A tiroli álmok egy időre
Syltre költözik.
Elsőre bocsánatot kérek,
amiért az itthoni újra beilleszkedésről nem írtam, nem írok, elég csak annyi,
hogy aki volt már távol az otthonától, tudja, barátságok elkopnak, újak
alakulnak egy-egy szezonra, aztán mész tovább, amerre az utad visz.
Igazán
kevés ember az, aki melletted marad, akit engedsz maradni, aki talán megért, és
akit te is megértesz.
Arról, hogy itthon minden
drágább, mint Ausztriában, szintén nem érdemes bejegyzést írni, erről szólnak a
napi hírek, ezért költjük el külföldön a külföldön megkeresett Eurónkat. És
ezért szűntetjük meg a magyar bankszámlánkat, telefon és internet
előfizetésünket.
Arról sem írtam, hogy a
Balaton a tanúhegyekkel most is lenyűgöz, de az emberek, akik itt maradnak
dolgozni, rabszolgaként, szinte éhbérért szolgálják a még mindig kiskirályként
élő helyi vállalkozókat. Aki tud, továbbáll.
Menni kell az álmokért,
pályázni az új helyekre, és remélni, hogy nem egy újabb hárpia lesz a főnökünk.
Erre garancia nincs, de én megpróbálom máshol folytatni, és nem ugyanabban a
hotelben.
Irány Sylt, egy észak-német
sziget, ami ugyan jóval messzebb van Tirolnál, de egy újabb kaland, újabb
világszép hely vár rám.
Megnézem, milyen a Zimmermadchenek élete a németeknél.
