~ Sárga könyves út ~

2021. január 31., vasárnap

David Walliams: Mamut a múltból – Blogturné



Mit keres egy mamut a viktoriánus Londonban? És egy londoni árva az Északi-sarkon? David Walliams legfrissebb magyarul megjelent, Mamut a múltból című regényéből kiderül. Tartsatok velünk és vegyetek részt a nyereményjátékban, hogy esélyetek legyen megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott példányt!


Miért választottam ezt a könyvet?

Korábban olvastam az írótól A világ legrosszabb gyermekei 1. és 2. részét. Ezek a könyvek igazán egyediek voltak, viszont csak rövid meséket tartalmaztak. Kíváncsi voltam, hogy vajon milyen egy Walliams-meseregény.


Véleményem a könyvről

Először is a kivitelezése a könyvnek nagyon egyedi és nagyon klassz. Már csak azért is alig vártam, hogy olvashassam, mert egyszerűen vonzottak az illusztrációk és az, hogy a szöveg is egyedi módon van formázva, tördelve. Bizonyos szavak, mondatok ki vannak emelve, van olyan is, hogy a fehér oldalakat fekete betűkkel sötét oldalak váltják fehér betűkkel. Szóval változatos képet mutatnak a könyv lapjai.

Tony Ross illusztrációi sokat adnak a szöveghez. Egyfelől humorosak, másfelől segítenek visszaadni a viktoriánus London hangulatát.

A történet egy Elisa nevű árváról szól, aki megszökik az árvaházi bántalmazások elől, és hajléktalanul próbálja túlélni London utcáit. Véletlenül hall arról, hogy egy jégbe fagyott mamutot találtak a kutatók, amit a Természettudományi Múzeumban fognak kiállítani. Elisa elhatározza, hogy mindenképpen megnézi a mamutot magának, így beszökik a múzeumba. A hatalmas bébimamut azonnal belopja magát a szívébe, mert olyan árva és magányos, mint ő maga, és mikor Elisa véletlenül találkozik egy őrült tudóssal, azonnal kész is a terv: villámcsapás segítségével életre keltik a lefagyasztott állatot.

Nagyon érdekes Walliams stílusa. Bár gyerekeknek ír, elég szókimondó, a történet például tele van altáji humorral (nem szexuálissal, hanem emésztéssel kapcsolatossal). Ezen kívül az erőszak leírásától sem tartózkodik, az árvaházban történtek leírása például elég borzalmas. Köntörfalazás nélkül megjeleníti a szavaival az erőszakot, bántalmazást, emberi gonoszságot, amely a gyerekek felé irányul. Ezek a részletek egyébként Dickens Twist Olivér című regényét juttatták eszembe, ahogyan a Ragacsos Ujjak gyerekekből álló tolvajbanda is.

Ezen kívül elég elvont és bizarr a cselekmény is. Ez nem egy logikusan felépített történet, hanem egy groteszk mese, amelyben olyasmik is megtörténhetnek, amik a valóságban biztosan nem (például egy nap alatt ellopni ezer selyem zsebkendőt, hogy abból léghajót varrjanak, vagy harckocsinak álcázva bejuttatni egy mamutot egy öreg exkatonákat gondozó otthonba stb.). Ez persze mese esetében egyáltalán nem baj, hiszen a mese pont attól mese, hogy esetleg olyasmik is megtörténhetnek benne, amik a valóságban nem.

Egyébként a történet nagyon kalandos, izgalmas, sodró lendületű. Mindig történik benne valami, az ember nem unatkozik olvasás közben. Veszélyes helyzetek, megoldandó problémák, menekülés a gonosz (vagy éppen nem gonosz, csak a küldetésnek keresztbe tevő) karakterek elől. Szerintem egy 10 év körüli olvasó tátott szájjal fogja végigolvasni.

Elisa igazi kis utcakölyök, belevaló, okos, bátor, gyorsan tud reagálni a váratlan és veszélyes helyzetekben. Könnyen megkedvelhető, ahogyan a mamutbarátja is, így olvasóként drukkolunk neki, hogy sikerüljön megszöktetnie állatot és biztonságos otthont találni neki.

A mellékszereplők közül Lülü, a takarítónő és Tökmag, a legalacsonyabb exkatona (és Lülü szerelme) került a legközelebb hozzám érzelmileg. Lülü a kezdetektől fogva segíti Elisát, érezni, hogy kezd anyai érzéseket táplálni iránta, hiszen máskülönben nem menne bele az őrült kalandokba. Abból is látszik, hogy mély érzésű, egyáltalán nem felszínes nő, hogy nem foglalkozik Tökmag alacsonyságával sem, hanem egyszerűen csak olyannak szereti, amilyen.

– Az ég szerelmére, ez meg micsoda, Tökmag? – zendített rá az egyik.
– Harap, közlegény? – kérdezte egy másik.
– Ez lesz reggelire? – érdeklődött a harmadik, aki hosszú, fehér szakállával leginkább egy egyenruhás katona-Mikulásra emlékeztetett.
Elisa előrelépett.
– Nem! Ő a barátom, Gyapjas!
– Atyaég! Egy nőnemű lény a Királyi Kórházban! – jegyezte meg az egyik veterán.

Két valós személy is megjelenik a meseregényben, Viktória királynő és a tanácsadója, valamint barátja, Abdul. Kíváncsi voltam, hogy őket miképpen jeleníti majd meg az író, főképp, hogy a Viktória című sorozat nagy rajongója vagyok, és az alapján nagyon szimpatikus személyiségnek találtam a királynőt. A mesében egy kicsit groteszk lett az ő személyisége is, de alapvetően kedves, emberséges királynőként van bemutatva, aki akár még egy hajléktalan árvalányt is örömmel magához ölel és próbál helyesen cselekedni, segíteni a szegényeket.



Hogy tetszett a könyv?

Az altáji humor annyira nem az én világom, de ezt leszámítva nagyon kalandos, izgalmas, groteszk módon varázslatos mesét kaptam gyönyörű és egyedi kivitelezésben.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak a fiataloknak és felnőtteknek, akik szeretik az elvont, groteszk, nem feltétlenül logikus, de határozottan izgalmas történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:



Nyereményjáték:

Walliams nevéhez több fiataloknak szóló történet is köthető, játékunkban most ezek közül szerepel néhány. Minden állomáson találhattok majd egy-egy idézetet, a feladatotok pedig annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok annak a Walliams-regénynek a címét, amelyikből az idézet származik.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Idézet a játékhoz:

Nagyon felment a nejlonszatyor ára, úgyhogy csak egyet vettem.


