Hogyan tovább a nyár közepén?- Nyaralás vagy másodvetés?

Szerintem a kertészkedésnek megvan a maga ciklusa, legalábbis az enyémnek biztosan: a tél végén már alig várom, hogy kitavaszodjon: tervezek és magokat veszek (szörnyű mennyiséget:) és már az első február végi tavaszban túrom a földet, borsót vetek és ellenőrzőm (naponta többször is!!!) az ősszel elduggatott hagymáimat. A tavasz a leginspirálóbb és a leggyönyörűbb, folyamatos kertben levésre csábít: az elvetett magok, elültetett palánták egymással versenyezve, szinte óráról órára látványosan növekednek és csodás zöldekben pompázik az egész kert. Májusban aztán megkezdődhet "szüret" és a hónap végén már ki is szedjük az utolsó borsókat, letépkedjük a saláta leveleket és kihúzkodjuk a felmagzott spenótokat. Ilyenkor még tart a lendület, a piac vagy a saját üvegház:) telis-tele palántákkal, nem nehéz  újra telepíteni az egész kertet, jöhet a paradicsom, a padlizsán, paprikák (az idén nálam rengeteg chili) és most először olyan érdekességek is, mint az okra vagy a földi mandula. Meglátjuk mire megyek velük:) 

Júniusra teremnek a tökfélék, boldogíthatjuk vele a családot, barátokat és egyéb üzletfeleket:), éppen most szedtem fel a csodás pöttyös és a lila krumplit, elfogyott az összes mangoldom, kivéve amiket magnak hagytam meg és végüket járják már a  pálmafa alakú kelkáposztáim is. 

Ráadásul a nyár közepi hőségben nem túlságosan hálás dolog kertészkedni, így a júliusi napi rutin nálam a következő: gazolás, kapálás, face lifting metszőollóval (persze csak a növényeken:) reggel 6.00-tól fél 9-ig, majd kivárás a lakásban este 6-ig (még szerencse, hogy a Tour de France-t napjában kétszer is ismétlik!!). Estefelé aztán újra kimerészkedem (sajnos a szúnyogok is!) és következik a maratoni öntözés  sötétedésig.

Nem könnyű kitalálni, hogy éppen a júliusi kánikulára kiürült ágyásokba mit is ültessen az ember lányak? A kertészeti könyvekben található klasszikusokkal (salátafélék, spenót, cékla, retkek) az a baj, hogy általában nem a  mi éghajlatunkon kertészkedők javasolják őket, hanem a hűvösebb, csapadékosabb nyarakhoz szokott angol és német kertészek, így ha ezeket a magokat a nyár közepén elvetjük, a friss növénykék rendszerint csak sínylődnek, felmagzanak, de semmiképpen sem produkálják a tőlük tavasszal megszokott lendületet és harsogó zöld leveleket:((

Akkor mit tegyünk? Az egyik lehetőség, hogy türelmesek vagyunk. Úgyis elutazunk két hétre nyaralni és a jószándékú ismerősünk a felét elfelejti annak megöntözni, amit rábíztunk:)) Örülünk a pirosodó paradicsomoknak, gömbölyödő padlizsánoknak és a túlon túl is gyorsan növő uborkáinknak. Rendbe szedjük a kiürült ágyásokat és a magvetéseket az augusztus 20-ai, a Balatonról és egyéb fesztiválokról mindenkit hazazavaró, menetrend szerinti esős napokra és az azt követő hűvösebbekkre időzítjük. A jó esetben október végéig is kitartó őszi nyárban újra csodák történnek: szedhetjük a friss retket (én ilyenkor a fehér, jégcsap változatot vetem), a spenótot (ha enyhe a tél át is telel) és a salátákat.

