Hol is tartottam?

Talán ilyen sokáig még nem voltam adós a folytatással, mint most. Szerencsére igen sűrű nyarunk volt, rengeteg munkával, rengeteg kedves vendéggel, nagyon kevés írásra fordítható idővel. 

Szóval tényleg, hol is tartottam? Nem, inkább megmutatom hol is tartunk most. 

Hangulatos esti kép az új épületről

Az épület nevet és cégért is kapott, mindkettő a vejünket, Ádámot dícséri

Ilyen nappal (bocsánat a cefréshordókért)

Elkészült!!! Ugye milyen hihetetlen! Kevesebb, mint 10 hónap alatt! Nagyon sok pénzből, még több kétkezi munkából, rengeteg önzetlen baráti segítségből! (És talán a legfontosabb, hogy elfogadták a pályázat záróbeszámolóját.😀)

Tehát elkészült az "Odvasfa"nevű közösségi terünk, ahol 15 fő kényelmesen elfér télen-nyáron. Ahol reggelit és vacsorát szolgálunk fel a vendégeinknek. Ahol a kemencés étkeinket el tudják fogyasztani. Ahol az együtt érkező nagyobb létszámú családok, baráti társaságok együtt is tudnak főzni, étkezni, beszélgetni, iszogatni. Ahol akár táncos mulatság is kerekedhet, ahogyan ősszel már volt erre példa. (Hogy az mekkora buli volt!)

A konyhája teljesen felszerelt: nagy hűtő, gáztűzhely, mosogatógép, automata kávéfőző, sparhelt. A konyhai gépek is mind másodkézből valók. Hja kérem, nekünk elveink vannak.:-)

Itt sok minden régi

                      

A padok, asztalok kivételek, azok újak

Télen ez a remek sparhelt fűti be a teret

Természetesen fel is avattuk annak rendje és módja szerint, igaz csak a szezon végén, novemberben. Meghívtunk mindenkit, aki segített a megvalósításban. (Nem voltunk kevesen.) Így akartuk megköszönni barátainknak az önzetlenségüket. 

Pillanatkép a teljesség igénye nélkül

Kellett is a vacsora ennyi embernek

Hogy milyen terveink vannak még vele? Lesz itt falusi disznóvágás, tejtermékkészítő "tanfolyam" (műhely), befőzés, baráti filmklub, talán még újra színházi játék is.

És, hogy miért lett "Odvasfa"? A Zuram az idő múlásával egyre rosszabul viseli a bürokráciát. Már a napelemes pályázatnál is majdnem bedobta a törölközőt, de ennél pályázatnál már végképp kiakadt. Közben a turizmust sújtó felesleges(nek tűnő) adminisztrációs terhek is borzolták a kedélyeit: Vendégem internetes alkalmazás kötelező használata, okmányolvasó. (Lássuk be, nem nagyon életszerű egy falusi vendégháznál az okmányolvasó, szoftver használat. Nálunk net sincs, ha kiadós eső vagy havazás van. Ennyire vidéken, külterületen az internetszolgáltatás nem éppen 21. századi. Sajnos ez Budapestről nem látszik.) Szóval ezek mind rám maradtak.:-) Sőt, többször azzal "fenyegetőzött, hogy keres egy odvas fát az erdőben és beköltözik. Ő köszöni szépen, nem kér a 21. századból. Őt ne fárasszák felesleges, idegölő, teljesen hiábavalónak tűnő kötelezetségekkel, neki ne nehezítsék az életét tőle teljesen idegen terhekkel. Ő legeltetni szeret, etetni, fejni, sajtot készíteni, vendégekkel beszélgetni, ahogy azt falun szokták. Aztán, ahogy készült a házikó, egyre többet beszélgették Ádámmal, hogy ott akár lakni is lehetne, egy régi, egyszerű életet élni. Úgyhogy Ádám mondta neki, hogy költözzenek ki, ha tele lesz a hátizsákuk a 21. századdal, legyen az az "ODVAS FA", a menedék a modernitás elöl. 

Hát így lett "OdvasFa".

Gyarapodunk...

 

Pillanatkép a jelenlegi állásról a felújítást illetően

Mint minden tavasszal, így idén is sorra érkeznek a kis jövevények. 

Az iker gidák után jöttek a shropshire bárányok, két lány és egy, velük nem rokon kis kos. A fajtájukról annyit érdemes tudni, hogy igazi fűnyírók, és itt a hangsúly a füvőn van, hiszen nem esznek fiatal hajtásokat a fákról, bokrokról, kizárólag füvet legelnek. Szóval bio fűnyírók, tovább csökkentve a Szarkafészek karbon lábnyomát, ami  fontos szempont. Nem mondom, nem kis befektetés, fűnyírót olcsóbban vehettünk volna, de nekünk fontos a természetes megoldás. A nevük: Bodza, Barka és Bendegúz.