Állomáslista:

01. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. január 30., szombat

Kovács Attila: Micsoda kalamajka! (Nyomozás a Pipacs utcában 2.)



Miért választottam ezt a könyvet?

A sorozat első része, a Micsoda költözés nagyon pozitív meglepetés volt számomra. Pontosan azt adta, amit egy minőségi, humoros, agymozgató gyerekeknek szóló krimitől elvártam. Szóval azt reméltem, hogy a folytatás is hozza azt a szintet, amit az első rész, ezért vágtam bele.


Véleményem a könyvről

A történet onnan folytatódik, ahol az első véget ért. Lali miatt eltűnt az ikerbátyók egyikének a biciklije, ezért Lali kitalálja: kinyomozza azt, ki lopkod bicikliket a környéken. Csakhogy nyomozás közben egy ennél sokkal nagyobb bűnesetbe botlik véletlenül. Barátaival, a szomszéd Hédivel és a zongorista és nagyon furcsán viselkedő Katalin Zoéval (K. Z.), valamint kisöccsével, zseni-Zsomival vág neki a nagy és veszélyes kalandnak.

Arról, hogy ez a rész ugyanolyan humoros lesz, mint az előző, már az első jelenet biztosított, amiben Lali egy fán kuporog, képtelen lejönni onnan, viszont nagyon kell pisilnie. És persze, hogy felbukkan K. Z. és Hédi, hogy a helyzet még kínosabb legyen. Ez a humoros vonal végigvonul a köteten, nagyon aranyos, vicces jeleneteket tartalmaznak a fejezetek. Zsomi pedig ismét hozza a formáját, a világ legcukibb kisöccse, aki mindig valami olyat csinál vagy mond, amitől a bátyja szívrohamot vagy idegbajt kap, mi, olvasók viszont hangosan felkacagunk.

A krimiszál is ismételten jól sikerült. Egyfelől Laliék nyomozása még mindig hihető. Nem csinálnak olyan kémtrükköket, amikre ilyen korú gyerekek a valóságban képtelenek lennének, hanem mindent úgy oldanak meg, ahogyan azt elvárnánk és lehetségesnek tartanánk tőlük. Persze emiatt sokszor nem jön össze a tervük, elszúrják, bajba kerülnek, de ez pont így reális. Másfelől nem folyik vér, de az adott bűnügy valóban súlyos, komolyan lehet venni, vagyis nincs lebutítva a történet, hanem a gyerekek érzelmi szintjének megfelelő eseményekkel képes igazán megmozgatni az olvasók agyát (még a felnőttekét is!).

Rendőröknek mondjuk csak akkor ajánlanám a regény olvasását, ha van öniróniájuk és tudnak nevetni magukon, mert a történet egyetlen rendőr karaktere, nem egy lángész. Anyuci pici fiacskája, akinek kissé lassan működnek az agytekervényei. Egyébként vicces karakter, olyan szánakozva nevet rajta az ember, miközben butaságokat csinál (lásd.: galamb, törölköző).

Ezúttal előkerült egy kis érzelmi zűr is, ugyanis Hédi féltékenykedik K. Z.-re. Lali viszont nem érti, mi a lány baja, ezért állandóan olyasmiket mond és tesz véletlenül, amivel csak még jobban megsérti és megbántja Hédit. Aranyos volt látni ezt a gyermeki botladozást az első nem teljesen baráti érzések terén. Lali tipikus fiú, nem veszi észre azt sem, ami nyilvánvaló, ha érzelmekről van szó. Hédi pedig tipikus lány, aki nem mondja el az érzéseit, hanem arra vár, hogy a fiú magától is rájöjjön, mi a gond. Ha majd felnőnek, talán megtanulják, mennyire fontos a kommunikáció egy barátság esetében is, nemhogy annál mélyebb érzéseknél.

Laliék családjába is nyerhetünk egy kis bepillantást. Az anyukának még mindig ezer dolga van az esküvő előtt, pedig már az iskolakezdés előtti feladatok is a vállait nyomják tanárként. Apa tipikus férfi, ha betegségről van szó. Viszont megláttam benne a valaha volt kisfiút is, aki még megérti a gyerekek ügyeit és átlát a cseleiken is. Tetszett a hozzáállása. Az, hogy nem bünteti meg a gyerekeket, hanem megpróbálja megérteni őket. És amikor szükség van a segítségére, tudására, akkor nyugodtan fordulhatnak hozzá, feltételek és kérdések nélkül mellettük áll. A tesókból, zseni-Zsomitól eltekintve most kevesebbet kaptunk, kivéve az egyik nővért, akinek épp gipszben van a lába, és jó nővérhez méltón kicsit visszaél a titokkal, amit megtudott, de azért segít, ha kell.

Zsom ott ugrált körülöttem, és ragyogott az arca, akkora vigyor ült rajta. Azta, itt mindenki ennyire élvezi, ha valami bajom van?
– Én tudom, hogy hívják ezt – újságolta az öcsém, és utánozni kezdett.
Akkor esett le, mire gondol. A toporgásom tetszett neki.
– Hagyjál már! – fújtattam, de ő nem hagyott.
– Ez a pisitánc! – mutatta Zsom, mire anyukám kivágódott az előszobába a nappaliból.
– Bírod még tartani, kicsim? – suhant aggódó tekintettel Zsomhoz, de ő kinevette.
– Nem nekem kell, én csak tanítom Lalinak a pisitáncot! Azzal lehet még tartani!
Haha, mintha Zsom bármikor is vissza tudná tartani! Mekkora troll!

Az első könyv ajánlójánál elfelejtettem említeni a fejezetek végén található kis szövegeket, amelyek viccesen zanzásítják a fejezetek tartalmát. Ezek segíthetnek egy gyereknek felidézni, hogy hol is hagyta abba pontosan a történetet, amikor valamivel megzavarták. Ezen kívül tényleg humorosan vannak megfogalmazva, úgyhogy az ember már csak azért is elolvassa őket, hogy mosoly kerüljön az arcára.



Hogy tetszett a könyv?