Ha azonban nem hagy nyugodni minket az üresen tátongó földdarabok látványa (sajnos  én is , fogadkozásaim ellenére ez utóbbi típusba tartozom:)), akkor lehet próbálkozni: céklával, mangolddal, spenóttal, a saláták közül rukkolával érdemes a tapasztalataim szerint, a kert árnyékosabbik részén, számolva az elhagyhatatlan öntözéssel és talajtakarással. Ha találunk, vásárolhatunk még káposztaféléket a piacon: kelbimbót például és kiültethetjük, szépen fog teremni még a fagyok után is. Van olyan ismerősöm, aki ilyenkor vet krumplit és novemberben vajas-petrezselymes új krumplit eszik ebédre, ezt én még nem próbáltam ki, de hiszek neki. Miért is ne?

Mivel rengeteg körömvirág magot fogtam,  úgy egy hete egy egész ágyásnyi körömvirágot vetettem és már szépen növekszik is.  A gyógyító virágokat még a fagyok előtt lehet majd szedni, és nyárhangulatú narancssárga körömvirág olajjal megörvendeztetni mindenkit karácsonyra, akit csak ismerek:) Emellett vetek még koriandert, én nagyon szeretem a zöld levelének ízét, meg kaprot is és gondolva a télre különböző zöld fűszeres kockákat gyártok jégkocka tartóban, amit majd csak előveszek, amikor egy-egy ízbombára lesz szükségem. Tegyünk el bazsalikomot, kakukkfüvet, szurokfüvet, rozmaringot, lestányt is, a kreatívak ezek különböző kombinációit is választhatják. Rövid kísérletezés eredményeképpen: az összeaprított zöld leveleket a jégkocka tartóban hidegen sajtolt oliva olajjal öntöm le, mert így a lefagyasztott levelek felhasználáskor is frissnek hatnak, bennük lesznek az ízek, de mégis kis kockákká fagy az egész.

Amit még ki fogok próbálni (a neten olvastam): késői paradicsom palánta nevelés az üvegházamban és ha működik, akkor novemberi paradicsom szüret!!

És semmiképpen se felejtsük el, kert jövőre is lesz, a magok pedig most érnek be folyamatosan, tehát amiből csak lehet gyűjtsünk be készletet! Hűvös száraz helyen szárítsuk meg és jól szellőző dobozkákban raktározzuk el őket a következő szezonig! Ja és mindenképpen  írjuk rá, hogy mi van benne, szép olvasható betűkkel!!!

Én és a biokrumplim

Sosem állítottam, hogy lelkes krumpli termesztő lennék, ehhez túlságosan is élénken éltek bennem a gyerekkori bio krumpli kalandok: rekkenő hőség, végtelen krumpli sorok és anyukám:"Kislányom nem bánnám ha leszedegetnéd a krumpliról a bogarakat :-/! meg tudod, azokat a rózsaszín lárvákat is! Meg nézd meg a levelek fonákát és a petéket is szedd le!"  Könyékig gumikesztyű az ember karjára (egy perc alatt csorog benne az izzadtság hintőporral keveredve) zacskó a kézbe és hajrá!

Csoda, hogy ezek után eldöntöttem: az én kertemben sosem fog krumpli nőni!!! Az élet már csak ilyen: nagy fogadalmak jönnek és mennek.... Megjelennek a kifli alakú, a lila és a sárga-lila pöttyös (blue belle:))) krumplik és az ember lánya hajlamos lesz egy csapásra minden addigi megpróbáltatását elfelejteni csak, hogy neki is legyen ilyen.

Így termett bio krumplim már tavaly is a kiskertben, csodásan kihajtott, szépen zöldült-fejlődött a föld feletti része. Mindezek dacára továbbra is gyanakvással figyeltem ezt az igyekezetet arra a pillanatra várva, amikor elözönlik majd a csíkos bogarak és rózsaszín csemetéik a csodás növényeimet. A tavalyi krumpli szezon összesen kettő bogárral telt el, mondhatni, hogy ők is csak átutazóban tartózkodtak a kertben: alig szálltak le és kezdtek volna kicsomagolni, már tovább is álltak a tyúkudvarba, onnan pedig a leggyorsabb tyúkok gyomrába. Persze nem önkéntesen. 

