel kinyit - este becsuk, főleg ha az éjszaka még túl hideg!

Lehet, hogy  leírva soknak tűnik a jó tanács, de igazából minden fáradtságot megér, ahogyan napról-napra növekszenek, fejlődnek a saját kis növényeink, nem beszélve arról, amikor egész nyáron át a végleges helyükön, a kertünkben díszlenek!