Még mindig nagyon humoros a történet. A krimiszál is nagyon klassz. Egyfelől illik a célkorosztály lelki világához, mégis komoly bűnügy van benne, másfelől a gyerekkarakterek hitelesen nyomoznak, nem csinálnak olyasmit, amire egy gyerek ne lenne képes. Sikerült K. Z. titkával egy kis csavart is rejteni a történetbe, és Hédi meg Lali féltékenységi gondjai is aranyosak lettek. Na és persze zseni-Zsomi még mindig imádnivaló!

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet!


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy igazán jó, humoros, izgalmas gyerekeknek szóló krimit szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. január 27., szerda

Nagy Ádám–Trencsényi László–Veszprémi Attila: A Pál utcai küldetés – Blogturné

 

Az Athenaeum kiadónál nemrég megjelent Molnár Ferenc ifjúsági regényének, A Pál utcai fiúknak a játékkönyv változata! Nagy Ádám, Trencsényi László és Veszprémi Attila megtartva az eredeti regényből neveket, a helyszíneket, a kort és a karakterek lényegét újraalkotta az egész történetet, ugyanis ezúttal az olvasó dönthet arról, hogy a karakterek mit fognak tenni.
Tartsatok velünk ennek az izgalmas könyvnek a blogturnéján, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti A ​Pál utcai küldetést!
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Gyerekkoromban játszottam hasonló interaktív kalandkönyvekkel, de azok mind kitalált fantasyvilágban játszódtak. Kíváncsi voltam, hogy egy létező regényt hogyan lehet ilyen interaktív könyvvé tenni úgy, hogy megmarad a történet hangulata, de közben tényleg kalandozhatunk is az adott világban.
 

Véleményem a könyvről

Őszintén bevallom, nem igazán vagyok oda A pál utcai fiúkért. Gyerekként sem szerettem, amikor kötelező volt, és most sem nőtt a szívemhez. Valahogy úgy érzem, ezt a történet nem nekem szól, nem igazán köt le egy csapat fiú, akik képesek háborúzni és meghalni egy játszótérért, mert számomra ez az ostobaság netovábbja. Ettől függetlenül érdeklődve vágtam bele a játékba, mert ezúttal nem a sztori érdekelt, hanem inkább a kivitelezés.

Aki nem ismerné az interaktív kalandkönyveket, azokat most beavatom abba, hogyan is működik ez az egész. Adott egy történet, ami rövidebb részekre van osztva. Elolvasod az 1-es számmal rendelkező részt, a végén pedig van egy kérdés, ami alapján eldöntheted, hogy mit is tennél a karakter helyében, akinek a bőrébe bújtál. Az első választásnál x-edik számú részhez kell lapozni, a másodiknál y-hoz. Minden rész végén megadják, mik a lehetséges döntések, és ezek alapján hová lapozz. Így többféleképpen is alakulhat a történet a döntéseink nyomán.

Ebben a könyvben 300 rész van összesen. Ezek közül egy olvasás során nem olvassuk az összeset, csak azokat, amik mellett döntünk a választásaink során. Ez azért klassz, mert így többször is megéri nekikezdeni a könyvnek úgy, hogy minden alkalommal másképp döntünk, más útvonalon haladunk végig. Több lezárása is van a sztorinak, de erről majd kicsit később még mesélek.

Bár már régen olvastam az eredeti regényt, a kis részletekkel kapcsolatban mégis azt éreztem, hogy jól visszaadják a hangulatát az ebben a kötetben lévő jelenetek. Visszakerültem az időben abba a korba, amikor a srácok még grundra jártak, gittet rágtak és golyóztak.

Érdekes volt Nemecsek Ernő bőrébe bújni, és az ő szemén keresztül végigjátszani a történetet. Már csak azért is izgalmasnak találtam az ötletet, mert ez egy fiataloknak szóló könyv, de mind tudjuk, mi az eredeti sztori vége. Kíváncsi voltam, vajon hogyan oldják meg azt, hogy ne legyen rossz érzés Nemecsek bőrében eljutni az utolsó fejezethez.

Mivel blogbejegyzést akartam írni a könyvről, így kétféleképpen játszottam végig a sztorit, és bele-belepillantottam azokba a döntésekbe is, amiket végül nem választottam. Első alkalommal a saját döntéseim alapján olvastam el a könyvet. Ez nagyon érdekes volt, mert mindig kíváncsian vártam, hogy vajon ugyanúgy alakulnak-e a dolgok, ahogyan az eredetivel kapcsolatban emlékszem, vagy másfelé visz majd az utam. Nos, másfelé vitt. A sztori vége is teljesen más lett, mint ami az eredeti könyvben van. De ez nagyon szórakoztató volt, mivel sokszor kívántam már azt egy-egy könyv olvasása közben, hogy bárcsak az író másképp alakította volna a dolgokat. Hát, most valóra vált ez a kívánságom, mert én alakíthattam az eseményeket.

Második alkalommal kicsit másképp "játszottam", ugyanis észrevettem, hogy a könyv végében megadnak egy útvonalat, amely a legjobban hasonlít az eredeti történetre, úgyhogy azt követtem végig. Ez meg azért volt érdekes, mert próbáltam felidézni általa a regényt. Bár már nem emlékeztem minden apró részletre, nagy vonalakban azért megvolt a történet a fejemben.

És akkor térjünk vissza a végére. Vagyis a végeire. Nem számoltam össze, de több befejezése is van a sztorinak attól függően, hogyan döntünk. Ezek közül néhány változtat az eredeti történeten, és pozitív lezárást, vagy legalábbis reményt ad. Ez azért jó, mert így nem érzi azt az ember, hogy mindegy, hogyan választ játék közben, úgysem változtathat a dolgok kimenetelén.
 
Az eredeti vagy eredetihez hasonló szomorú lezárások is megtalálhatók persze a könyvben, és ezek esetében megkaptam azt, amit elvártam a könyv szerzőitől: hogy figyeljenek arra, fiatalok lesznek többségében az olvasóik. Mielőtt bármi rossz történhetne velük Nemecsekként, határozottan megkérik őket, hogy lépjenek ki a szerepből. Vagyis visszazökkentik őket a valóságba, és már egy kívülálló szemén keresztül olvashatják el az utolsó bekezdéseket. Szerintem ez lélektani szempontból egy nagyon jó megoldás.
 

Hogy tetszett a könyv?

