Cool-Egymillió korty

Az ősz elején hirdette meg a borászportál oldal a Bor-Cool túra cikkíró versenyt. Sokáig tanakodtam, melyik boros élményemmel nevezzek, végül a DiVinos miklóscsabi est nyert.
Illetve a harmadik lett.
Ez köszönhető egyrészt a finom boroknak, másrészt a finom vacsorának, aztán Nórinak és Tibinek, akikkel végig ettük-ittuk az estét. Na és persze Miklós Csabinak, aki annyit, de annyit mesélt. Szóval, jó volt az alapanyag, és még írni is nagyon jó volt erről az estéről.
Most pedig annyira jó visszaolvasni, és felidézni ezt a nyári emléket.
Az eredményhirdetésről itt olvashattok. És a cikket is erről a linkről tudjátok megnyitni.
Kattintsatok, és igyatok finom magyar borokat.
És tartalékoljatok áprilisig nekem is.

Frizzante és tintahal

Végre nyár, újra, süt a nap, és aki nem jutott el még a tengerhez, vagy már visszajött, annak sem kell a partmenti életérzést nélkülözni.
Igaz, a szél nem úgy fúj a Bazilika tövében a DiVinoban, és a sós áramlatot sem lehet érezni, de a hangulat igazi, nyüzsgő mediterrán esti.
Egy könnyed, beszélgetős vacsorához pedig igazi telitalálat volt, most is.
Makai Zsolt séf kreációi és a borválaszték 3 táblányi átbogarászása után nem csalódtunk a választásunkban.
Kezdésnek Demeter Endre Lasa Frizzantéját kértük, ami Tokaj-Hegyalja üde, könnyed gyöngyözőbora. A furmint-hárslevelű alapbornak a mádi dűlők adnak egy jellegzetes vulkáni karaktert, de a gyümölcsízek megőrzése is tökéletes lett.
Kis szériában készült bor, a DiVino utolsó palackját bontotta nekünk, így most haza nem tudtunk hozni belőle, majd legközelebb beugrunk. Nagyon könnyed, üde, mégis elegáns bor, igazi mediterrán érzés. Nem túl szénsavas, de a buborékok játéka mind a pohárban mind a szánkban jelen van. Frizzante….
Ha már tengerpart feeling, mi mást kérhettünk volna, mint sáfránymártással tálalt tintahalat, ami nem csak finom, hanem ötletesen is komponált.
Desszertnek mandulás narancstortát és citromtortát rendelünk. Két teljesen más karakterű süteményt kapunk, feleztünk persze, hogy minden ízt megkóstolhassunk. Körítésnek mályvacukor, búzavirág, ezüstcukorka és mandulamorzsa. Finom, szép, és könnyed.
Tökéletes falatok, tökéletes kortyok, és ismét kiderült, Miklós Csabi még mindig figyelmes vendéglátó. Jön-megy, beszél, kínál, sokan tanulhatnának tőle.
Várjuk a San Daniele-i sonkás étlapot!

