Vörös Pöttyös Klub – Alexandra Pódium-beszélgetés

Múlt hét vasárnap Budapesten jártam, mert meghívtak az Alexandra Pódiumra, a Vörös Pöttyös Klub beszélgetős eseményére. A téma az Árnyékvilág című könyvemhez és Marissa Meyer Cinder című könyvéhez kapcsolódott. Miért kedveljük azokat a könyveket, amelyekben az egyik szereplő gazdag és híres, a másik viszont teljesen átlagos? A sztárok, gazdagok világa valóban csak a csillogásról szól? Boldog lehet egy ember egy olyan világban, ahol minden lépését újságírók, paparazzik és rajongók követik nyomon, és egy átlagember be tud illeszkedni ebbe a világba pusztán a szerelem miatt?

A Pestre való feljutásom kicsit nehézkes volt. Egyfelől rá kellett vennem az egyik kolléganőmet, hogy a vasárnapi szabadnapját cserélje el az én pénteki szabadnapomra. Itt is köszönöm neki, amiért belement a cserébe. :) Aztán az utolsó pillanatban kiderült, hogy a MÁV megint megkavarta a dolgokat, és a Pécs–Budapesti vonatok csak Kelenföldig közlekednek. Végül pedig olyan vonattal kellett felutaznom egy meleg napon, amelyen nem működött a légkondi, az ablakok le voltak zárva, és a kalauz csak az utolsó órában nyitotta ki nekünk őket.

Persze a vonat is késett egy kicsit, de szerencsére Róbert Kata korábban elmagyarázta, hogy melyik útvonalon tudunk eljutni az Alexandra Pódiumhoz, úgyhogy legalább azt nem nagyon kellett már keresgetnünk. A többesszám azért van, mert Kelenföldön várt rám Kolozs Kitti, hogy a kísérőm és társaságom legyen aznap. 

Mivel nem tudtuk, hogy van-e mosdó a beszélgetés helyszínén, megálltunk egy közeli gyorsétteremnél, vettünk gyorsan két kávét, hogy bemehessünk a blokkal a mosdóba. Utána rohantunk a könyvesboltba, fel gyalog a lépcsőkön a legfelső emeletre, ahol az Alexandra Pódium van. Így néhány perccel a kezdés előtt kicsit fújtatva, kicsit kimelegedve, de legalább nem késve megérkeztünk. Szerencsére volt még időnk szusszanni egy kicsikét, aztán kezdődött is a beszélgetés Róbert Katával, Deszyvel és velem.

Sok mindenről beszéltünk, előkerült természetesen, többek között az Árnyékvilág kapcsán, a hírességek csillogó világának negatív oldala. Aztán a regénysorozatom ihletésének köszönhetően Robert Pattinson és életem legkalandosabb két hete, amikor kint lehettem a Bel Ami című filmje forgatásán. Beszéltünk a brit királyi családról, Diana balesetéről és a két fia és a feleségeik életéről a jelenben. Deszy elég sokat tud erről a témáról, így megtudhattuk tőle, hogy mostanra Diana balesete miatt némileg változott a paparazzik  és újságírók hozzáállása a hírességekhez, és az ő hozzáállásuk is változott a nyilvánossághoz.

Beszéltünk arról, hogy mi hogyan állunk a rajongáshoz, nyomon követjük-e a kedvenc hírességeink mindennapjait vagy sem. Hol látjuk a határt, amit egy rajongónak nem (lenne) szabad már átlépnie, és mi mindent "köteles" megtenni egy híresség a rajongóinak a szeretetükért cserébe. A nézők között ülő egyik lány kérdésére elmeséltük Katával azt is, hogy minket értek-e már olyan dolgok az olvasóink részéről, amiket kényelmetlenül, zaklatásként éltünk meg. Elmélkedtünk azon is, hogy míg korábban a könyvekben a sztárság csillogó oldalát mutatták be mindig az írók, miért lehet, hogy mostanában a negatív oldal is előkerül elég erőteljesen.

Szóval mint láthatjátok, rengeteg téma előkerült, élvezetes, izgalmas beszélgetés volt, amely jócskán tovább tartott a tervezett egy óránál, és amelyet én nagyon-nagyon élveztem. Olyannyira, hogy még azt sem bántam, hogy hazafelé is légkondi nélküli vonaton kellett utaznom.

Nem mellesleg volt egy poénos esemény is a hazafelé úton. Én ültem a vonat bal oldalán az ablak melletti ülésen, mellettem a másik ülésen a táskám, kabátom. Jobb oldalon két külföldi srác utazott, nem tudom, merre járhattak, hová mehettek, de nagyon fel voltak dobva, egy aláírásokkal teli magyar zászlót nézegettek. Én úgy döntöttem, hogy pihenek egy kicsit, ezért oldalra fordultam, felhúztam a lábam, és becsuktam a szemem. Egyszer csak azt érzem, hogy valami végigcsiklandozza a karomat. Természetesen kipattant a szemem, és fölém hajolva ott látom az egyik külföldi srácot. Totál döbbenet, míg rá nem jöttem, hogy a mellettem lévő függönyt húzza be éppen (az ért a karomhoz). A szemükbe sütött a nap az ablakomból, és gondolom, nem akartak felébreszteni azért, hogy megkérjenek a függönybehúzásra. A másik srác, aki a helyén maradt, észrevette, hogy felriadtam, és rám hozták a frászt, és csak annyit mondott a kezét mentegetőzően felemelve, széles mosollyal, hogy "Bocsi, bocsi." Én meg elröhögtem magam, és csak annyit feleltem magyarul, semmi gond. Azt nem tudom, értették-e, de a nevetésemből tudták, hogy minden oké.