Bár A Pál utcai fiúk történetét továbbra sem szerettem meg, maga a könyv jó szórakozást nyújtott. Kalandos volt, szórakoztató, élveztem, hogy a döntéseimmel változtathatok az eredeti sztorin, és tetszett, hogy aki a szomorú lezáráshoz jutott, azt lelkileg is segítették a szerepből való kilépésben.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiknek most kötelező olvasmány A Pál utcai fiúk. Természetesen olvassák el előbb az eredeti regényt, de azt követően jó szórakozás, feldolgozás lehet számukra ez a játékos könyv. Természetesen azok is jól szórakozhatnak ennek a kötetnek köszönhetően, akik anno iskoláskorukban kedvelték a történetet. De, mint esetemben látható, azoknak sem lesz unalmas, akik nem voltak oda érte.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

Nyereményjáték:

A Molnár Ferenc regénye nyomán készült interaktív történetben minden jelentős karaktert megtartottak az írók, ezért úgy gondoltuk, hogy minden állomáson elrejtünk valakit. Keressétek bejegyzéseinkben a kiemelt betűket, majd írjátok be a rafflecopter megfelelő rubrikájába a történet szereplőjének a nevét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

Állomáslista:

Blogturné Klub
01. 26. Könyv és más
01. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 28. Hagyjatok! Olvasok!
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2021. január 26., kedd

Jasmin Kaur: Ha kérded, hová megyek – Blogturné

 
 
Te is szeretted Rupi Kaur versesköteteit, a Tej és mézet és a Nap és az ő virágait? Akkor ezt is fogod! Jasmin Kaur könyve hasonló stílusban készült, hasonló témákat dolgoz fel, ráadásul gyönyörűen illusztrált. A magyar fordítást a Könyvmolyképzőnek köszönhetjük, és ha velünk tartotok a turné során, egy példányt is nyerhettek belőle.
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Olvastam Rupi Kaur mindkét verseskötetét, és emberként, azon belül nőként nagyon fontosnak találom a témákat, amikről írt. Kíváncsi voltam, hogy Jasmin Kaur írásai mennyiben hasonlítanak, vagy épp különböznek Rupiéitól.
 

Véleményem a könyvről

A kötetben hat fejezetbe vannak besorolva a versek és egy novella: bőr, izom, tüdő, ideg, szív, fény. Az illusztrációk ugyanúgy a szövegekhez tartoznak, mint Rupinál, hozzáadnak valami pluszt a szavakhoz. Ebben a könyvben a szöveg elrendezése, a betűk stílusa, mérete is fontos egyes verseknél. Vannak, amelyek teljesen másképp vannak tördelve, mint a többi. Akad, aminél a sorok kiadják egy gyémánt vagy egy csigavonal képét, de olyan is, aminél a szöveg és az illusztráció egybeolvad, vagy épp a betűk mérete az üvöltést szimbolizálja.
 
Vagyis nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értelmezzük, hanem a szöveg elrendezését és a rajzokat is egy egységként, mert így lelhetünk rá a teljes jelentésre. Nekem ez nagyon tetszik, mindig is odavoltam a szimbólumokért, az összetett rejtvényekért, és ezek a versek olyanok, mint egy-egy rejtély, amit meg kell fejteni, mert a felszínen is sokat mondanak, de a mélyben még fontosabb jelentés bújik meg.

Rupi és Jasmin ugyanazokról a témákról ír. A nők sorsa, nők elleni erőszak, a bevándorlók nehézségei, rasszizmus, a testünkkel kapcsolatos külső elvárások és testképzavarok stb. Mégsem mondanám azt, hogy ugyanazt kaptam a két költőtől. Rupi szavai is ütnek, de Jasminban sokkal több dühöt, tüzet, szenvedélyt érzek. Ő bátrabban ki meri mondani, amit feminista nőként gondol és érez.
 
gondolj bele
 
azt mondják ne
gondolkodjak annyit
 
én meg szeretném tudni
miért van az hogy ha túl
akarom élni ezt a világot
nem szabad használni
az agyamat.

A másik különbség, amit éreztem, hogy bár Rupi is ír a nőkről mint csoportról, a bevándorlókról mint csoportról, az ő versei mégis inkább személyesek. Jasmin azonban mintha a világ összes nőjének a terhét a vállán cipelné. Míg Rupi sok verset írt az édesanyával és más női családtagjaival kapcsolatban, valamint önmagáról, addig Jasmin más nők szenvedéséről is ír. Például hatalmas bátorság és hit kell ahhoz szerintem, hogy arról írjon verset, hogyan vallatják és kínozzák a rendőrök az országában a női forradalmárokat, és a verset egy olyan nőnek ajánlja, akit a rendőrök erőszakoltak és gyilkoltak meg.

A másik különbség, hogy Jasmin kötetében nemcsak versek vannak, hanem egy több részből álló novella is. A novella elején egy fiatal lánnyal ismerkedhetünk meg, aki Kanadába tart éppen. Kiderül, hogy nehéz titkok miatt "menekült" el otthonról, hogy megvédje a méhében hordott kislányát. A novella következő fejezetei a már megszületett és felnőtt lányról szólnak. Arról, hogyan próbálja egy illegálisan bevándorló anya gyermekeként megtalálni a helyét egy olyan országban, ahol az emberek külsőségek alapján ítélik meg. Közben egy szerelmi történet is kibontakozik a szemünk előtt. Érdekes volt látni azt, hogy milyen gondok öröklődnek át generációról generációra, valamint, hogy nemcsak a bevándorló nők, hanem a bevándorló férfiak sorsa is meg van pecsételve a sztereotípiákra alapozott ítélkezés miatt. Annyit azért sajnálok, hogy a történet nem kapott igazi lezárást sem az anya-lánya, sem a lány és a szerelme szálon. Főleg az előbbit bánom, mert megnyugtatta volna a lelkem, ha tudom, mit történt végül az anyával.
 
ÜVÖLTS
hogy egy nap
száz év múlva majd
egy másik nővérednek ne kelljen
a könnyeit szárítgatva azon gondolkodnia
mikor veszett el a hangja
a történelemben valahol.