A krumpli nevelés alapvetéseivel jobbára tisztában voltam, a bogaraktól eltekintve egyáltalán nem macerás a dolog: kellő időben fel kell tölteni körülötte a földet, lévén hogy a krumplik a föld felszíne alatt fejlődnek. Nekem a feltöltés a szezonban csak egyszer sikerült, mert a krumpli dzsungel lehetetlenné tett minden további beavatkozást, ne is láttam többé a földet. Lehet, hogy kissé sűrűre vettettem? Olyan bio praktikákkal mint a fahamus levélszórás meg lehet előzni a bogarakat, ezt is elvégeztem lelkesen (többször is, ahányszor csak lemosta az eső).

Amit viszont nem tudtam előre, hogy száraz időszakban meglehetősen sokat és alaposan kell öntözni, mert a burgonya nem tűri túlságosan jól a sivatagi jellegű sanyargatást. Az elvirágzás után aztán elkövetkezett a kiásás várva várt ideje. Leginkább a kincskereséshez tudnám hasonlítani: egyszerűen csodás a meglepetés, amikor az ember ásóval óvatosan megemeli a földet és különböző nagyságú és formájú, szép,  színes, egészséges krumplik fordulnak ki belőle. 

Sajna a kerti mennyiség gyorsan fogy, /el sem tudom képzelni mekkora területen lehet egy magunkfajta család egész éves mennyiségét megtermelni/.

Vérszem vagy kisördög, de közben felmerült bennem a kérdés: miért ne próbálnék meg néhány szem vetőkrumplit jövőre megmenteni? Nem mintha jövőre egy újabb krumpli ágyást terveznék, de hátha....ki tudja? Fogtam tehát a legszebb, legkerekebb és persze a legkisebb, lila, pöttyös és rózsaszín krumplikat és először is egy csukott karton dobozba tettem őket (fontos a sötét hely, hogy ne kezdjenek el kicsírázni idő előtt).  

Földrajzi okok miatt nincsen pincénk, ahol a telet kihúzhatnák az efféle kísérletem alanyai, így jobb ötletem nem lévén, még egy vödörbe begyömöszölve a dobozt, ősszel a vízóra akna mélyébe eresztettem le. Meglátjuk mi lesz, de elvileg működnie kell!!  

Tavasszal majdnem elfelejtettem az egészet, de szerencsére a vízóra leolvasó ember időben (és nem kis felárért) emlékeztetett a krumpli kísérletemre. A vetőkrumplik rendben átteleltek és türelmetlen csíra nyújtogatással fejezték ki abbeli nemtetszésüket, hogy nekik már régen a földbe kellett volna kerülniük. 

Így jött el a második év, amikor valójában ismételten nem akartam krumplit vetni, de hát olyan helyesek voltak, hogy átteleltek, most aztán igazán megérdemlik, hogy jobb helyre kerüljenek mint a vízóra. Az idén három krumpli ágyásom lett: egy a pöttyösöké, egy a liláké és egy a rózsaszínű és egyéb kimaradtaké. És nulla!! krumplibogaram. Ráadásul az alábbiakat találtam a neten és mélységesen egyetértettem vele, hiszen nálam is ez történt szóról-szóra:

http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?option=com_content&view=article&id=898%3Aaz-oekogazdalkodas-a-nyer-a-burgonyabogar-elleni-harcban&catid=113%3Aervekabiomellett&Itemid=43

Éppen ma szedtem fel az idei pöttyös-vegyes termést, íme:)

A krumpli után tekintve, hogy hosszú még a kertszezon kiváló lehetősége nyílik az embernek a másodvetésre. Amit én ezekre a helyekre tervezek: 

az a cékla, később a júliusi forróság után: spenót, pak choi, talán még vmi káposztaféle és persze tépő saláták. Lehet, hogy szépen lassan elmúlik a krumpli fétisem??:-)