Sajtos-tejfölös spagetti

Nőnek kor nem árt; a megszokás
Örök varázsát nem koptatja el.

                                                                 (William Shakespeare)

Megunhatatlan és örök. Ha villámgyors ebédre vágyom, akkor a tészta mindig jó ötlet. Köztük is az egyik legegyszerűbb és legfinomabb a sajtos-tejfölös tészta. A spagettit kifőzöm, jó forrón vajdarabkákkal elkeverem, reszelt sajtot és tejfölt locsolok rá, és a titkos összetevő: szerecsendiót reszelek rá nem is keveset. Voilá! És már lehet is nyammogni. :-)

Van egy másik variációm is, ez pedig a petrezselymes-fokhagymás változat. Fél csokor petrezselyemzöldet jó apróra vágok, amit némi olívaolajon egy gerezd reszelt fokhagymával és sóval kis lángon megfuttatok. Mikor kész, lekapcsolom a lángot, és hozzákeverem a tejfölt, aztán mindezt elkeverem a spagettitésztával. Sajttal megszórva tálalom.

Zuzapörkölt tarhonyával

Aki vétkezik, maga ellen vétkezik, aki igazságtalan, magával szemben igazságtalan, hiszen önmagát teszi gonosszá.

(Marcus Aurelius)

Ha már csirkepörkölt, akkor zuza. Fűszeresebbre szoktam készíteni, mint egy hagyományos pörköltet.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg csirkezuza,

1 nagyon nagy fej vöröshagyma,

1 nagyobb gerezd fokhagyma,

1 kisebb babérlevél,

1/2 mokkáskanál köménymag,

1 teáskanál majoránna,

frissen őrölt bors,

só,

1/2 mokkáskanál ételízesítő,

1 nagy paradicsom,

1 sárga paprika,

1-2 cseresznyepaprika,

3 evőkanál olaj.

A zuzát nagyon alaposan meg szoktam tisztítani. A nagyobb darabokat kettőbe vágom. A vöröshagymát apró kockákra vágva kevés sóval az olajon megdinsztelem, majd félrehúzom a tűzről, és beleteszem a pirospaprikát, aztán a zuzát. Egy dl vizet aláöntök, és mehet a tűzre rotyogni. Fűszerezem, és fedő alatt párolom puhára. Kell neki jó két óra, és a paradicsomot csak a közepe felé teszem bele, mikor már kicsit puhult a hús. A főzési idő alatt a folyadékot természetesen sokszor kell pótolni. A fokhagyma félbevágva kerül a pörköltbe.

Tarhonyával szeretem a legjobban, amit úgy készítek, mint a rizst szokás: kevés olajon jól megpirítom (ez fontos, mert így lesz íze a tarhonyának és nem kell megijedni a túlpirítástól, mert úgyis fakul mikor a vizet hozzáöntjük), aztán két és félszeres mennyiségű vízzel felöntöm, sózom és kis lángon főzöm fedő alatt. Nem kevergetem. Mikor már csak kevés víz marad rajta (kb. fél cm-nyi a tetején), lekapcsolom a lángot, és fedő alatt hagyom hogy beszívja a maradék vizet és teljesen megpuhuljon. 20 perc elég is neki.

Savanyúsággal, káposzta-, fejes- vagy uborkasalátával isteni. Házi tarhonyával is szuper.

Zöldbableves

Én Spinoza Istenében hiszek, aki minden létező harmóniában megnyilvánul, és nem abban az Istenben, aki az emberek cselekedeteivel és végzetével törődik. Vallásosságom a végtelenül felsőbbrendű szellem alázatos csodálata, mert nem tudja elképzelni, hogy ő az első, aki kigondolta a rendkívül törékeny szálakat, amelyek észleléséhez kötődnek. E szellem kis dolgokban nyilvánul meg, hogy megérthessük valóságát.

(Albert Einstein) 

Végtelenül egyszerű, de nagyon finom leves.

