III. Nemzetközi gombásztalálkozó Pálházán.

Megkezdődött a nyári gombász-táborozások időszaka.

A Hegyközi Gombászegyesület találkozója indította nálunk a táborozási szezont. 2013. június 15-16-17-én Pálházán volt a találkozó, 7 magyar és 3 lengyel gombász részvételével.
(A létszám miatt sem minősíthető szerencsére e pálházi találkozó tömegrendezvénynek, éppen a családiasság a bája.)
Ebben a pokoli forróságban célszerűbb lett volna a Hegyköz erdeinek hűs patakjaiban lábunkat áztatni, de a gombászás nem erről szól.
Így péntek délután, miután Andi és Lui is megérkezett, túravezetőnkkel, Zolival azonnal megkezdtük a „terepmunkát”. Lassan ugyan ránk esteledett, de amennyi vargányát, rókagombát találtunk, mind leszedtük, mert ez a bemelegítő csak a gombanyüvésről szólt.

nyári vargányák



felettébb jóképű rókagomba fészek

Mire visszaértünk kitűnő szálláshelyünkre – Megálló fogadó – már a lengyelek is megérkeztek. Ők az Aggteleki karszton már teleszedték kis kosárkájukat mindenféle gombával, vargányájuk a mi gombáinkkal éppen elegendőnek bizonyultak a vacsora alapanyagához.
Saci, kis szalonnán (hagyma nélkül) lepirította a gombákat. A friss kenyérrel és a lengyelek hazulról hozott isteni kovászos uborkájával feltálalt gombavacsora "alkatrészeinek" szépségénél, már csak ízük volt jobb :-)

Másnap reggel 8-kor indult a túra. Most is Bózsvára mentünk, a faluból kivezető erdő jobb oldalán kezdtük a gombászást. Az első enyhe domboldalon pár nyári vargányát találtunk, a gombák fotózásakor megszokott sorban állást unták-e meg a lengyelek, vagy kevesellték a gombát, nem tudni, tény hogy úgy határoztak, külön mennek tőlünk gombászni. Mi öten, Zoli javaslatára elmentünk a pinikólás’ erdőt (Boletus pinophilus/Boletus pinicola – vörösbarna vargánya) meglátogatni. A hosszú úton a viszonylagos gombátlanság sem szegte kedvünket, legalább érett szamócát is tudtunk az út mentén csipegetni.

Délfelé elértük a pinikólás’ erdőt, ahol már az erősen savanyú talajon élő mohák is jelezték, hogy jó helyen járunk, s mit ad Isten, ott virítottak a vargányák sztárjai a vörösbarna vargányák, - néhány nyári- és ízletes vargánya társaságában– szebbnél szebb méretben és formában.

Egy kicsit éltesebb vörösbarna vargánya



A legszebb vörösbarna vargánya :-)

ízletes vargánya

Az élménytől megtáltosodva rohangáltunk egyik gombától a másikig, csakhogy megkaparinthassuk őket. Sajnos a hőség és a talajnedvesség miatt sok már használhatatlan állapotban volt, a termőrétegüket megtámadta az aranypenész, de a fotókon mindez nem látszott:-)

Az esemény annyi energiával töltött fel bennünket, hogy a hátralévő utat szinte megújulva tettük meg. Kosarunkba mindenféle gombát begyűjtöttünk a kiállításra, így a szürke-, piruló-, párduc-, sárga-, gyilkos galócákat, pókhálósgombát, papsapkagombát, galambgombákat, fakógombát, tintagombát, pöfeteget, kénvirággombát, őzlábgombát, áltriflát, világító tölcsérgombát, árvégű fülőkét korallgombát, többféle tejelőgombát is. 


farkastinóru



Kilátás a hegytetőről



bébi cifra korallgombák



sötét érdestinóru család
(khm..., a családfő, mintha nem állna egyenesen a lábán :-)

