A szükség törvényt bont! Az új munkahelyemen kötelező a névjegytartó használata. Sikeresen el is takarja a kézműves filc nyakláncaimat... Ráadásul el is törött... :D Azt senki sem mondta, hogy csak a silány minőségű műanyag névjegytartót lehet használni! Ezért nekiláttam. Szerdán már ezt viszem magammal. Végre szeretni fogom... :) Hagytam neki egy kis fülecskét, amibe velúrszálat vagy biztosítótűt vagy valami ilyesmit... rakok, hogy azzal rögzítsem. Nekem a nyakba akasztós jön be. Azzal nem kell kilyukasztgatni az ingemet. Igazából nem sikerült ám elsőre! A harmadik variáció jött be. Először géppel akartam összevarrni a filc anyagokat a műanyag lapocskával. Hát csúszott-mászott, pedig rögzítettem gombostúvel, ragasztószalaggal is. Aztán a második darabnál már a műanyag lapocska közbeiktatása nélkül próbálkoztam, de a filc még így is nyúlékonynak bizonyult.
Ezután lesz ami lesz alapon, pelenkaöltéssel estem elkeseredetten neki, merthogy nekem kell egy ilyen! :D Ráadásul nem hiszem el, hogy nem lehet megcsinálni! Bizony ismét nagyot nőtt a szememben a kézimunka. Ez a darab lehet, hogy tetszik másnak is, lehet, hogy nem..., de az alap elkészítésére ez véleményem szerint a legjobb, legszebb megoldás. HANDMADE
Egy kis mosoly:
- Danika, miért ülsz ott?
-:)))))) Rossz vótam... :))))
Nekem nagyon tetszik! :-))) Mindkét műved! :DDDD
VálaszTörlésNagyon helyes lett, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz rá a reakció :))
VálaszTörlésLesz, ami lesz! Nálunk semmi nem vész kárba! Két lányom is van. Na meg az unokahugik... Azért remélem, hogy felnőtteknél landolnak majd ezek a dolgok.
VálaszTörlésA másik művem: lehet haragudni egy ilyen szempárra? :D