Hozzávalói 4 főre:
1/2 kg zöldbab
30 dkg burgonya
1 nagyon nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma reszelve
2 evőkanál olaj
1 púpos evőkanál liszt
2 liter zöldségalaplé (leveskockából is jó)
2 csapott teáskanál pirospaprika
1 csokor petrezselyemzöld (vagy kapor)
só (az alaplé sós, vigyázzunk)
1 csapott teáskanál kristálycukor
2 teáskanál 10%-os ecet

A kis darabokra vágott zöldbabot és a karikázott burgonyát fölteszem főni alaplében. Közben vöröshagymával, fokhagymával rántást készítek, és mikor puha a zöldség a levesben, berántom. Hagyom forrni pár percig, végül pici cukorral, ecettel ízesítem. Tényleg finom, tényleg egyszerű.

Arab stílusban ízesített zezámmagos kolbászkák

Megsárgult a pohár, mert tőle lopta színét,
gondolhatnád, arany olvadt fel üvegében.
Oly kellemes és úgy száll szaga szerte, mintha
napsugár meg zefír áradna szét a légben.

(Ibn Rúmi: A bor)

Ma reggel a Terebessen arab recepteket olvasgattam. Megihlettek, bár ezt az arab stílusban fűszerezett kolbászkát már többször készítettem. Isteni finom, az egyik kedvenc ételem. Saját kreálmány egyébként. Nem autentikus arab étel, csak stílusában az.

Hozzávalók a kolbászkákhoz 4 főre: 75 dkg darálthús (lehet vegyes is), 1 tojás, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1/2 dl víz, szezámmag, és a fűszerek: só, frissen őrölt bors, mozsárban tört koriander, köménymag, szegfűbors, őrölt fahéj, reszelt szerecsendió. (Én most zöldhagyma zöldjét is vágtam bele, mert gyönyörűt kaptam a piacon.)

A hozzávalókat kézzel alaposan összedolgozom. Egyedül a szezámmagot nem kell beletenni. Kis fanyársakat metszőollóval kettévágtam, majd vizes kézzel rájuk varázsoltam a darált húst. Aztán megforgattam a szezámmagban.

Köret: Bulgur vagy kuszkusz, és sült vegyes zöldség.

A bulgurt elég ha csak dupla mennyiségű forrásban lévő vízzel leöntjük, és lefedve állni hagyjuk 10-15 percig. A kuszkusz a kisebb szemű változata a bulgurnak, mindkettő búzatöret, csak egyik nagyszemű, a másik kisszemű.Ugyanúgy készítjük, mint a bulgurt, de csak másfélszeres vízzel.

Vegyesköret: 

Cukkinit és sütőtököt daraboltam bele egy tepsibe, sóztam-borsoztam-olívaolajoztam, és kevés zöldhagymazöldjét is kevertem hozzá. Húsz percre előmelegített sütőbe tettem.

Tiramisu

Megálltunk egy árusnál, vettünk valami forró fekete italt a ráncos öregtől, aki kalap gyanánt cserzett madártetemet hordott a fején. Megmutatta, hogyan készíti az italt: valami magot megpörkölt, aztán porrá őrölte és forró vízbe keverte. Mindezt kénytelen volt elmutogatni, merthogy olyan nyelven beszélt, amihez hozzá se tudtunk szagolni. Aztán mézet kevert az italba, és odanyújtotta, de amikor belekóstoltam, még mindig nem volt jó. Olyan, nem is tudom, sötét volt. Egy nő épp egy kecskét vezetett arra, én meg kikaptam Józsua kezéből a csészét, és utánaszaladtam. A nő engedélyével a kecske tőgyéből egy kis tejet fejtem mindkét csészébe. Az öreg kézzel-lábbal tiltakozott, mintha szentségtörést követnénk el, de a meleg és habos tej elvette a fekete ital keserű ízét. Józsua lehajtotta az övét, aztán még kettőt kért az öregtől, és a kecskés nőnek is adott egy rezet. A második csészét odaadta az öregnek, hogy kóstolja meg, aki nagy fintorogva belekortyolt, s lássatok csodát, széles vigyor terült el fogatlan száján, és egyből nekiállt üzletet kötni a kecskés nővel. Az öreg megőrölte a magokat a rézhengerben, az asszony meg egy mély agyagedénybe fejte a kecske tejét. Mellettük egy fűszerkereskedő árult. Mélyen beszívtam a földön kosarakban kirakott fahéj, fokhagyma és szegfűbors illatát.
– Tudod, mit? – mondtam a nőnek. – Ha ez már megy, hintsetek rá egy kis őrölt fahéjat. Szerintem tuti lesz.

