Nem is tudom, hol kezdjem, hogy is kerültem a Laptopkonyha tévéstúdiójába, ahol Buza Sanyival főztem paradicsom lekvárt. Mint az igazi tévés gasztrobloggerek.
Még azelőtt kell kezdenem, hogy állok a ruhásszekrény előtt, hogy mi is az, ami rámjön a nyári kelt tésztás és lekváros dőzsölés után, amiben nem vett malacnak nézek ki…
Szóval. A Laptopkonyha oldalára lehet recepteket felölteni, bárkinek. Neked is. Havonta a szerkesztőség kiválaszt hármat, amit aztán a stúdiójukban kamerák előtt meg lehet főzni. Hogy mások is lássák, tényleg elkészíthető, amit beküldtünk.
Az augusztusi receptek között az én paradicsom lekváromat is elég érdekesnek gondolták a szerkesztők ahhoz, hogy megmutassuk a világnak.
Nem kicsit izgultam, hogyan is főz az ember lekvárt, és tölti ki a műsoridőt, anélkül, hogy nagyokat bénázna. Mert azért egész más kint a kertben paradicsomot aprítani, majd este megfőzni, mint egy stúdióban.
Ahol minden mozdulatot rögzítenek.
A laptopkonyha adásának a lényege, hogy a folyamatokat egy-az egyben végigvisszük, nem trükköznek félkész, előre lesütött kellék hozzávalókkal, hanem minden ott készül, ennek köszönhetően a végén minden ehető is lesz, a stáb örömére. Nem a megstylistolt ételelemeket mutatja a kamera, hanem a valóban elkészített ételeket.
A stúdió előtt Juli fogadott, akivel már leleveleztük a lényegi tudnivalókat. Látom, hogy már valaki főz, mint a profik, úgy pörög a kamerák előtt.
Kicsit meghűl bennem a vér, tuti én leszek az első, aki egy mukkot sem tud kinyögni.
Már nagyon régen volt, amikor a városi tévé kamerái előtt magabiztosan készítettem a riportokat, vagy mondtam a híreket….
De nincs időm gondolkodni, vége az előző felvételnek, gyors bemutatkozás a stábtagoknak, jön Buza Sanyi egy harsány Szia Szilva köszönéssel, mintha ezer éve ismernénk egymást, és már ülök is a sminkes előtt, hogy kameraképes arcot varázsoljon rám.
És a hangulat tényleg olyan, mintha ezer éve jó ismerősök lennénk, szinte észre sem veszem a 3 kamerát konyha körül és a vágóasztalt a sarokban.
Persze, rámkerül a mikroport, látom az operatőröket, a szerkesztőket, és meglátom a pár perc alatt elkészült sminkemet is. Húúú, nagyon szép lett.
Kezdhetünk? Kezdünk.
Igazából nem is tudom visszaidézni a részleteket, a beszélgetést, de egy másodperc alatt sikerült elfelejtenem a forgó kamerákat, azt, hogy ebből most műsor lesz.
Buza Sanyi viccelődött, sztorizott, és én azt hiszem mindenre válaszoltam, miközben paradicsomot szeltem, vaníliát pucoltam, és kavargattam a paradicsomlét.
Fogalmam sincs, hány perig tartott, nem tudom, mennyire lett jó vagy rossz a műsor, én nagyon jól éreztem magam közben.
A végén feltálaltuk az általam vitt lekvárt is, igazi gasztrofotók készültek róla, profi beállítással, és hogy igazán belelessek a kulisszák mögé, maradhattam a következő étel forgatásán is.
Mindenkiből profi főzőműsor szereplő lesz-e ebben a stúdióban, azt nem tudom, de az engem követő Anita úgy mozgott a kamerák előtt, mintha mindig ezt csinálná. Én már a keverőgép mellett állva láttam aztán, hogyan dolgoznak az operatőrök, milyen utasításokat kapnak a fülesükbe, és hogyan vágják össze a legjobb képeket a keverőpulton, hogy folyamatosan a legfontosabb mozzanatokat mutassák. Hol az alapanyagok, hol egy-egy mozdulat-gesztus kerül előtérbe, miközben a hangmérnök figyeli a hangszíneket, a sminkes pedig ügyel az arcokra, hajakra.
A felvétel akkor áll meg, ha akkumulátort, vagy memoriaegységet kell cserélni a kamerákban, ilyenkor a félbehagyott sztorit vagy mozdulatot folytatjuk.
Amíg egy-egy étel sül, addig felveszik a következő étel bevezetőjét, az alapanyag ismertetését, előkészítést.
Mivel a Saint Honoré torta nem az én művem, nem lövöm el a sztorit, hogy hány órán keresztül készül, mi minden kell hozzá, de azért örülök, hogy nekem nem a rétesemet kellett kinyújtanom a kamerák előtt. Vagy a levestésztát…
Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, remélem, ez majd a műsorban sem tűnik bénázásnak. Nem utolsó sorban pedig a lekvár is mindenkinek ízlett, aki megkóstolta. Tehát tessék paradicsomlekvárt főzni.
Majd linkelem az adást, ha felkerül a laptopkonyha.hu oldalára.
Köszönöm a Laptopkonyha csapatának, hogy kipróbálhattam magam nálatok!
