Sosem állítottam, hogy lelkes krumpli
termesztő lennék, ehhez túlságosan is élénken éltek bennem a gyerekkori bio
krumpli kalandok: rekkenő hőség, végtelen krumpli sorok és anyukám:"Kislányom
nem bánnám ha leszedegetnéd a krumpliról a bogarakat :-/! meg tudod, azokat a
rózsaszín lárvákat is! Meg nézd meg a levelek fonákát és a petéket is szedd
le!" Könyékig gumikesztyű az ember karjára (egy perc
alatt csorog benne az izzadtság hintőporral keveredve) zacskó a kézbe és hajrá!
Csoda, hogy ezek után eldöntöttem: az én
kertemben sosem fog krumpli nőni!!! Az élet már csak ilyen: nagy fogadalmak
jönnek és mennek.... Megjelennek a kifli alakú, a lila és a sárga-lila pöttyös
(blue belle:))) krumplik és az ember lánya hajlamos lesz egy csapásra minden
addigi megpróbáltatását elfelejteni csak, hogy neki is legyen ilyen.
Így termett bio krumplim már tavaly is a
kiskertben, csodásan kihajtott, szépen zöldült-fejlődött a föld feletti része.
Mindezek dacára továbbra is gyanakvással figyeltem ezt az igyekezetet arra a
pillanatra várva, amikor elözönlik majd a csíkos bogarak és rózsaszín csemetéik
a csodás növényeimet. A tavalyi krumpli szezon összesen kettő bogárral telt el,
mondhatni, hogy ők is csak átutazóban tartózkodtak a kertben: alig szálltak le
és kezdtek volna kicsomagolni, már tovább is álltak a tyúkudvarba, onnan pedig
a leggyorsabb tyúkok gyomrába. Persze nem önkéntesen.
A krumpli nevelés alapvetéseivel jobbára
tisztában voltam, a bogaraktól eltekintve egyáltalán nem macerás a dolog: kellő
időben fel kell tölteni körülötte a földet, lévén hogy a krumplik a föld
felszíne alatt fejlődnek. Nekem a feltöltés a szezonban csak egyszer sikerült,
mert a krumpli dzsungel lehetetlenné tett minden további beavatkozást, ne is
láttam többé a földet. Lehet, hogy kissé sűrűre vettettem? Olyan bio
praktikákkal mint a fahamus levélszórás meg lehet előzni a bogarakat, ezt is
elvégeztem lelkesen (többször is, ahányszor csak lemosta az eső).
Amit viszont nem tudtam előre, hogy száraz
időszakban meglehetősen sokat és alaposan kell öntözni, mert a burgonya nem
tűri túlságosan jól a sivatagi jellegű sanyargatást. Az elvirágzás után aztán
elkövetkezett a kiásás várva várt ideje. Leginkább a kincskereséshez tudnám hasonlítani:
egyszerűen csodás a meglepetés, amikor az ember ásóval óvatosan megemeli a
földet és különböző nagyságú és formájú, szép, színes, egészséges
krumplik fordulnak ki belőle.
Sajna a kerti mennyiség gyorsan fogy, /el
sem tudom képzelni mekkora területen lehet egy magunkfajta család egész éves
mennyiségét megtermelni/.
Vérszem vagy kisördög, de közben felmerült
bennem a kérdés: miért ne próbálnék meg néhány szem vetőkrumplit jövőre
megmenteni? Nem mintha jövőre egy újabb krumpli ágyást terveznék, de
hátha....ki tudja? Fogtam tehát a legszebb, legkerekebb és persze a legkisebb,
lila, pöttyös és rózsaszín krumplikat és először is egy csukott karton dobozba
tettem őket (fontos a sötét hely, hogy ne kezdjenek el kicsírázni idő előtt).
Földrajzi okok miatt nincsen pincénk, ahol
a telet kihúzhatnák az efféle kísérletem alanyai, így jobb ötletem nem lévén,
még egy vödörbe begyömöszölve a dobozt, ősszel a vízóra akna mélyébe
eresztettem le. Meglátjuk mi lesz, de elvileg működnie kell!!
Tavasszal majdnem elfelejtettem az
egészet, de szerencsére a vízóra leolvasó ember időben (és nem kis felárért)
emlékeztetett a krumpli kísérletemre. A vetőkrumplik rendben átteleltek és
türelmetlen csíra nyújtogatással fejezték ki abbeli nemtetszésüket, hogy nekik
már régen a földbe kellett volna kerülniük.
Így jött el a második év, amikor valójában
ismételten nem akartam krumplit vetni, de hát olyan helyesek voltak, hogy
átteleltek, most aztán igazán megérdemlik, hogy jobb helyre kerüljenek mint a
vízóra. Az idén három krumpli ágyásom lett: egy a pöttyösöké, egy a liláké és
egy a rózsaszínű és egyéb kimaradtaké. És nulla!! krumplibogaram. Ráadásul az
alábbiakat találtam a neten és mélységesen egyetértettem vele, hiszen nálam is
ez történt szóról-szóra:
Éppen ma szedtem fel az idei
pöttyös-vegyes termést, íme:)
A krumpli után tekintve, hogy hosszú még a
kertszezon kiváló lehetősége nyílik az embernek a másodvetésre. Amit én ezekre
a helyekre tervezek:
az a cékla, később a júliusi forróság után: spenót, pak choi,
talán még vmi káposztaféle és persze tépő saláták. Lehet, hogy szépen lassan elmúlik a
krumpli fétisem??:-)