(Christopher Moore: Biff evangéliuma)

Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. A tiramisut ebből készítettem, bár kicsit módosítva. Én több cukorral szeretem, mert egy édesség igenis legyen édes!

Hozzávalók egy 17-szer 28-as jénaihoz vagy tepsihez (ez 8 adag):

20-25 dkg porcukor,
1 csomag vaníliás cukor,
8 adag erős feketekávé,
fél dl Amaretto likőr (más is jó),
50 dkg mascarpone,
4 tojás (ha a mennyiséget növelni akarjuk 5, ha sűrűbb krémet akarunk akkor 4 és mindkét variáció jó és finom),
27-30 darab babapiskóta (az az olasz, aminek az egyik oldala cukormázas és 4-szer 12 db van egy nagy csomagban),
2-3 evőkanál kakaópor.

A tojássárgájákat a cukrokkal habosra keverem robotgéppel, majd hozzákeverem a mascarponét is, aztán a fehérjéket habbá verem. Majd a kettőt óvatosan összekeverem.

A kávét egy levesestányérba öntöm, a likőrrel együtt. Aztán a babapiskótákat egyesével belemártogatom, és rétegezem egy téglalap alakú, nagyobb jénai tálba. Egy réteg piskóta, egy réteg krém, egy réteg piskóta, egy réteg krém. A tetejét meghintem kakaóporral, és hűtőszekrénybe teszem pár órára.
Isteni, krémes és könnyű! A legkedvencebb desszertjeim között van az első 5-ben. És még sütni sem kell...

Ecetes burgonyasaláta

Örök kedvenc, megunhatatlan.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg (lehetőleg kifli) krumpli,
1 egész alma,
1 nagy fej lilahagyma,
1 csokor zellerlevél (vagy 1 szár angolzeller),
1 púpos teáskanál só,
1 és 1/2 púpos evőkanál kristálycukor (vagy ennek megfelelően méz),
kb. 1/2 dl 10%-os ecet (lehet balzsam- vagy dióecet is),
1 evőkanál extraszűz olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj,
1/2 evőkanál tökmagolaj (opcionális)
8 dl víz

A burgonyát hideg vízben héjastul fölteszem főni. Mikor kész, hideg víz alatt hagyom hogy kihűljön, csak utána tisztítom meg a héjától. (Ha hagyjuk egy-két óráig hidegben, akár víz alatt, akár hűtőbe téve a burgonyát, sokkal szebben szeletelhető lesz. De mindenképpen nem szétfővős fajtát válasszunk.)

Kikeverem a salátalevet, és a krumplit belekarikázom. Belevágok egy almát is vékony szeletekben, és a hagymát félkarikákban. A zellerleveleket is beleteszem. Finoman átkeverem, a tetejét meglocsolom olívaolajjal vagy repcével és kevés tökmagolajjal, és hagyom összeérni. Amikor nincs zellerlevél, akkor papírvékonyra és gyufaszál alakúra vágott zellergumóval, vagy angolzellerrel készítem. Egy kisebb darabka elég ehhez az adaghoz.

Nagyon finom forró frissensültekhez, fasírthoz, rántott finomságokhoz.

Fokhagymakrémleves

Először a szemünkkel kóstolunk, de az orrunk ébreszti fel a gyomrunkat.

(Brian Wansink)

Ki ne tudná felidézni a forró olajból felszálló fokhagyma semmihez sem fogható illatát? Azt az illatot, amitől rögtön megjön az étvágyunk, beindulnak a gyomornedveink és nagyokat nyelünk az elkövetkezendő finom falatokra gondolva? Azt hiszem, a fokhagymát nem lehet nem szeretni. Az egyik legnagyobb kedvenc a krémlevesek tárházából.