Aztán már nem aludtam vissza, hanem elővettem Pusztai Andrea Bizánc sorozatának az első részét, és annyira belefeledkeztem, hogy a végállomáson, Pécsett, csak azt vettem észre, hogy a vonaton lévő összes utas elkezdett leszállni.

Szóval a légkondit leszámítva nagyon jó napom volt, köszönöm a beszélgetést Róbert Katának és Deszynek, az olvasóknak azt, hogy eljöttek meghallgatni minket, Kolozs Kittinek pedig azt, hogy a kísérőm volt és fotózott az eseményen. :)

Az eseményről a többi fényképet itt találhatjátok: KATT

 

Könyvfesztivál 2019.

Sok-sok éve járok a Könyvfesztiválra, de talán most tudtam a leginkább kiélvezni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy szombat helyett vasárnap dedikáltam. Vasárnap is sok ember volt kint, de az az igazi, szombati "heringek a konzervdobozban"-feeling, hála az égnek, elmaradt. Viszonylag kényelmesen végig tudtam nézni a kísérőmmel, Kolozs Kittivel a standokat, és viszonylag kényelmesen meg is tudtunk ebédelni odakint (csak a nagy szél zavart be egy kissé...). Egy picit meghökkentem azon, hogy egy kifliben lévő kolbász majdnem 3000 Ft-ba került ott, helyben, ahogy megláttam az árát, rögtön vissza is fordultam, pedig nagyon finom illata volt, de végül vettünk elfogadható áron hot dogot és vaníliás kürtőskalácsot. :) Ez utóbbi életem első kürtőskalácsa volt, nagyon finom, viszont nekem túl töményen édes, úgyhogy csak részleteiben tudtam megenni, mert ha egyszerre felfalom, ott kapok cukorkómát. XD

A standoknál vicces volt, mert kivételesen nem könyvek után fájt a szívem, hanem az egyik helyen láttam egy baromi menő harci fejszét, a másik helyen pedig gyönyörűséges fából készített tárgyak voltak, földgömb, fali térkép, mozgó szélmalom és hasonlók. A fejszét nem lehetett megvenni, csak dísz volt, meg hát, haza sem tudtam volna cipelni, a fatárgyak pedig nagyon drágák voltak számomra.

Nagyon-nagyon jó volt az is, hogy kicsit többet tudtam beszélgetni néhány ismerősömmel, írótársammal. Ez sajnos nem minden évben adatott meg eddig, de most összejött. :) Elsőként Fummie-val találkoztunk, azután V. K. Bellonéval és Róbert Katával beszélgettünk a KMK standja előtt. Elég vicces és érdekes regényötletünk támadt, aminek az is része volt, hogyan is tud végezni egy vécédeszka egy karakterrel.

Később a KMK standja mellett még csatlakozott hozzánk Rácz-Stefán Tibi és a Facebookon található KMK-s rajongói csoportok egyik adminisztrátora, Anikó is, és jókat nevetgéltünk.

Három lánykérés is érkezett felém ekkor, az egyik Kittitől, a másik Bellonétól, a harmadik Katától. Mondtam nekik, hogy nagyon megtisztelő mindhármuktól a dolog, de inkább keressenek nekem egy rendes férfit. :D Na jó, csak a táskájukban pakolásztak, innivaló után kutattak, ezért ereszkedtek féltérdre előttem teljesen egyszerre, így végül hajadon maradtam, viszont poénnak jó volt. :D

Délután háromtól Greff Magdival, a Húzós szerelem írójával közösen dedikáltunk. Korábban nem tudtam vele sem elbeszélgetni, de most sikerült, és megtudtam néhány privát infót az új, készülőben lévő regényéről. Azt hiszem, annyit elárulhatok róla, hogy izgi lesz. :)

A dedikálásra sikerült eljönnie Erberling Juditnak és a párjának, velük minden évben találkozunk vagy a Könyvfesztiválon vagy a Könyvhéten. Mivel neki már az összes könyvemet dedikáltam az évek során, most egy olyan könyvemet íratta alá velem, amelyet ajándékba szánt. :) Valamint a régi ismerősök közül, Fűrész Attila is meglátogatott egy dedikálás erejéig. :) Jött még néhány olvasóm rajtuk kívül is, ami igazán jólesett, mert hát, most már egy ideje már nem jelent meg új regényem, és azt hittem, hogy nem igazán lesz már, akinek dedikálhatnék. Szerencsére tévedtem. :)

Már éppen indultunk, amikor még sikerült összefutnunk Juráncsik Krisztivel is. Sajnos most csak néhány mondatra futotta, mert siettünk a vonatomhoz, de örülök, hogy találkoztunk. :)

A vonatút sem volt most fárasztó, oda-vissza úton kiolvastam egy könyvet, A kapitány küldetését Paulette Jilestól, emellett aludtam egy keveset.