Egymillió korty

Kezdjük egy vallomással, hedonista barátaimmal megrögzött miklóscsabi bor rajongók vagyunk, és lassan DiVino függők is. Tegnap este sikerült ismét egy igazi hedonista vacsin részt venni, ahol a bor volt a közös nevező.
Csabi boraihoz Makai Zsolt séf álmodta meg a menüsort, látni fogjátok, tökéletes párosítás.
Egy Demi Mór üdvözléssel kezdődött az este, királyleányka, igazi csókai csillag.
Aztán jöttek kecskesajtos falatkák, vaníliás mézzel vagy borssal és birsalmával. A borsos falatkához tökéletesen passzolt Blanc, aki most egy önálló pinot blanc, nem lett belőle Haramia.
Nem maradhatott ki Blanné sem a piros cipellőivel, sauvignon blanc Márkus-hegyről, ropogós, friss, zöld ízével.
Csabi 2010-es borainak új nevük van, teljesen új brandeket vezetett be a piacra.
13 parcellán 13 különböző bort termel, elnevezései évjárat függőek, de mindig különlegesek, egyediek, ahogy a címkék grafikái is messziről kitűnnek.
A friss, fűszeres fehérborait idén csavarzárral palackozta, ezt jobban szereti a piac a szilikon dugónál. Parafából csak extra minőséget használ a testesebb borokhoz.
Miközben tölt, mesél, és megtudjuk, hogy volt alkalmi dinnyeárus a nagyapjával, megrögzötten szeretett kispolskit vezetni, és ezt a tudását Amerikában parkolófiúként kamatoztatta. Azért közben szőlészetet is tanult Kaliforniában, ahol eldöntötte, mit nem akar majd itthon csinálni. És így jött létre a 3.5 hektáros miklóscsabi pincészet, amit tűzoltó édesapjával működtet.
Csabi feladata ott kezdődik, amikor a szőlőtőkéről lekerül a gyümölcs.
Egy mondatban összefoglalta: Apám melózik, én nagyképűsködök.
Roger Mór ezerjóhoz lilaburgonyás borjúpástétomot és olivabogyóval töltött marinált halat ettünk, nagyon összeértek az ízek.
Az ötödik bor egy rajnai rizling volt, Csóka családnak, Csókahegyről, Mór legjobb dűlőjéről. Minerális, köves íz, csicseriborsós pitát kínáltak hozzá.
A Grund Selection chardonnay virágos, akácos. Bármikor, bárhol, tényleg.
A nagy kedvencem, a Csakazízéér ezerjó annyira zamatos illat és ízvilág, annyira passzol a tüzes, vörös címkéhez gitárral, tánctanítással, hogy csak forgattam a poharat, és varázsoltam az illatfelhőben.
Ó, varázslat. Közben holdfogyatkozás és telihold is volt, tehát a varázslatos borok és ételek mellett egy kis mágiát is bevetettem a Bazilika előtt, ezt persze csak titokban.
És pukkant a Parádé is, szintén nagy kedvencünk.
Olívabogyós pestos pirítóssal melegítettünk a szarvasgombás spárgasalátára, majd megkóstoltuk a Tom Yum lazacot narancsos zöldbabbal, és a konfitált kacsacombot tejben áztatott kacsamellel, lilahagyma lekvárral és reteksalátával.
És ha a Mámor cuvée-t desszertnek vehetjük, akkor nincs is hiányérzetem. Bár legközelebb egy levendulás epres falatka jöhetne még a végén.
Éjfélre a DiVino is megtelt, sőt a kinti placc is, igazi, nyüzsgő színfoltja és új találkozási pontja lett a belvárosi éjszakának.

A bor a közös nevező

DiVino, egy szóval a csoda, több szóval, vissza kell menni. Vagy ott kell ragadni. Valahol csak el lehetne bújni zárás után…
Bár miklóscsabi észrevenné. Ahogy minden apróságot észrevesz, ahogy tökéletesen kalauzolja végig az asztaltársaságokat a borokon, az ételeken.
Üdvözléskor egy Demi Mór királyleánykát kínál, friss, zamatos kezdés. És ahogy forgatjuk a bort a pohárban, úgy forog Csabi is az asztalok között. Pár kedves szó kint, a könyöklőknek, kérdések-válaszok bent, egyszer egy fiatal lány csapatot terelget, aztán komoly angol üzletemberfélét.
Kóstoltat, kínál és mesél, és kérdez. Viszont nem tolakodó, nem sok. Hagyja, hogy minden társaság kiélvezze a baráti beszélgetéseket, de a kellő pillanatban az asztalunknál van, és már elénk is tesz a lilaburgonyán pihenő szilvalekváros kacsapástétom falatot. A séf küldi. Mi köszönjük, és ösztönösen jön a kérdésem:
A séfet meg lehet nézni munka közben?
Miklóscsabi mosolyog, és míg elmegy egyeztetni Makai Zsolt séffel, ajánlja nekünk a Konyári rosét és Gróf Buttler chardonét. Én visszafogottan borozok, valakinek jegyzetelni is kell.