Hozzávalók 4 főre:

1 nagy fej fokhagyma,

3 dkg vaj, 1 evőkanálnyi olaj,

3 csapott evőkanál liszt,

1 erő- vagy húsleveskocka,

2 dl tejszín vagy 3 d tej és 1 dl tejföl,

só, őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

korpás kenyér, füstölt sajt.

A fokhagymát megtisztítottam, lereszeltem. (Fokhagymanyomóval is csinálhatjuk, csak nekem nincs.) Egy lábosban vajat és olajat melegítettem, és a reszelt fokhagymát kis lángon dinszteltem benne, majd hozzáadtam a lisztet is, és pár percig még együtt pirítottam. Aztán felengedtem apránként kb 4 dl vízzel. Tettem bele erőleveskockát, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Hagytam forrni kis lángon vagy tíz percig, majd hozzáadtam a tejszínt is. Tejjel + tejföllel is jó. Botmixerrel még krémesítettem rajta, és még egyszer hagytam fölforrni.

Ha tejszínnel készítjük, pici fehérbort is tehetünk bele. A tejes változatba nem ajánlom, mert összekaphatja a tejet.

Pirított kenyérkockákkal és reszelt füstölt sajttal tálaltam.

Egyszerű és finom. Sűrűbbre készítve mártásként adható főtt, vagy sült húsokhoz.

*

Étvágyfalatkák

A változatos étrend élvezetesebbé teszi az étkezést, ráadásul segít elszakadni az általában kedvelt zsíros, sós és édes ízektől, és kifinomultabb ízlést alakít ki.

(Brian Wansink)

Olyan csipegethetnékem volt... nem voltam éhes, csak... 

A dolog roppant egyszerű: alulra egy szelet körte, rá egy kis kecsketúró, arra finom házi sonka, s végül mindezt megkoronázza egy karika chili. 

Remek! :)

Hagymás lencse - amit Piedone is szeretne

Ha tanulni akarsz, nyisd ki a szemed és csukd be a szád.

(Bud Spencer)

Hogy lesz Piedone hagymás babjából lencse? Hát úgy, hogy tegnap hagymás babot ettem vóna. Csakhogy nem áztattam be előző este a belevalót, mer' hirtelen jött rákívánás volt. A lencsét meg legalább annyira szeretem mint a babot, és fél óra alatt meg is fő áztatás nélkül is - a lencse igazi "gyorsétel". Szóval így lett Bud Specer hagymás babjából hagymás lencse... A képen látható szép nagy edényt csurig főztem. Ehhez képest mára már csak az edény alján maradt belőle.

Hozzávalók 4-5 éhes emberre: 60 dkg lencse, 60 dkg vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, 1 babérlevél (zsályával is tökéletes), 1 csilipaprika, 1 púpos teáskanál pirospaprika, só, frissen őrölt bors, jó sok olívaolaj (kb. 1 dl), 1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv, 1 csapott evőkanál étkezési keményítő (el is hagyható). 

A lencsét alaposan megmostam, aztán feltettem főni babérlevéllel és sóval. Közben a hagymákat megtisztítottam és félkarikákra vágtam. Bő olívaolajon sóval megpároltam a hagymát, mikor már majdnem készen volt, a vékony szeletekre szelt fokhagymagerezdeket is hozzáadtam és azt is megpároltam. Levettem a tűzről és borsoztam, meg csilipaprikát karikáztam bele (szárított volt készleten) és elkevertem a pirospaprikával is. Mikor a lencse megfőtt, hozzáadtam a hagymát és beletettem a paradicsomkonzervet is. Jól összerotyogtattam - egy negyed órát főztem még felforrás után. Végül kevés keményítővel besűrítettem. Ezt el is hagyhatjuk. Az étel variálható, mert szelhetünk bele parasztkolbász karikákat, szalonnát, tehetünk hozzá darált húst (a hagymán süssük át, mielőtt a lencséhez adnánk), és készülhet paradicsomkonzerv nélkül is, csak hagymásan-pirospaprikásan is. Fehér házikenyeret vagy házi rozskenyeret adjunk mellé és egy jó pohár vörösbor is dukál hozzá. Tálaláskor még meglocsolhatjuk a tetejét extraszűz olívaolajjal is.