Ó, és persze, nem tértem haza üres kézzel. Kolozs Kittitől kaptam ajándékba egy radírozható tollat és egy gyönyörű, fém levélnyitót (ezeket egy szintén szép dobozkába tette), valamint az Irka 10., jubileumi kiadását, amelyben sok más novella és vers mellett az ő egyik novellája is megtalálható. :)

Ezen kívül a kiadóm vezetője volt olyan kedves, hogy felajánlott nekünk, KMK-s íróknak egy könyvet, Barabási Albert-Lászlótól A képlet – A siker egyetemes törvényeit, amire nagyon kíváncsi vagyok. Már elkezdtem olvasni, eddig érdekesnek tűnik, de majd hozok róla értékelést is később. :)

Szóval klassz volt az ideig Könyvfesztivál is, örülök, hogy kint lehettem, és köszönöm mindenkinek, aki meglátogatott. :) Külön köszönöm Kolozs Kittinek, hogy megint a kísérőm lett, köszönöm neki az ajándékokat és a dedikálásomon készített fotókat is. :)

A Könyvfesztiválon készült további fotókat itt tudjátok megnézni: KATT

Éld túl, kérlek! – avagy ki ne haljon meg a Trónok harca legnagyobb csatájában (Spoileres vélemény!!!)

Régóta Trónok harca rajongó vagyok. Persze, engem nem a szex, vérengzés és egyéb durvaságok fogtak meg a történetben, hanem az olyan felszín alatt található izgalmas érdekességek, mint például a karakterek személyiségfejlődése, a politikai szálak, a romantikusabb szálak és a hatalmas, váratlan és sokkoló fordulatok. Most, hogy elérkezett az utolsó évad, mindenki ismét Trónok harca-lázban ég, beleértve engem is. Mindig izgatottan várom az új részeket, azonban a következőtől rettegek is. Mert félek, hogy olyan karakterek vesznek majd oda, akik a szívemhez nőttek. De kik is ők, és szerintem miért kéne életben maradniuk?

1. Sansa Stark:

Az első szériában egy butuska libának tartottam, aki szörnyen idegesített. Aztán átment egy olyan karakterfejlődésen a vele történt szörnyűségeknek köszönhetően, amiktől számomra az egyik kedvenc karakter lett a sorozatban. Őszintén szólva, talán őt szeretem a legjobban. Hogy miért? Mert erős, határozott nő lett belőle, aki egyfelől jól kitanulta a hatalmasok játszmáját, másfelől nem omlott össze az őt ért borzalmak miatt, hanem egyre erősödött tőlük. Eszes, okos nő lett, aki lepipálta az őt körülvevő férfiakat. A legjobb pedig, hogy a tanultakat nem rosszra használja fel, mint például Cersei, hanem jóra. Tisztességes, becsületes, Északot és a családját szerető nővé vált, aki méltó a Stark névre. Az igazság az, hogy eddig azt szerettem volna, ha végül a "szépség és a szörnyeteg" szála is beteljesedik Sandor által, és még most sem bánnám, ha így lenne, de az utóbbi időben az is nagyon tetszik, ahogyan Theonnal egymásra néznek, szóval ebből is lehetne egy szép, keserédes szerelmi szál végül. Mindkét változatnak örülnék.

2. Theon Greyjoy:

Ő egy Sansához nagyon hasonló karakter, csak épp férfiban. Az első szériákban borzalmasan ellenszenves volt számomra. Igazi beképzelt ficsúr, aki a nőket csak egyvalamire tartja jónak, látszólag a világ urának képzeli magát, valójában viszont csak egy, az apja szeretetére vágyó kölyök. Robb elárulása, és amit Deresben tett, mélypont volt a személyiségét illetően. Aztán Ramsay kezei közé került, és annyit szenvedett, annyi veszteség érte (nemcsak a fizikaira gondolok, hanem lényegében elvesztette egy időre önmagát is), hogy elkezdtem őt szánni. Majd jött Sansa, és ahogy Theon végre összeszedte magát, és Bűzösből ismét Theon Greyjoyjá változott, úgy kezdtem el imádni. Nagy utat járt be, rengeteget fejlődött, és a sors iróniája, hogy a szememben azután lett csak nagybetűs Férfi, hogy fizikailag már nem volt az. Úgy gondolom, hogy hasznos lenne mind a húga, Yara mellett, támogatva őt a Vas-szigetek irányításában, mind Sansa mellett, támogatva őt Deres irányításában. És azután, hogy végre ennyit fejlődött, és Igazi Férfi lett belőle, sajnálnám, ha pont most halna meg.

3. Sandor Clegane:

Ő a szörny, aki látszólag baromi ijesztő, de ha valaki a lelke mélyére lát, akkor képes lesz megszeretni. Borzalmas dolgokon ment keresztül már kisgyerekként és borzalmas dolgokat is tett, mert nem tudta feldolgozni az őt ért külső és belső sérüléseket. Aztán jött Sansa, majd Arya, és rátalált a jó énjére. Az igazi Serre, aki a lelke mélyén lakozik. Annyit változott ő is, hogy megérdemelné a jobb és békésebb életet. Talán Sansa mellett, talán más mellett, talán egyedül. Viszont nagyon félek, hogy mi lesz vele, ha nem az a sorsa, hogy megküzdjön a bátyjával és legyőzze őt, akkor tartok tőle, hogy a tűzfóbiája miatt az a sorsa, hogy valamilyen módon megküzdjön az Éjkirály zombisárkányával és azzal a kék, jeges tűzzel, amit okádni tud. Ha így lesz, nagyon remélem, hogy nem kell feláldoznia önmagát az élők világáért.

