nincs ki leszakítsa

múlt idejű

- zörgető -

Hogyan készítsünk szennyestartót?

Először is turkáljunk egy vesszőkosarat, amelyen túl nagyok a lyukak ahhoz, hogy bélés nélkül lehessen használni. Aztán örököljünk meg egy halom leselejtezett férfiinget apukánk szekrényéből, illetve anyukánkéból egy szerteszét mállott pamutfüggönyt, csodás pamutcsipke szegéllyel.

Keressünk egy amúgy igen zsúfolt hetet, úgy karácsony előtt és kezdjünk el varrni este 8-kor. Közben hallgassunk Agatha Christie-hangoskönyvet és igyunk közben sok finom teát is. Időnként szitkozódjunk, mert a varrás nem oda esik, ahova mi gondoljuk. 

Végül aztán fejezzük be az egészet hajnali 1/2 5-kor, töltsük meg szennyes ruháinkkal és dőljünk  az ágyra kimerülten hátra elégedetten.

És a végtemék fotóval dokumentálva:

Az alapanyagokból maradt még valamennyi és volna egy problémám is, itt mutatom:

Igen, pontosan: ha valaki felülről néz rá, akkor feltárul előtte szennyes ruháim kusza tengeróceánja. Nem túl esztétikus. Olyan megoldáson töröm a fejem, ami mosható - ugyanis tervezek még hasonló akciókat, igaz, kevésbé kései befejezéssel - és könnyen eltávolítható. Hmmmm...

Kedves Olvasóm, neked esetleg volna ötleted? Köszönöm, ha megosztod velem!

- tört kövön és porladó kereszten -

"...tengerpart bús mezején"

Újabb hét, újabb mutatnivaló nélkül. Hmmm.
Jó-jó, tulajdonképpen inkább készülőben, de mostanában annyira nehezen sikerül bármit is befejeznem, hogy inkább folytatom a már megkezdett sorozatot és "újratöltök" ismét egy számomra igen kedves fotót. Ugyanabból az albumból, ha már. 

A tengerzúgást kéretik melléképzelni.

újratöltve

... van az az eset, amikor az "úgy-ennék-valamit-de-mit" mintájára, az "úgy-írnék-valamit-de-nem-jut-eszembe-semmi" történik velem.

No, ilyen esetekre találtam ki azt, hogy felteszek egy pár képet a régebben készítettek közül, amelyek már ugyan egy másik, régi blogomon (az egyébként már nem él) már el lettek sütve, de valahogy számomra most másként érvényesek. Úgy érzem, időnként nem árt, ha felfrissítek pár dolgot, nehogy felejtsek.

*  *  *

Ezt a fotót 2008 őszén készítettem, egy olyan mediterrán utazás során, melyre valahogy egyedül sikerült elutaznom. Addig és azóta sem csináltam ilyesmit, azt hiszem pont ezért olyan varázslatos számomra ez az emlék.

- cafe del mar -

A fotóhoz jár zene is, már csak azért is, mert számomra (talán nem véletlenül) a kettő együtt alkot kerek egészet.