Spenótos-zöldfűszeres krumplileves

"A szokás -
E szörny, ez ördög, mely öntudatát
Elnyeli tetteinknek - angyal ebben:
Hogy a szép s jó foglalkozásra is
Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve
Ráillik éppen.
Türtözzél ma éjjel;
S a holnap-éji megtartózkodás
Könnyebb leend; még könnyebb azután;
Mert képes a természet bélyegét
Kicserélni mintegy a szokás, lebírni
Az ördögöt, vagy csuda hatalommal
Kidobni."

(Shakespeare: Hamlet)

Hozzávalók 4 főre:

4 db közepes nagyságú krumpli,

egy csokor vegyes friss zöldfűszer: kapor, zellerlevél, petrezselyemzöld,

2 maréknyi spenótlevél,

1 kis fej vöröshagyma,

2 dl tejföl,

só,

1 mokkáskanál ételízesítő,

1 csapott evőkanál liszt.

A krumplit megtisztítottam és kis kockákra vágva föltettem főni sós, ételízesítős vízben az apróra vágott zöldfűszerekkel és vöröshagymával együtt. Mikor már majdnem megpuhult benne a krumpli, beletettem a laskára vágott spenótot is. Pár perc elteltével behabartam, és hagytam forrni még kb. 2 percet, és el is készült a leves. Figyelem! Nagyon finom, és tízperces gyorsleves. Előbb elkészül, mint egy zacskós műanyag "leves".

Jó étvágyat!

Gombapaprikás nokedlivel

Tapot se; dacolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá lenni: addig van. Miután senkinek sincs olyanja, mit itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el? - Ám legyen! 

(Shakespeare: Hamlet) 

Finom erdei gombát vettem a piacon. Gyakorlatilag gombás ételekhez csak erdei gombát használok, mert mifelénk igen sokféle van, s ha vannak esők is, szinte egész évben.

Mi is szoktunk erdőt járni, és amit nem fogyasztunk el frissen, azt megszárítom, és gombaport csinálok belőle. Csak egy jó kávédaráló kérdése az egész.

A paprikás hozzávalói: fél kiló erdei gomba, egy nagy fej vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, só, pici ételízesítő, frissen őrölt bors, pici őrölt kömény és kakukkfű. És természetesen 2-3 evőkanálnyi olaj, és pirospaprika. Ilyenkor tehetünk bele egy kis paradicsomot, fél zöldpaprikát is.

Készítése egyszerű: az olajon megdinszteljük a kockára vágott vöröshagymát, majd a tűzről levéve pirospaprikát és a többi fűszert is beletesszük, plusz a gombát is. Egy fél decinyi vizet öntünk alá, és már rotyoghat is. hamar készen van, húsz perc elegendő.

Közben elkészítettem a nokedlit is, amit kézzel csináltam. Mármint mélytányérból, késsel szaggattam a forrásban lévő vízbe. Jobban szeretem, mint a nokedliszaggatóst, mert nagyobbak lesznek a nokedlik.

Fűszeres, sörös-mézes csülök

Az én technikám lényege az, hogy elhagyok minden technikát. Az én technikám az igazmondás.

(Irvin David Yalom)

Egyszerű étel, és nagyon finom.

A csülköt több helyen a csontig felszúrtam, s mindenütt alaposan bemustároztam, sóztam. A résekbe fokhagymagerezdeket, friss rozmaring, kakukkfű és zsályaleveleket tettem. A tepsibe a csülök köré-alá-rá olajat öntöttem (zsírral is lehet, sőt), sok vöröshagymát szórtam és fokhagymagerezdeket, babérlevelet, koriandermagot, egészborsot, szegfűborsot, majd felöntöttem 2 dl vízzel, 3 dl sörrel, és két teáskanálnyi mézzel megcsorgattam.