4. Tyrion Lannister:

Intelligens, szereti a könyveket és alapvetően jó ember. A kinézete ellenére megtalálta a maga helyét a világban és nagy ember lett belőle, akin az emberiség sorsa nyugodhat valamilyen értelemben. Azt szeretném, ha túlélné a csatát (és talán erre elég nagy esélye is van), és végül bárki is kerül a Vastrónra, megtenné őt tanácsadójának. Na és persze, jó lenne, ha legalább a könyvben kiderülne majd, hogy hová lett az első felesége, Tysha, és ha mást nem is, legalább szívből a bocsánatáért esedezhetne, amiért nem bízott benne, és hagyta, hogy szörnyűségeket tegyenek vele.

5. Yara Greyjoy:

Mivel ő távol van a harctól, szintén nagy esélye van a túlélésre, hacsak nem a Vas-szigetek visszahódításakor hal meg. De remélem, hogy nem. Belevaló nő, kemény, jó harcos és jó testvér. Na meg persze becsületes amolyan vas-szigeteki betyár-, akarom mondani kalózmódra.

6. Daenerys Targarien:

Rabszolgafeleségként kezdte, és bárki bármit is mond, a Drogóval való kapcsolata nem igaz szerelem volt, hanem szimpla Stockholm-szindróma. Aztán Drogo, hála az égnek, meghalt, Dany pedig elkezdhetett kiteljesedni. Igazi királynővé nőtte ki magát, aki bár időnként hoz rossz döntéseket, alapvetően jót akar az átlagemberek, vagyis a nép számára. Bár a sorozat készítői az utolsó széria 1. részében megpróbálták őt ellenszenvesnek beállítani, olyan királynőnek, aki már nem hallgat senkire, kegyetlen és csak a hatalom érdekli, szerencsére a 2. részben kicsit visszavettek ebből. Az, hogy Dany hallgatott Jorah két tanácsára, számomra azt mutatja, hogy jó királynő lehet belőle, aki nem elvakult, és hallgat a valóban jó javaslatokra. Én nagyon örülnék neki, ha a sorozat készítői nem vinnék el a karakterét egy őrült, hatalomvágyó irányba, mert ezzel elferdítenék a személyiségét. Nem egy ilyen Daenerys Targarient láttam az előző szériák során. Én egy olyan Danyt láttam, aki nem tévedhetetlen, de jó királynő lehetne belőle a megfelelő tanácsadókkal az oldalán. És ugyan, hadd üljön már a trónon egy olyan nő, aki megmutathatja, hogy jobb világot tud alkotni, mint a trón korábbi tulajdonosai.

7. Jaime Lannister:

Az ő karaktere amolyan kakukktojás a listán, mert bár sokat változott, és ezt értékelem, nem tudtam úgy igazán megkedvelni. Viszont nem akarom, hogy most meghaljon az Éjkirállyal és a holtakkal való csatában. Azt akarom, hogy éljen, és hogy ő teljesítse be azt a jóslatot, ami Cersei végzetét jelenti. Mert totál poén lenne, hogy Cersei mindig Tyriontól félt, és azt hitte, rá vonatkozik a jóslat, végül mégis Jaime lenne az, aki elhozza számára a véget.

Ti mit szeretnétek, ki maradjon mindenképpen életben és miért?

Könyvhét 2018.

Az idei Könyvhét még kalandosabb utazással kezdődött, mint a Könyvfesztivál. Először is úgy indultam neki a vonatútnak, hogy előtte egész éjszaka hatalmas vihar volt, olyanokat dörgött az ég, amilyet 33 évem alatt még sosem hallottam. Mintha közvetlenül a házunk mellett csapódtak volna be a villámok. Anyum reggel kérdezte is, biztosan neki akarok-e vágni az útnak, de én eltántoríthatatlan voltam, abban reménykedtem, hogy az eső éjszaka kieste magát Pesten is, és minden rendben lesz. Amikor felültem a Pécs-Kelenföld IC-re, épphogy csak szemerkélt az eső, úgyhogy kezdtem is megnyugodni. Aztán a vonattal olyan viharokon haladtunk keresztül, hogy már azt vizionáltam magam elé, mire megjelenek a Könyvhét helyszínén, már mindenki összecsomagolt, és hazament, csak én állok ott egyedül. XD

Volt egy izgalmas esőben átszállásom félúton vonatpótló buszra, végül azért szerencsésen megérkeztünk Kelenföldre. Itt várt rám Kolozs Kitti és Gruden Regina, akiknek meg a Budapesten belüli közlekedéssel gyűlt meg a bajuk, de hősiesen kijöttek elém.

Egy nagyon-nagyon kicsit megint eltévedtünk a Könyvhét helyszíne felé menet, de végül megérkeztünk oda. Kicsit nézelődtünk, beköszöntem a KMK standjához a lányoknak, mosdót kerestünk, aztán mentem is az Alexandra standjához. Még Palásthy Ági és Kozári Dorka dedikáló ideje tartott, de voltak olyan nagyon-nagyon kedvesek, hogy megosztották velem a dedikáló asztal napernyője alatt a helyet, hogy kevésbé ázzak agyon. Ugyanis az eső egyre jobban és jobban esett, és úgy tűnt, nem is akar egyhamar elállni.

Beszélgettünk Ágival és Dorkával, és kiderült, hogy Ági lánya tanult koreaiul és odavan a koreai dolgokért, szóval azonnal meg is beszéltük, hogy felveszem majd vele a kapcsolatot, hogy legyen kivel megbeszélnem a különböző nyelvi és egyéb kérdéseimet. :)

Az eső még akkor is zuhogott, amikor eljött a dedikálásom ideje. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy majd ácsorgok ott egy órát egyedül, mert ki is vállalná a bőrig ázást miattam, és mindig kellemesen meglep és felmelegíti a szívemet, hogy mégis vannak olyan bátor, hűséges olvasóim, akiknek mit sem számít a vihar. Tényleg szívből köszönöm nekik!