A séf türelmünket kéri, épp levendulából alkot, de semmi akadálya, hogy leszálljunk a konyha szentélyébe. Amikor elénk jön, és miklóscsabi átadja kis csapatunkat neki,már látjuk, hogy egy igazi megszállottal van dolgunk. Még csak lefelé megyünk Makai Zsolttal a lépcsőn, de a lelkesedése magával ragadó.
Mesél-mesél, arról, hogyan szerzi be az alapanyagokat, hogyan találja ki a 26 juniborász boraihoz a legtökéletesebb ételpárokat, és hogyan reagálnak a vendégek a kompozíciókra. Igaz, hogy még csak két hét telt el a nyitás óta, de Zsolt folyamatosan szemmel tartja a vendégeket is, figyeli a reakciókat, egy-egy falat után.
Nézzük például az első tesztet, amin hedonistaként ugye simán átmentünk. Viszont az emberek 60% nem ismeri fel, hogy a csokoládé töpörtyűt rejt. És néhányan elborzadnak azon, hogy a töpörtyű nem lilahagymával van és kenyérrel, de ki kell próbálni, mert így is csúcs.
Lilának meg hagyma helyett itt van a tonkababos, levendulás epercsoda. De epret kaphatunk friss kecskesajttal és olívabogyó krémmel is, ami szintén földöntúli élmény. Ha desszert, akkor akár sajt is lehet. Miért ne? Pecorino sajt szarvasgombás mézzel. Ahhhh.
Makai Zsolt korábban a Villányi Gere Crocusban alkotott, a Bazilika tövébe igazi impresszionizmust hozott magával, merészen társítva a toszkán alapokat a bermudai tapasztalatokkal és a beszerezhető alapanyagokkal.
Miközben mesél, és mi kóstolunk, csak halk aaa, ez mennyei, és úúú, ez tökéletes kifejezések hagyják el a szánkat, az agyunk átkattant az ízorgiára, és megbabonázva nézzük a szárított búzavirágot vagy a narancs-sót.
És már sül is a kolbász, amit egy különleges paprikával (ami, édes-savanyú és csípős is egyben) pirítóssal és mustárral tálal. A kolbászt toszkán hagyomány szerint fokhagymával és rozmaringgal süti.
Már épp elvesznénk a konyha rejtelmeiben, amikor értünk jön Csabi, hogy meseszép a kivilágított Bazilika, érdemes megnézni. Épp harangoznak, tényleg a mennyekben érezzük magunkat.
Hogy felfrissüljünk, leteszteljük az Aperol spritzet, és elgondolkodunk a főfogáson.
Erősen gondolkodunk, és hogy ihletet kapjunk, a séf küld nekünk libamájas wontont. Ahhh. És nevetve jegyzi meg, hogy a DiVino burgerrel csak nem fogok elbírni egyedül. Mivel 17 dkg-os dakotai black angus marha van benne 20% zsírtartalommal, amit 27 napig szárazon érleltek. Tényleg, elég volt ez a sok kóstoló falat után kettőnknek is.
És amikor már azt gondoltuk, hogy mindent megkóstoltunk, jön a mustárolajos wasabis-mogyorós befejező falat.
Elégedetten kortyoljuk a Maurus Rejtelmet és miklóscsabi Demi Mórját.
Biztos kifelejtettem valamit, hiába próbáltam jegyzetelni és fotózni. Annyi mindent hallottunk és kóstoltunk, és annyi mindent nem, hogy muszáj visszamenni.
Amíg miklóscsabi vendégszeretete és Makai Zsolt gasztrocsodái kavarognak ezekkel az igazán különleges borokkal, addig érdemes törzshellyé avatni a DiVinot.
Június 15-én pedig jól leteszteljük, hogy mikloscsabi boraihoz milyen komplett menüsorral rukkol elő Zsolt.
Köszönjük, nagyon, ezerszer miklóscsabinak, hogy nem kellett Mórig menni az ezerjó élményért, amit tőle kaptunk!