Nagyon szerettem Rupi verseit is, de őszintén szólva Jasmin szavai rám sokkal nagyobb hatással voltak. Akadt több olyan verse is, aminél konkrétan borzongtam. Tetszik, hogy ő mer dühös lenni, mer hangos lenni. Akár azok helyett a nők helyett is, akik még nem elég bátrak vagy nincs lehetőségük hallatni a hangjukat. Jasminhoz hasonló bátor és hangos nőkre van szükség ahhoz, hogy eljöjjön a változás. Mert még mindig hajlamosak vagyunk elhalkulni, hogy ne nézzenek ránk csúnyán, belesimulni a férfiak elvárásaiba, beszélni, de csak óvatosan, nehogy megbántsunk másokat, akkor se, ha egyébként ők sokkal jobban bántanak minket. Sajnos én is hajlamos vagyok erre, miközben a belső hangom folyamatosan ordít és szid engem is bizonyos helyzetekben.
 
azt mondod foglaljak itt helyet.
ezen a piedesztálon amit
gondosan megépítettél nekem
csak hogy kihúzd a faragott lábakat
a testem alól amikor a szám
nem azokat a szavakat formálja többé
amiket te kívánatosnak tartasz.

De minél több a Jasminhoz hasonló nő, annál több erőt kapunk mi, többiek is a bátorsághoz. Én is sokkal többször vagyok már hangos, mint mondjuk néhány évvel ezelőtt. És ehhez ilyen női példaképekre volt szükségem. 
 

Hogy tetszett a könyv?

Jasmin Kaur dühös, bátor, hangos, és igazi példakép. A verseiben az egész női nem terheit cipeli a vállán, nem csak a sajátját vagy a családjáét. Ki mer mondani olyan dolgokat, amiket az erős nők közül is csak kevesen. Nem köntörfalazik, nem finomít, nem halkul el. A versei gondolatokat és érzéseket váltottak ki belőlem. Azt éreztem általuk, hogy ha én még nem is vagyok mindig elég bátor, nem vagyok egyedül az érzéseimmel, meglátásaimmal.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet (kicsit még jobban is, mint Rupi könyveit).
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden dühös, de csendes lánynak és nőnek, hogy erőt gyűjthessenek Jasmin szavaiból.

Ha kíváncsi vagy, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

Nyereményjáték:

A kötet 6 különböző szakaszra van osztva, melyek címei: bőr, izom, tüdő, ideg, szív és fény. Kaur valamennyihez írt egy kis szösszenetet is. A turné állomásain ezekből hoztunk részleteket, az idézetek alapján kell kitalálnotok, pontosan melyik szakaszról van szó.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Részlet a játékhoz:

a mozgásért felelős szövet. a cselekvés hajtóereje. útjára indítja ennek a testnek a történetét. megnyúlik és összehúzódik anélkül hogy szétmállana. elhúz. visszahúz. aztán újra betölti ezt a teret. [...]


Állomáslista:
01. 18. Fanni’s Library
01. 20. Readinspo
01. 22. Readinspo (extra)
01. 24. Hagyjatok! Olvasok!
01. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2021. január 23., szombat

Lovranits Júlia Villő: Bűntény a Sas-hegyen (Bodza, a természetmentő 2.)

 

 
Miért választottam ezt a könyvet?

Az első részt is nagyon aranyosnak találtam, ezért úgy véltem, ez is klassz kis esti mese lesz számomra.
 

Véleményem a könyvről
 
Egy kisebb méretű, kemény borítós mesekönyvről van szó, amelynek nagyon aranyos a borítója. Imelda Green illusztrációi mosolyra késztetik az embert, nagyon szeretem őket. Olyan festményszerűek, vagy nem is tudom... Nem értek hozzá, így nem ismerem fel a pontos technikát, de egyediek, édesek.

A történet főszereplője, Bodza és a nagymamája kirándulni megy a Sas-hegyre más felnőttekkel és gyerekekkel közösen. Miközben Bodza fotózgat, azt látja, hogy egy férfi egy különleges pókot suttyomban dobozba rak és zsebre vág. Bodza érzi, hogy ez nincs így rendben, de nem tud hirtelen segítséget kérni, mert a nagyival baj történik. Ám később sem hagyja nyugodni az eset, ezért újdonsült barátaival nyomozásba kezd.
 
– Alapítsunk szövetséget! Sőt, egy szupertitkos klubot! És esküdjünk fel valamire – mondta Bodza. – Legyen a neve... Kövirigó Klub. A kék madár miatt, ami eltűnt a hegyről. És esküdjünk fel rá, hogy többet nem engedjük, hogy egyetlen állatnak is baja essen a Sas-hegyen és Budapesten!
– Esküszünk! – mondták utána áhítatosan a többiek.
– Mindig is szerettem volna egy titkos társaság tagja lenni! – lelkesedett Mirtill.

Kezdjük ott, amit a borítón is kiemelnek, hogy ez Az év természetvédelmi gyermekkönyve. Bodza valóban jó példát nyújt az olvasóknak. Foggal-körömmel és ésszel védi a környezetet, nem tántorítja el az sem, ha gyerekként felnőttekkel kell szembeszállnia. Szereti és óvja az állatokat, nemcsak a cukikat, hanem mindegyiket, akár egy pókot is. Vagyis ő tényleg természetvédő.

Emellett a könyv segítségével megismerkedhetünk néhány állatfajjal, amit talán nem mindennap láthatunk városi környezetben. És olyan témák is előkerülnek, mint hogy vajon egy nem védett állatot bűn-e megölni, vagy hogy egy gyantába öntött bogárból készített csecsebecse lehet-e valamilyen módon hasznos.

De ez a történet nemcsak természetvédelmi mesekönyv, hanem egyben gyerekeknek szánt krimi is. Pont a napokban beszélgettem erről ismerősökkel... Hogy vannak nagyon cuki gyerekkönyvek, de a legtöbb nem ad semmi pluszt azon kívül, hogy tényleg irtó cuki. Persze ezeket is élvezettel olvasom, ahogy gondolom, a gyerekek is, de azt gondolom, hogy szükség van olyan mesekönyvekre is, amik a cukiságon kívül adnak valami pluszt is. Valamit, amin a gyerekek úgy igazán elgondolkozhatnak. Amin valóban izgulhatnak. Vagyis szélesíteni kell a mesekönyvek palettáját.

Mostanság találkoztam már olyan nagyobb gyerekeknek írt mesekönyvekkel, amikben valódi krimiszál jelent meg, de ez volt talán az első olyan kisebb gyerekeknek szánt mese, amibe az író szintén bele merte vinni a valódi krimit. Azt, amelyik persze nem véres és iszonytató, hiszen mégis csak gyerekekről van szó, de van igazi tétje. A nyomozó gyerekek valódi veszélyes helyzetet élnek át, és sok múlik azon, ki tudják-e nyomozni az adott ügyet. Itt is Bodza tényleg veszélybe kerül, miközben nyomoz, és hát élő-lélegző állatok sorsa függ attól, elég ügyes, okos és kitartó-e.