Dedikáltam könyveket, emlékkönyvet, megtudtam az egyik olvasómtól, hogy az én regényeim indították el a könyvmollyá válás útján, valamint találkoztam Mártival is, régi, kedves ismerősömmel. Mindenki nagyon kedves és az időjárás ellenére nagyon vidám és mosolygós volt, úgyhogy egy percre sem éreztem azt, hogy kár volt elindulni otthonról ebben az időben. Sőt, nagyon jól éreztem magam.

Dedikálás közben összefutottam Rácz-Stefán Tibivel és Deszyvel. Tibi ottfelejtette a kis könyvjelzős-tollas tatyóját a dedikáló asztalon, de leadtam a standnál dolgozó lányoknak, akik megőrizték, és visszaadták neki.

Amikor letelt az egy óra, Kitti, Regi, Márti és én elindultunk körülnézni a standoknál. Épphogy csak elkezdtük a nézelődést, amikor megállított egy aranyos lány, hogy sajnos a dedikálást lekéste, de aláírnám-e még neki a könyvét. Természetesen megálltunk az egyik szabad asztalnál, és dedikáltam neki egyet.

Ezután a Twister Kiadó standja felé vettem az irányt. Mivel a Blogturné Klub keretében én lettem az új kapcsolattartó a Twisterrel, így gondoltam, bemutatkozom nekik. Találkoztam is a Kiadó marketingesével, akit szintén Adrinak hívnak, és beszélgettünk egy kicsikét. Nagyon kedves volt tőle, hogy szánt rám némi időt a munka mellett. Rákérdeztem nála, hogy mikor jön ki A kárhozott folytatása, és azt mondta, hogy előbb még egy másik regénnyel foglalkozik a fordító, de utána jön az is. Mondtam, neki, hogy alig várom! :)

Továbbsétálva megálltam a Menő Könyveknél is, ahol beszélgetni kezdtem a Kiadó egyik munkatársával. Nagyon kedvesen mesélt nekem az új könyveikről, elmondta, melyik miről szól, milyen stílusú, melyiket miért szerethetném, és mivel átragadt rám a lelkesedése, rögtön el is hoztam két könyvet tőlük. Az egyik Király Anikótól a Strand, papucs, szerelem, ami az elmondása szerint nagyon humoros könyv. A másik Mészöly Ágnestől a Vágod? Ez azért izgi, mert sosem láttam még ilyen kivitelezésű könyvet ezelőtt. Egyfelől két oldalról is olvasható a könyv. Előröl és hátulról kezdve is más-más szemszögből van elmesélve a történet. Aztán amikor középen a két szemszög összeér, van néhány oldal, amit nekünk, olvasóknak kell ollóval szétvágni, és itt találhatjuk a történet befejezését. Nagyon klassz maga az ötlet, tetszik a kivitelezés is, úgyhogy alig várom, hogy belekezdhessek. És életemben először ollóval eshetek majd neki egy könyvnek úgy, hogy az nem számít rongálásnak. :D

Ezután körbejártuk a standokat, majd leültünk megnézni Pusztai Andrea Bizánc-trilógiájáról, valamint Trux Béla Eretnek című könyvéről szóló beszélgetést. Mindkettőt Rozsonits Judit vezényelte le, és mindkettő nagyon érdekesre sikeredett. A rossz csak az volt, hogy a beszélgetésnek köszönhetően még jobban vágyom Andi könyveire, és most már Béla könyvére is, de jelen pillanatban nincs pénzem egy könyvre sem, nemhogy négyre. Szipp… Viszont elhatároztam, hogy egyszer mindenképpen megveszem mind a Bizánc-trilógiát, mind az Eretneket.

A beszélgetések után még kódorogtunk egy kicsit, aztán betértünk a Mekibe, mert a lányoknak mosdó kellett. Ott beszélgettünk még egy kicsikét, majd végül elindultunk a Déli pályaudvarra a vonatomhoz. Természetesen, ahogy indulnom kellett, azonnal elállt az eső és kisütött a nap. :D Ó, és miközben kifelé verekedtük magunkat a tömegből, pont engem sikerült letojnia egy madárnak. :D Öröm az ürömben, hogy nem a hajamra vagy a ruhámra ment, hanem csak a karomra, így könnyen letörölhettem. XD

Még az utolsó pillanatban sikerült elkapnunk V. K. Bellonét néhány szóra és fényképre, aminek nagyon örültem, mert igazán megkedveltem őt a közös munka alatt, míg a Rabszolgák korának írásában segített.