Alufóliával jó alaposan lefedtem, és közepesnél kicsit kisebb lángon 2 óráig hagytam párolódni. Ezután levettem róla a fóliát, és szép piros-ropogósra sütöttem.

Isteni lett, a hús levált a csontról, annyira omlós volt. A fotózást ezért nem is érte meg. Még jó hogy lekaptam sütőbe tétel előtt...

Köretként főtt burgonyát adtam mellé, s finom friss káposztasalátát.

Ha megéri, hidegen is nagyon finom, tehát hidegtálakra is ajánlom.

Torta al limone - Citromos sütemény

Ne győzködd az agyadat. A hiba a valóságban van.  (grafitti)

Ezt az egyszerű, de nagyon finom, nagyon édes-citromos sütit Mamma blogján találtam:

Tegnap több tojássárgájából készítettem majonézt, így a fehérjék megmaradtak... Az eredeti recepthez képest annyit változtattam csak, hogy a mennyiségek felét vettem. Valamint nem vágtam le a tetejét, hanem hústűvel beszúrkáltam, még a tortaformában ráöntöttem a szirupot, és megvártam hogy kihűljön. Csak ezután vettem le az oldalát, és tettem át tálra a tortát.

Isteni finom, nagyon egyszerű. Köszönet a receptért!

Citromos sütemény Capri szigetéről
(Torta al limone)

A tésztához
400 g búzaliszt, vagy
250 g búzaliszt

150 g burgonyaliszt
200 g cukor
2 tk sütőpor
1 csipet só
1 db citrom leve és reszelt héja
150 g vaj, kissé felolvasztva
320 ml tej
6 db tojásfehérje
A citromos sziruphoz
125 ml citromlé (2-3 db)
125 ml víz
200 g cukor
1 db citrom reszelt héja

A sütőt 180 ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.

Egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, cukrot, sütőport, sót, a citrom héját, levét és az olvasztott vajat, majd hozzáöntöm majdnem az egész tejet (érdemes előtte lemérni, nehogy túlöntsük) és az egészet alaposan összekeverem. Közepesen sűrű, folyós massza legyen, a tej mennyiségével ezt lehet utólag korrigálni. A tojásfehérjét keményre felverem és beleforgatom a tésztába.

Egy kapcsos tortaformát (Ø 28cm) kivajazok, belesimítom a tésztát és beteszem az előmelegített sütőbe.

Közben elkészítem a citromos szirupot. A hozzávalókat egy lábasban felforralom és gyenge lángon addig gyöngyöztetem, amíg kissé sűrűbb lesz - ez 10-15 perc.

A torta 35 perc alatt kész, akkor kiveszem a sütőből, a tetejét alaposan beszurkálom villával vagy hústűvel és ráöntöm a szirupot. A formában hagyom kihűlni-megszáradni kissé. Két-három óra elteltével kiveszem a formából, tetejét porcukorral díszítem.

Hamburger házilag (zsömle+húspogácsa)

.

Egy kisvárosban jártunk, ahol hétvégén mindenki a turistákat igyekszik kiszolgálni, ezért hétfőn szinte semmi sincs nyitva. Csak egy helyre mehettünk: a Burger-tanya nevű hamburgerezőbe. Ezt azonban még említeni se igen akartam, mert úgy gondoltam, hogy Dr. Hew Len nem szívesen enne egészségtelen ételt. De azért megemlítettem a helyet.

- Hamburger? Remekül hangzik! - mondta látható izgatottsággal.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem.

- Hát persze. Imádom a jó hamburgert!

  Elhajtottunk az étkezdébe és leparkoltunk. Bementünk és leültünk az egyik asztalhoz. Az étlapon nem volt túl nagy választék egészséges ételekből. 

- Hamburgert kérek dupla adag hússal, dupla adag sajttal, fehér zsemlével - rendelt Dr. Hew Len.

