Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van és mégis bennem él? Mert az enyém és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én se kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen és így, ahogy van és ő van és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek érthetetlen rám ragyogása

Van úgy, hogy az egyetlen mód az ember érintetlenségét megőrizni, ha feladja. Az egyetlen mód arra, hogy továbbra is ártatlan maradjon, ha bűnt követ el. Az egyetlen mód életben maradni, ha meghal. Ez a vallás, a szerelem, a művészet misztériuma. És a virágszedésé.

/A babérligetkönyv/

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először,

mindig utoljára. Nem a törvényt keresni.

Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni.

Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A

kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a

küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve

meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte

szabad. És ha szabad belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.