Vagyis ettől a mesekönyvtől megkaptam azt, amit hiányoltam az ismerőseimmel való beszélgetés során, színt vitt a szimplán cuki mesekönyvek közé. Nagyon remélem, hogy egyre több ilyen krimis (vagy egyéb szempontból izgalmas és összetett) mesekönyv kerül majd piacra. Én gyerekként ezeket sokkal jobban élveztem és értékeltem, mint a szimplán cukikat. Azok is feldobtak egy fél órára, de ezek sokkal tovább az életem és gondolataim részei maradtak.

Bodza egyébként továbbra is nagyon belevaló kislány. Határozott, jószívű, kitartó. A nagymamája ezúttal kevesebb szerepet kapott a történetben, viszont megismerhettünk új gyerekkaraktereket. Ezek a karakterek jól passzoltak Bodzához és a meséhez is. A gonosz karakterek is tökéletesen illettek a mesébe. Valóban gonoszak voltak, alig vártam, hogy Bodza végre lebuktassa őket. 
 

Hogy tetszett a könyv?

Szerintem ilyen egy igazán jó mesekönyv, amit kisebb gyerekeknek szántak. Aranyos, de nem pusztán ennyi. A krimis szál megmozgatja a gyerekek agyát, fantáziáját, a természetvédelmi rész pedig oktatja, fejleszti, jóra tanítja őket. Kíváncsian várom a harmadik részt.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kisgyereknek. Lányok, fiúk egyaránt élvezni fogják az állatos nyomozást.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2021. január 22., péntek

Klausz Melinda: A közösségi média nagykönyve – Blogturné

 


Azt mondják, aki nincs fent a Facebookon, az nem is létezik. Ennyire fontos a közösségi média a 21. századi ember életében. Az Athenaeum Kiadó jóvoltából jobban is beleláthatunk ebbe a virtuális világba Klausz Melinda A közösségi média nagykönyvének köszönhetően. Ezúttal öt bloggerünk véleményezi a könyvet, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek belőle egy példányt.

 
Miért választottam ezt a könyvet?

Sok-sok évvel ezelőtt kinéztem már magamnak A közösségi média nagykönyvét, de valahogy mindig elmaradt, hogy beszerezzem, elolvassam. Aztán most láttam, hogy megjelent egy kibővített, aktualizált változat belőle, és úgy éreztem, eljött az ideje, hogy tényleg kézbe vegyem.

Szinte minden ember életében játszik valamilyen szerepet a közösségi média, kiében nagyobbat, kiében kisebbet. Íróként az enyémben fontos része van. Emlékszem, hogy anno az elsők között voltam Magyarországon, akik írói Facebook-oldalt hoztak létre. Akkor még könnyű volt felhívni az olvasók figyelmét az írásaimra. Most, hogy milliónyi megosztás, oldal, csoport létezik, és ezekkel kell felvenni a versenyt, már sokkal-sokkal nehezebb. Épp ezért azt reméltem, ez a könyv majd ad néhány tippet arra nézve, hogyan lehet igazán szorossá fonni ismét a kapcsolatot az olvasóimmal.



Véleményem a könyvről

Néhány hónappal ezelőtt részt vettem a Google egyik ingyenes, marketinggel foglalkozó képzésén, ami nagyon érdekes és hasznos is volt, egy csomó új dolgot tanultam általa. Ám mivel eléggé belemásztam a témába, kicsit féltem attól, hogy ez a könyv vajon tud-e új információkkal, ötletekkel szolgálni számomra, és ha igen, mennyivel. Azt kell mondanom, a félelmeim után nagyon pozitívan csalódtam, mert rengeteg olyan infót kaptam Klausz Melindától, amiről a képzésen nem vagy alig volt szó. Nem mellesleg ő magyar szemszögből is nézi azt, hogyan működik a közösségi média és a marketing, vagyis olyan tippeket kaphattam, amik nemcsak egy külföldi, hanem egy olyan magyar felhasználó számára is hasznosak, mint én.

Az alapoktól kezdi a könyv. Megtudhatjuk, hogyan jött létre az internet, a közösségi média, kik ennek a résztvevői, milyen típusba lehet sorolni őket, milyen fajta közösségimédia-felületek vannak, melyik mire jó, és hasonlók. Ahogy olvastam, rá kellett jönnöm, hogy még az alapokban is voltak hiányosságaim. Például olyan közösségimédia-csoportok is benne vannak a könyvben, amikről korábban még soha nem hallottam, pedig hasznosak lehetnek számomra.

A könyvben nem csak elmélet van. Tele van olyan feladatokkal, amelyek segítenek tudatosítani bennünk azt, hogy kik és hogyan lehetnek a segítségünkre, hol, mivel és milyen módon érdemes megjelennünk a közösségi médiában. Ezek alapdolgoknak tűnnek, de nem azok. Több mint tíz éve vagyok aktív résztvevője íróként a közösségi médiának, de a könyvet olvasva rá kellett jönnöm, hogy 90%-ban csak ösztönösen éreztem rá dolgokra, nem pedig tudatosan hoztam meg a megfelelő döntéseket. Ez pedig azt jelenti, hogy csak nagyon minimálisan éltem azokkal a lehetőségekkel, amelyek segíthették volna az utamat. Persze azok, akik nem éreztek rá ösztönösen a megfelelő lépésekre, még ennyire sem jutottak előre, szóval szerencsés vagyok, hogy az ösztöneim viszonylag jól működnek. De ez nem elég, és erre most jöttem rá. A könyv miatt eldöntöttem, hogy több területen is sokkal tudatosabb leszek, még ha ez több időmbe, energiámba kerül is. Mert ez segíthet abban, hogy minél több olyan olvasóhoz eljussanak a könyveim, írásaim, akiket tényleg érdekelne a munkásságom.

A másik, ami miatt érdekes volt számomra ez a könyv, hogy általa elkezdtem új szemmel nézni a követőimre, olvasóimra. Őszintén szólva mindig is úgy voltam vele, hogy aki követ, követ, aki olvas, olvas, aki aktívan részt vesz az oldalaimon, az részt vesz, akit nem nem érdeklek, azt meg nem érdeklem. Nem rajtam múlik, hogy ki hogy dönt, az én dolgom csak az, hogy tegyem, ami nekem jólesik. De rá kellett jönnöm, hogy ennél többet is tehetek azért, hogy másokat ösztönözzek.