Végül a lányok feltettek a vonatra. Most már tudtuk, hogy az első kocsik egyikébe kell felszállni, szóval nem a vécé mellett kellett utaznom, mint a Könyvfesztivál visszaútján, bár nem tudom, hogy ezt jobb lehetőségnek tartsam-e. Ugyanis, miután Kitti leszállt Kelenföldnél, leült velem szembe egy idős néni, akivel azon kívül, hogy úgy köhögött egész Pécsig, mint egy tbc-s, más gond nem volt. Viszont így a 3 órás út alatt végig azon gondolkoztam, vajon másnapra én is beteg leszek-e. Szerencsére nem lettem. :D

Az út most nem volt túl izgalmas, a nagy részét végigaludtam, a maradék időben pedig olvastam vagy bambultam ki a fejemből. Végül hazaértem, anyu várt a pályaudvaron, hazabuszoztunk, és legalább úgy örültem a kutyusaimnak hazaérve, ahogyan ők örültek nekem. :)

Itt megnézheted a többi Könyvhétről készült fotót: KATT

Ezer hála Kittinek és Reginek, amiért velem töltötték az egész napot, és külön köszönöm Kittinek, hogy végigfotózta a dedikálásomat. :) 

Könyvheti programajánló

 

 

Bár csak szombaton tudok kimenni a Könyvhétre, összeszedtem azokat a programokat, amik érdekelnek/érdekelnének, hátha mások is szívesen részt vennének rajtuk.

Június 7., csütörtök, 17:00 Oroszlános kút melletti színpad 

Beszélgetés Cecelia Ahern Utóirat: Szeretlek! című könyvéről magával az írónővel

Cecelia Aherntől egyelőre csak A Vétkest olvastam, viszont az nagyon tetszett. Valamint filmként láttam a könyvet, amelyről beszélgetni fognak vele a Könyvhéten. Nos, tudni kell rólam, hogy nem igazán vagyok oda a romantikus filmekért, talán 3-4 olyan van, ami tetszett, és szívesen nézem meg többször is, azonban ezek közül az egyik az Utóirat: Szeretlek! Szóval szívesen találkoznék személyesen is az írónővel, és nagyon sajnálom, hogy nem tudok elmenni a beszélgetésre.

Június 8., péntek, 18:30 Oroszlános kút melletti színpad
Csoma Mózes Korea Története könyvbemutató

Aki ismer, tudja, hogy nagyon érdekel a koreai nyelv, történelem, gasztronómia. Olvastam is már korábban Csoma Mózestől, szóval jó lenne tudni, hogy mit mesél az új könyvéről. Sajnos erről is lemaradok, de talán sikerül beszereznem majd a könyvet.

Június 9., szombat, 13:00 Vörösmarty szobor melletti színpad 

Twister [bekezdés] program eseménye

Sajnos még egyik [bekezdés] programon díjat nyert író könyvét sem volt szerencsém elolvasni, viszont olvastam a könyveik fülszövegét, és találtam köztük több olyat is, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Többek között Frey Évától az Allegórium nagyon érdekesnek tűnik. Szóval úgy gondoltam, megnézem magamnak a programot. Valamint azt az információt kaptam, hogy 14:30-tól a program eddigi győzteseivel is lehet majd találkozni, úgyhogy talán ez lesz majd a végső lökés ahhoz, hogy kiválasszam, melyikük könyve érdekel igazán.

Június 9., szombat, 14:00 Vörösmarty szobor melletti színpad 

Magyar mesék lázadó lányoknak című könyvről beszélgetés

Nos, feministaként minden érdekel, ami nőkről/lányokról és nőknek/lányoknak szól, szóval ez szintén egy olyan program, ami nekem való lenne. De majd még eldől, hogy az egy időpontban futó programok közül melyiket választom.

Június 9., szombat, 14:00 Oroszlános kút melletti színpad
Pusztai Andrea A Bizánc-trilógia és Trux Béla Eretnek című könyvének bemutatója

Pusztai Andi Bizánc-trilógiáját már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak, iszonyatosan kíváncsi vagyok a történetre, de sajnos még nem tudtam beszerezni a sorozat könyveit. Nem mondom, hogy talán most, mert teljesen le vagyok égve anyagilag, de a program mindenképpen megtartaná bennem az érzést, hogy valamikor egyszer mindenképpen szeretném elolvasni ezt a regénysorozatot. Nem mellesleg Rozsonits Judit lesz Andi és Trux Béla beszélgetőpartnere, akivel Facebookon jó kapcsolatot ápolunk, úgyhogy vele is szívesen találkoznék.

Június 9., szombat, 16:00 Vörösmarty szobor melletti színpad
Beszélgetés a Rólad/Neked könyvek szerzőivel

Azok a Menő könyvek, amelyeket eddig olvastam, nagyon tetszettek, úgyhogy szerintem érdemes nyomon követni, milyen könyveik jelennek meg, és milyen új szerzőket karolnak fel.

Június 9., szombat, 20:00 Oroszlános kút melletti színpad
Grecsó Krisztián, Dés László és Dés András közös estje

Évekkel ezelőtt a tanítási gyakorlatom ideje alatt egyszer összefutottam Grecsó Krisztiánnal. Ugyanis az adott iskolában volt egy irodalmi verseny, amelyen az ő egyik könyvéhez kapcsolódtak a feladatok, és őt magát is meghívták a versenyre vendégként. Nagyon szimpatikus embernek találtam akkor, és elhatároztam, hogy biztosan olvasok majd tőle valamit. Azóta ezt meg is tettem, és most már szimpatikus író is számomra. Szóval jó lett volna látni ezt az estet, mert biztosan érdekes lesz. Akinek sikerül elmenni rá, majd meséljen nekem!

Június 10., vasárnap, 11:00 Oroszlános kút melletti színpad
A bűn és a társadalom női szemmel

Mivel imádok krimiket írni és olvasni, ezért erre a programra íróként lennék kíváncsi. Nagyon érdekelne, hogy a beszélgetésben résztvevő írónők mit mondanak, milyen tapasztalatokkal, észrevételekkel rendelkeznek. Szóval erről is mesélhetne majd valaki, aki eljut rá.

