Márai Sándor: Van Gogh

"Egyik képének ez a címe: „A festő reggel munkába megy.” Ezen a képen a világ látható, melyet a festő meg akar örökíteni: mezők, völgyek, házak. De ez a világ csak az övé, a festő világa! Nincs köze e világnak a földrajzkönyvekhez. Ez a zöld mező, ez a kék ég, e piros háztetők egyszer voltak csak: a pillanatban, mikor a festő megpillantotta a világot. Ez a látás érzékletes és szakszerű. Az „őrült festő” oly tárgyilagosan látta a világot, mint egy távcső. A nagy festőnek látomása van a világról, de ezt a látomást aztán oly hűségesen és tárgyilagosan festi meg, mint egy építésziroda első rajzolója. Ezért különbözik a kontártól, akinek semmiféle látomása nincsen a világról, s mégis víziószerűen mázol fel vonalakat és színeket. A nagy festő az égre néz, s a földet festi, hűségesen. A kontár az eget festi, lázasan, s közben tyúkszemét nézi, aggályosan."