Persze olyan témák is előjöttek a könyvben, amikről a Google-képzésen már hallottam. Például a hirdetésekkel kapcsolatos lehetőségek, valamint hogy hogyan mérhetjük le azt, hasznos-e, amit épp csinálunk, vagy változtatnunk kell az adott döntéseinken. Bár ezekről a dolgokról már korábban is hallottam, a könyvben könnyebben vissza tudom keresni az engem érdeklő információkat, mint a Google-oktatóvideókban. Vagyis annak ellenére, hogy nem volt újdonság számomra ez a téma, mégis hasznos, hogy benne van a könyvben.

Amire még ez a könyv ráébresztett, hogy tudatosan tervezve részt venni a közösségi médiában íróként (vagy más terméket szolgáltató emberként, cégként) még annál is nehezebb, mint azt én elképzeltem. Rengeteg tudás, idő, energia, munka, kreativitás, előzetes felmérés és utólagos elemzés szükséges ahhoz, hogy valóban sikeresen tudjuk használni ezeket a felületeket. Ez egy külön szakma, amit nagyon ki kell tanulni ahhoz (akár iskolában, akár önképzésben), hogy tényleg a segítségünkre legyen.

Az biztos, hogy hiába olvastam már el egyszer ezt a könyvet, nem fog felkerülni a polcra, hanem kéznél tartom. Még egyszer végig akarom olvasni úgy, hogy kijegyzetelem magamnak a fontos, átgondolandó dolgokat, aztán pedig újra és újra elő fogom venni, amikor csak úgy érzem, segítségre, ötletekre van szükségem. Ennek az évemnek az is a része lesz, hogy újratervezzem a jelenlétemet a közösségimédia-platformokon úgy, hogy az nekem is kényelmes legyen, hiteles tudjak maradni, és számotokra is még érdekesebb, izgalmasabb és vonzóbb legyen minden, amit csinálok.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon hasznosnak éreztem. Biztos, hogy újra fogom még olvasni, és állandóan a kezem ügyében tartom. Teljesen más szemmel nézek így, olvasás után a saját munkámra, a követőimre, az olvasóimra és a lehetőségeimre is.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki időt és energiát akar fektetni abba, hogy önmaga számára és a jelenlegi, valamint a lehetséges követői számára a lehető legérdekesebbé, leghasznosabbá tegye a közösségi médiában a jelenlétét.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 


Nyereményjáték:

Mivel a könyv a közösségi médiáról szól, ezúttal a játékban is erről lesz szó. Az összes állomáson találhattok egy-egy logót, azt kell kitalálnotok, hogy mely honlaphoz tartozik. A honlap nevét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Logó a játékhoz:

 

Állomáslista:

Blogturné
01. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 23. Utószó
01. 25. Flora the Sweaterist
01. 27. Booktastic Boglinc
01. 29. Readinspo

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2021. január 21., csütörtök

Zalka Csenge Virág: Széltestvér és Napkelte (Hagyományos mesék rendhagyó családokról) – Blogturné

 
 
A Móra Kiadónak köszönhetően újabb mesegyűjteményt vehetünk a kezünkbe Zalka Csenge Virágtól. Ezúttal rendhagyó családokról gyűjtött egy kötetbe hagyományos meséket. Olvashatunk mostohaszülőkről, csonka családról, örökbe fogadott gyermekről és sok más valamiért különlegesnek számító, de szerető családról… Négy bloggerünk véleményezi a mesekönyvet, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, én hagyományos családba születtem. Egy rendes, dolgos, becsületes, okos és szerető anya és egy nemtörődöm, az alkoholt szerető, link és állandóan csavargó apa mellé. Aztán anyukám elég bátor volt ahhoz, hogy rendhagyó és boldog családdá lehessünk. Elvált apámtól, és onnantól ő nevelt minket (a húgomat és engem) békében, nyugalomban, biztonságban. Vagyis pontosan tudom, hogy egy szerető, de rendhagyó család milliószor jobb a gyerekeknek, mint egy stresszel, vitákkal és egyéb szélsőséges gondokkal teli hagyományos család. Egész életemben hálás leszek anyukámnak, amiért vállalta, hogy teljesen egyedül, mindenféle segítség nélkül inkább felnevel két gyereket ahelyett, hogy benne maradt volna egy rossz házasságban.

A családot számomra most ő, a húgom, anyu korombeli párja (igen, mi többszörösen rendhagyó család vagyunk, és ez pont így klassz) és a két shi-tzu kutyusom jelenti (igen, a kutyák is a családom részei, méghozzá majdnem annyira, mintha a saját gyerekeim lennének).

Vagyis szerintem fontosak azok a mesék, amelyek rendhagyó családokról szólnak. Mostohaszülőkről, fogadott testvérekről, csonka családokról, azonos nemű szülőkről. Mert az ilyen családokban nevelkedő gyerekek így láthatják, hogy az ő családjuk úgy tökéletes, ahogyan van. És család! Hiszen a családdá váláshoz egyetlen dolog elengedhetetlenül szükséges: a szeretet.

Szóval érdekelt, hogy a régi idők hagyományos meséi és a különböző népek, hogyan dolgozzák fel ezeket a témákat, ezért választottam ezt a könyvet. Nem mellesleg több mesegyűjteményt is olvastam már Zalka Csenge Virágtól, és mindegyik jó élményeket adott, úgyhogy bíztam benne, ezúttal sem lesz ez másként.
 

Véleményem a könyvről

Nagy alapú, kemény borítós kötetről van szó, amely szépen illusztrált. A képek stílusa olyan, mint Zalka Csenge Virág többi mesegyűjteményében, tökéletesen passzol a különböző népek meséihez.

A kötetben huszonhét mese található a világ minden tájáról. Klassznak találom, hogy minden mese után kapunk egy rövidke összefoglalót arról, hogy honnan származik a mese, milyen változatai vannak, a szerző hogyan találkozott az adott mesével először és egyéb érdekességek. Így a mesék hátteréről is megtudhatunk néhány dolgot. Számomra a legfontosabb, ami lejött, hogy őseink (a világ minden tájáról) teljesen nyitottan álltak a család fogalmához. Ezek a mesék több száz éve keringenek szájról szájra, könyvről könyvre, anyák, apák, nagyszülők sokasága mesélte már őket az idők során a gyerekeinek, és eszükbe sem jutott, hogy bármi gond lenne ezekkel a történetekkel. Hiszen körülöttük is valószínűleg ezerféle család létezett. Ahogyan körülöttünk is ezerféle család létezik.