Leesett az állam. Ettől az ételtől szívrohamot lehet kapni, gondoltam. Hús? Sajt? És fehér zsemle? Nem akartam elhinni. Ami azonban még jobban meglepett, hogy én is ugyan ezt rendeltem. Gondoltam, ha a nagy sámánnak megfelel ez az étel, nekem is megteszi. 

- Nem gond a hús, sajt meg fehér liszt? - kédeztem.

- Csöppet sem. Hangzott a válasz. - Reggelire mindig csilis, csípős ételt eszem. Imádom ezeket a kajákat!

- Nem mondod?

- Nem az étel a veszélyes - magyarázta -, hanem az, amit az ételről gondolsz!

  Már megint az történt, hogy Dr. Hew Len világlátása meghökkentett és észhez térített. Ménkü hosszú időt töltöttem el azzal, hogy egészségügyi problémákról és a különféle ételek ilyen-olyan veszélyeiről olvastam. A végére szinte már üldözési mánia alakult ki bennem, és képtelenné váltam arra, hogy jóízűen megegyek egy hamburgert. 

- Soha életemben nem ettem még ilyen finom hamburgert - jelentette ki.

Annyira ízlett neki az étel, hogy kiment a konyhába és köszönetet mondott érte. A szakács nem szokott hozzá, hogy a vendégek megköszönjék neki az olajban sült hamburgert. Nem is talált szavakat...

Ahogy én sem.

(Joe Vitale, Dr. Hew Len: Hoponopono)

A zsömle: 50 dkg liszt, 1,5 dkg élesztő, 3 dkg kristálycukor, 1 mokkáskanál só, 2 dkg olvasztott vaj, 1/2 tojás, 3 dl folyadék, ebből: 0,5 dl víz, 2,5 dl tej vagy tejszín vagy joghurt, vagy egy löttyintésnyi tejszín. A tetejére: 1/2 tojás a kenéshez, ízlés szerint szezámmag.

A lisztet egy tálba szitáltam és elkevertem a sóval. Az élesztőt a fél deci vízben elkevertem a cukorral együtt, s hozzáadtam a liszthez a tejjel, vajjal, fél tojással és kidolgoztam a tésztát. Hagytam duplájára kelni, majd kis gombócokat formáztam a tésztából (7 darabot), kissé ellapítottam, hogy ne legyenek a bucik nagyon magasak, megkentem őket tojással és szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire tettem őket még kelni. Letakartam őket. Előmelegített, 180-200 fokos sütőben 20 percig sütöttem. 

Hamburgerhús: 70 dkg darált marhahús, só és őrölt bors, fél dl víz. A húskeveréket jól összedolgoztam, golyókat formáztam, majd ellapítottam a serpenyőben. Kevés olajon sütöttem meg mindkét felét. Salátalevél (télen kínai kel), hagyma, uborka (vagy savanyú uborka), paradicsom jön még hozzá - no meg ketchup, mustár és persze az isteni sült krumpli sem maradhat el.

Persze lehet még extrásabbra készíteni, különböző házi szószokkal, a húsfélék keverésével és ízesítésével, a zöldségek vagy savanyúságok változatos kínálásával. 

Szerintem ha a magyarok zöme evett volna már igazi jó házi hamburgert, vezető helyen lenne a kedvencek listáján. Épp ezért legalább egyszer érdemes házilag elkészíteni.

Tipp: tudom hogy gasztromán körökben a hamburger is elitesítve van, és mindenféle csilivili húsból csinálják, de én azt mondom, hogy ha sikerül kifogni öregebb, inasabb húst, a legjobb, ami történhet vele az az, hogy ledaráljuk és hamburger húspogácsa lészen belőle. Egyébként például az arab konyha teli van darált húsból készült ételekkel, mert sok hús - akár bárány, akár marha - önmagában nemigen értékes, de darálva tökéletesen használható. Szerintem a hamburger is valószínűleg ezért és így született meg, minden esetre remek találmány.

Borzacska

A titok nem abban rejlik, hogy minek látszunk - magyarázta Merlin -, hanem hogy milyen mélyre vagyunk hajlandóak önmagunkba tekinteni.