A kitűnő ebéd is megérdemel pár sort, Saci, ahogy szokta, megmozgatta ebédünkért a pálházi "szponzorokat". Kenyeret adott a pék, pálinkát a pálinkafőző, embléma sütit a híres pálházi Csudaíz

mézeskalácsos sütötte, szalonna, zöldség, csirkecomb is került az asztalunkra. Saci pedig szívét, lelkét adta bele. Előételnek házi káposztás cvekedlit otthon gyúrt tésztából készített, a főételt a csirkepörköltet tésztával – üzemi méretei miatt – konyháról kaptuk, s az már csak természetes, hogy senki nem állt fel éhesen az asztaltól.:-)
Az ebéd utáni sziesztázásra nem sok időnk maradt, mert háromkor a Művelődési Házba meghirdetett gombakiállítást meg is kellett rendezni.
A gombák kiállítási tárggyá átlényegülve, kicsi mohával, páfránnyal megdíszítve egész jól mutattak az aula kiállító asztalain.

Gombakiállítás a pálházi Művelődési Házban

S mert az érdeklődést a Pálházi emberek nem vitték túlzásba, hamar lebontottuk a kiállítást, hiszen újabb három fővel bővült csapatunk, mert megérkeztek Kisvárdáról Zsanették is, és hamarosan indult a délutános műszak túrája.
Kőkapunál, a kavicsos rakodónál álltunk meg. Kopasz, görgeteges köves, bükkös hegyoldalra, újabb pinikólás’ helyre érkeztünk. Megrettenve ugyan a meredek hegyoldaltól bár még elindultam, de az egy lépést előre, egy csúszást hátra haladást nehezen viseltem, felismerve gyengülő energiatartalékaimat, visszafordultam, feladtam, lenn maradtam a völgyben. S mert lent szinte semmi gombát nem találtam jól elbeszélgettem magammal, hallgattam a csendet, a patakmorajt. (Jobban mondva egy gombát azért találtam. A mikoinyenceknek szóló beszámolóm olvasható a tömlősgombákról szóló blogomon. )
Be kell valljam, egy kicsit féltem, hogy nem érnek vissza sötétedésre a többiek vagy netán kitör a vihar és én ott állok a nagy semmiben, de megúsztam. Sajnos Pálházától ez a hely már nagyon messze volt, tehát haza sem tudtam volna gyalogolni, mindenképpen a kocsi környékén kellett maradnom, mert térerő természetesen nem volt.
Tele kosárral érkeztek vissza a többiek, Andi állítása szerint Zsanették még bevállaltak volna egy újabb csúcstámadást is, na ja, úgy könnyű, ha a délelőtti műszakról hiányoztak! :-)

Nem kellett megúszni az esti zenés hepajt, mert a technika ördögének jóvoltából elmaradt, így maradt a fürdés és ágybadőlés az előbbinél népszerűbb esti programja.:-)

Zoli a giga-vargányával

Tele volt a kezünk az óriás vargányával !
csak Andi hiányzik a képről :-)

Vasárnap megint elmentünk túrázni, sajnos most kevesebb gombára leltünk - Zoli szavaival élve lyukra futottunk - pedig most bevállaltam a görgeteges köves bükköst!:-) Ami gombát találtam a túra elején, szokásomtól eltérően nem tisztítottam meg, gondolván, ha rajta hagyom a tönkjét nem szárad annyira ki a gomba. Rosszul tettem. Hazafelé, Andiék légkondis autójában hűvös volt, de mégsem élték túl a gombáim a szállítást, a pár szem galambgomba, rókagomba kivételével a vargányáim (pedig picik és kemények voltak) mind tetőtől talpig kukacosak lettek vagy megpuhultak. Nem, mintha nem tudtam volna, hogy meg kell faragni a gombát, ki kell vágni a látható kukacrágást, mert a nagy melegben kis idő alatt is nagy távolságot képesek megtenni a kukacok a gombában, az ép kalapok is használhatatlanok lesznek pár óra alatt! 

Az idén így sikerült ez a találkozó. Azért a vargányák élőhelyükön nagyon szépek voltak! Ezt a kétműszakos gombászást is szívesen bevállalnám mihamarabb!

Sacinak a találkozó megszervezését, az anyáskodást körülöttünk, Zolinak a túravezetést nagyon szépen köszönjük!!

Sacikám! Alig várjuk, hogy jövőre újból Nálatok lehessünk!