Egyelőre még a karámban laknak, amíg nem készül el a villanypásztorozás.

Azt el is felejtettem elmesélni, hogy szert tettünk még a télen 8 fürjre is, a következőképpen: Attila barátunk telefonbeszélgetés közben, csak úgy, megkérdezte, hogy vannak-e fürjeink. A nemleges válasz után közölte: "Jó, akkor hozok Nektek." Nem várt semmilyen belegyezést, csak hozta őket. Róluk nem készült semmilen fotó, nem túl fotogének az istálló félhomályában, így csak a "hozadékukat" tudom mutatni. 

Ezekből füstölt-pácolt fürjtojás lesz, egy nagyobb mennyiség összegyűjtése után.

.

Lassan kelnek a tojások a keltetőben és Csilla lovunk is mindenórás. 

A fekete kecskénk 3 napja ellett, de sajnos a kicsivel valami gond van. 3 óránként cumisüvegből etetjük az anyja tejével, mert önállóan nem képes enni. A születése után szopott egy keveset, de aztán már nem ment neki. Kapott szelént, hátha annak hiánya okozza a gyengeséget, de egyelőre nem segített, egyre gyengébb. 1-2 napon belül eldől, hogy meg tud-e maradni. 

A születése után ilyen kis élénk volt

Most már csak fekszik....

Mindig nagyon megvisel bennünket egy kis jószág elvesztése... Még reménykedünk.

Új szerzemény, szintén a környezettudatosság jegyében:

Az új munkaeszközünk

Igen, ez a kocsi az új segítség a tanyán a szállításban. Ezzel fogjuk a legelőre hordani a trágyát, haza hozni a  tűzelőfát, ha a környéken sikerül venni, elhordani a lehullott leveleket, kaszált füvet hozni az állatoknak, szénát hordani. Hogy miért ezt az elavultnak tűnő megoldást választottuk? Egyrészt traktort venni, anyagi okok miatt esélyünk sincs, másrészt van lovunk, így semmi akadálya, hogy megdolgozzon a betevő szénáért, például azzal, hogy hazahúzza magának. Mindenki jól jár. A környezet is, mert kíméljük.😊 

És akkor nézzük hol is tart a felújítás!? 

Alakul, ugye?

Folyik a meszelés

Érkeznek az asztalok

Ugye milyen gyönyörű? Egy asztalos barátunk készíti az asztalokat és padokat.
Még nincs kezelve, az ránk vár. 

.

A lambériát már lefestettük, ma befejezzük a meszelést, holnap mehet a lambéria felrakása.

Készülünk

Hogy mire? 

Hogy az idén is lesz szezonunk, lesznek kipihent, elégedett vendégeink, akik azzal mennek el, ahogyan már sokan: "ide még vissza kell jönnünk". 

Készülünk arra is, hogy az idén is lesznek finom sajtjaink, túrónk, tejfőlünk, hiszen nemsokára ellik Julcsa, már nagyon várjuk a kisborjút. És persze a kecskesajtra is várunk, mert bár az egyik kecskénk már megellett, de lyenkor még a gidáké a tej.

Készülünk arra, hogy végre elkészüljön a korcsma, a "Fogadó az odvas fához", és ne kelljen folyamatosan rohanni, építkezni, iparost várni. 

Itt tartunk most:

Az építési törmelék, eszközpark még elszállításra vár

Amúgy nagy örömmel jelentem, hogy elment az utolsó mestermber is, a többi már a mi dolgunk. Hogy mi? Javítgatni a vakolást, csiszolni a cementlapot, fugázni, kimeszelni, az ablakokat, ajtókat csiszolni, festeni, lambériázni, a lambériát lazúrozni, konyhapultot építeni, azt cementlappal burkolni, a konyhapultra függönyt varrni, berendezni, dísziteni. 

Lássunk néhány fázisfotót az eddig elkészült munkákról:

Drágám a kőműves, egy elmaradt tűzfalat falaz fel éppen

A fele már megvan

Készül a kemence fedése

El is készült

Még kicsit rumlis a terület

Ami talán a legszebb lesz az egész épületben, az a járólap. Barátainktól hoztuk el a kicsit mohás, kicsit kopott, kicsit betonos cementlapot, amit Ádámunk szorgos munkával tisztított meg. Lerakás után pedig a Zuram csiszolt fel, és fugázás után polírozza majd.

Várja szépülése utolsó fázisait

Ahogy haladunk, mutatom majd a fotókat. A szokásos elmaradással, természetesen.😀

És várjuk még a fekete kecskénk ellését, remélve, hogy végre gödölyénk is születik.

Idomítom a kecskéket:))