(Deepak Chopra: A varázsló mágiája) 

 

Hozzávalók 4 főre:
5 szép méretes, nagyobbacska krumpli (vagy 6-7 közepes, kisebb),
2 egész tojás,
só, őrölt bors,
4-6 evőkanál liszt,
olaj a sütéshez.

A burgonyákat hámozom, és nagy lyukú reszelőn (vagy robotgépben) szálkásra reszelem. Sózom, borsozom, és hozzáütöm a tojásokat is. Liszt annyi kell bele, hogy a krumpli levét felvegye.

Felhevített, közepesen bő olajban, közepes lángon sütöm ropogósra úgy, hogy evőkanállal kis halmokat engedek az olajba.

Szalvétára szedem ki, hogy az olaj lecsöpöghessen róla. Isteni finom, ropogós krumplicsoda. Télen kiváló vacsoraétel forró teához vagy forralt borhoz is, némi ketchup-ba és mustárba mártogatva, de bundázhatunk vele húsokat (a pulyka- és csirkemellet ajánlom, mert ezek hamar átsülnek) is.

A borzacska köretként is kiváló, ragukhoz ajánlom, jó szaftos húsok vagy májételek mellé.

Süthetjük vegán módra is, és ez a variáció kiváló a szétválasztós diétához is:

60 dkg leszelt burgonyához adjunk 1 mokkáskanál sót, némi borsot, körülbelül 1,5 dl vizet és olyan 8-10 dkg kukorica- vagy rizslisztet. A masszának kissé "levesnek" kell lennie, mert ha nagyon szárazra hagyjuk, nagyon kemények lesznek a borzacskák is. Szóval olyan kissé tocsogós legyen a massza.

Tatárbífsztek

nincs rossz fű. Nincs szél,

ami ne jól fújna. Nincs

hamis madárfütty.

(Fodor Ákos: Mozart)

A tatárbífsztek az az étel, amit mindenki a maga ízlése szerint kever ki. Lássuk az én variációmat. Fehérpecsenyét szoktam venni, mert sokkal olcsóbb, mint a bélszín, és ugyanolyan finom. Lehártyázom szép tisztára, nagyobb kockákra vágom, jól bemustározom és olajozom, és hagymakarikákat is teszek a husi közé. Pár óráig hagyom érni a hűtőben, s aztán jó krémesre ledarálom robotgépben vagy kétszer darálom húsdarálóval, a hagymakarikákkal együtt. Aztán fűszerezem, kikeverem a következőkkel: kb. 4 dkg vaj, 2 tojás nyers sárgája, só, rengeteg frissen őrölt bors, egy közepes fej vöröshagyma apróra vágva, 2-3 gerezd fokhagyma, egy teáskanálnyi szardellapaszta, teáskanálnyi mustár, egy mokkáskanál Édes Anna, mokkáskanálnyi pirospaprika, némi szójaszósz és Worscester-mártás.

Ez a harminc deka két főnek bőven elég egy vacsorára. Mert nálunk nem előétel általában. :)

Olasz hagymaleves

Az életnek vannak ismerői. De a sajátjához szerencsére mindenki dilettáns. Szerencsére, mert "szakszerűen" élni embertelen.

(Ancsel Éva)

Ez a világ egyik legegyszerűbb levese. És nagyon ízletes is. Egy olasz pizzériában ettem egyszer, aztán itthon rekonstruáltam - és azt hiszem, pont olyan lett, mint a vendéglői.

Kell hozzá személyenként egy nagyon nagy fej vöröshagyma, némi tejszín, fűszerek, fehérkenyér és sajt.

A hagymákat félbe, majd nem túl vékony karikákra vágom, és fölengedem vízzel. (Nem higítom nagyon, legyen sűrű, tartalmas a leves.) Fűszerezem sóval, őrölt fehérborssal, kakukkfűvel, bazsalikommal és frissen reszelt szerecsendióval. Forrás után még 15 percig főzöm, majd hozzáöntök személyenként fél deci tejszínt. Hagyom fölforrni és már készen is van.

Friss fehérkenyér kockákkal és reszelt sajttal (füstölttel is isteni) tálalom.