Nagyjából ennyi lenne, amit kiszúrtam magamnak, remélem, hogy a szombati programok többségére eljutok majd, és talán veletek is találkozhatok valamelyiken. Akárhogy is lesz, jó szórakozást mindenkinek a Könyvhéthez! :)

Ó, és persze mindenkit szeretettel várok a saját dedikálásomra, ami június 9-én, szombaton, 12-13 óra között lesz az Alexandra standjánál (15-ös stand). :)

Könyvfesztivál 2018.

Az idei Könyvfesztivál sajnos rövid volt számomra, de annál tartalmasabb. A MÁV kicsit megnehezítette, hogy eljussak Pestre, ugyanis átszervezték a Pécs-Budapest és Budapest-Pécs járatokat. Igen, igen, szeretjük a MÁV-ot. Ahogy Kolozs Kitti mondta, nem megszívattak, hanem kalandossá tették az utat. Éljen a pozitív gondolkodás! :D

Odafelé nem elég, hogy az út egy részében vonatpótló busszal kellett jönni, a járat még csak be sem ment a három nagy pályaudvar egyikébe, hanem Kelenföldön volt a végállomása. Még sosem jártam Kelenföldön, de egy kis segítséggel kitaláltam, hogyan is juthatnék el onnan a Délibe, aztán meg a Millenárisra. Szerencsére akadt kísérőm is Kitti személyében, aki várt rám Kelenföldön, és együtt kisakkoztuk a pontos útvonalat. Az utazás egyébként nem volt kényelmetlen, csak izgultam, hogy minden rendben menjen, és odaérjek a Millenárisra időben. Igaz, egyszer kicsit eltévedtünk, de végül Kittivel szerencsésen megérkeztünk a Könyvfesztivál helyszínére.

Körbejártuk a standokat, és csöpögött a nyálunk rendesen az érdekesebbnél érdekesebb könyvek láttán. Kitti megígértette velem, hogy nem hagyom könyvet venni, de végül elbuktam, mert mégis vett magának egyet. :D Én a 21. Század Kiadótól elhoztam Naomi Alderman A hatalom című könyvét, amire nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, egyfelől a témája miatt, másfelől, mert úgy tudom, hogy Emma Watson is ajánlotta, és nagyon adok a véleményére. Valamint a Fumax Kiadótól is átvettem négy könyvet, W. E. Schwabtól a Viszály, Sarah Andersentől a Macskapásztor, Seanan McGuire-től a Minden szív kaput nyit című könyvet, és a Veszélyes amazonok című antológiát, amelybe olyan nagy nevek írtak novellát, mint George R. R. Martin, Diana Gabaldon, Lev Grossman vagy Joe Abercrombie.

Ó, egyébként a 21. Század Kiadó standjánál láttam Bárdos Andrást és Máté Krisztinát, ami számomra nagy szó volt, de nem zargattam őket, csak szépen átvettem a könyvemet, és örültem, hogy a képernyőn kívül is találkozhattam velük.

A mászkálás után kerestünk néhány széket, ahová leülhetünk, mert voltam olyan bolond, hogy egy új cipőben vágtam neki az útnak, és hát, mondjuk úgy, hogy nem nekem sikerült betörnöm őt, hanem neki a lábamat. :D Míg a dedikálásra várakoztunk, összefutottunk Krisztiékkel, és beszélgettünk egy kicsikét, valamint megnéztük, ki milyen könyvet szerzett be.

Végül megérkezett Benina is, és együtt figyeltük a hosszú sort, ami a dedikálásunkra várakozott. Jó önbizalom-hiányosként, mondtam is Beninának, hogy biztosan rá várnak, mert ő már régen volt könyves eseményen, és az új könyve is most jelent meg, de legnagyobb meglepetésemre, mindkettőnkhöz sokan jöttek, és végigdedikáltuk az egy óránkat. :)

Egyébként nagyon szeretek Beninával együtt dedikálni, mert mindig megnevettet, és jól elszórakoztatjuk egymást, valamint az olvasóinkat. Ezúton is üzenem neki, hogy még mindig reménykedem, hogy Könyvhétre is el tud jönni. :)

Ahogy említettem, nagyon sok olvasó várt ránk, volt néhány régi ismerős, de nagyon sok új arc is. Végre személyesen is találkozhattunk Alexával, és eljött hozzám Judit is, akivel minden könyves eseményen összefutunk hosszabb vagy rövidebb időre. Volt egy szülinapos lányunk, aki nagyon boldognak látszott, hogy egy könyves eseményen ünnepelhet, jó volt látni a mosolyát. Eljött hozzánk egy rövid hajú, nyári ruhás, mosolygós lányka is, akire egyszerűen jó volt ránézni, mert az embernek igazi nyári hangulata lett tőle. :) Ó, és persze ott voltak a hőseink is, akik nemcsak egy könyvet hoztak dedikáltatni, hanem az összes eddig megjelent könyvünket elcipelték. Mivel én is sokszor mászkáltam hatalmas könyvtoronnyal ilyen könyves eseményeken, pontosan tudom, hogy ez mekkora súly és macera. Úgyhogy tényleg hősök, és megtisztelő volt számunkra, hogy annyira vágytak az aláírásunkra, hogy vállalták érte a cipekedést. :)

Dedikáltunk sok-sok könyvet, sok-sok könyvjelzőt, még egy Klasszi körképet is a saját bemutatkozó oldalunknál, és úgy elrepült az az egy óra, hogy szinte észre sem vettem.

