Idő nincs , kukoricafőzelék van

A kukoricafőzelék tök hülyén hangzik, pedig most az egyszer kivételesen nem én fejlesztettem ki valami konyhaszekrény-söprögető kajaválság idején. A kaposvári főiskolán adták a menzán, ott találkoztam vele először, és utoljára is, mert aztán máshol sosem. Azóta párszor már kihúzott a slamasztikából, mert nem is tudom, van-e még egy olyan kaja, amit ennyi idő alatt össze lehet dobni.

Így: egy kevés vajat melegít az ember a lábosban, és beleönt egy doboz lecsöpögtetett kukoricakonzervet. Kicsit kevergeti, aztán megszórja 1-2 kanál liszttel, és ezzel is jó alaposan elkeveri. Akkor most fel kell önteni tejjel (egy része lehet főzőtejszín is), megsózni, és megint csak kevergetve felforralni, és addig főzni, míg besűrűsödik, és elmúlik a lisztíze. Egy kis petrezselyemtől szebb is lesz, meg finomabb is.

Ennyi.
(Meg még sült virsli, vagy akármi, és lehet is enni/dobozolni. A menzán egyébként mindig rántott párizsi volt hozzá, vagy csibefasírt, esetleg hamburgerhús, persze a mirelit förmedvény típusúból.) Egyszer próbáljátok ki szerintem.