A másik, amiért tetszettek ezek a mesevégi kis összefoglalók, hogy olyasmiket is megtudhattam belőlük, amiket korábban nem tudtam.

A mesékben elég sokféle család szerepel. A valódi világban is létező családmodellek mellett azonban olyanokkal is találkozhatunk, amik csak a mesék varázslatos világában működhetnek. Így például akad olyan nő, aki egy sütőtöklányt fogad örökbe, egy lány, akinek kígyócsaládja van, vagy éppen egy fiú, akit egy méhecske nevelt fel. Ezeket a meséket szimbolikusan kell értelmezni, és egyszerűen csak mesének tekinteni, amiben bármi megtörténhet. A lapokon visszaköszönő valóságban is létező családmodellek viszont arra is jók, hogy lássuk, már a régi időkben is családnak tartották azt, amit mi is családnak érzünk a jelenben.

Voltak a kötetben átlagos mesék, amik annyira nem hatottak rám, de volt olyan is, ami nagyon tetszett. Például kedveltem A lány, akinek három férje volt című mesét, amely mint a cím is mutatja, egy olyan lányról szól, aki nem tud választani három férfi közül, mert mindegyiküket ugyanannyira szereti és becsüli. Végül rájön, hogy igazából nem is kell választania... Őszintén szólva, én nem hiszem, hogy képes lennék poliamor kapcsolatban élni, de teljesen megértem azokat, akik így boldogok. És ez a mese azért tetszett, mert általában a valóságban és a legtöbb régi történetben is a férfiak azok, akik több feleséget, háremet tartottak, és klassz, hogy egy mese megmutatja, a nőknek is szabad azt, amit a férfiaknak. Ha lehet több feleség, akkor lehet több férj is, így igazságos és egyenlő.

A másik mese, ami bejött, Az ügyvéd és az ördög. Ebben egy apa egyedül neveli a három fiát, és azért, hogy kitaníttathassa őket egy-egy jó szakmára, eladja a lelkét az ördögnek. A fiai azonban elég fifikásak ahhoz, hogy átverjék az ördögöt, és megmentsék az apjukat. Emiatt a fifika miatt vagyok oda a meséért, szeretem, amikor a szereplők az eszükkel, egy okos csellel oldják meg a problémájukat.

A Bhagiratha, két anya fia is klassz mese. Egy királynak két felesége van, de a király meghal, a két feleség pedig egymásba szeret. Az istenek megajándékozzák őket egy gyerekkel, aki hatalmas tettet visz véghez. Ez a mese azért tetszik, mert egyfelől még az istenek is támogatják benne két nő szerelmét és gyerekvállalását, másfelől, mert Bhagiratha nem "hagyományos" családban nevelkedik, mégis okos, bátor, erős fiúvá válik, aki nagy és pozitív hatással lesz a világra. Vagyis a mese alátámasztja azt, hogy két anya mellett is értékes felnőtté válhat egy gyermek, csak szeretet kell hozzá.
 
– Zabél, költözz az én házamba, legyünk testvérek! – javasolta erre a legény. – Itt annyit táncolhatsz, amennyit csak szeretnél, akkor, amikor csak kedved tartja. Nem kell rám mosnod, nem kell rám főznöd. És nem engedem, hogy bármiféle sárkány elraboljon!

A negyedik mese, ami még könnyet is csalt a szemembe, A lány, aki szeretett táncolni. Ez Zabélről szól, aki nem törődik bele abba, hogy nőként takarítania, mosnia, főznie kell, mert ő a táncnak akar élni. A szülei elkergetik a háztól, őt pedig végül elrabolja egy sárkány. Senki nem segít neki, amikor segítségért kiabál, csak azt ismételgetik, hogy nőként kellett volna viselkednie és elfogadnia a sorsát. Ám a falu végén lakik a gyerekkori legjobb barátja, egy fiú, aki azonnal rohan a kiáltásaira, közösen legyőzik a sárkányt, és nem, ezek után nem házasodik össze Zabél a fiúval! Ehelyett a fiú a testvérévé fogadja őt, és együtt laknak testvérként úgy, hogy Zabél továbbra is szabadon azt teheti, amit csak akar. Ez a mese nőként egyszerűen felszabadító volt, ezért is könnyeztem meg. A sárkány valószínűleg egy olyan férfit szimbolizál, aki szép szavakkal elcsábítja a nőt, aztán amikor megkapta, átváltozik vérengző sárkánnyá. Felüdülés volt arról olvasni, hogy egy fiú önzetlenül segít egy lánynak, cserébe nem vár el tőle semmit még tudat alatt sem. Egyszerűen csak testvéri szeretettel óvja, védelmezi, támogatja őt. Csodás!
 

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon tetszik a könyv üzenete, mert ahogy az utószóban a szerző is írja, a meséknek ereje és igazsága van. A mesék család szempontjából sokszínűek voltak, nagyon sokféle modell megjelent a mesékben, realisták és mágikusak egyaránt. Akadtak mesék, amelyeket átlagosnak találtam, és annyira nem fogtak meg, de több olyan is volt, amiért odavagyok. Ezek hatottak a gondolataimra és érzéseket váltottak ki belőlem. Úgy gondolom, ebben a kötetben a mesés elemek ellenére a valóság van. És a valóság az, hogy az élet, és ezen belül a családok is sokszínűek. Ezerféle család létezik, egyetlen dolog közös bennük: a szeretet.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Szerintem a könyvben lévő történetek tökéletesek esti mesének nagyobb, olyan 9-10 év körüli gyerekeknek, és persze tinédzserek, felnőttek is élvezettel forgathatják.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

Nyereményjáték:

A Széltestvér és Napkelte rendhagyó családokról szóló meséket tartalmaz, ezért most a játékunk is az ilyen családok körül forog. Minden állomáson találhattok egy rendhagyó családról készült képet valamelyik filmből, sorozatból. A feladatotok az lesz, hogy írjátok be a film vagy sorozat magyar címét a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

Kép a játékhoz: 
 
Állomáslista:

Blogturné
01. 18. Veronika’s Reader Feeder
01. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 24. Könyv és más
01. 26. Hagyjatok! Olvasok!