A dedikálás után még volt annyi időm, hogy válthassak néhány szót V. K. Bellone-val, akinek imádom a Felvont vitorlák című könyvét, szóval olvassátok, olvassátok, mert tényleg baromi jó, valamint Róbert Katával is beszéltem egy kicsikét, és elmondtam neki, hogy május végén adom le a Rabszolgák kora átírt kéziratát, azután remélhetőleg nekiállhatunk a közös szerkesztésnek.

Végül Bellone-val átsétáltunk Varga Bea (On Sai) dedikálására, mert Kolozs Kitti a dedikálásom fotózása után átszaladt Beához egy autogramra és fotóra. Bea aranyos volt, mert küldött Kittivel nekem egy csokit, sajnos beszélni nem tudtunk, mert őt lefoglalták az olvasói, nekem meg rohannom kellett az egyetlen vonathoz, amit a MÁV a Déliből elindított Pécsre. Szóval ezért volt rövid a Könyvfesztiválon töltött időm, mert dedikálás után sajnos szinte azonnal mennem kellett a vonathoz, hogy rendben hazajussak.

Kittivel kisiettünk tehát a Délibe, ahol egy furi (értsd a korábbiakra nem hasonlító) IC várt, de olyan, amin nem volt helyjegy, és az egyik fele Pécsre ment, a másik meg isten tudja hová. Nos, elsőre sikerült az isten tudja hová menő kocsiban leülni, úgyhogy Kelenföldön rohanhattam át az első kocsik egyikébe, amelyek már Pécsre mentek. Természetesen már foglalt volt minden hely, úgyhogy leültem a középen lévő mosdó előtti rész kihajtható székeire, ami elsőre rossz döntésnek tűnt, de később kiderült, hogy a legjobb döntés volt.

Ugyanis vagy ezernyi érdekes, mókás embert ismerhettem meg a több mint 3 órás út alatt, akik épp a mosdóra várakoztak. Iszonyatosan fáradt voltam már addigra, szinte zombi üzemmódban futottam, mégis lehetetlen volt megállni, hogy az ember ne szórakozzon jól az adott szituációkon és emberkéken.

Volt egy diákokból álló csoport, akik valami osztálykirándulásról tartottak haza. Elég hangosak voltak, ami másokat zavart, de engem nem igazán. Valahányszor odajöttek csoportostul a mosdóhoz, mindig jókat mosolyogtam rajtuk, olyan beszólásaik voltak.

Aztán végighallgattam egy idősebb és egy fiatalabb férfi értekezését a pisilésről. Megtudtam, hogy öregkorban már nem megy csak úgy parancsszóra, és azt is, hogy a fiatalabb srác nem tud piszoárnál pisilni, mert zavarban van. De nem is a téma volt a mókás, hanem inkább az, hogy valóban olyan komolyan beszélgettek a pisilésről, mintha valami tudományos értekezést folytatnának. Alig bírtam elfojtani a kuncogásomat.

Volt egy nagyon cuki, idősebb néni is, aki bement a mosdóba, aztán rövid időn belül jött ki, hogy segítsek neki, mert ahogy belépett, felgyulladt magától valami fény, és valami zúg is, van ezer gomb, ami nem tudja, mire való, meg hogyan kell egyáltalán megnyitni a csapot, ugyanis ő pisilés előtt is mindig kezet szokott mosni higiéniai okokból. A mosdó olyan volt belülről, akár egy űrhajó, szóval én sem tudtam mindegyik gombról, hogy mire való, de amit tudtam, segítettem neki. Bent töltött olyan tíz percet, azután jött ki boldogan, odahajolt hozzám, és azt mondta suttogva: „Kipróbáltam ám az összes gombot! És kitisztítottam a vécét, mert az előttem lévők nem nagyon tették. Legalább az utánam lévőnek legyen jó.” Csak csendben bólogattam neki, annyira nagyon aranyos volt. Tipikusan az a néni, akit bárki szívesen elfogadna a nagymamájának.

Az út végére egyébként én lettem a „Vannak bent?” lány, ugyanis akárki jött a mosdóba, tőlem kérdezte meg, hogy vannak-e már bent, mivel nem égett a kis figyelmeztető lámpa az ajtó fölött. :D

Amikor épp nem jött senki érdekes a mosdóba, akkor olvastam. Az út alatt kivégeztem Sarah Andersen Macskapásztorát, elöljáróban annyit róla, hogy néha alig bírtam visszafojtani a kuncogásomat, annyira találó képregények vannak a könyvben. De majd később írok róla bővebben is egy blogbejegyzésben. Valamint belekezdtem a Veszélyes amazonok első novellájába, ami nagyon izgalmas.

Végül hazaértem Pécsre, ahol anyu várt rám, és együtt hazabuszoztunk. Otthon kiörömködtük magunkat a kutyusaimmal (nagyon rosszul viselik, ha hosszabb időre elmegyek valahová), vacsoráztam, megírtam Kittinek, hogy élve hazaértem, majd kidőltem aludni.

Hát ennyi volt az én rövidke, de tartalmas Könyvfesztiválom. :)

Itt megnézheted a többi Könyvfesztiválról készült fotót: KATT

Ó, és ezer hála Kolozs Kittinek a társaságáért, azért, hogy végigfotózta a dedikálást, és köszönöm neki a finom parfümöt is, amit ajándékba adott! :)