Nagy titokban volt eddig, mert ma adtam át az ünnepeltnek, de íme!
Megláttam valahol a gyöngyhímzést. Megtetszett. Kirpóbáltam. Így sikerült.
Én látom a hiányosságait és az egyszerűség kedvéért elsősorban nagyobb gyöngyökkel kezdtem, de végülis harmadik nekifutásra sikerült a türkiz színű féldrágakő foglalata. Két teljes estét betöltő műsor volt a teljes nyakék (azaz 8-10 óra, esti filmtől kezdve éjfél utánig), de megérte, mert a szülinapos anyukám nagyon örült neki!:-)
Még nem tudom, hogy folytatom-e ilyenekkel, már ez az ékszer is élményt adó kirándulás volt és NAGYON tetszik ez a technika, de a dolog babrasága az apró gyöngyöcskékkel azért nem egészen az én formám... Az is igaz, hogy ami igazán tetszik a gyöngyhímzésben, az a nagyobb féldrágakövek egyszerű, szolíd, színben harmonizáló befoglalása és hozzájuk a gyöngysor (vagy akár medál magában), az azért valamivel kevesebb munka. Még meglátom, hogy lesz-e ihletem hozzá a továbbiakban.:-)